Igét hirdet Nt. Tamásy Éva evangélikus lelkipásztor.
Legfeljebb 22, de inkább 20 fok legyen a hálószobában. Szellőztessük ki a szobát, mielőtt lefekszünk – ajánlotta a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének egyetemi docense.
Torzsa Péter hozzátette: „nagyon fontos, hogy a hálószobát alvásra használjuk, ne ott nézzünk tévét. Fontos, hogy rendszeresen sportoljunk, mert ez is segíti a jó, pihentető alvást.”
A Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének egyetemi docense szigorú napirendet is szokott javasolni a pácienseinek, különösen, ha alvászavaraik vannak.
„Fontos, hogy azonos időben történjen a lefekvés és a felkelés, alvásproblémák esetén a napközbeni sziesztát el kell hagyni, ha tényleg szükséges, akkor legfeljebb 15-20 perc legyen” – hangsúlyozta Torzsa Péter.
Az ideális ágyneműről szólva a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének egyetemi docense úgy fogalmazott, nem lehet általánosítani.
„Aki fázékonyabb, legyen jó meleg a takarója, akinek pedig mindig melege van, szerencsésebb, ha vékonyabb paplant használ. A párna is nagyon fontos; ne vastag, inkább kényelmes legyen. A matrac minősége is fontos, vannak, amelyek segítik az alvást, kényelmesebb a gerincnek. Ha azt tapasztaljuk, hogy éjjel szinte kidob az ágy, gerincproblémáink vannak a nem megfelelő matractól, érdemes lecserélni” – hívta fel a figyelmet Torzsa Péter.
A gyerekeknél különösen fontos a rendszeresség – jegyezte meg a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének egyetemi docense.
„Nem szerencsés, ha hétvégén sokáig, 10-ig, 11-ig, fent vannak, utána következik a hétköznap, a korai indulás. Nagyon fontos, hogy sem a felnőttek, sem a gyerekek ne fogyasszanak koffeintartalmú italokat” – figyelmeztetett Torzsa Péter.
A gyerekszoba hőfokáról szólva a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének egyetemi docense azt mondta, szintén javasolt az alacsony hőmérséklet, mert lényegesen jobban lehet aludni, de ha gyerek ki szokott takarózni éjjel, akkor legyen legalább 22-23 fok.
„Van, aki szereti, ha egész éjjel nyitva van az ablak. Oda kell figyelni, mert ha túl közel fekszünk, megfázás lehet a vége. Ezeket egyénileg ki kell kísérletezni” – tette hozzá Torzsa Péter.
A jó alvást elősegíti, ha előtte nem fogyasztunk fűszeres, zsíros ételeket, a vacsorát lehetőleg elalvás előtt két órával együk meg – sorolta a pihentető alváshoz szükséges feltételeket a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének egyetemi docense.
„Ne dohányozzunk, ne fogyasszunk alkoholt, mert okozhat alvászavart. Legyenek rituáléink az alvás előtt, készítsük fel a szervezetet az alvásra; vegyünk egy meleg fürdőt. Ha félórán belül nem alszunk el, keljünk fel, menjünk ki a szobából, csináljunk valami mást: olvassunk, hallgassunk zenét, utána kezdjük el megint az alvásra készülődést. Ne nézegessük az órát, mennyi az idő” – tanácsolta Torzsa Péter.
Nemrégiben egy kéréssel fordult hozzánk rovatunknak egy hallgatója, hogy próbáljuk elemezni azt a mondásunkat, hogy, – Nem eszik a kását olyan forrón, mint ahogy azt főzik. Sajnos azonban forrásunkban, azaz A mi fán terem c. könyvben nem találtunk erre magyarázatot, de a vaskosabb, 861 oldalas Magyar szólások és közmondások című könyvben sem. Az interneten szétnézve azonban a következőket találtuk: A jelentése ennek a szólásnak kb. az: Nincs olyan nagy gond, mint amilyennek az elsőre tűnik. Használják még olyan jelentésben is néha, nem biztos,a tervek úgy és olyan mértékben válnak valóra, mint ahogy azt elsőre gondoljuk. Nyilván ugye ez azt jelenti, hiába forró az a kása, ami a tűzön rotyog, nincs nagy gond, hiszen nem olyan forrón kell majd azt elfogyasztani.
