Igét hirdet Nt. Kertész Adrienn Kálvin Zsinat Egyházkerület Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Az Óévi igehirdetés témája a helyes időbeosztás, s az, hogy a rohanás helyett hogyan találhatunk békességre a mindennapjaink során az új esztendőben.
Kertész Adrienn, református lelkész. (Kép: Vékony Dorottya)
Kertész Adrienn, református lelkész. 2016-ban szerezett diplomát a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. Nem sokkal ezt követően nyerte el a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíját egymást követően kétszer ugyanarra a szolgálati helyre. A Kálvin Zsinat Egyházkerület lelkészösztöndíjasaként, tehát már második éve munkálkodik ugyanott, ami nagy megtiszteltetést és örömet jelent számára. Tevékenységei nagy részét a Ligonieri, Bethlen Közösség nevű magyar idősek otthonában végzi, de e mellett időnként szolgál más magyar református gyülekezetekben is. Ezen kívül számos egyéb ösztöndíjas feladatot végez. Főbb tevékenységeiről rendszeresen jelennek meg képekkel is illusztrált írásai a korosiprogram.hu weboldalon, ahol minden érdeklődő megtekintheti a részletesebb beszámolókat.
2018. november 15-én rendezték meg nyolcadik alkalommal Budapesten a Magyar Diaszpóra Tanács összejövetelt, amelyre 89 külhoni magyar diaszpóra szervezet kapott meghívást. A több mint 100 résztvevővel megvalósult tanácskozást Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg, beszédében értékelve Magyarország politikai és gazdasági helyzetét. A gyűlésen részt vett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint Szilágyi Péter miniszteri biztos is. A főbb témák a kárpátaljai magyarság helyzete, a magyarországi lakcímmel nem rendelkező külhoni állampolgárok részvétele az anyaországi és a jövő májusi Európa Parlamenti választásokon, illetve a magyarságot érintő kérdések voltak.
A VIII. Magyar Diaszpóra Tanácson a clevelandi magyar közösséget négy szervezet küldöttei képviselték, akiket december 16-án meghívtunk a Bocskai Rádióba, hogy beszámoljanak a történtekről, s hogy közösen értékeljük a tapasztalataikat. A stúdióbeszélgetés résztvevői: Nt. Tamásy Éva, a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház lelkésze, Györky Judit, az Egyesült Magyar Egyletek alelnöke, Ft. dr. Krasznai Csaba, az Első Magyar Református Egyházközség lelkipásztora és a Kálvin Zsinat egyházkerület püspöke, valamint Ft. Mezei András atya, a Szent Imre és Szent Erzsébet római katolikus templomok plébánosa voltak. Az interjút Miklós Melánia, rádiónk KCSP-ösztöndíjasa vezette.
Stúdióbeszélgetés a 2018. november 15-én Budapesten megrendezett VIII. Magyar Diaszpóra Tanácsról a clevelandi magyar közösséget képviselő intézményi vezetőkkel.Résztvevők:- Nt. Tamásy Éva, a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház lelkésze- Györky Judit, az Egyesült Magyar Egyletek alelnöke- Ft. dr. Krasznai Csaba, az Első Magyar Református Egyházközség lelkipásztora és a Kálvin Zsinat egyházkerület püspöke- Ft. Mezei András atya, a Szent Imre és Szent Erzsébet templomok plébánosaRiporter: Miklós Melánia, a Bocskai Rádió KCSP-ösztöndíjasa
Vendégeink közül Krasznai Csaba ötödik alkalommal vett részt a Diaszpóra Tanácson, a többiek első alkalommal kaptak meghívást. Mindannyian arról a jó érzésről számoltak be, amely a magyar kormány diaszpóra magyarság iránti elkötelezettségnek és segítő támogatásának köszönhető. Csaba az egyházkerület püspökeként a magyar közösség létszámának, s ezzel együtt az anyagi támogatásnak a fogyatkozásában látja a legégetőbb problémát. Fontos megerősítésnek tartja, hogy ezek megvitatására Magyarország immár nyolcadik alkalommal szervez olyan fórumot, amelyre a diaszpóra közösség tagjai is meghívást kapnak. Mezei atya egyetértett mindezzel, s ő is az asszimilációban látja a legfőbb gondot. Mint mondta, mindent meg kell tenniük azért, hogy fenntartsák a jelenlegi, aktívnak mondható közösségi életet, azonban a kihalás visszafordíthatatlan tényét sem szabad figyelmen kívül hagyniuk. „Soha nem kívánhatjuk azt, hogy a diaszpórában bekövetkezzen egy olyan újabb utánpótlás, mint 1956-ban, vagy a világháborúk után – vallja András atya –, inkább azért kell imádkoznunk, hogy a Kárpát-medence olyan hely legyen, ahol minden magyar otthon érezheti magát.”
A november 15-i tanácsgyűlést megelőzően a találkozó egy nulladik napi programmal kezdődött. A résztvevőket vendégül látták a Duna Aréna impozáns épületében, ahol egy kulturális műsorösszeállítást tekinthettek meg. Felléptek a Török-testvérek is, akik korábban éppen a Nemzetpolitikai Államtitkárság ösztöndíj programjának keretében jártak Clevelandben és segítették az itteni közösséget. A díszvacsora és a kötetlenebb összejövetel alkalmat adott az informális eszmecserére, barátkozásra is. A tanácskozást másnap a Várkert Bazárban tartották, amelyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntötte a vendégeket, majd Orbán Viktor értékelő beszédét hallgatták meg. Krasznai Csaba szavaival „dinamikus és nagy célkitűzésekkel rendelkező előadás volt”, amelynek alátámasztására felolvasott néhány olyan részletet a miniszterelnöki beszédből, amelyek a diaszpóra közösség számára is bátorítást jelentenek. Ilyen például az a kijelentés, hogy „Magyarország 2030-ra tartozzon az Európai Unió 5 legjobb országa közé, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni”, valamint a népességhanyatlás megállítása, a népesség növekedése vagy a Kárpát-medence újjáépítése érdekében kitűzött célok. Délután a Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről Potápi Árpád János államtitkár és Szilágyi Péter miniszteri biztos ismertették a megvalósult diaszpóra programokat, illetve az új támogatási lehetőségeket, majd a régiónkénti kerekasztal-beszélgetések következtek.
