A NULLADIK NAP UTÁN A SZIGET FESZTIVÁL ELSŐ, CSÜTÖRTÖKI NAPJA EMLÍTÉSRE MÉLTÓ INCIDENSEK NÉLKÜL ZAJLOTT

Sosem látott tömegjelenetekre került sor a Sziget Fesztivál nulladik napján. A lapunk által megszólaltatott biztonsági személyzet szavai­ból az derült ki, csak a szerencsén múlott, hogy nem történt tragédia. A rendezvényről távozó közönség a fesztiválra vezető híd állapota miatt is aggódott.

A Sziget Fesztivál nulladik napja rekordrészvételt hozott: több mint 95 ezren voltak kíváncsiak Ed Sheeran koncertjére. Ugyanakkor a rendezvényen korábban soha nem látott jelenetekre került sor.

Ilyen volt az is, amikor a tömeg helyenként a pulthoz passzírozta az embereket, akik azon átugrálva próbáltak menekülni. Emellett a fesztivál ki- és bejárataként használt K-hídnál is hatalmas sor állt, mivel csak szakaszosan engedték ki az embereket. Egy résztvevő kérdésünkre azt mondta, csak barátaival egymásba kapaszkodva tudtak átmenni a hídon, mert nagyon kilengett az építmény. Hozzátette: azért is félelmetes volt az élmény, mert a szerkezet „csörömpölt”, miközben mozgott.

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) tegnapi közleménye ezt megerősítette, valamint azt is közölték, hogy a híd felújításra szorul, de a gyalogosforgalom szempontjából biztonságos. A BKK hangsúlyozta, hogy „a Budapest Közút Zrt. a rendezvény ideje alatt is rendszeresen ellenőrzi a híd állapotát, a rajta egy időben tartózkodók számára vonatkozó előírás, korlátozás nincs” – írták a közleményben.

A szerda esti tömegjelenetekről a helyszínen próbáltunk tájékozódni. – Ennyi embert nem lett volna szabad beengedni – mondta el véleményét név nélkül a biztonsági személyzet egy tagja.

Kiemelte, hogy többen is rosszul lettek a tömegben, őket a színpad előtt felállított kordonon belülre kellett emelni. Egy olyan helyzetről is mesélt, amikor közbe kellett avatkozni: egy pár női tagja rosszul lett, a tömeg viszont tovább nyomakodott és a hölggyel levő férfi agresszívan kezdett viselkedni. Ekkor a biztonsági személyzet úgy döntött, hogy mindkettejüket kiemelik a kordonon keresztül.

Kádár Tamás, a Sziget főszervezője szerint ilyen rosszullétek, kisebb lökdösődés minden koncerten előfordulhat, itt kimondottan kevés ilyen volt. – A BRFK és a katasztrófavédelem is megerősített minket abban, hogy számukra ez eseménytelen nap volt – emelte ki a főszervező.

A biztonságiak azt is elmondták, hogy a H-bejáratnál, amely a H-hídhoz vezet, ahol az autóforgalom zajlik, több balesetet is megelőztek. Ezen a kapun keresztül a taxik, buszok, személyautók közlekednek, viszont a tömeg ezen az útvonalon indult el, látva, hogy a K-híd felé hosszan állt a sor. Kádár Tamás erre azt mondta, próbálták akadályozni a gyalogosforgalmat ott, ahol a gépkocsik járnak. A Sziget sajtóosztálya szerint „a H-hídon a látogatók védelmében nem engedhetjük/engedjük a gyalogosforgalmat”.

A Sziget Fesztivál első, csütörtöki napja említésre méltó incidensek nélkül zajlott. A Nagyszínpadon a Franz Ferdinand, majd Richard Ashcroft, végül pedig a The 1975 lépett fel. A szigetelők egyébként örömüket fejezték ki, hogy az egyszer használatos műanyag poharakat leváltották többször használatosakra. Tudósítónk is azt tapasztalta, hogy a korábbi évekhez képest kevesebb szemét volt a Szigeten.

Forrás: magyarnemzet.hu

Reklám

2018 történelmi rekordév volt a magyar turizmusban. Megdőltek a rekordok, soha ennyi turista nem járt még Magyarországon. 

A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma több mint 5 százalékkal nőtt, összesen 12,5 millió vendég volt, a vendégéjszakák száma az előző évhez képest több mint egymillióval nőtt, így 2018-ban már meghaladta a 31 milliót.

A vendégéjszakák felét a magyarok, felét pedig a külföldről érkező vendégek adják. A Balaton Budapest után a második legfontosabb turisztikai célpont, a vendégéjszakák egyötödét a Balatonnál töltötték el a turisták.

A Balaton vendégforgalmát tekintve a belföldi forgalom a meghatározó,

a vendégek háromnegyede (egészen pontosan 76 százaléka) belföldről érkezik. 

Az itt töltött éjszakákat tekintve az arány kétharmad-egyharmad: 2018-ban a több mint 6 millió vendégéjszakából a belföldi vendégek 4 milliót, a külföldi vendégek pedig 2 millió vendégéjszakát töltöttek a kereskedelmi szálláshelyeken.