Egy hasonlattal élve az internetről: A lovaskocsik korszakában kezdtek aggódni, hogy ha ilyen ütemben lesz elterjedt a lovaskocsi, akkor mindent el fog lepni a lócitrom. Aztán a motorizáció miatt kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását (mint ahogy főzik), azaz nincs nagy gond, hiszen a motoros járművek megoldják a lócitrom problémát úgy, hogy közben azért egyre több ember közlekedhet kocsival.
Vannak hasonló szólások is mint például: Addig fújd a kását, míg meg nem égeti szádat, azaz légy óvatos, elővigyázatos, vagy az, megégette a kása a száját, ergo megjárta, ráfizetett. Mikes Kelemen Törökországi leveleiben pedig azt olvashatjuk:
„Oh én édes uram! azt én régen tudtam,
A kása, hogy meg ne égessen, megfuttam;
Mert egyszer ugy mástól nagyon megcsalódtam:
Veled ugy ne járjak, attól én tartottam.”
Elkészítése:
A halat, ha fagyasztott, kiengedem, a nedvességet papírtörlővel felitatom. Kiolajozok egy tepsit, vagy hőálló tálat és elrendezem az alján a kisebb darabokra vágott halat. Ráfacsarom a citrom levét és darálok rá kevés borsot és megsózom. Rárakom a rózsáira szedett brokkolit és a kicsumázott, felaprított paprikát. Összekeverem a tejfölt, tejszínt, tojást, a reszelt sajt felét és lisztet, majd egyenletesen elosztva beborítom vele a tepsiben lévőket. Tetejére szórom a maradék reszelt sajtot, sütőbe tolom, és 200 fokon 50 perc alatt aranybarnára sütöm. Köretként párolt rizs illik hozzá, de önálló fogásként is tálalható.
1956 október 23.-át sajátos mivoltában kell megünnepelni. Nem csupán csak megemlékezni s nem csak a nemzeti megmozdulások utáni szokásos értelmi boncolgatásra csökkenteni. Inkább meg kell próbálni azt az élő szellemi és érzelmi légkört előhívni, úgymint azt a tettrekészségre való vágyat előidézni, ami az ilyen nemzeti eggyéforrásokat létrehozza. Magyar nemzetünk lélek-tüzének a lángjait kell fellobogtatni. Legyünk ma itt mindnyájan tűzcsiholók! Szítsuk saját lelkünk egyéni szikráját újra életre és utána pedig rakjuk rá a közös októberi tábortűzre, ami 60 esztendő elteltével még mindig erősen parázslik. Idézzük fel emlékezetünkben ezeket az októberi lángokat, az októberi eszméket és gondolatokat, melyek oly rövid ideig tudták csak sugározni a fényt, a meleget, mert az erőszak hatalma és gonoszság erői szinte riadalom szerüen fojtották el azokat.
1956 októberében valóban felszállott a páva a vármegyeházra. Az egész ország szeme a vármegyeházra, azaz Budapest felé szegezte tekintetét. Ime az egész nemzet készen állt új arcokra nézni, új szelekben felfrissülni, új igékre hallgatni. Igen, az első csoda után, a forradalom váratlan de áhított kitörése után mindannyian csoda várók lettünk s bizony vártuk a többi és újabb magyar csodákat. A nép jóformán épp elkezdett gyönyörködni a “pompás napszédítő tollakban”, épp kifejezést akart adni újonnan keletkezett fogalmainak, mikor a Szovjetunió páncélosai és ágyúi széttiporták tüzünket és elkergették “pávánkat”.