Mezei atya szerint a Diaszpóra Tanács legfontosabb üzenete az volt, hogy Magyarország egy nemzetben gondolkodik, és segítő jobbot nyújt mindazoknak, akik önhibájukon kívül, vagy kényszerből kerültek az anyaországtól távol. „Magyarország a szív, amely el akarja juttatni dobogását egy érrendszeren keresztül Venezuelába, Dél-Afrikába vagy ide, Clevelandbe is” – fejtette ki a gondolatot. Vendégeink nagyon fontosnak tartják azt a támogatást, amelyen keresztül a magyar kormány mindezt igyekszik érvényre juttatni, például szakemberek, lelkészek, ösztöndíjasok kiküldésével. Ezt az „atyai” gondoskodást szimbolizálta számukra a tanácskozáson elhangzott, Györky Judit által idézett mondás, miszerint „Ha kell valami, csak szóljatok.” Krasznai püspök úr „anyainak” nevezte ezt a gesztust, hiszen a jelenlegi kormányhoz a diaszpóra magyarsága is odafordulhat, mivel 15 milliós nemzetben gondolkodik, bárhol is éljünk a világon. Tamásy Éva lelkész számára is az összetartozás megtapasztalása volt a legmeghatározóbb élmény.
Györky Judit és Krasznai Csaba a Bocskai Rádió élő adásában
A diaszpóra közösség számára elérhető nemzetpolitikai programok kapcsán vendégeink elmondták, hogy a hétvégi magyar iskolákat segítő pályázatok, illetve a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogram lehetőségeit tudják érvényesíteni a leginkább, amelyet újabban kiterjesztettek az egyházakra is. Ligonierben pl. már második évben teljesít szolgálatot KCSP-ösztöndíjasként Kertész Adrienn református lelkész, s reményeik szerint egyre több felekezet kap majd segítséget egyházi ösztöndíjasok személyében. András atya azt mondja, a katolikus egyházban ez bonyolultabb kérdés, viszont a hitoktatók mellett felszentelt papokra vagy diakónusokra is szükségük lenne; ennek keresik most a megvalósítási lehetőségét. Mind elismerően nyilatkoztak a kácsépésekről, méltatva a korábbi években Clevelandben járt ösztöndíjasok munkáját is, akik mindenhol próbáltak minél többet segíteni. Éva szerint olyan jó lelkületű fiatalok érkeznek a programon keresztül, akik a jó kedvet és a humort is át tudják adni az itteni gyerekeknek, amiért nagyon hálásak. A lelkésznő elmondása szerint Észak-Amerikában már csak két magyar ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet van, a clevelandi mellett még Torontóban, ahol szintén ők látják el a szolgálatot; Éva férje utazik kéthetente a több mint 500 kilométerre lévő szórványhoz. Ők ezért nem gondolkodnak egyházi ösztöndíjasok fogadásában, bár minden segítség jól jön számukra.
Mezei András atya, Györky Judit és Nt. Tamásy Éva lelkész
Mint ahogy jól jönnek a pénzbeli juttatások is, legyen szó bármilyen összegről. Judit azt mondja, a megnyert pályázatokból igyekeznek vissza is adni, azaz magyarországi kézműveseket, művészeket, vendégeket is támogatnak belőle a megrendelések, illetve meghívások által. Olyan részterületek támogatására nincs ugyanis elég forrásuk, mint a kirándulások, egyházi fesztiválok, kulturális programok, nemzeti ünnepek megszervezése, amelyeket színvonalasabbá tudnak tenni a lehívható támogatásoknak köszönhetően. Ezt az összeget nem az anyagországi magyaroktól veszik el, hanem a nemzetpolitikai célra elkülönített keretet igénylik meg, azaz elfogadják ezt a lehetőséget, mint egy kinyújtott kezet. Éva is megerősítette, hogy oda-vissza működik a segítés gesztusa, hiszen az amerikai magyar evangélikusok az elmúlt 80 évben 1,5 millió dollárt adtak haza különböző iskolák, családok megsegítésére, most azonban ők is segítségre szorulnak.
A diaszpóra magyarság számának csökkenése mellett a közönyt említették még vendégeink, mint a világon mindenütt jelenlévő problémát. A Tanácson azonban találkoztak olyan dél-amerikai példával, ahol egyetlen KCSP-ösztöndíjas hatására újra aktivizálódott a magyar közösség, s azóta egyre többen jelennek meg a nemzeti és egyházi ünnepeken. „Ha egy emberben megvan a Szentlélek áldása, az csodákra képes – összegezte Tamásy Éva –, és a Jóisten segítségével megelevenedhetnek magyar közösségek.” Krasznai Csaba a magyarok kreativitásában és problémamegoldó képességében bizakodik, amikor a jövőbe tekint: „Minden okunk meglenne arra, hogy büszke nemzet legyünk – nyilatkozta –, s ha mindazt az ajándékot, amit Istentől kapunk, úgy tudnák hasznosítani, hogy ne széthúzzunk, hanem a magyarok életét gazdagítsuk, akkor az más nemzetek javára is válhatna.”
Pillanatkép a stúdióból
A remény üzenetével érkeztek tehát haza közösségeikbe a clevelandi küldöttek a Diaszpóra Tanácsról, a megvalósítás mikéntje azonban – Mezei atya szavaival szólva – nyitott kérdés. A találkozót pozitívan értékelte, de mint hangsúlyozta, tőlünk függ, hogyan tudjuk megélni a magyarságunkat, mennyire vagyunk nyitottak, kreatívak, s tudunk-e élni a számunkra nyújtott többlet lehetőségekkel. A legfontosabbnak mégis az abban való hitet tartja, hogy nemzeti örökségünket a világ bármely pontján megőrizzük, s hirdessük kultúránk, nyelvünk, anyaországunk páratlan szépségét, gazdagságát. Györky Judit az ebben az elhatározásban való megerősítést emelte ki a Tanács egyik legfőbb hozadékaként, hiszen mind azért utaztak Budapestre, mert külföldi magyar közösségként léteznek és eszerint is akarnak tovább munkálkodni. „Minél többet teszünk a közösségért, annál tovább fennmaradunk” – fogalmazott. Krasznai Csaba a meggazdagodás szóval jellemezte a tanácskozást összegző tapasztalatát, mind a szakmai információk, mind a baráti kapcsolatok tekintetében, amit igyekszik minél szélesebb körben átadni, népszerűsíteni. Tamásy Éva a feltöltődés lehetőségéért hálás a leginkább a Diaszpóra Tanácsnak, amely után újult erővel és lélekkel tudtak visszatérni, hogy folytassák a missziós munkát a sokszor elkeserítő hétköznapokban.
A stúdióbeszélgetést a lelkészek karácsonyi gondolataival zártuk.