2019 első fél évében – a KSH által augusztus 9-én közzétett adatok alapján – nőtt a Balaton térségében a vendégek száma, 773 ezer vendég több mint 2,1 millió vendégéjszakát töltött el a balatoni kereskedelmi szálláshelyeken. 

Ezzel a bevételek majdnem 10 százalékkal nőttek 2019 első fél évében a tavalyi év azonos időszakához képest, a SZÉP-kártya költések pedig közel 20 százalékkal emelkedtek ugyanezen időszak alatt.

Soha nem látott mennyiségű pénz áll rendelkezésre

2016-ban paradigmaváltás történt a turizmusban. A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) koordinálásában és szakmai segítségével a turisztikai célpontokat nem külön-külön (szaknyelven: pontszerűen) fejlesztik, hanem komplexen.

2030-ig korábban nem látott mennyiségű pénz, 828 milliárd forint áll rendelkezésre fejlesztési forrásként a magyar turizmus támogatására és fejlesztésére. 

A Balaton jelentőségét mutatja, hogy elsőként a Balaton lett kiemelt turisztikai fejlesztési térség, még 2016 végén.

A térséget érintő beavatkozási program alapján a kormány 365 milliárd forintot határozott meg a Balatonnál 2030-ig megvalósítandó fejlesztésekre, amelyből mintegy 130 milliárd forint a közvetlen turisztikai célú fejlesztés hazai és uniós forrásból.

A Balaton fejlesztésével a kormány azt szeretné elérni, hogy a tó egész évben minőségi turisztikai szolgáltatásokkal, szálláshelykínálattal és tartalmas programokkal fogadja a magyar családokat és cél az is, hogy a Magyarországra – többségében Budapestre – érkező külföldi látogatókat nagyobb arányban lehessen a Balatonhoz csábítani. 

Emiatt a „Nyári családi vakáció” mellett ősszel és tavasszal „Balatoni aktív kikapcsolódás”, „Baráti gasztroélmények”, valamint „Hévízi feltöltődés” néven fogalmaz meg programokat az MTÜ.

Ezzel a Balaton egész éven át változatos programokat, az egyes évszakokhoz igazodó turisztikai kínálatot ígér. 

Kétmilliárd forint a strandok fejlesztésére

A Magyar Turisztikai Ügynökség célja, hogy  2030-ig az összes szabadvízi strand megújuljon, ennek érdekében indította el két éve a strandfejlesztési programot.

Az első ütemben tavaly mintegy 2 milliárd forintos támogatást kapott több mint 30 balatoni település 55 fizetős strandja. 

Idén a hazai szabadstrandok jutottak korábban nem látott fejlesztési lehetőségekhez a Balatonnál, a Tisza-tónál és a Dunakanyarban.

A vízparti települések közel 4,4 milliárd forintos támogatást kaptak, összesen 43 szabadstrand fejlesztésére. Idén a Balatonnál 15 településen 30 szabadstrand összesen több mint 3 milliárd forintból, a Tisza-tónál 7 szabadstrand összesen 700 millió forintból, a Dunakanyarban pedig 6 szabadstrand 700 millió forintból újul meg. Ebből megújulnak a partszakaszok, a zöldfelületek, a vízparti lépcsők, az öltözők és vizesblokkok. Fontos szempont a családbarát szolgáltatások bővítése, az akadálymentesítés, a sportolási lehetőségek gazdagítása és a vízi mentést segítő eszközök beszerzése is.

A szálláshelyek fejlesztése

A Kisfaludy Program minden idők legnagyobb hazai szálláshelyfejlesztési programja, melynek köszönhetően eddig már több mint 700 panzió, szálláshely újult meg. Most a Kisfaludy Programban a balatoni szálláshelyek is megújulnak, a panziófelújítások mellett új szállodák és panziók is épülnek.

A Balaton kiemelt turisztikai fejlesztési térségben 150 szálláshely kapott támogatást fejlesztéseikhez (összesen 21,5 milliárd Ft-ot) 
Ebből a támogatásból 120 panzió fejlesztése valósul meg, 10 balatoni szálloda megújul, és 13 új szálláshely jön létre.

Élményparkok

Az MTÜ 2017 novemberében hirdette meg a Kisfaludy Tematikus Élményparkfejlesztési Konstrukciót, amelynek célja, hogy a kormány támogatásával fejlesszék a gyermek- és ifjúsági táborokat, a kalandparkokat, az aquaparkokat, és új élményparkok is létrejöjjenek a Balatonnál. Az alapvető cél itt is az, hogy a

Balaton ne csak nyáron legyen kedvelt turisztikai célpont, a fejlesztések eredményeként négy évszakos, több korosztályt is kiszolgáló élményparkok jönnek létre. 

Erre több mint 5 milliárd forintot ad a kormány. Ebből 5 kalandparkot fejlesztenek (Paloznakon, Keszthelyen, Tihanyon, Zamárdiban és Balatonfűzfőn). Fejlesztik a zalakarosi aquaparkot, a zalaszabari és a zánkai gyermek- és ifjúsági táborokat, és létrehoznak két új élményparkot (Balatonfüreden és Zánkán).