Ünneplésünk keretében a forradalom tüzét felélesztve és szellemét felelevenítve, újra szemlélni tudjuk azokat a fenséges színeket, az igazság új fényben való ragyogását. E lángokat azonban delejezve lobogtassuk és igéit a tündérek nyelvén hangoztassuk, hogy gyermekeink, fiataljaink lelki szemeikkel is lássák és a hit értelmével is hallják. Hadd fogjon az ő lelkük is tüzet, legyenek ők is örökösei az ősi lángnak.
Álljon a mai napon minden ünneplő magyar közösség lángokban, mert csak is a tűz fényénél látjuk utunkat kialakulni a fensőbb valóságszintek és az időállóbb értékek felé. Válaszúton vagyunk! Vagy merünk, vagy elveszünk. Össze kell fognunk és egybe kell forrnunk minden láng-lelkű magyarral, legyen otthoni, erdélyi, felvidéki, délvidéki vagy emigráns. Dicső forradalmunk tüze és a jövőreszóló álmaink magasztossága összeforraszt minket, ha akarjuk, de végre már AKARJUK! Ha tétovázunk, ha egy anakronisztikus konzervdobozba zárkozunk, ízünket vesztjük és megsavanyodunk.
Boldogok lehetnek azok az emberek, kik lélekben szegények, mert csak az akar meggazdagodni, ki magát szegénynek tartja. Csak éhezők kivánják az élet kenyerét, csak szomjúzók epednek az igazság kelyhéért. Az új kor farizeusai és a magukat lelki kincsekben gazdagnak tartó és felfuvalkodott egyének az önmegelégedettség letargiájába esnek. Egyszerüen nem kivánnak gyarapodni lelkiekben és gazdagodni szellemiekben. Csoda hát, hogy még akkor a teve is megelőzi őket? Pedig most igazán kell, sőt muszáj is gazdagodni, mert másképpen elenyészünk. Nemzetünk sors-őrzői mind riadót fújnak strázsáikon. Ők dörömbölnek, ők állnak kint a viharban és próbálják felébreszteni a szunnyadókat és sarkallni a tétovázokat. Hervay Gizella riadója így szólt a világ magyarjaihoz: “A puszta létünkről van szó, az egész magyarság puszta létéről. Arról, hogy életünk lesz-e vagy halálunk. Mintha a Szózatban élnénk. Nem lehet ezt a kérdést megkerülni vagy hajtogatni megmaradni, megmaradni. A puszta megmaradás hátrálás. Ez a történelem logikájából nyilvánvaló. Gyarapodni kell észben, erőben, öntudatban.”
Lánglelkű testvéreink! Ifjúságunk a jövőnk. Fiataljainkat kell beoltani azzal a lelkesedéssel és szüntelen kalandvággyal, ami az igazság nyílt tengerén új vizekre evezteti ki őket a szellemi értékek és örök valóságok távolibb partjait fürkészve és kémlelve. Új elgondolások, új eszmék mind újabb kisérletekre és mind újabb kalandokra ösztökélik az embert. Fensőbb rendű ideálok és magasztosabb értékek felfedése éles meglátású, széles látókörű és kalandvágyó egyéneket igényel, olyanokat, kiknek a szellemi megújhódás valóban szívügyük és egyben képesítve is vannak arra, hogy egy újabb szellemi magaslat látókörét nekünk minduntalan bemutassák és a meglelt igazságokat elöttük feltárják.
Az újjászületett ember nem kiván többé olyan hagyományok és jelszavak igája alatt sorvadozni, amelyek visszatartják a további szellemi, értelmi, és erkölcsi fejlődéstől. Nem hajlandó tovább alsóbb rendű kultúráknak a mocsaraiból ivóvizet meríteni magának, hogy szellemi szomját enyhítse. A feltámadásban lévő emberi lélek minden tekintetben elsőséget fog követelni magának. Nem hunyászkodhat meg semmiféle politikai irányzat sem egyház előtt! A jövendő kor hírnöke csak azokat az időálló és konstruktív értékeket fogja a múltból az újkorba átmenteni, amelyeket kellő képpen szilárdnak talál arra, hogy alapzatul szolgáljanak egy jövőben felépülendő struktura részére, ami a folyvást kiszélesedő és fokozatosan gyarapodó értékrendnek és egyetemes valóságoknak majd biztosítani tudja a megfelelő férőhelyet.