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának vezetőivel való találkozás és a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. ülése című írás a Kálvin Zsinat lapjának 2019. évi első számában jelenik meg.
2018. november 14-én a Diaszpóra Tanács református egyházkerületeinek és egyházainak vezető tagjai és lelkipásztorai hivatalos gyűlés keretében találkoztak a Magyarországi Református Egyház Zsinatának vezetőivel. A találkozón megtárgyalásra kerültek a Diaszpóra lelkészi szolgálat részletei. Konkrét előkészületek és tervek születtek a magyar diaszpóra egyházi közösségeinek működéséhez szükséges lelkipásztorok kiküldésével és szolgálatával kapcsolatban. A Diaszpóra lelkészi szolgálat program anyagi feltételeinek biztosítása a Magyar Kormány által történik, melynek gyakorlati kivitelezésével a Nemzetpolitikai Államtitkárság lett megbízva.
A clevelandi Első Magyar Református Egyház kelet-oldali temploma (Fotó: Bocskai Rádió)
A Diaszpóra lelkészi szolgálat programja hasonlóan lett kiépítve, mint a Körösi Csoma Sándor ösztöndíj program, amely már több éve hatékonyan működik. A megállapított kvóta szerint 16 lelkipásztor teljesítene szolgálatot – egy éves időtartamra, melyet ismételt pályázat útján meg lehet hosszabbítani – az igényüket benyújtó diaszpórában lévő református gyülekezetekben. A lelkészi képesítéssel rendelkező pályázókat a Magyar Református Egyház bizottsága, valamint a fogadó diaszpóra egyházkerület vezetősége hagyja jóvá. Ajánlást csak azok a lelkipásztorok kaphatnak, akik rendezett viszonyban vannak a Magyar Református Egyház részegyházaival. A Diaszpóra Tanács református egyházkerületeinek és egyházainak vezető tagjai, lelkipásztorai köszönetüket fejezték ki e program megvalósulásáért, mely fontos szerepet tölt majd be az egyházak életében.
November 14-én délután a Diaszpóra Tanács tagjai a budapesti Duna Aréna impozáns és modern épületébe voltak hivatalosak, ahol színes kulturális programok, gyönyörű vízi bemutató, valamint vacsora várta a résztvevőket a Nemzetpolitikai Államtitkárság szervezésében. A vendégeket dr. Szilágyi Péter miniszteri biztos úr köszöntötte. Az este folyamán a résztvevőket a Török testvérek csodás és dinamikus zenei előadása örvendeztette meg. Emellett a meghívottak a Hazajáró turisztikai-honismereti műsor összefoglalóját tekinthették meg, melyben láthatták, hogy a műsor munkatársai hogyan barangolják be a Kárpát-medence varázslatos tájait, megismerve annak természeti és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait.
2018. november 15-én reggel vette kezdetét a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. ülése. A világ minden részéről összesen 89 hivatalos résztvevő, valamint 21 meghívott külhoni vendég érkezett a diaszpórában élő magyar szervezetek és egyházak képviseletében. A gyűlést Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg. Miniszterelnök úr felvázolta a jelenlegi Magyar Kormány célkitűzéseit, melyeket a jelenlegi ciklus végéig, azaz 2022-ig kíván megvalósítani, illetve szólt azokról a hosszabb távú célokról, melyeket a Kormány 2030-ig tervez elérni. „2030-ra Magyarország tartozzon az Európai Unió öt legjobb országa közé, ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni” – mondta miniszterelnök úr. „A 2030-ig elérendő célok között említette a népesedési hanyatlás megállítását – majd azután a népesedés növekedési pályára állását –; a Kárpát-medence újraépítését, azaz a gyorsforgalmi, gyorsvasúti összeköttetések megteremtését; Közép-Európa egységes politikai és gazdasági térségként való felépítését és az ország energiafüggetlenségének megvalósítását.”
A VIII. Magyar Diaszpóra Tanács (Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)
Miniszterelnök úr köszöntése és előadása után több beszámolót is meghallgathattak a résztvevők, mint dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint dr. Szilágyi Péter miniszteri biztos előadásait.
Az előadók részletesen beszámoltak a Magyar Kormány által elindított programok sikerességéről, amelyek közül több is a külhoni magyar szervezetekkel és egyházakkal karöltve működnek. Továbbra is a legsikeresebb a Kőrösi Csoma Sándor program, amelynek keretében 2018-ban 140 ösztöndíjas utazott ki a magyar diaszpóra közösségek segítésére és erősítésére. Jelenleg Észak-Amerikában 38 ösztöndíjas végzi a munkát.
A Mikes Kelemen programra is nagy hangsúlyt fektet a Kormány. Ennek a programnak a lényege, hogy a diaszpórában fennmaradt magyar hagyatékokat és tárgyi örökségeket (könyvtárak, gyűjtemények, levéltárak iratait) összegyűjtse és gondoskodjon arról, hogy ezek a fontos anyagok Magyarországra kerüljenek. Továbbá a Magyar Kormány kiemelten támogatja a diaszpórában működő hétvégi iskolákat. Jelenleg több, mint 200 diaszpórában működő magyar iskola van az anyaország felé hivatalosan bejelentve.
Semjén Zsolt, Orbán Viktor, Potápi Árpád János és Szilágyi Péter a Diaszpóra Tanács ülésén (Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)
A nap megkoronázásaképpen a Diaszpóra Tanács tagjai meghívást kaptak dr. Kövér László nevében dr. Latorcai Jánostól, az Országgyűlés alelnökétől az Országházba. Alelnök úr köszöntése után egy színvonalas és egyben baráti fogadásra került sor.
Soli Deo Gloria! Egyedül Istené legyen a dicsőség az áldott és gyümölcsöző magyarországi útért, valamint a baráti és testvéri kapcsolatokért!
Ft. dr. Krasznai Csaba Kálvin Zsinat Egyházkerület, Krisztus Egyesült Egyháza
Az idézetek forrása: Napi Nemzetpolitikai Sajtószemle, 2018. november 16.
Clevelandi magyarok meséltek rádiónk riportsorozatában 1956 karácsonyáról. A közös sors ellenére három család három különböző története rajzolódik ki a visszaemlékezéseikből. Hargitai Istvánnak, Megyimóri Máriának, valamint Böjtös László tiszteletbeli konzulnak és feleségének, Györgyinek köszönjük, hogy meghívtak bennünket az otthonaikba, és megosztották velünk a személyes történeteiket, amelyekről nem nagyon szoktak beszélni.