A zalaszabari Zobori Élményparkban megépül Magyarország egyetlen fix telepítésű hullámvasútja is. 

Uniós forrásokból – a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretében – 18 fejlesztési projekt valósul meg a következő két évben, több mint 20 milliárd forint értékben a Balatonnál. Többek között kerékpárutakat, kulturális és aktív turisztikai attrakciókat és gyógyhelyeket fejlesztenek.

Ezek közül kiemelkedik a balatonfüredi gyógyhelyfejlesztés (egymilliárd forintos támogatásból), a balatonfüredi négy évszakos kulturális és rendezvényhelyszín (3 milliárd forintból), a hévízi gyógyhelyfejlesztés (1 milliárd forintos támogatás), Tihany turisztikai fejlesztése (1,9 milliárd forint), Badacsony turisztikai fejlesztése (2,5 milliárd forint), a balatoni vízi (kenus, kajakos, vitorlás) turizmushoz kapcsolódó fejlesztések (1,2 milliárd Ft) és a gasztronómiai és borkínálat fejlesztése (1,5 milliárd Ft).

Balatonfüreden a sétány és a vízpart erőteljesebb kapcsolatával ösztönzik majd aktív kikapcsolódásra a látogatókat, a strandon pedig kreatív fövenypart épül. A rendezvényközpontban mobiltető készül, ezzel jóval több előadást lehet majd tartani.

Hévízen és Zalakaroson az elsődleges cél a gyógyhelyfejlesztés, amelynek segítségével új célcsoportokat lehet majd elérni. Kehidakustány is gyógyhely, itt az elsődleges szempont, hogy Hévíz közelségében önálló arculatot kapjon a település. Tihany a világörökségi cím várományosa, ezért itt kiemelten fontos a minőségi fejlesztés, a négy évszakos jelleg erősítése. Ugyanez a helyzet Badacsonyban is, amelynek viszont tradicionális borászati és szőlészeti kultúrájára alapoznak a fejlesztéseknél. Badacsony a tervek szerint nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is népszerű célponttá válhat. 

Balatoni kerékpárút-fejlesztés

1,2 milliárd forintból fejlesztik a balatoni kerékpáros turizmust. Mivel a kerékpározás tavasszal és ősszel is kedvelt program, ezért a cél ezzel is az, hogy a Balaton üdülőrégió egész éves attrakcióközponttá válhasson.

A forrás harmadát a 206 kilométeres balatoni bringakörön túl 600 kilométernyi új kerékpáros útvonal kijelölésére fordítják. Ezek érintik a háttértelepüléseket, a Balaton-felvidéket, a Kis-Balatont, és a dél-balatoni térséget is. Körülbelül ugyanekkora összegből három kiemelt szolgáltatóközpontot hoznak létre Balatonfüreden, Keszthelyen és Balatonföldváron.

A teljes Balaton Bringakörút három régióra alapul majd: a Balaton-felvidékre, a Nyugat-Balaton (Kis-Balaton) térségére és a Dél-Balatoni térségre. A Balaton-felvidéken egyedülálló módon csak természetes anyagok felhasználásával készül erdei kerékpárút, ilyen még nem volt Magyarországon.

FORRÁS: origo.hu

Reklám

Hiába telt el harminc év a tömegesebb megjelenésük óta, most se tudunk sokkal többet róluk, mint akkoriban: a Magyarországon élő kínaiak rejtélyes társadalmának nyomába eredtünk. Csak a biznisz érdekli őket, vagy a kultúrájukat is terjesztenék? Őrzik a hagyományaikat vagy magyarrá válnának? Mit gondolunk mi róluk – és ők rólunk? Knyihár Eszter Kína-szakértővel beszélgettünk.

Aki bevezet minket a Magyarországon élő kínaiak rejtélyes világba: Knyihár Eszter, az ELTE Konfuciusz Intézet munkatársa, Kína-szakértő. Egy előadás kapcsán ültem le vele beszélni az itt élő kínai kolóniáról, amely ugyan már nem a legnagyobb Közép-Európában, de még mindig jelentős létszámot képviselnek ahhoz, hogy többet tudjunk róluk.

Knyihár Eszter

Harminc éve itt vannak: 1989 óta a változó Kínából ha nem is mindig ugyanolyan ütemben, de erőteljes kivándorlás kezdődött Magyarországra. De  még most, a 21. század második évtizedének végén is úgy tűnik, hogy  nem igazán ismerjük őket. Én se, pedig Kőbányán és Józsefvárosban nőttem fel, a közvetlen szomszédban éltek kínaiak, jártam hozzájuk vásárolni, szeretem a kínai ételeket, és talán az első lakóközösségben éltem, ahol lehetett fogni a kínai állami tévét. Tehát: kik ők?

