A nemzetpolitika sikerágazat lett az utóbbi közel tíz év erőfeszítéseinek köszönhetően. A Kárpát-medencében tömbben vagy szórványban és a világ öt kontinensén diaszpórában élő magyarság egyaránt számíthat az anyaország támogatására. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral a magyar közösségek helyzetéről, a következő év teendőiről beszélgettünk.

–  2019 nemzetpolitikai mérlege nagyon imponáló. Megújuló iskolák, kollégiumok, egyházi intézmények, közösségi terek vagy éppen virágzó vállalkozások jelzik a határokon átívelő nemzetegyesítés eredményességét. Elégedett a dolgok alakulásával?

–  Mára elmondhatjuk, hogy nincs olyan magyar közösség a Kárpát-medencében, amelyhez szakmai programjaink és támogatásaink révén ne jutottunk volna el. Kiépült és jól működik az intézményhálózat, amely biztosítja a magyarság megmaradását, erősíti a nemzeti identitást. Most azon vagyunk, hogy ez korszerű és a jelenleginél is hatékonyabb legyen. Komoly eredménynek tartom, hogy mindenhol, helyi, járási, megyei vagy éppen tartományi szinten is ott vannak a magyar érdekeket védő képviselőink. Ebben nyilván van szerepük az etnikai alapon szerveződő politikai pártoknak és a magyar nyelvű médiának is, amelyet szintén támogatunk. Ebben a folyamatban nekünk kovászként kell működnünk: meg kell erősítenünk a médiában dolgozók kapcsolatrendszerét, összehoznunk az embereket. Idén nyáron ezért is szerveztünk első alkalommal találkozót a külhoni magyar nyelvű sajtó képviselőinek.

–  Nem éri vád a magyar kormányt, hogy a határon túli médiában is növelni igyekszik a befolyását?

–  Nem jellemző, de ha érne is ilyen vád, nem lenne megalapozott. Ha az oktatás, a kultúra, a gazdaság területén egységes Kárpát-medencei térben gondolkodunk, a média miért lenne kivétel? Az a célunk, hogy a külhoni magyarságot az élet minden területén megerősítsük, és segítsük a szülőföldön való boldogulásban.

–  Az adatok szerint évente több mint százmilliárd forintot költünk nemzetpolitikai célokra.

–  Így igaz. Sőt, ez az összeg már évek óta bőven meghaladja az évi százmilliárd forintot: tízszer annyi, mint amennyit Magyarország 2010 előtt fordított a területre. Ráadásul ebben benne sincs minden nemzetpolitikára fordított forrás. Nehéz például megbecsülni, mennyit költenek a külhoni magyarság támogatására a karitatív és civil szervezetek. Ma már örvendetesen sok cég, számos testvértelepülési kapcsolatokat ápoló önkormányzat és magánszemély is támogatja a határon túli családokat, közösségeket.

–  Sajnálatosan sok hír szól ugyanakkor arról, hogy különösen a gazdaságfejlesztési támogatásokat nem nézik jó szemmel a románok, és durva támadásoknak vannak kitéve a Kárpátalján élő magyarok is.