A szabadságharc leverése utáni időszakban, ’56 novemberében mindnyájuknak sikerült szabad földre lépni, és Ausztriában érte őket az advent, miközben arra vártak, hogy Amerika befogadja őket. Hargitai Istvánék nagy családdal menekültek, és egy határ közeli városka egykori kaszárnyájában szállásolták el őket. A Ferenc József idején épült táborhelyen primitív körülmények között éltek, mégis meghatározó emléke, hogy a nyitott kapun szabadon közlekedhettek. Karácsony előtt a gyerekbanda kiszökött a lágerből, és betévedt a pár kilométernyi távolságra fekvő Szent Pölten városába, ahol megdöbbenve tapasztalták, hogy fényárban úszik minden. Úgy élték ezt meg, mintha a fekete-fehér kommunista Magyarországról egy színes filmbe, Tündérországba kerültek volna. Karácsonyi dalok szóltak, amelyeket otthon csak titokban énekelhettek, mindenki kedves volt hozzájuk, ők pedig ámulva nézték a kiállított autókat és a kirakatokat, amelyek tele voltak játékokkal. Az édességboltból kilépő asszony, miután megtudta, hogy magyarok, csokoládét adott nekik. A Szentestét a barakkban töltötték, karácsonyi dalokat énekeltek, és reményekkel telve tervezgették a jövőt. A gyerekek természetesen vágytak arra, hogy ajándékot kapjanak, noha tudták, hogy a szüleiknek nincs pénze. A várostól azonban kaptak ajándékot: meleg ruhát, cipőt, sapkát, kabátot. A legnagyobb ajándék mégis az volt, amikor a nagybátyját értesítették a lágerben, hogy otthon maradt felesége és két lánya is szabad földön van, és meglátogathatja őket. A szilveszter estét már Salzburgban töltötték, ahol az amerikai menekülttáborban régi magyar filmeket vetítettek nekik. Ott voltak, amikor január első napjaiban megérkezett Nixon – akkor még – alelnök, hogy kifejezze az amerikaiak támogatását a magyar szabadságharcosok és bevándorlók iránt. Nem sokkal később innen szállították őket Münchenbe, ahonnan Amerikába repültek. Indulás előtt, az utolsó pillanatban taxival megérkezett a nagynéni a lányokkal, s az egyesített család együtt indult el új hazájukba. István 60 év távlatából is elérzékenyült a megható történeten, s miközben a Life magazin 1957 januári számát nézegettük, a címlapon Nixon salzburgi látogatásával s belül a képes riporttal, előkerült az első amerikai karácsonykor készített családi színes fotó is.
Megyimóri Mária családja Szombathelyen keresztül hagyta el az országot. A szülők a két kislányukkal Budapestről utaztak a rokonokhoz, mivel hallották, hogy ott át lehet jutni Ausztriába. A határ közelében az édesapja meghúzta a kéziféket, s akik menekülni akartak, mind elhagyták a vonatot. Máig élénken él az emlékeiben, hogy édesanyja azt mondta, ne nézzenek vissza, s miközben mentek előre az ismeretlen felé, szorították a két babát, amit otthonról magukkal hozhattak. Az osztrákok már várták őket, az emberek kedvesek voltak hozzájuk, kakaót és csokoládét kaptak. Néhány napra egy iskolaépületbe kerültek, ahol szalmán aludtak. Innen kellett felutazniuk kétszer is Bécsbe, ahol az amerikai követségen interjúvolták őket, mivel menedékjogot kértek. Marika Bécsben találkozott először igazán a karácsonnyal, amely óriási kontrasztot alkotott az utolsó otthoni emlékeivel a szürke, poros, szétlőtt és holttestek borította Budapestről. A Mariahilfer Strasse utcán a gyönyörű díszkivilágítás és a teli üzletek elvarázsolták őket, ahogy néztek befelé a kirakatüvegeken. Annyi pénzük volt, hogy az édesapjuk vett nekik mézeskalácsot. A lágerből néhány nap múlva Scheibbs városába küldték őket, ahol 3-4 hetet töltöttek, s a gyerekek iskolába is jártak. Egy hotelben szállásolták el őket, itt érte őket a Szenteste. A lakosság a segítségükre volt, édesapjának sikerült egy kis fenyőfát szereznie, és még ajándék is került a fa alá, a lányok nagy meglepetésére. Amikor kinyitották a szemüket, az igazi gyertyákkal díszített karácsonyfa alatt ott ült az otthonról hozott két baba, s néhány szem narancs, csokoládé. A várostól kapott pénzből bakancsot és meleg ruhát kaptak a gyerekek. Elénekelték négyen a fa körül a Mennyből az angyalt, amit még az édesapjuk is megkönnyezett. A későbbi, amerikai karácsonyokon is megőrizték a magyar szokásokat – az asztalon látható kalocsai mintás Mikulás-babát pl. Marika készítette és ajándékozta a családtagoknak, barátoknak -, és csak kevés ajándék került a fa alá, mert azt tartották a legnagyobb értéknek, hogy együtt vannak.
Böjtös László és felesége, Györgyi fiatal házaspárként mindössze egy kabáttal érkezett Ausztriába. Amerikába tartottak, ahonnan Györgyi édesanyja származott. A bécsi Westbahnhof állomáson töltöttek egy éjszakát, ahol László leterítette a földre feleségének a télikabátját, noha a sok pénzért vett felöltőben otthon még a villamoson sem ült le, nehogy megtörjön a szövet. Innen egy kiürült orosz laktanyába vitték őket, ahol szalmazsákon aludtak, kezükben a Szépfalusi István evangélikus lelkésztől Bécsben kapott Bibliával. Később kimentek az utcára, nézegettek be a karácsonyi fényben csillogó házak ablakain, miközben a pár filléren vett sült gesztenyét szorongatták, ami emlékeztette őket az otthonra. Azt mondják, ott élték át a legigazibb karácsonyt, s értették meg a betlehemi csodát, hogy Jézus Isten karácsonyi ajándéka az emberiségnek. Ez volt a biztos pont az életükben, amivel elindultak az új jövő és az ismeretlen otthon felé. A karácsony és újév közötti időszakot amerikai táborhelyen töltötték, ahonnan két papírdoboznyi használt ruhával érkeztek Clevelandbe, amit az osztrák lágerben kaptak. Valójában azonban azzal az egy „közös” kabáttal jöttek Amerikába, amely a kettejük összetartozását szimbolizálta. Itt aztán új életet kezdtek, bár úgy tervezték, hogy mennek vissza. Ez végül nem valósult meg, letelepedtek Clevelandben, ahol László építészként hamar munkát kapott. A magyar közösségnek is több épületet, templomot tervezett, majd tiszteletbeli konzulként sokat tett a magyarságért, a megmaradásért. Gyermekeikkel és családjaikkal ma is otthoni szokások szerint, együtt ünneplik kelet oldali házukban a karácsonyt.