Hogy kik ezek a kínaiak, akik itt vannak Magyarországon? Mindig igyekszem kihangsúlyozni, hogy ez egy rettentően összetett dolog, mivel egy nagyon sok rétegből álló, komplex közösségről van szó. Ugye vannak azok a kínaiak, akik valóban itt vannak már az ötvenes évek óta, azok az akkor még fiatal értelmiségiek, akik valamiféle csereprogrammal érkeztek, egyetemen tanultak, kutattak vagy diplomáciai tisztséget töltöttek be, az ő számuk azonban nagyon elenyésző. Vannak azok, akik a rendszerváltás környékén vándoroltak be. Mint említetted is,

A magyar emberek akkor találkoztak először nagyobb számban kínai bevándorlókkal. Akkor ki is alakult a magyarokban egy kép róluk, hogy máshogy néznek ki, mint ahogy mi, hogy olcsó termékeket árulnak, szorgalmasok. Ez nem egy negatív kép volt… Jó, persze kérdés, hogy a kínaiak szempontjából mennyire negatív, hogy sokan az olcsó termékekkel azonosították őket. Annak ellenére, hogy a kilencvenes évek közepétől érkeztek olyan kínai bevándorlók is, akik egyébként nagy befektetéseket hoztak az országba, vagy középvezetőként, vezetőként helyezkedtek el egy nemzetközi vállalatnál, az azonosítás a kora kétezres évekig tartotta magát. Számunkra akkor a kínaiak erősen összekötődtek a józsefvárosi piacon áruló kínai kisvállalkozókkal, akik olcsó termékeket árultak. Emellett még vannak azok, akik a keleti nyitás után, a letelepedési kötvénnyel jöttek be, ők megint egy más rétegét képviselik a bevándorló közösségnek. A Magyarországon életvitelszerűen tartózkodó kínai bevándorlók mellett számottevő a csak turizmus miatt az országba érkező kínai állampolgárok száma is.

Az, hogy mi magyarok mennyire ismerjük a kínaiakat, hogyan ítéljük meg vagy éppen mivel azonosítjuk őket, folyamatosan változik. Míg 30 évvel ezelőtt ők nyújtottak nekünk szolgáltatást – most itt a kínai árusokra vagy éttermet üzemeltetőkre gondolok –, addig a mostanában érkező bevándorlók, illetve turisták már igénylik azt a szolgáltatást, amit mi adhatunk meg nekik.

Ezt a az átlag magyar is érzékeli. Én úgy látom, persze, ez az én véleményem, hogy az olcsó termékekkel szemben most már inkább a pénzzel és a gazdasági előretöréssel kötjük össze Kínát, és ennek megfelelően változik a hozzáállásunk is a kínaiakhoz.

Ha már hozzáállás: a magyarok mintha kétféleképpen próbálták volna beilleszteni a világukba a hirtelen megjelent kínaiakat. Ennek egyik eleme az volt, amikor a kora nyolcvanas évek óta, nyugati közvetítéssel begyűrűzött popkulturális termékek révén egy bizonyos harcművészettel azonosították Kínát. A másik egyfajta misztifikálás volt, amikor csak a keleti kultúra bizonyos ősi motívumaival azonosították őket. Utóbbi miért alakult ki? Már annyira nyugatias lett a magyar társadalom, hogy nem volt egy önálló Kína-képe, csak az, ami „nyugatról” átjött?

Szerintem nem volt. Én úgy látom, hogy

azzal azonosította őket, amit láttak. Árusítja az olcsó zoknit vagy az olcsó kabátot. A „Kelet” iránt való érdeklődés alapját sok esetben a harcművészeti filmek adták. Sokan a kínai kultúrát a Jackie Chan- vagy a Bruce Lee-filmekből megismertekkel azonosították. És valóban, itt a Konfuciusz Intézetben is megfigyeltük azt, hogy akik először beiratkoztak, sok esetben azért jöttek ide nyelvet tanulni, mert őket a kung-fu érdekelte. Vagy a tai-chi.

Attól függetlenül, hogy volt egy nyitás a kínai kultúra felé, azzal nagyon kevesen voltak tisztában, hogy mit jelent a korai kétezres évek Kínája, ami nem feltétlenül egyezett a kung-fu filmek Kínájával. Azzal, hogy Kína egy gazdaságilag hihetetlen iramban feltörekvő ország, így magában nem lehetett mit kezdeni, azzal nehéz volt azonosulni. Azzal sokkal könnyebb volt, amit a filmekben láttak az emberek. Ráadásul az sem segítette a helyzetet, hogy

Ők egyből megtalálták a K-Poppal, a J-Poppal, az animékkel, mangákkal azt, amivel külföldön hatalmas tömegeket tudtak megmozgatni. Kínának megvolt a küzdelme azzal, hogy megtalálja, melyik az a kulturális termék, amivel meg tudja a külföldieket fogni. Nem csak egy gazdasági szuperhatalomként, hanem kulturálisan is erős országként akarta felhelyezni magát a térképre. Igazából a klasszikus kultúra alaposabb bemutatása, illetve a Konfuciusz Intézetek hálózatának létrehozás erre egy jó eszköz volt.