Ne adja az Isten, hogy őrzőinket, látnokainkat strázsájukon kővéfagyva, sziklává meredve találjuk, miután a jövőnkbe néztek. Hát csak nem láttak gyászmenetet? Közeledő koporsót? Csitt csak!!! ……………………Mint ha mi is hallanánk:
“……….orgonák búgását.
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
tömjén árban, lihegve mélyen.
Tagadni múltat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szőrnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.”(*)
Jövendölés vagy csak lidérces álom? Mindenki döntse el magának.
Hargitai István
Forradalmunk és szabadbadságharcunk 60. évfordulóján
(*)Sírni, Sírni, Sírni, Ady Endre
Testét hőseinknek befogadtad mind sajátodat már
Emléked minden társaddal sokszorosítva
Lelked velük együtt az eget világítja
Bennünket vezet reménnyel az általad kezdett útra.
Ha hozzád valaki imádkozik
Ezrek imája melléd csatlakozik
Csupasz kopjafád amint az ég felé nyúlik
A világító torony fényével vetekedik.
Ha te onnét szólsz valaha , anyád
Férjed, feleséged vagy gyermeked tán
Szaporodnak tömeggé, adják a hálát
Ajkuk énekelve az álleluját.
Kezdted te is velünk 56 forradalmát
Életedet adtad, várva a javulást
Most pedig tárod a kaput, várod családod, országod,néped
Nyitod a menyország kapuját, feldíszítve az isteni parcellát.
Most mikor eme sorokat írom, persze a parcella nem az otthonom
Messze voltam Pesttől, de forradalmár voltam,
Anyám nem tudta, a magam ura voltam
Most látta csak TÉVÉN, Kádár és bandája mily gonoszak lévén.
Most mondja először, jobb neked ott kint
Mintha én taposnám az útat itt a KEREPESIN
Téged , ki itt maradtál, megöltek, s gödörbe dobtak
Ráadásul egy kanna mésszel pofon loccsantottak.
Megfosztottak téged az igazolványtól
Nehogy valaki téged később megtaláljon
De látod, ha nem is érthetjük
Pihenj csak fent, te hős, te szent mártír.
Mi majd itt lent tisztelünk most
Kezdjük szabad életünket
Hogy veletek lehessünk
Majd ha ezt hozza a sors.
Ránézve a számra
A 301-es parcellára
Maradj,légy inkább Amerikában
Nem bírtam volna járni eme parcellára.
Kérem majd, hogy segítsen téged az Isten
Ha jössz látogatni, ne felejtsd a parcellát se a 301-esben
És az itt lakókat is veled együtt áldja meg az Isten
Oh édes fiam, te drága kincsem, bárhol lehetsz, csak ne a 301-esben
*******************************************************************************************************************************************************************************
Hegedűs László Jenő, Markotabödögéről a győri építőipari technikum 17 éves diákja volt, amikor egyedül elmenekült 1956. november 27-én Markotabödögéről. Ausztrián és Németországon keresztül került az Egyesült Államokba, Buffalo városába. A Piarista Atyák által vezetett Derby-i kollégiumban kezdte újra életét, cserkész és cserkésztiszt lett. A katonai szolgálat letöltése és az egyetemi tanulmányai befejezése után matematikai tanár, később igazgatóhelyettes is volt a Buffaloi Kalazanciusi Piarista iskolában, a tehetséges diákok gimnáziumában. Húsz évvel később pedig egy rádióállomás részvényese és menedzsere lett. Amit itt fontos megjegyezni, hogy 34 évig, 1990 -ig nem mehetett haza a forradalmi tevénykedései és az itteni kémkedési megkörnyékezése miatt, amit természetesen visszautasitott és feljelentette a szervezőt.