December 15-én, szombaton rendezte meg hagyományos karácsonyi ebédjét Parmában az Amerikai Nemzetiségi Mozgalom, amelynek egyik idei kitüntetettje Nádas Gabriella, a Magyar Társaság ügyvezető igazgatója, aki elsősorban a Kárpát-medencei Református Kollégiumok keresztszülő-programjának alapítójaként és koordinátoraként kapta meg a Freedom Award elismerést. A clevelandi magyar közösség szép számban képviseltette magát a hangulatos eseményen.
Az American Nationalities Movement története 1959-ben kezdődött, amikor két ohiói szenátor kezdeményezésére a Kongresszus elfogadta a Joint Congressional Resolution 111 elnevezésű közös határozatot, amely felhatalmazta az Egyesült Államok elnökét a „fogoly nemzetek” ügyét előtérbe helyező hirdetmény, a Captive Nations Week kiadására. A határozat a szabadság szellemében (in the spirit of freedom) elítélte a totalitárius diktatúrák agresszív politikáját, és elkötelezte magát az elnyomott nemzetek segítése, felszabadítása mellett. Ralph J. Perk clevelandi tanácsos kezdeményezésére alakult meg ezután az USA nemzetiségeit tömörítő koalíció az egyezmény kidolgozására, amelyet Eisenhower elnök 1959. július 17-én ratifikált.
Az American Nationalities Movement Freedom Award-díja
Ennek értelmében minden év július harmadik hetét a rabságban tartott nemzetek ügyének szentelik. Míg az alapításkor 300 ember részvételével tartottak demonstrációt a clevelandi Museum of Art lépcsőin, 1967-ben már 25.000 ember gyűlt össze nemzeti és nemzetiségi lobogókkal a Public Square-en. Ebből a szövetségből nőtte ki magát az egységes amerikai nemzet létrehozásáért tevékenykedő Amerikai Nemzetiségi Mozgalom, amely szervezetként 1964-ben alakult meg Clevelandben, 47 nemzetiség képviseletével. Céljai között szerepel a szabadság eszménye melletti elköteleződés, valamint a fogságban tartott nemzetek felszabadítása. A Captive Nations Week országos hírű rendezvényként bekerült Ohio állam hivatalos eseményeinek sorába, és a hatvanas években élte fénykorát. A Voice of America, a Radio Free Europe és más rádiókon keresztül világszerte hallatta a hangját, támogatásáról biztosítva a kommunista diktatúrák elnyomásában élő nemzetek szabadságmozgalmait. A szervezet a szovjet birodalom összeomlása után, 1990-ben tartotta meg az első Szabadság-ünnepet (Freedom Celebration), és ekkor alapította meg saját Szabadság-díját (Freedom Award), amelynek első kitüntetettje George H. W. Bush amerikai elnök volt.
Ifj. Ralph J. Perk, középen a díjazottak: Nádas Gabriella, Martin J. Hrabik, Valerie Schwonek Blazey, valamint Irene Morrow
Az idei, 54. alkalommal megrendezett karácsonyi ebéden három nemzet képviselői kapták meg az American Nationalities Movement rangos kitüntetését, s vele a szabadságot jelképező sas-szobrot, amely tekintélyt keltő méretével és súlyával számomra a vállalt feladat nehézségét, küzdelmeit is szimbolizálja. Miután a szervezet elnöke, az alapító tanácsos fia, ifj. Ralph J. Perk köszöntötte a vendégeket, egy rövid ima és az állampolgári hűségeskü után a díjátadás következett. A jelöltek bemutatása és a díj átvétele után a kitüntetettek rövid beszédet mondtak. A lengyel Valerie Schwonek Blazey, aki Cuyahoga megye legnagyszerűbb asszonyai között 1988-ban kitüntetést vehetett át Barbara Bush-tól, a városért tett munkája elismeréseként kapta meg a Szabadság-díjat. Köszönőbeszédében egy személyes történetet mesélt el karácsonyi üzenetként arról, hogy a másoknak tett gesztusok, a figyelmesség és az önzetlenség a „legjobb befektetés”, amely példa követésére buzdított. A cseh Martin J. Hrabik az édesapja példáját méltatta, és neki, valamint a feleségének köszönte meg a motivációt és a támogatást ahhoz a munkához, amelyet professzionális foglalkozása mellett a clevelandi cseh közösségért végez, számos intézmény tagjaként, illetve több szervezet és ösztöndíj alapítójaként.
Nádas Gabriella „Kuni” a 90-es évek elején egy erdélyi kórus vendégszereplésének hatására alapította meg a Kálvin Zsinat támogatásával a romániai református kollégiumok diákjait „örökbefogadó” programot, amely azóta is tevékenyen támogatja a szülőföldjükön nehézségekkel küzdő magyar fiatalok anyanyelvi oktatását. Az elmúlt három évtized alatt számos épületet, iskolát és kollégiumot újítottak fel, köztük a székelyudvarhelyi és a kolozsvári református kollégiumokat, továbbá többszáz diákot támogattak ösztöndíjjal abból a másfél millió dollárnyi összegből, amelyet az amerikai magyar közösség e célra adományozott. Kuni azonban nemcsak ezért az elkötelezett munkáért, hanem a diaszpóra magyarságért végzett egyéb tevékenységeiért is elismerést érdemel. Korábban cserkészként és csapatvezetőként, majd a külföldi magyar cserkészszövetség különböző vezetőtiszti beosztásaiban tett sokat a közösségért, 2005 óta pedig a Magyar Társaság ügyvezető igazgatójaként a clevelandi Magyar Kongresszus főszervezője.
Kuni köszönőbeszédet mond
Beszédében a kulturális örökség fontosságát hangsúlyozta, amely számára (észak-) amerikai magyarként kettős meghatározottságot és gazdagságot jelent. Büszke arra, hogy a magyarok mindig is aktív és meghatározó részesei voltak Amerika multikulturális társadalmának, és fontosnak tartja, hogy ezt az örökséget életben tartsák és továbbadják a következő generációknak. Az egymás megismerését és a kultúrák határokon átívelő erejét méltatva hitet tett a szabadságjogokat biztosító amerikai társadalom mellett, amely minden egyénnek biztosítja a választás, a vallásgyakorlás, a művészet és az oktatás szabadságát.