Ha már más ázsiai kultúra: mennyire mossák össze Magyarországon a kínai, japán és koreai kultúrákat? Ez vajon a sematizálás folyamata miatt volt, vagy pedig más az ok?

A mai fiataloknál azt látom, hogy meg tudják különböztetni egymástól a koreait, a japánt és a kínait. Különösen, mivel a modern koreai és a japán popkultúrának van egy nagyobb bázisa itthon is. Kína viszont nehézkesen azonosult ezzel a popkultúrával, nehezen találta meg az egyedi hangját. Annak ellenére, hogy

azt mégsem ismerik annyian, mint mondjuk a koreait, ami a kialakulásakor jó időben volt jó helyen. Az, hogy sok esetben mégsem tudjuk megkülönböztetni a japán, kínai, koreai kultúrát vagy nyelvet egymástól, szerintem azért is van, mert az oktatásunk nem figyel oda arra, hogy ezeket átfogóbban bemutassa. Nemrég nyitottam ki a 12-es történelemkönyvemet, ez viszonylag újabb nyomású könyv, és Kína modern kori történelme le volt benne rendezve egy A4-es oldalon.

Nyilván szakemberek állítják össze, nem is akarom megkérdőjelezni azt, hogy mi kerül kiadásra, csak ugye nálunk nem nagyon történik meg a távol-keleti országok történelmének bemutatása, sem általános, sem középiskolában. Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ez mégis meg fog történni. Szükségessé válik, hogy erről tanuljanak az emberek, hiszen olyan erős most már Kína, illetve más ázsiai országok jelenléte, hogy a tudatos szülőknek és a tudatosabb diákoknak meglesz erre az igénye.

Ez  az internet korában, amikor mindent könnyen megtudhatunk, eléggé meglepő. De ha nem az internetről, akkor hogyan bővítheti valaki a Kínáról való ismereteit?

Magam is sok előadáson veszek részt, ami Kínára fókuszál, ami laikus közönség előtt is nyitott, látogatható. Úgy látom, hogy az érdeklődés nagyon nagy. Az, hogy az emberek ebből igazából mit szűrnek le, azt nem tudom,

Távol van Kína Magyarországtól, ez az itteni diaszpórával kapcsolatos sok dolgot megmagyaráz. Vagy jelenthet: Kína belpolitikai berendezkedése az élet sok területére kihat. Viszont itt, egy másik civilizációs környezetben ez az anyaországi hatás mennyire tud érvényesülni?

A kínai bevándorlók esetében általános volt az a felfogás, hogy az itt élőket nagyon nem érdekli a politika, csak az, ami őket közvetlenül érinti. Őszintén szólva én nem így látom. Természetesen rétegzett ez a dolog is. Nyilván itt is lesz olyan, akit jobban fog érdekelni, hogy mi zajlik ebben az országban; és lesz olyan, akit kevésbé. Azonban az általánosan elmondható, hogy az értelmiségi réteg nyomon követi, mi történik a magyar politikában. Nem feltétlenül tudja az összes politikus nevét, ahogy mi tudjuk, de azért a nagyobb rendelkezésekkel tisztában vannak. Az is természetes, hogy elsősorban a politika azon a része érdekli a bevándorlókat, ami az ő mindennapos létükkel kapcsolatba hozható. Ilyen téma lehet a bevándorlás szabályozása, a vízumtörvények, a lakásvásárlás.

Apropó, bevándorlás. Lassan mindenről beszéltünk, de arról nem, hogy milyen úton jöttek ide az úttörők után a többiek. Akik később idejöttek, azok miért pont ide jöttek, Magyarországra? Esetleg volt információjuk arról, mit és hogyan lehet itt magukkal kezdeni?

Igazából

általában kiterjedt családi-baráti kapcsolaton keresztül. Előfordulhat, hogy a család egyik tagja eljött, nyitott egy éttermet, megosztotta a tapasztalatait az otthon maradottakkal, mi hogy működik, és akkor jött egy másik családtag vagy ismerős, és nyitott egy másik éttermet.

Akkor azt ki lehet jelenteni, hogy az itteni kínaiak e kapcsolatok mentén összetartanak?

Igen vannak ezek a kiterjedt családi és baráti kötelékek, illetve látszik az is, hogy a csoportok tartományi szinten is rendeződnek. Azok, akik egy tartományból jöttek, összetartanak. Kína ugye egy óriási ország, és a különböző tartományok kulturális szokásai, hagyományai, ízei eléggé eltérőek lehetnek. Ezért van, amikor Pekingben két bevándorló munkás találkozik, és megtudják, hogy földiek, akkor onnantól kezdve nagyon jól megértik egymást.

Megjelenik az önszerveződés, képesek a tartományi differenciálódáson felülemelkedni?

Attól függ, hogy milyen szinten akarják magukat reprezentálni. Ha kínai kisebbségként, akkor nyilvánvalóan van egy általános nagy összefogás, de amikor holdújévet vagy bármi mást ünnepelnek, és össze kell jönni egy étterembe, akkor kisebb baráti, családi csoportokra oszlanak.