1990- ben végre biztonságban érezte magát, hogy hazamehessen. Több kötet verset is írt, amiben a legtöbb vers a 34 év honvágy fájdalmaival és az első hazalátogatása élményeivel foglalkozik, természetesen érdeklődve az utolsó évtizedek politikai fejleményeivel is. Késziti az egyedülálló fából faragott bivalyszobrokat. Híres virágos kertjében is mindig akad munka. Ötven éves házasság után feleségével együtt szeretettel foglalkozik öt unokájával.
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Helyes megfejtők: Jakab Márta, Thurner Klára, Kaczvinszky Borbála, Nagy Árpád.
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Dr. Magyarics Tamás főosztályvezető a Külgazdasági és Külügyminisztérium Észak-Amerika Főosztályán. Chicagóban, a Regionális Diaszpóra Értekezleten, 2016. október 1-én ő volt a Magyar Kormány részéről a képviselő, aki előadásában az anyaországi törekvésekről beszélt, amelyekkel Magyarország felelősséget vállal a szórványban és a diaszpórában élő magyarságért.
A vele készült interjúban előbb, mint amerikai-magyar kapcsolatok szakértőjét kérdeztük arról, hogy milyennek látja most az amerikai magyarság viszonyát az anyaországgal és fordítva. A Főosztályvezető úr kiemelte, hogy a Magyar Kormány különböző magyar fórumok létrehozásával, programokkal kívánja az idegen földön élő magyarokat segíteni. Többek közt azt is elmondta, hogy fontos szempont, hogy Magyarországról is érkezzenek ide különböző utakon az emberek, hogy ismerkedjenek az amerikai magyarság életével, kultúrát megőrző tevékenységével, ami sok esetben akár több generáción átível. De kiemelte annak jelentőségét is, hogy főképp azok, akik már régről elszakadtak az Anyaországtól, látogassanak haza, ha tehetik és tapasztalják meg, hogy milyen nagy változásokon ment át az elmúlt időszakban az ország.
A chicagói Magyar Főkonzulátus épp egy éve nyitotta meg újra kapuit és máris fontos feladatának tekintette egy regionális jellegű Diaszpóra Értekezlet létrehozását, amit a szakértő kiemelkedően fontosnak értékelt, hiszen a gazdasági- és politikai feladatai mellett mindenkori feladata a konzulátusoknak, hogy a helyi közegben támogassa a magyar közösségek tevékenységét. A konferencia megszervezésével a konzulátus jelezte azt, hogy igény van és fontos, hogy regionális szinten is foglalkozzanak az Amerikai Egyesült Államokon belül is a magyar közösségek és a magyarság helyzetével. Célja, hogy a szervezeteket még inkább megismertesse egymással és egységes közegben lehetőséget teremtsen számukra, hogy megfogalmazhassák igényeiket a Magyar Kormány fele.
Mivel az 1956-os események kerek évfordulójára emlékezünk, ennek kapcsán elhangzott üzenetét is megosztotta velünk a meghívott, amelyben felhívta a szomorú eseményekből fakadó pozitívumokra a figyelmet, mint a magyar nemzet egységének fontossága vagy éppen az önerőre való támaszkodás, amire számíthatunk.
A teljes interjút az alábbi hivatkozásra kattintva hallgathatják meg:
Forrás: Pethő Krisztina / korosiprogram.hu
A híres természetgyógyász – Valeriu Popa szerint a nyirokrendszer megtisztításával méregteleníthetjük az összes szervet. A nyirokrendszer behálózza a testet, úgy kell elképzelni, mint egy mini csatornarendszert. Nagy feladatot lát el a szervezetben, ugyanis a méreganyagokat szűri ki és szállítja a vérből, a veséből. A baktériumokat, az elhalt hámsejteket és a méreganyagokat is kiszűri.