–  Szerintem összességében nem romlott a helyzet az utóbbi egy-két évhez képest. De sehol nem dőlhetünk hátra a székben. Bármikor, bárhol történhet egy olyan negatív esemény, amire nem számítottunk. Kormányok, önkormányzatok vagy éppen szélsőséges erők lépéseire is reagálnunk kell. A magyar kormány eddig minden felmerülő kérdésre megtalálta a helyes választ, hogy képes legyen megfelelni alkotmányos kötelezettségeinek, és védelmet nyújtson minden magyar közösségnek. Mert kire támaszkodjon egy magyar ember a bajban, ha nem a magyar kormányra? Ami a kárpátaljaiakat illeti, a helyzet valóban nem túl rózsás. Az elmúlt évek során, Petro Porosenko elnöksége alatt számtalan olyan lépés történt, amely súlyosan sérti az ország területén élő nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság jogait. Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a velencei bizottság épp a napokban szólította fel Ukrajnát, helyezze hatályon kívül a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló jogszabály azon rendelkezéseit, amelyek különbséget tesznek az ukrán és más, az Európai Unió hivatalos vagy nem hivatalos kisebbségi nyelvei között. A magyar kormány az elmúlt évek során számtalanszor világossá tette, hogy a kárpátaljai magyarság mindig számíthat rá. A nehéz ukrajnai helyzetre válaszul tovább növeltük a kárpátaljai magyarság támogatását: anyagilag segítjük az iskolákat, óvodákat, a magyarság megmaradásáért dolgozó szervezeteket. Kárpátalja továbbá az egyetlen régió, ahol külön szociális programcsomagot indítottunk, amellyel a tanároktól az orvosokon át az egyházi és művészi területen dolgozókig minden társadalmi rétegnek segítséget nyújtunk.

–  Néhány évvel ezelőtt a Délvidékről is rossz hírek érkeztek, ám mára a béke szigete lett…

–  Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az összes régió közül a Vajdaságban a legerősebb az összefogás a magyarságon belül. A Pásztor István által vezetett Vajdasági Magyar Szövetségnek, valamint a Magyar Nemzeti Tanácsnak sikerült aktivizálnia a magyarokat, ott vagyunk az önkormányzatokban, a tartományokban, de még országosan is jó pozíciókat mondhatunk magunkénak. A két kormány között is szinte baráti a viszony, ami segíti a párbeszédet, az együttműködést. Ebben a régióban tudtuk annak idején elsőként, úttörő jelleggel elindítani a gazdaságfejlesztési programot, idén pedig a vállalkozásfejlesztéshez kapcsolódva egy nagyszabású mentorképző programot is kezdeményeztünk, amelynek lényege, hogy a sikeres nagyvállalkozók mentorrá váljanak, tudásukkal és tapasztalataikkal segítve a helyi magyar kisvállalkozókat. Tervük az, hogy Vajdaság után a többi régióban is elindítsuk ezt a kezdeményezést.

–  A Felvidéken valahogy nem sikerül ilyen látványos eredményeket elérni, noha Szlovákia egyike a V4-eknek.

–  Határozott meggyőződésünk, hogy kizárólag a tisztán magyar etnikai pártok képesek hatékonyan képviselni a magyarság érdekeit, és hosszú távon hozzájárulni a magyar közösség szülőföldön való megmaradásához. A vegyes formációk, mint a Felvidéken a Most–Híd, nem segítik ezt elő. Örvendetesnek és üdvözlendőnek tartjuk, hogy hosszas tárgyalások után ugyan, de sikerült végül megállapodniuk a magyar pártoknak, és Magyar Közösségi Összefogás néven közös listával indul az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás Mozgalom a 2020. február 29-i szlovákiai parlamenti választáson. Bízom benne, hogy sikerül átlépniük a parlamenti képviselethez szükséges küszöböt.

–  Sikerágazatnak számít a nemzetpolitikában a diaszpórában élő magyarság anyaországhoz kötődő kapcsolatainak élénkítése?

–  Valóban látványosak a sikereink ezen a területen. A világ öt kontinensén szétszórtan élő magyarok létét is hosszú éveken át tagadta az ország vezetése. 2010 óta azonban nagyon sokat változtak a dolgok. A magyar közösségekben, hétvégi iskolákban, amelyekből több mint kétszáz működik szerte a világon, a cserkészcsapatokban és egyházi közösségekben olyan munka folyik, ami tíz-tizenöt évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A családok, még a kint született leszármazottak is igyekeznek megőrizni identitásukat, a fiatalok újratanulják a magyar nyelvet, igyekeznek továbbadni hagyományainkat, kultúránkat a gyerekeknek. Ehhez mi minden támogatást megadunk. Ebben segít a rendszeresen ülésező Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács is. Az ő közvetítésükkel pontosan felmérhető, hol mire van szükségük a magyar közösségeknek; nem Budapesten találjuk ki, milyen célokra fordítsuk a rendelkezésre álló pénzt. A Magyar Diaszpóra Tanácsnak jelentős szerepe van abban is, hogy a magyar kormány céljait, döntéseit megismerjék a világ különböző országaiban. Legújabb felületünkön, a Kulhonimagyarok.hu oldalon keresztül eljuttatjuk hozzájuk a híreket, de ők is hírt adhatnak magukról, az egyes országokban folyó közösségi munkáról.