Valamikor még a kilencvenes években láttam először mandarin nyelvű újságot Magyarországon. Én úgy tudom, emögött egy közös, kínai-magyar kezdeményezés állt.

A kínai nyelvű hetilap kiadása kínai kezdeményezés. A nagyobb rendezvények, mint a turisztikai hét, vagy az éppen nemrég lezajlott kínai filmnapok – ahol sok itt élő kínai család is megjelent – mögött többségében kínai cégek állnak, kínai érdekcsoportok.

milyen mély gyökerei vannak, és a klasszikus kultúra mellett a modern kínai kultúra is érdemes a bemutatásra.

A Ganz-telep körül az évek alatt már láttam egy teljes kínai szórakozónegyedet kinőni a földből, kaszinófélével és diszkóval együtt. Ez azt is jelenti, hogy csak ide járnak szórakozni?

Ők úgy szórakoznak az én tapasztalatom szerint – bár még nem voltam kínaiaknak szóló diszkóban Budapesten –, hogy éttermekbe járnak nagyon sokat. Számukra a családi és baráti összejövetel, vagy egy üzleti találkozó nagyon kötődik a jó kínai étel elfogyasztásához. Elmennek, koccintanak, beszélgetnek. Sokkal jobban kedvelik szerintem ezt a fajta kikapcsolódást, mint mondjuk tényleg elmenni valami zenés szórakozóhelyre vagy akárhova.

Eddig megtudtuk azt, hogy a magyarok mit gondoltak, gondolnak a kínaiakról – de vajon ők mit gondolnak rólunk?

Erre azért nehéz válaszolni, mert én

A kínaiakra nagyon jellemző az „arcnak” a megőrzése, hogy mindig a legjobbat mutatják és a legjobbat próbálják adni. És ebbe beletartozik az is, hogy ha én megkérdezem, mit gondoltok a magyarokról, nem nagyon fognak negatív kijelentést tenni, kritikát megfogalmazni – még akkor sem, ha véletlenül nincsenek jó véleménnyel rólunk. Azt fogja mondani a legtöbbje, hogy jó, szuper, hogy teljesen rendben van minden.

Volt egy kis kutatás, amit végeztünk az itt élő kínaiak körében 2016-ban. A kutatás egy része arra is kitért, hogy milyen atrocitás éri őket, mennyire szembesülnek diszkriminációval a mindennapjaik során. A legtöbbjük azt válaszolta: érzik, hogy van diszkrimináció, és ez leginkább abban jelenik meg, hogy lenézik őket, esetleg nem tartják őket elég értelmesnek. Ennek az egyik oka lehet a nyelvi akadály, ami nehezen átléphető sok esetben. De ez nyilván abból is adódik, hogy ha valamelyik kínai töri a magyart, egyszerűbb kifejezéseket használ vagy nem megfelelő módon használja azokat a kifejezéseket, akkor nem feltétlenül fogunk neki magas értelmi szintet tulajdonítani, holott lehet, hogy ő éppen egy egyetemi professzor. Igen, ez van sajnos. Igazából arról számoltak be az itt élő kínaiak, hogy

Nem gondolják, hogy ez egy túlzottan nagy probléma. Ez egybevág azzal, amikor idejöttek harminc éve, akkor azért maradtak itt, mert egy viszonylag befogadó közeget találtak a magyarok között. Egy viszonylag stabil közeget, tehát nem voltak olyan kilengő ellenérzések, ami miatt úgy gondolták, hogy itt nem lehetnek biztonságban.

Volt-e előzetes tudása az idősebb kínaiaknak Magyarországról? Volt-e valami speciális, azon túl, hogy itt fura nyelvet beszélnek és érdekes szokásaik vannak?

Nagyon sokat beszélgettem kínaiakkal Pekingben arról, hogy mit tudnak Magyarországról. Tipikus volt, amikor egy pekingi taxiban megkérdezték tőlem, hogy „Honnan jöttem? Orosz, ukrán, amerikai? Magyar?! Hú, a hunok… de akkor neked miért nem olyan a szemed, mint nekünk?” Ebből is látszik, hogy van egy fajta tudásuk az átlagembereknek is Magyarországról.

esetleg, aki jobban informált, az ismeri már Budapestet, tudja, hogy ez a főváros. Vannak olyanok, akik ismerik Petőfit a Szabadság, szerelem című verse miatt. Van egy fajta szimpatizálás velünk, pont a ’48-as szabadságharc miatt is: azt gondolják ugyanis rólunk, hogy ezt a népet nem lehet könnyen megtörni. És természetesen a régi magyar foci, valamint a sztárjai, mint Puskás, az ő nevét is ismerik. Akikkel én beszéltem, azokban pozitív kép volt mind a magyarokról, mind pedig Magyarországról. Aztán amikor idejönnek, ez lehet, hogy változik. Vannak negatív tapasztalatok is, amikor azt érzik, hogy friss bevándorlóként ki akarják őket használni, esetleg nem járnak el velük korrekt módon. Nagy általánosságban nem beszélhetünk ennek ellenére sem negatív képről.