Interjú Nádas Gabriellával, a clevelandi Magyar Társaság ügyvezetőjével, aki december 15-én megkapta az American Nationalities Movement Freedom Award kitüntetését.
A családias hangulatú karácsonyi ebédet követően egy rövid helyszíni interjút készítettünk Kunival, akinek szeretettel gratulálunk a díjhoz, és további sikeres, eredményekben gazdag, áldásos munkát kívánunk.
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Rekordszámú telefonhívás érkezett a közmédia Jónak lenni jó! című jótékonysági műsorában vasárnap, amikor a nap végére több mint 132 millió forint gyűlt össze az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyerekek és fiatalok táboroztatására – hangzott el az M1 Ma reggel hétfői műsorában.
Siklósi Beatrix, az M5 csatornaigazgatója elmondta: idén azért gyűjtött a közmédia, hogy még több cukorbeteg gyereket tudjanak táboroztatni. Hozzátette: a nyaralás mellett edukációs funkciót is betöltenek majd a táborok. “Azoknak a gyerekeknek, akiknek sajnos az élete úgy alakult, hogy nagyon fegyelmezett módon kell reggeltől estig beosztaniuk azt, hogy mikor mit ehetnek, mit csinálhatnak, hova mehetnek, meg kell tanulniuk bizonyos dolgokat” – magyarázta. Ebben is segítséget nyújtanak majd a táborokban.
A csatornaigazgató tájékoztatása szerint rekordszámú felajánlás érkezett az akció adományvonalára, a 250 forintos hívásokból több mint 30 millió forint gyűlt össze – mondta. Sok tárgyi felajánlás is érkezett, amelyek közül vasárnap estig 48 tárgy kelt el. A megmaradt tárgyakra még licitálni tudnak az érdeklődők az akció honlapján.
A jótékonysági akcióba, amely a Duna Televízióban, a Duna World csatornán és az M5 kulturális csatornán volt látható vasárnap, a Magyar Diabetes Társaság, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány, a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért és a Sportos Cukorbetegekért Egyesület is bekapcsolódott.
Székelyföldön, Csíkszeredán két fiatal magyar férfi nem otthonában a családjával, hanem rabtársaival, a börtönben várja az idő múlását, és egy olyan új esztendőt, amely talán igazságot hoz számukra. Bűnük: mozgalomba szerveződtek. Küzdöttek a magyar kultúráért, nemzeti értékekért, a magyar nyelvért, a nemzettudatért. Székely zászlókat tűztek ki középületekre, és autonómiát akartak. Fájt nekik Trianon. 2009-től titkosszolgálati eszközökkel figyelték őket. Egyiküknél becsomagolt, hivatalosan beszerzett pirotechnikai eszközöket, másikuknál Wass Albert könyveket, székely, és-magyar zászlókat foglaltak le. Egyiküket egy nappal a gyulafehérvári határozat, Erdély bekebelezésének 97. évfordulója előtt 1 nappal, 2015. november 30.-án, másikukat ugyanezen év karácsonya után 9 nappal tartóztatták le. Első fokon nem volt bizonyíték robbanószerrel való visszaélésre, így „csak” pirotechnikai eszközökkel való visszaélés miatt ítélték el őket 1 évre, és az előzetesben töltött idő miatt azonnal ki is szabadultak. Az ügyészség azonban fellebbezett, a másodfokú bíróság közvetlenül az ítélethirdetés előtt vádat módosított, nem adott szót a védelemnek, és jogerősen 5-5-évre ítélték őket ez év nyarán, terrorizmus vádjával. Soha senkit nem bántottak, bűncselekményt nem követtek el. Koncepciós per áldozatává vált a két nyílt tekintetű hívő magyar a XXI. század Romániájában. A magyar állam, neves jogászok, és a Kisebbségi Jogvédő Intézet is küzd az igazságért és a székely fiúk szabadságáért. Egy riportban ők mégis azt mondták, hogy legjobban a magyarok imájának erejét érzik.
Ezért kérünk minden magyar érzelmű honfitársunkat határon belül, és határon túl, bárhol is tartózkodik éppen a világban, hogy
2018. december 31-én magyar idő szerint 19 órakor,
az óév búcsúztatása előtt mondjon el egy Miatyánkot Beke Istvánért, és Szőcs Zoltánért, s rajtuk keresztül minden olyan testvérünkért a világban, akit magyarsága miatt ért üldöztetés, igazságtalanság.
A közös ima erejét már tudósok is bizonyították. Fogjunk össze, hogy közös imánk ereje, rezgése erőt adjon a két magyar fiúnak és családjának, és ezzel biztosítsuk őket arról, hogy hiszünk bűntelenségükben, tisztaságukban, és egy igazságos jövőben.
Kedves Beke István, és Szőcs Zoltán! Veletek vagyunk, és közös imánkkal üzenjük Nektek: nem vagytok egyedül! Együtt visszük a kereszteteket!
Dr Bencze Izabella és Csóti György, valamint a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai
Nem csak Európában égető kérdés a migráció, hanem az Egyesült Államokban is. Egyesek nem kímélnek sem pénzt, sem energiát, szinte uszítják az emberek tömegeit a szegény országokból, hogy kerekedjenek fel és jussanak be világszerte a fejlett államokba. Aki szembe próbál szállni a látványos tervvel, az rasszista, homofób, fehér felsőbbrendű és természetesen náci. Így megy ez a világ vezető hatalmánál is, hiszen az Egyesült Államok vezetése folyamatosan kapja a brutálisabbnál brutálisabb támadásokat a baloldaltól, amiért nem hajlandó befogadni a több ezer fős, Közép-Amerikából induló migránskaraván tagjait csak úgy puszira. A recept ugyanaz, mint Európában, tökéletes nyomásgyakorlás a médiában, hazugságok és álságos emberi jogi szólamok, miközben az állam működőképességét próbálják meg aláásni azok, akik elvileg az adott ország állampolgárai.
A hónapok óta témát szolgáltató migránskaraván tagjai már egy ideje az amerikai-mexikói határon időznek, több százan megpróbáltak átszökni, nagyobb részük a határ mexikói oldalán, Tijuanában táborozott le, de közben egyre több részlet derül ki a viselt dolgaikról és arról, hogy vajon kik alkotják ezt a több ezres csoportot. Ha ezt megnézzük, talán érthető, hogy miért áll ellen minden baloldali érzékenyítésnek Donald Trump és az amerikai vezetés a befogadásukat illetően.A balliberális oldal folyamatosan arról beszélt, hogy embertelenség nem befogadni a “menekülteket”, akik csupán azért keltek útra, mert életveszélyben voltak hazájukban.
