A megszerzett szabadságért mindannyian megszenvedtünk, a visegrádi országoknak van egy közös szótáruk, amelyben többek között az „Isten, haza, család, munka és becsület” szavak szerepelnek – mondta a kormányfő. A V4 a leggyorsabban fejlődő régió Európában – hangoztatta Orbán Viktor, kijelentve azt is, hogy a V4-ek nem megsegítettek, nem kérelmezők, hanem egy öntudatos közösséget alkotnak, amely legalább annyit ad az EU-nak, mint fordítva, sőt a régi uniós tagállamok valójában keresnek “a velünk való együttműködésen”.

Európának újratervezésre van szüksége, mert a korábban kitűzött célok nem teljesültek – mondta Orbán Viktor. Felszólalásában kiemelte: “Európa-párti politikusok vagyunk”.  A célunk az, hogy Európa erősebb legyen, az új tervben kell lennie egy a munkaalapú társadalomra utaló passzusnak, Európának technológiailag vissza kell kerülnie a csúcsra, saját európai véderő kell, továbbá nem európai egyesült államokról, hanem szabad nemzetek szövetségéről kell beszélni – sorolta.

A kormányfő szerint ez mind lehetséges, a kérdés, hogy lesz-e elég jó vezetés e célok eléréséhez.

Ha a négy ország kereskedelmének a volumenét nézzük, Németországgal összehasonlítva, az 55 százalékkal haladja meg a francia-német kereskedelem volumenét. Olyan országcsoporttá váltunk, amely a leggyorsabban fejlődő régió Európában – hangsúlyozta Orbán Viktor.

A kormányfő hangsúlyozta: “mi segítünk annak, akinek kell, de nem fogadunk be migránsokat, nem akarunk bevándorlóországgá lenni”, a népesedési problémákat pedig a családpolitikával kívánják megoldani. Mint mondta, fontos, hogy a visegrádi partnerek elmondják, hogyan gondolkodik az országuk, mert jól látszik, hogy “nem vagyunk egyedül”, és a Magyarország által képviselt gondolkodás nem kivételes, hanem normális, a józan ész által vezérelt gondolkodás.

A miniszterelnök szerint nem marad európai kereteken belül a migráció problémája, jól látható, hogy a vita az európai színtérről a világszíntérre helyeződik, és erre is választ kell adnia Európának. Emlékeztetett: Kofi Annan korábbi ENSZ-főtitkár már 2004-ben arról beszélt, hogy a migráció megoldás, és nem probléma, felvázolta, mit kell tennie Európának, azt mondta, csatornákat kell nyitni bevándorlásnak. 2015-ben jött a dilemma, hogy akarunk-e arra az útra lépni, mint a nyugat-európai országok, amelyek megfogadták Kofi Annan tanácsát – mutatott rá.

Orbán Viktor szerint az ENSZ-ben “veszélyes dolgok” vannak készülőben, a tervezett világ-megállapodásban benne van például, hogy enyhíteni kell az illegális határátlépés büntetését, az NGO-knak kiemelt szerepet kell adni a bevándorlás kezelésében, és minden országnak be kell fogadni migránsokat.

Mindezt “mi nem támogatjuk” – jelentette ki.

Közölte: a keresztény kultúra védelméről van szó, ez nem vallási kérdés, mert ebben a nem hívők is benne vannak, benne van a keresztény életforma, a vallásszabadság, a családmodell, a férfi-nő kapcsolat, az, hogy “integráltan élünk itt, és nem akarunk antiszemitizmust importálni”, az, hogy “a toleráns, keresztény életformához ragaszkodunk, az otthonosság érzését nem veszíthetjük el”.

A miniszterelnök felvetette a kérdést, hogy ki döntötte el, kit kérdeztek meg, hogy idegen népeket beengedjenek a kontinensre, ki vállalja ennek a döntésnek a felelősségét.

Mindez az európai emberek akarata ellenére, a megkérdezésük nélkül történik, miközben Magyarországon megkérdezik az embereket, az történik, amit a magyarok szeretnének – magyarázta.

Az illegális migrációról azt mondta: “ha azt nem tudjuk megfékezni, ha engedjük, hogy lebontsák a kerítést (…), ha engedünk a kvótának (…), akkor az az optimizmus és lehetőség, amely ma egy karnyújtásra van, elenyészik”.