Említette, hogy a biztonság fontos szempont volt az első kínaiak megjelenése kapcsán. Ezt úgy kell érteni, hogy az Ázsia más részein néha felcsapó Kína-ellenességnek nyomát sem találták Magyarországon?

Nagyon

az, hogy biztonságosan tudják a saját vállalkozásukat elindítani és megtartani. És ezt folyamatosan monitorozzák is. Mint mondtam, kiterjedt ismerősi körük van az egyes országokban, és folyamatosan kommunikálnak egymással. Például probléma volt, hogy Párizsban megnőtt azoknak a zsebtolvajoknak a száma, akik kifejezetten a kínai turistákra specializálódtak. Ez a hír azonnal visszajutott Kínába és egyből elterjedt, hogy Párizs nem jó hely a kínai turistáknak. Tehát tudják, hova érdemes menni, hol van biztonság.

És Magyarország?

Magyarországról bennük pozitív kép van. Az országunk élhető számukra, olcsó, tiszta levegőjű, jó az étel minősége – ez nekik nagyon-nagyon fontos. Pluszban van egy jól működő kínai bevándorló közösség, akik itt élnek már harminc éve. Ezek mind-mind ilyen pozitív visszajelzések. Ehhez hozzájön még a lakáspiac és az oktatási rendszer, ez nekik nagyon fontos. Ők úgy gondolják, hogy európai szintű oktatási rendszer van nálunk. A kínaiaknak az oktatás, különösen az általános és középiskolás gyerekeké az egyik legfontosabb szempont.

És akkor egy a személyes léthelyzetemből adódó kérdés: többször előfordult már, hogy olyan cikkeket olvastam a magyar sajtóban, amelyek egyszerűen „chinatownozták” a Ganz-telepet, a józsefvárosi piacot és a közelükben lévő józsefvárosi városrészeket. Ilyenkor mindig feltört bennem az az érzés, hogy ez nem teljesen adekvát leírás, ugyanis a kínaiakon kívül sok más ázsiai náció is megfordult itt – leginkább a vietnamiak és a mongolok. Úgyhogy én inkább „Asiatownnak” hívnám a jelenséget. Hogyan látja ezt a kérdést: volt-e „Chinatown”, vagy az általam kreált „Asiatown” inkább jobban leírja a valóságot?

Nagyon jó megfogalmazás, jól látja, hogy nem egy közösség volt ott, hanem sokan vegyültek azok közül, akik bejöttek, legfőképpen vietnamiak és kínaiak. Ezt az „Asiatownt” esetleg védjegyeztetni kellene. Mert nem hallottam mástól, de tökéletesen leírja azt, ami ott történik. Amúgy mindig egy óriási kérdés volt, hogy Chinatownnak számít-e. Azt szokták mondani, hogy Magyarországon nincs hivatalosan Chinatown. Mert ugye a Chinatown az, ahol tényleg ott élnek az emberek, egy hosszú ideje fennálló, tipikusan kínai kapuval, lampionokkal…

… és oroszlánokkal…

Igen, oroszlánokkal is akár. De én ezzel nem feltétlenül értek egyet. A Chinatown jelenségét is újra kellene gondolni, kicsit flexibilisebben kéne kezelni, hiszen nyilvánvalóan

Azon múlik, hogy ez jól működő, saját magát fenntartani képes közösség-e, hogy van-e lakhatási, élelmiszer- és ruhavásárlási lehetőség. Ez megvolt anno a Ganz-telep és az egykori józsefvárosi piac kombinációjánál, és most megvan a Monori Center környékén is.

A Ganz-telep körül sok a legenda. Tényleg élnek ott emberek életvitelszerűen? És dolgoznak vietnamiak is a kínai gyorsbüfékben, ahogy például kurdok dolgoznak sok török étteremben?

Én nem láttam még ilyet, őszintén szólva. Már annyi lehetőség van az étteremnyitásban, pláne manapság, hogy sorra nyílhatnak a vietnami és a thai éttermek. Szerintem a hazai vietnami éttermek magasabb gasztronómiai élményt nyújtanak egyébként, mint azok a kínai gyorséttermek, amiket nagyon-nagyon szeretünk, de igazából népétkeztetési szerepet töltenek be. Ezért nem látom azt, hogy miért jönne ide egy thai vagy egy vietnami, hogy egy ilyenfajta kínai konyhát nyisson. Persze a kínai gyorsétteremek mellett megjelentek a high end kínai éttermek is, amik magasabb árért magasabb minőséget, tradicionális ízeket mutatnak be.

A Magyarországon élő kínaiak mennyire azonosítják magukat kínaiként? Hol lehet az identitásuk határa, ha egyáltalán van?