TÖBBSZÖRÖS HAZUGSÁG
Azért többszörösen hazug ez a narratíva, mert rengeteg helyen nehéz az élet, ettől még nem kerekedhet fel minden szegény ember és özönvízszerűen nem áraszthat el egy másik országot, ahol jobban élnek az ott lakók. Amiatt is gonosz dolog ez az őket bátorítóktól, mert kihasználják a kiszolgáltatottságukat, azt, hogy befolyásolhatók és egy olyan szép és gazdag világot ígérnek nekik, mely valójában nem elérhető a számukra, legalább is nem úgy, ahogyan vázolják.
Ezért, amikor szembesülnek azzal, hogy nem várják őket tárt karokkal, a reményük átfut keserűségbe és gyűlöletbe, pedig az őket felhasználó liberálisokon kívül senki sem ígérte nekik, hogy megoldódnak a gondjaik varázsütésre. Emellett sajnos nem azok az emberek vannak többségben, akik végső elkeseredésükben útra kelnek, ugyanis rengeteg bűnöző, drogfüggő található a migránskaravánban, és próbál a csoporttal együtt bejutni az Egyesült Államokba.
AKIK BÁTORÍTJÁK A MIGRÁNSOKAT, AZOK AZ IGAZI BŰNÖSÖK
Ha Európát nézzük, akkor ugyanez a helyzet,ömlenek az iszlamisták, bűnözők, céltalan kalandorok a jobb életre vágyó tömeggel és azokkal a kevesekkel, akik valóban az életüket mentik. Akik káoszt előidézve bátorítják őket, azok az igazi bűnösök.
Bizonyos körök Közép-Amerika szegényeit hergelték fel és az utóbbi hónapokban több ezren el is indultak észak felé, az ígéret földjére, ahol azonban a Trump-adminisztráció nem várja őket tárt karokkal. A baloldali és liberális média először letagadta a karaván létezését, amely kitartóan igyekezett elsősorban Hondurasból az Egyesült Államok felé, a vonulók száma pedig napról napra nőtt, egyre többen csatlakoztak az útnak indulókhoz. Október 19. óta körülbelül kilencezer közép-amerikai – többségében hondurasi – migráns érkezett Mexikóba több csoportban, közülük több, mint hétezren jutottak el az amerikai-mexikói közös határnál fekvő Tijuanába vagy Mexicaliba. Közben újabb csoportok indulásáról is hírek keringenek.
Takarítják a migránsok után maradt szemetet a mexikói Tijuana város stadionjában; MTI/AP/Rebecca Blackwell
BALLIBERÁLIS STRATÉGIAVÁLTÁS
Szép lassan a balliberálisok is kommunikációs stratégiát váltottak, egyesek már nem tagadták a migránskaraván létezését, azonban azt mondták, hogy kötelesség befogadni őket, hiszen szegény szerencsétleneket üldözik, a szemét náci Trump pedig nem akarja beengedni őket. Elsősorban gyermekeket próbáltak fényképezni, bár olyan sokat nem találtak a tömegben, ugyanis – ahogy az Európa felé igyekvők – úgy az Egyesült Államok felé tartó emberáradat is jórészt fiatal férfiakból állt.
De volt itt még más probléma is, hiszen az amerikai Fox News hírcsatorna tudósítói is ellátogattak a helyszínre és megtudták, majd csütörtökön hírül adták, hogy a közép-amerikai migránskaraván tagjainak mintegy egyharmadát súlyos betegségekkel kell kezelni. A tijuanai egészségügyi hatóságok szóvivője a televíziónak elmondta: a városban jelenleg tartózkodó mintegy hatezer migráns közül 2267 ember különböző betegségek miatt kezelésre szorul. A szóvivő arról számolt be, hogy légúti fertőzésekkel, bárányhimlővel, tuberkulózissal és más súlyos betegségekkel küszködőket kell kezelni. Négy esetben AIDS-fertőzést is diagnosztizáltak, legalább 101 migráns tetves és többen szenvednek különböző bőrbetegségektől. A szegényes higiéniai körülmények miatt bármelyik pillanatban fertőző májgyulladás járványa törhet ki.
SZEMÉT MARAD A NYOMUKBAN
A kaktuszokat sem kímélik; (freerepublic.com)
Miközben a baloldaliak állandóan arról beszélnek, hogy ők a természet és az állatok legnagyobb barátai, hatalmas embercsoportokat indítanak el a semmibe, akik a tudósítások szerint mindenhol óriási mennyiségű szemetet hagynak, pusztítják a környezetet és több állatfaj is veszélybe került a mozgásterükben. Tucker Carlson a Fox News egyik műsorában elmondta, hogy az illegális bevándorlás milyen környezeti károkat okoz, hiszen számítások szerint egy illegális bevándorló legalább 3-4 kiló szemetet hagy maga után, miközben átszökik a határon, csak Arizonában évente több ezer tonna szemetethagytak, tönkretették többek között a kaktuszok és más érzékeny növények vegetációját, melyek regenerálódására több évtizedre lenne szükség,de több állatfaj is veszélybe került az áldatlan állapotok miatt.
Látkép Arizona területén, ahol a migránsok eldobálták a szemetüket; (tucsonweekly.com)
Hasonló pusztításról számolt be a Fox News-nak a tijuanai hatóság egyik képviselője is, aki elkeserítő állapotokat festett le a nézőknek városából. Miután erről beszélt a Fox News-nak,őt is és a műsor készítőit is hihetetlen elánnal támadták magukat liberálisnak mondó egyének,azonban Tucker Carlson, a hírcsatorna egyik leghíresebb műsorvezetője kijelentette, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni és mindig ki fogják mondani az igazságot.
AZ ERŐSZAKOS KISEBBSÉG AKARATA
Az ugyanis már nem érdekelte a baloldali médiát, hogy hogyan viselkedett a migránskaraván Tijuanaban, ahol eltorlaszolták az utakat, megtámadták a helyieket, a nyílt utcán drogoztak, betörtek az otthonokba és mindenütt hatalmas szemetet hagytak maguk mögött. Emiatt a város vezetésének fel kellett lépnie ellenük és több mint 280 embert letartóztattak. Tijuana polgármestere, Juan Manuel Gastelum december elején jelezte: a városnak már csak néhány napra elegendő pénze van a migránsok ellátásához. Gastelum azt is elmondta korábban, hogy Tijuana körülbelül napi 30 ezer dollárt költ a migránsokra, viszont gondolniuk kell a saját lakosaikra is, hiszen ezzel a helyzettel az ő életkörülményeiket is veszélybe sodorják.