Fico: “Nem vagyunk feketebárányok”

A V4 négy sikeres állam, négy sikeres történet, egy Európa-párti projekt – jelentette ki Robert Fico szlovák miniszterelnök a V4-kormányfők pénteki budapesti csúcstalálkozója utáni panelbeszélgetésen.

Robert Fico visszautasította azokat a kritikákat, amelyek abból fakadnak, hogy a V4-eknek időnként más a véleményük, például a kötelező kvótákról.

“Emiatt nem tehetnek minket vakvágányra, nem vagyunk feketebárányok” – fogalmazott, hangsúlyozva: a visegrádi országok mindig Európáért fognak harcolni, reggeltől estig, de elvárják azt is, hogy Európa meghallgassa őket. A kvótákkal kapcsolatban azt is kifogásolta, hogy a döntéshozatalkor az Európai Unióban a belügyminiszterek tanácsán keresztül “megkerülték” az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsot.

Babis: “Depolitizálni” kell Brüsszelt

Andrej Babis cseh ügyvivő miniszterelnök arról beszélt, hogy meg kell hallgatni a tagállamok véleményét, nagyobb befolyást kell biztosítani nekik az európai döntéshozatalban. Kiemelte: “depolitizálni” kellene az Európai Bizottságot és Brüsszelt, a legfontosabb szó a tagállamoké kell, hogy legyen. A legnagyobb európai ügyeknek a biztonságot, a migrációt és a szabad piacot nevezte.

Úgy vélte, mindebben a V4-es országok álláspontja megegyezik, a V4 “kitűnő projekt”, amelyet nem kell kibővíteni, ez a megfelelő méret, legfeljebb az egyes kérdésekben szövetségeseket kell találni.

Andrej Babis elutasította a többsebességes Európa gondolatát, mert meglátása szerint az azt a látszatot keltené, hogy egyes tagállamok nem érnek annyit, mint a többi.

A migrációt illetően elmondta: a tagállamoknak közösen kell tenniük az európai biztonságért.

Magyarország volt az első, amely megoldotta a migrációs kérdést, mégis kritizálták, amiért felépítette a kerítést – emlékeztetett.

Morawiecki: A szuverén államok Európájára van szükség

Gazdaságilag és katonailag is erős Európa, amelyet közös céllal rendelkező szuverén államok alkotnak – így vázolta “Európa-vízióját” Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök.

Európát olyan szuverén országoknak kell alkotniuk, amelyek nemzeti szinten döntenek, de állandóan együttműködnek a többi állammal, amikor egységes, harmonizált piacot építenek ki – fogalmazott a politikus.

A közös katonai erőről azt mondta: nemcsak a “keleti agresszió”, hanem a terrorizmus és a migrációs válság miatt is szükség lenne rá.

Szorgalmazta továbbá annak a folyamatnak a megállítását, hogy Nyugat-Európa “mágnesként vonzza” a legjobban képzett közép-európaiakat.

“A legjobb embereinket” vissza kell hozni, és akkor még gyorsabb lehet a fejlődés – mondta a lengyel kormányfő.

Orbán: Az éremnek két oldala van

Az éremnek két oldala van – vette át a szót Orbán Viktor és elmondta, hogy az elmúlt 8-10 évben a szlovákokkal közösen megvalósított együttműködés példaértékű. Hozzátette, a szlovák-magyar kapcsolatokban rejlő potenciál korábban is ott volt, Magyarország pedig hálás Robert Ficonak, hogy lehajolt ezekért a lehetőségekért és gazdasági együttműködés jöhetett létre.

Példaként a Magyarország számára életbiztosításként emlegetett gázvezetéket hozta fel a magyar miniszterelnök, majd a Komáromnál épülő hidat és a Pozsonyig tartó autópálya építést is felsorolta.

Orbán Viktor elmondta, hogy a csehekkel jól működő hadiipari együttműködés jött létre, a hazánkban épülő fegyver- és lőszergyár licenceit Csehországból vásárolta hazánk. Megjegyezte, hogy megvalósíthatósági tanulmány készült egy Varsó-Budapest gyorsvasút vonalról, 4 órás menetidővel. Valamint közel a megállapodás a románokkal egy Kolozsvár-Budapest gyorsvasútról, amely két óra menetidővel közlekedhetne, továbbá épül a Belgrád-Budapest vasútvonal is.