Saját tapasztalatom és a kutatásom azt mutatja, hogy aki felnőttként, első generációsként vándorolt Kínából Magyarországra, az kínainak vallja magát. Akárhányszor kérdeztem meg, hogy milyen nemzetiségű, egyből kínait mondott. Ez a dolog változik a másfeledik és a második generációsoknál: akik itt szocializálódtak, itt nőttek fel, náluk nem egyértelmű ez a dolog. Sokan elkezdik ezt körbe írni, hogy „én Kínában születtem, de már itt nőttem fel”, szóval nincs egy egyértelmű válasz…

Lesznek olyanok is, akik egyikkel sem tudják magukat azonosítani, akkor keresnek egy harmadik identitást; vagy lesznek azok, akik tényleg magyarnak mondják magukat, mert itt nőttek fel, a barátaik magyarok, magyarul beszélnek, kevésszer látogattak haza. Ez nyilván attól is függ, hogy a szüleik mennyire tartották itthon az kínai szokásokat. Vannak olyanok, akiknek a szülei nagyon erősen próbálják a gyerekkel tartani a kínai kultúrát, viszont lesznek olyanok, akik pedig nem – akik úgy gondolják, hogy beszéljen csak magyarul, és nem is erőltetik a kínai nyelvet otthon. Tehát ettől is függ. Attól is függ, hogy valaki felnőttként jött-e el, és gyakorlatilag az életének a java részét, amikor kialakulnak a baráti kapcsolatok, a szokások, azt Kínában töltötte, avagy Magyarországon.

Idén lesz hetven éve, hogy a Kínai Népköztársaság és az akkori magyar állam felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot. Ez az itt élő kínaiak körében mennyire ismert és mennyire foglalkoztatja őket?

Az itt élő közösség vezetőinek a mindennapjaiban ez nagyon benne van. Ők mozgolódnak, ugye ez egy óriási szó. A neten látom, Wechaten, Facebookon folyamatosan jönnek a hírek, hogy beszélnek az ötvenes évek óta itt élő diákokkal, diplomatákkal, akik itt maradtak, készítenek velük interjút, esetleg ki is nyomtatják azokat a riportokat, tehát a közösség vezetői szempontjából, akik a kulturális életet összefogják, most igen jelentősen benne van a mindennapjaikban. Az, hogy a többi itt élő kínainak, aki esetleg a piacon dolgozik, étterme van, vagy esetleg kötvényes bevándorló, a mindennapjaiban mennyire van jelen? Nem gondolom, hogy ezen gondolkoznának állandóan.

A kínai kultúra megtartása, megléte mennyire jellemző az itt élő kínaiakra? És mennyire nyitott a kívülről jövő kulturális behatásokra a kínai kultúra? Azt nem lehet mondani, hogy a kínai – a japánhoz hasonlóan – teljesen átitatódott volna mondjuk az amerikai kultúrával.

Amikor Kínát próbálja megérteni az ember, amikor attól tartunk, hogy Kína majd lerohanja vagy kivásárolja a világot,

Ez a saját, több ezer éves kultúrájából táplálkozik, illetve abból, hogy ez az ázsiai kultúrának a szülőföldje. És ezt a fajta kultúrfölényét tartani is akarja, be akarja bizonyítani a világnak is, hogy Kína elsősorban egy kulturális ország, gazdaságilag és kulturálisan is nagyon erős. Ezt próbálja mutatni a világ felé, ezért is jönnek létre a Konfuciusz Intézetek, hogy ezt a kultúrát hitelesen képviseljék más országokban. Ezek a kínai tradíciók, amelyek a konfucionizmusból erednek, jelen vannak még most is a társadalomban, azok itt is megmutatkoznak és itt is jelen lesznek. A diaszpórán belül is mozgatói lesznek annak, hogy miként rétegződik a közösség, milyen lesz a szülő-gyerek viszony, vagy mekkora szerepe lesz az oktatásnak. Ez még itt is egy nagy hajtóerő lesz.

Ha már hajtóerőről beszélünk: az itt élő kínaiak generációk alatt  magyarokká válhatnak? Hiszen a kínai kultúra erőteljessége az itt, Európában némileg oldódhat, a hatása kevésbé érezhető a mindennapokon. Vagy önmagában olyan erős identitásképző a kínai kultúra, hogy itt, tízezer kilométerre Kínától is elegendő legyen a kínaiság megtartására?

Igazából

Nem tudom, hogy mit nyújthat nekik a magyar kultúra. Számomra ez a legnagyobb kérdés. Nekem a magyarság jelent valamit. Jelenti azt, hogy megtanultam a történelmemet, megtanultam a kultúrámat, van egy olyan büszkeség, ami a magyar kultúrával kapcsolatos; de nem tudom, hogy egy kínainak ez mit jelent. Mit jelent neki magyarnak lenni? Mivel tud azonosulni igazából? A második generációs kínaiakban van egy fajta belső vívódás, Ez egy rögösebb út, ami az önmeghatározáshoz vezet. Itt nőttek fel ebben az országban, részt vettek a magyar oktatási rendszerben, magyar barátaik vannak, magyarul beszélnek, ezért lehet, hogy inkább magyarnak vallják majd magukat. De az is lehet, hogy kínainak, vagy az is, hogy magyarországi kínainak. Elég komplex a kérdés.

Forrás: mandiner.hu

Reklám