Ezeket a derék embereket várják szeretettel a liberálisok, hogy gazdagítsák tovább Amerikát, de ugyanez a helyzet Európában is. Aki felemeli a szavát, egyből a rasszista és fehér felsőbbrendűség címkéjével szembesül. Úgy tűnik, hogy mindenhol azért kell harcolni, hogy a megszokott rend fennmaradjon és ne az erőszakos kisebbség akarata érvényesüljön, mely a pusztítást hozza magával.
Forrás: Fox News, Youtube, azbordertrash.gov; Vezető kép: MTI / pestisracok.hu
Járai Judit, az MTI tudósítója jelenti: Washington, 2018. december 21., péntek (MTI) – Republikánus és demokrata párti politikusok egyaránt méltatták Jim Mattis védelmi minisztert, miután Donald Trump elnök csütörtök este Twitteren bejelentette, hogy a tárcavezető február végén távozik a kormányból.
Az amerikai politikusok meglepetéssel fogadták James Mattis lemondását, és mind a republikánus, mind a demokrata párti törvényhozók Twitteren fejtették ki véleményüket. Paul Ryan házelnök azt írta, hogy a kongresszus “adósa James Mattisnak”. “Amerika biztonságosabb lett itthon és parancsoló erővé vált külföldön” – fogalmazott a republikánus politikus. “Nem lesz könnyű őt helyettesíteni” – fogalmazott Twitter-bejegyzésében Marco Rubio floridai republikánus szenátor. A Trump egyik legodaadóbb támogatójaként számon tartott floridai politikus szerint, ha a döntést nem másítják meg, akkor ez “kísérteni fogja a kormányzatot és Amerikát az elkövetkező években”. Lindsay Graham, szintén republikánus szenátor és szintén Trump egyik legerőteljesebb támogatója, “az amerikai történelem legnagyszerűbb katonai vezetőjének” nevezte Mattist, és kongresszusi meghallgatást javasolt az elnök döntése ügyében. Mark Warner virginiai demokrata párti szenátor azt írta mikroblog-bejegyzésében, hogy a lemondás “félelmet keltő”. Mint írta: “Mattis miniszter a stabilitás szigete volt a Trump-kormányzat káoszában (…) nemzetbiztonságunk túl fontos ahhoz, hogy az elnök tévelygő hóbortjainak legyen kitéve”. Két republikánus politikus, Rob Portman ohiói szenátor és Steve Scalise louisianai képviselő köszönetét fejezte ki a távozó politikusnak egész élete munkásságáért, Scalise “amerikai hősnek” nevezte Mattist. Chris Murphy, Connecticut demokrata párti szenátora úgy vélekedett, hogy “nemzetbiztonsági válság” alakult ki Mattis lemondásával. A The New York Times című lap szerkesztőségi állásfoglalásban méltatta a védelmi minisztert. “James Mattisnak igaza volt” – írta a lap, utalva Mattisnak a szíriai kivonulás miatti vitájára Donald Trump elnökkel. De “ki fogja most megvédeni Amerikát?” – tette fel a kérdést a szerkesztőség állásfoglalása. A lap emlékeztetett egyúttal arra, hogy John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó nem egészen három hónappal ezelőtt még az Egyesült Államok szélesebb körű szíriai szerepvállalását vázolta fel, James Jeffrey, a külügyminisztérium szíriai különmegbízottja pedig a hét elején az Atlanti Tanácsban arról beszélt, hogy az Egyesült Államok addig marad Szíriában, amíg teljesen le nem győzik az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, vissza nem szorítják Irán befolyását és nem találnak politikai megoldást a szíriai konfliktusra.
New York/Washington, 2018. december 20., csütörtök (MTI) – Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kormányzati együttműködési megállapodást írt alá szerdán Washingtonban az amerikai USAID kormányszervezettel az üldözött keresztények védelméről és megsegítéséről.
Az együttműködési megállapodást Magyar Levente és David Moore, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) főigazgató-helyettese látta el kézjegyével. A megállapodást az amerikai fél kezdeményezte – tájékoztatta az MTI-t Magyar Levente, aki hangsúlyozta, hogy ez az egyezmény megalapozza a két ország kormánya közötti szervezett együttműködést, és a konkrét tervek közös megvalósítása iránti politikai elköteleződést jelent. Az egyezmény “komoly diplomáciai siker, amely a Hungary Helps (Magyarország segít) néven ismertté vált, és a Közel-Kelet üldözött keresztényeinek gyakorlati megsegítését célzó magyar kormányprogram sikerét mutatja” – tette hozzá. Magyar Levente közölte: erre a programra az Egyesült Államokban is felfigyeltek, példaként tekintenek rá. Magyarország a háborús konfliktusok sújtotta térségben több ezer családon segített, iskolát, kórházat, templomot épített, nemrégiben pedig a magyar kormány arról döntött, hogy 212 millió forinttal támogatja egy új árvaház felépítését Szíriában. Az árvaház felépítése közös magyar-lengyel program, a lengyel kormány ugyanekkora összeggel járul hozzá az építkezéshez – mondta Magyar Levente. A politikus az MTI-nek hangsúlyozta a magyar-amerikai kormányzati együttműködés annak elismerése is, hogy Magyarország hatékony a segítségnyújtásban, és komolyan gondolja azt az elvet, miszerint nem a bajt kell importálni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol szükség van rá. Ezzel Magyarország nem csupán a szenvedőknek nyújt közvetlen segítséget, hanem hozzájárul a migráció megelőzéséhez is – szögezte le. A jelenlegi amerikai kormány régóta érdeklődik a Hungary Helps-program iránt, Mike Pence alelnök kifejezetten szívén viseli az ügyet, és a magyarok eddig is sok konkrét tapasztalattal, kapcsolatrendszerrel segítették az amerikaiakat – közölte. Magyar Levente kiemelte: amerikai tárgyalópartnerei kifejezett elismerésüknek adtak hangot azt illetően, ahogyan Magyarország a különböző nemzetközi fórumokon, köztük az ENSZ-ben is kiáll Izrael biztonsága mellett és az antiszemitizmus ellen.