Ha beletörődünk, hogy az összekapcsolódás Európában mindig kelet-nyugati irányú, azzal elfogadjuk, hogy sosem lesz Közép-Európa, csak Kelet- és Nyugat-Európa. A magyar miniszterelnök egyet értett Mateusz Morawiecki lengyel kormányfővel abban, hogy Közép-Európa akkor jön létre gazdaságilag, ha az összekapcsolódás észak-déli irányban is megvalósul, különben “csak barátok leszünk”. Orbán Viktor kiemelte továbbá az EU bővítésének jelentőségét a Nyugat-Balkán irányába, mint mondta, ha sikerül integrálni ezt a térséget, az Közép-Európát erősíti.

Egyetértés volt a migráció ügyében a kormányfők között 

A panelbeszélgetésen külön téma volt az illegális bevándorlás, amelyet a kormányfők egyöntetűen elutasítottak, hangsúlyozva ugyanakkor a szolidaritás fontosságát.

Robert Fico kijelentette: Magyarország a migrációs krízisben azt tette, amit vártak tőle, védte a schengeni határt, és óriási hiba ezért kritizálni.

A külső határokat kell védeni – sürgette, úgy fogalmazva: nem szeretné, ha muzulmán közösségek jönnének létre európai országokban, ez ugyanis az európai hagyományok, kultúra ellen van. Hangsúlyozta ugyanakkor a szolidaritás fontosságát, javasolta ezért V4-es kollégáinak, hogy utazzanak közösen Líbiába, hogy ott helyben tudjanak konkrét megoldásokat nyújtani. A kötelező kvótákat teljesen értelmetlennek nevezte.

Andrej Babis is arról beszélt, hogy Európán kívül kell megoldani a migráció problémáját, az pedig szerinte nem fordulhat elő még egyszer, hogy az uniós állam- és kormányfőket leszavazzák a belügyminiszteri tanácsban, az ugyanis nagyon káros lenne az EU “imidzsére”.

Mateusz Morawiecki közölte: Lengyelország kész pénzügyileg részt venni a rászorulók segélyezésében, de csak a helyszínen, vagyis ott, ahonnan az illegális migránsok útnak indulnak. Felhívta a figyelmet egyúttal arra, hogy Lengyelország befogadott például háború elől menekülő ukránokat és csecseneket.

A miniszterelnökök az EU bővítéséről is kaptak körkérdést, amelyben szintén egységesen azt az álláspontot képviselték, hogy integrálni kell a Balkánt. Robert Fico rossz nézőpontnak nevezte, hogy egyes uniós tagállamok úgy érzik, a további bővítés sértené az érdekeiket. Szerinte Montenegróval kellene kezdeni az nyugat-balkáni integrációt.

Andrej Babis szintén egyértelműnek nevezte a bővítés fontosságát, ahogyan lengyel kollégája is reményének adott hangot, hogy az érintett államok a közös Európa tagjai lesznek.

Forrás: hirado.hu

Reklám

Orbán Viktor a 180 perc című műsorban azt mondta: az ENSZ migrációról szóló, előkészítés alatt álló szerződéstervezete olyan, mintha kimásolták volna a szöveget a Soros-tervből. Az ENSZ érték, de nem szabad megengedni, hogy olyan elveket fogalmazzon meg, amelyek ellentétesek Magyarország érdekeivel, márpedig ami készülőfélben van a migrációval kapcsolatban, az a jelenlegi információk alapján szemben áll a magyar érdekekkel.

Olyan elveket fogalmaznak meg – fejtette ki –, amelyek kilátásba helyezik például az illegális határátlépést sújtó büntetések enyhítését, továbbá egyszerűsítenék, gyorsítanák az adminisztratív eljárásokat, vagyis javasolnák, hogy az országok gyakoroljanak kevesebb ellenőrzést a belépni akaró idegenekkel kapcsolatban.

Felvetette az ENSZ azt is, hogy a nem kormányzati szervezetek, az NGO-k vegyenek részt a migráció lebonyolításában – mondta a miniszterelnök, és hozzátette: „attól mentse meg Magyarországot a Jóisten”.

„Magyarországnak rossz tapasztalatai vannak az NGO-kkal, a migrációval foglalkozó álcivil szervezetek Soros György tenyeréből esznek – jelentette ki Orbán Viktor. Szerinte a migrációs ENSZ-tervezet eddig megismert része szellemiségét tekintve is pontosan olyan, mintha kimásolták volna a Soros-tervből.