–  Az utóbbi tíz évben a nemzetpolitikai célokhoz kötődő fejlesztési programokat tematikus évekbe rendezte Magyarország. 2019 a gyermekeké volt a Kárpát-medencében. Mi következik ezután?

–  A 2019-es külhoni magyar gyerekek éve 2018-as tematikus évünkre, a külhoni magyar családok éve programsorozatra épült. Ezt visszük tovább 2020-ban is, amely pedig az erős magyar közösségek éve lesz. A tervezett és a korábban indított, folytatódó programok egyaránt a fiatalokat célozzák meg. Gyerekek nélkül nincs jövője a magyarságnak, épp ezért az ifjúság identitását kell úgy megerősíteni, hogy tovább tudják adni a következő nemzedékeknek. Ehhez nyilvánvalóan az is szükséges, hogy enyhítsük egzisztenciális gondjaikat, megkönnyítsük számukra az életkezdést. Folytatódnak tehát az olyan programok, mint az anyasági támogatás vagy a babakötvény, az újszülötteknek járó babacsomag. Ezek mellett olyanok is indulnak, amelyek segítik a fiatalokat a lakásvásárlásban, tanulásban, munkakeresésben és elhelyezkedésben.

–  Ez utóbbi területen vélhetően szerepe van annak is, hogy ma már egy határon túl élő magyar gyermek a bölcsődétől az egyetemi diplomáig az anyanyelvén tanulhat, vagy éppen szerezhet szakmát.

–  Valóban, a magyar nyelvű oktatás támogatása a nemzetpolitika egyik legfontosabb területe. Ennek egyik alappillére az immár harmadik ütemében járó Kárpát-medencei óvodafejlesztési program, amelynek keretében több mint 110 új óvodát és bölcsődét építünk, és mintegy 700 óvodai intézményt újítunk fel szerte a Kárpát-medencében. Minden intézkedésünknek az a célja, hogy csökkentsük az elvándorlás mértékét, és javítsuk a gyermekvállalási hajlandóságot. A demográfiai helyzet a Kárpát-medencében mindenhol hasonló képet mutat. Ha a népességre vonatkozó statisztikai adatokat vizsgáljuk, láthatjuk, hogy minden nemzetiség az alacsony termékenység problémájával küszködik, sőt a magyarságnál rosszabb számokat produkál. Ez minket sem vigasztal. Ám reményre ad okot, hogy nekünk sikerült kedvező irányba elmozdulnunk. A külhoni magyarság termékenységi rátája 1,5 körül van, ami nagy előrelépés a 2010-es évek elején mért 1,25-hoz képest. Az a célunk, hogy 2030-ra ez a mutató elérje a 2-2,1 értéket.

–  Reális ez a cél?

–  Ezt nyilvánvalóan nem lehet kizárólag családpolitikai intézkedésekkel elérni. Éppen emiatt dolgozunk azért, hogy a következő évtizedben a megújulóban lévő Kárpát-medencében sikerüljön megerősíteni a magyar közösségeket identitásukban, öntudatban és természetesen gazdaságilag is. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal családok merjenek gyermeket vállalni abban a biztos tudatban, hogy bármilyen nehézség esetén maguk mögött érezhetik az anyaország támogatását. Hiszen már nincsenek egyedül a világban.

(Demokrata)

Reklám