A kormány a szövegtervezet nyilvánosságra kerülése után foglalkozni fog a dokumentummal, majd dönt arról, hogyan viszonyuljon hozzá – közölte a kormányfő, aki higgadtságra, hidegvérre, csigavérre, nyugalomra intett.

Bár aggasztó jelnek nevezte, hogy az Egyesült Államok kilépett az egyezményről szóló tárgyalássorozatból, de azt is hangsúlyozta, hogy ő csak a magyar érdek szempontjából, Amerikától függetlenül vizsgálja az ügyet.

Formálódik egy új szövetség

Orbán Viktor azt is mondta, hogy formálódik a józan ész talaján álló országok szövetsége, amelyek felteszik a kérdést: mi lesz ebből a világból, ha elismerjük a migrációhoz való jogot alapvető emberi jognak, az ENSZ pedig azt tartja feladatának, hogy megszervezze a Földön a keresztül-kasul, ide-oda való áramlást. Mindez rendkívüli veszélyeket jelentene jó néhány országnak – jelentette ki, majd a példát adó, kemény bevándorláspolitikát folytató országok között említette Ausztráliát, Új-Zélandot és Japánt.

És a visegrádi országok sem szeretnék, ha olyan világdokumentumok lennének, amelyekre hivatkozva a nemzeti érdekekkel szemben fel lehetne lépni – jegyezte meg.

Új szelek fújnak

Keddi bécsi látogatását értékelve a miniszterelnök arról beszélt, hogy az előző években magyarellenes kormány volt Ausztriában, de most új szelek fújnak, és fair, tisztességes, magyarbarát kormányzás várható. Konfliktusok ugyan maradtak, de a hozzáállás sokkal inkább a történelmi tapasztalok pozitív hagyományaira akar építeni – fűzte hozzá.

Az alapvető érdekegybeesések közé sorolta a biztonsági, határvédelmi együttműködést, amelyre a jövőben is szükség lesz, mert Ausztriát és Magyarországot csak együtt lehet megvédeni. „Még nem tudjuk, hogy Olaszország tagja tud-e maradni a schengeni megállapodásnak, képes lesz-e tartósan megvédeni a határait. (…) Tehát Ausztria könnyen lehet, hogy kulcsszerepet játszik majd a schengeni rendszer fenntartásában is” – fejtette ki.

A vitás kérdések közül kitért az osztrák családi pótlékok ügyére, amely több tízezer magyart érint.

Ők Ausztriában dolgoznak – magyarázta –, befizetik a szociális járulékot, ugyanúgy, mint egy osztrák ember, majd mégis olyan szabályt hoznának, hogy a magyarnak járó családi pótlék kevesebb legyen, mint az osztráknak fizetett. A magyar álláspont szerint ez hátrányos megkülönböztetés a magyarok rovására – közölte, azt is mondta ugyanakkor, hogy ez nem osztrák–magyar vita, hanem egy európai jogértelmezési vita, amely majd az Európai Bíróságon fog eldőlni.

Európa keresztény kultúrájú kontinens

Orbán Viktort kérdezték a Christoph Schönborn bíborossal, bécsi érsekkel létrejött találkozójáról, annak egyik fő témájáról, a keresztényüldözésről is. A kormányfő úgy fogalmazott: a muszlim világ színes, „mi most azt szeretnénk, hogy ha az őshonos keresztény közösség megmaradhatna annak a kevert világnak egy értékes színfoltjaként”.

Európa ezzel szemben mindig is keresztény kultúrájú kontinens volt – folytatta –, de azzal, hogy ide muszlim tömegeket engednek be, kevert népesség jön létre, a keresztény kultúrára épülő életforma veszélybe kerül, az otthonosságérzés kezd eltűnni.
Nyugat-Európában ez az életérzés már rendkívül erős, és nem akarjuk, hogy Magyarország is erre a sorsra jusson – mondta.
Mindezek alapján helyesnek tartja azt a politikát, amely Európában a keresztény kultúrát védi, innen délre viszont az őshonos keresztény kisebbségek fennmaradásáért emel szót.

A kormányfő arról is szólt, hogy az Európai Unió elveszítette korábbi stratégiáját, ugyanis a közös európai valutára, a Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó szabadkereskedelmi övezetre, valamint a technológiai fejlődésre vonatkozó célok elvesztek a horizontról.
Ezért szerinte új célokat kell adni az EU-nak, mert egyébként nem lesz, ami összetartsa a tagállamokat.

A múlt heti V4-csúcstalálkozóval kapcsolatban Orbán Viktor elmondta, az úgynevezett visegrádi fejlesztési bank ügyében Andrej Babis cseh ügyvivő miniszterelnök meggyőzte a visegrádi államokat, hogy először a nagy közös gazdasági projekteket kell kidolgozni, és ha kiderül, hogy ezekhez szükség van valamilyen pénzintézetre, akkor kell alapítani ilyet.

Forrás: hirado.hu

Reklám

Nem mintha a spanyolviaszt szándékoznám feltalálni, de azt feltételezem, hogy az ember politikai preferenciája szorosan összefügg a saját – szociológiai értelemben értendő – hátterével. Efféle következtetéseket valószínűleg már sokan levontak a történelem folyamán, és minden bizonnyal nagyon koherens érveléssel támasztották alá a vonatkozó hipotéziseiket. Jómagam azt gondolom, hogyha egy átlagember életében fel lehet vázolni egy „honnan jön – hova megy” vonulatot, akkor ennek ismeretében a pártpreferenciáját is elég jól be lehet lőni.

Abban az egyéni fejlődésben, amelynek végeredményeként valamilyen döntést hoz a választó, meghatározók lehetnek például a családi legendárium történetei a nagyszülők, szülők szereplésével: következtetünk rá, elképzeljük, milyen emberek voltak a felmenőink, mit tehettek adott helyzetekben. Vagy ott van például az iskolázottság kérdése, a tanulmányi eredmények, a sikerrel vagy sikertelenül átvészelt kamaszkor: megannyi kulcsfontosságú tényező a felnőtté válás útján. Ám ha tizenévesen mégsem, legkésőbb fiatal felnőttként biztosan eldől, mit akarunk gondolni a világról és ennek megfelelően hova akarjuk leadni a szavazatunkat.

Ha meg kellene neveznem azt a kiindulást, amelyből következik nálam a jobboldali értékválasztás és elkötelezettség, az minden bizonnyal nagyapám pokoljárása volna az 50-es évek elején. Még a háború előtt, kezdő gazdálkodóként sikerült megvásárolnia egy kisebb méretű Esterházy-majort a Zala vármegyei szülőfalujának a főutcáján. Aztán behívták a nyugati frontra, hazajött, családot alapított – majd jött a kommunista hatalomátvétel, és kuláknak nyilvánították. Nagyapám nem akarta beadni mindenét a termelőszövetkezetbe. Rendszeresen bevitték elverni, végül a sokadik verés után nagyanyám írt alá helyette. Kisemmizték, elvettek tőle mindent, de a majorra annak ellenére kellett fizetnie továbbra is a törlesztést, hogy az már rég nem az övé volt. Parasztemberből bányász lett, az ajkai dombvidék tárnáinak a mélyén kellett helytállnia robbantómesterként. Kisiklatták az életét, de helytállt.

A családi emlékezet nálunk megőrizte az ilyen és ehhez hasonló történeteket, és ha már az őseim se szerették különösebben a kommunistákat, nálam se adta magát, hogy egyáltalán megpróbáljam megkedvelni a jogutódaikat. A magamfajta ember akkor se fog átszavazni, ha valamelyik túloldali pártalakulat szavazatszerzésre játszva kifejezetten konzervatív színben szeretné magát feltüntetni. A magamfajta ember – az efféle családi történetek okán tudatosan, de akár tudattalanul is – egységesen a jelenlegi kormánypártra szavaz, és nem ül fel a szalámitaktikának, mert tudja, hogy a táboron kívül csak a kommunistákat találni, nevezzék is akárminek magukat.

Furcsa keveréke a jelenlegi baloldal a gyökértelen, kiüresedett identitású egyéneknek és azoknak a törtetőknek, akiknek viszont a balos meggyőződése nagyon is egyértelmű és azt meglovagolva akarnak egyfajta új elitet képezni.

Rendkívül különös ezt a két réteget együtt látni a tüntetéseiken, megmozdulásaikon. Homogén tömegnek képzelik magukat, de valójában heterogénebb, széthúzóbb nem is lehetne ez a keverék. Ki hiszi el, hogy a mostanság nagyban akciózó, jól eleresztett gimnazista kölyköknek minden vágyuk vállvetve, együtt küzdeni az „elnyomó hatalom” ellen a társadalom perifériájára szorult, hajléktalan életmódban táborozgató, nemegyszer botrányos viselkedésű aktivistákkal? Ezek mégis hogyan számítanak egy brancsnak? Csak azért, mert közös az ellenségkép, még nem lesz belőlük egységes pólus, akárhogy is próbálják bizonygatni az ellenkezőjét.

Nézem ezt a 16 éves ifjú titánt, a korábbi közismert celeb-házaspár gyermekét, akit a januári diáktüntetések tettek fel a radarok képernyőjére. Hetykén hátrahúzott sapkában, afféle helyi érdekű forradalmárként pózol a színpadon, és amikor éppen nincs tüntetés, az áldozati pózt is felveszi, hogy legyen mit írni róla két demonstráció között is. Nagyszerű teljesítmény helyezkedésből, különösen ilyen fiatalon. De miért akar király lenni a trágyadombon, vagy legalábbis afféle ikonként tetszelegni a budai, belpesti hópehely-gyerekek szemében? Valós teljesítményt nem vélek felfedezni e tetszelgés mögött, tehát jó eséllyel valaki felépítette és futtatja a srácot, mint a 90-es évek fiúbandáit a dörzsölt zenei producerek.

Vagy mégiscsak önként akart a barikád élére, a tűzvonalba állni? Mi lehetett nála a fent említett kiindulás, hogy 16 éve minden tapasztalatával és meggyőződésével erre adta a fejét? Mondjuk nem nehéz kikövetkeztetni… Olyan, sztárként funkcionáló szülők árnyékában nőtt fel, akik közismertek voltak a pletykalapoknak rendszeresen szállított, még a magyar celeb-viszonylatban is rendkívül ostoba sztorijaikkal. Rivaldafény, a világ összes pénze, miegymás. Ő ebben szocializálódott, olyan is lett. Soha az életben nem fogja érdekelni a búza felvásárlási ára vagy az aktuális népmozgalmi adatsor, de a királykodás a hasonszőrű pajtásai előtt, az már annál inkább. Ez ám az igazi pszichopata tempó: szinte már a Sebhelyesarcút látom, csak drogok, meg fegyverek nélkül, viszont annál több önsajnáltatással és mikroadomány-koldulással.

És összességében az ég óvjon minket ettől a koldusmaffiától: a magukat jótét léleknek álcázó, az ifjúsági pszichopata-képzőkben gondos munkával fröccsöntött, frissen érkező senkiktől. Hozzátenni a közösséghez sose tudnának, csakis kivenni belőle, de lehetőleg minél többet, az ezeknél tipikus „mert nekem ez jár” – alapon. Ma még csak az aprópénz kell nekik, de holnap már lesöpörnék a padlást, ha tehetnék. Rájuk néz az ember, és pontosan tudja, hogy ezekre egy macskát se bízna, nemhogy a saját gyerekét. Alázat, tanulás, fokozatos fejlődés, az nem járja ezeknek. Identitásuk sincs, csak szabad vegyértékük, ami épp olyan ügyet köt le, amilyet a szponzor megkíván: a politika betanított, amúgy totál analfabéta munkásai.

Valamilyen formában ezeket mindig kitermeli a történelem, aztán csak a társadalom immunrendszerének erősségén múlik, hogy mekkora kárt tudnak tenni. De szerencsére most rendkívül egészséges és egységes a társadalom, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az előrejelzések az országgyűlési választás várható végeredményéről. Már az is szédületes, hogy a Fidesz 2006 óta folyamatosan a népszerűségi lista élén áll, arra viszont tényleg nincsenek szavak, hogy még közvetlenül a választás előtt is folyamatosan növekszik a népszerűsége. Azt hinné az ember, már nincs hová növekedni, és mégis. Mondjuk ki: ha ez az ország beteg volt, akkor a beteg nemhogy gyógyultnak tekinthető, de egyenesen kicsattan az egészségtől.

Talán egyre több ember teszi helyre magában a múltat, amint azt érzékeli, hogy érdemes a jövőbe nézni. Talán sokan átgondolták az utóbbi években, mit vigyünk magunkkal, miből kovácsoljunk identitást. Aki még nem tette, az feltétlenül keresse meg saját kiindulási pontját, amelyből egyértelműen következtethet értékrendjére, s aztán tudatosan vagy tudattalanul képviselheti azt.

Szerző: Peterdi Péter / polgarportal.hu

Reklám