Az ételeteket amiket elfogyasztunk, a szervezet feldolgozza és minden szervhez eljuttatja azt az alapanyagot, amire szüksége van, azonban a fel nem használt anyagoknak távozniuk kell. A rendszeres méregtelenítés fontos, különben a szervezetben felhalmozódnak a toxinok és emiatt betegségek léphetnek fel. Ha nem figyelünk oda rá, a nyirokcsomókban felhalmozódnak a toxinok, ettől pedig az immunrendszer gyengébbé válik.
Mindenkinek szüksége van a nyirokrendszer megtisztítására, hogy megszabadulhasson az évek alatt felhalmozódott salakanyagoktól. A méregtelenítés folyamán minden szervünket tisztíthatjuk. A nyirokrendszer működése lassulhat a túl sok tejterméktől, a dohányzástól, az alkoholfogyasztástól, a gyógyszerektől, de akár vírusoktól és betegségektől is.
Beöntés
Teát kell készíteni 2 liter vízből és 4 teáskanál zsurlóból, ezzel reggel és este beöntést kell végezni. A méregtelenítés 3 napon át tart. Be kell tartani a szigorú szabályokat, ez idő alatt nem lehet ételt fogyasztani, csak folyadékot inni. Minden nap meg kell inni 2 liter vizet, 1 liter frissen facsart grapefruit levet, 1 pohár frissen facsart citrom és narancslevet és legalább néhány bögrényit a teából is.
Áfonyalé
Az áfonyalé tisztítja a nyirokrendszert, a veséket és segít eltávolítani a toxinokat. Az áfonya az egyik legjobb antioxidáns forrás, így nem csak tisztítja a szervezetet, de jó hatással is van rá. A C vitamin tartalma is magas, így vitaminforrásnak is remek. Minél több frissen facsart áfonyalevet érdemes fogyasztani.
Méregtelenítő tea:
A szárított gyógynövényeket bioboltokban lehet beszerezni. A gyógynövényeket egy edénybe tesszük és öntünk rájuk egy bögre hideg vizet. Alacsony hőfokon főzzük félórán át. Naponta 2-3 bögrényit kell inni belőle, heteken át. A körömvirág méregteleníti a nyirokrendszert és segít a bőr gyulladásos folyamatainak gyógyulásában. A ragadós galaj segít a nyirokcsomó méregtelenítésében, csökkenti a gyulladásokat és jó hatással van a szervekre, tisztítja a vért. Az ökörfakóró hozzájárul, hogy a duzzadt nyirokcsomók, kitisztuljanak.
Forrás: ketkes.com
Hozzávalók:
A tarhonyát kevés zsiradékon megpirítjuk, majd úgy folytatjuk az elkészítését, mintha rizottót főznénk. Ráöntünk fél deciliter fehérbort, melynek elforraljuk az alkoholtartalmát. Sózzuk borsozzuk, majd kanalanként elkezdjük adagolni hozzá az alaplevet. Mindig akkor merjük rá a következő adagot, ha a tarhonya már felszívta a nedvességet. Így kellően krémes lesz a végeredmény. Ha a tarhonya teljesen megpuhult, belekeverünk 5 dkg vajat, majd néhány evőkanál lecsókrémmel ízesítjük.
A burgonyákat sütőben sütjük 400F fokon 20 percig egy kis olíva olajjal és sóval. Ha kihűltek, olvasztott vajon megforgatjuk őket.
A sertésszüzet a krumplik mellet átsütjük a serpenyőben. Nem kell neki sok idő, nem lesz jó, ha túlságosan kiszárad. Zöld fűszerekkel és sóval ízesítjük. Ha már minden oldala szép piros, szeletekre vágva tálaljuk a burgonyával és a tarhonyával.
Szombaton, 2016. október 8-án került megrendezésre a Clevelandi Magyar Múzeumnál az őszi időszakban már jól megszokott borkóstoló vacsora, mely az idén kerek jubileumot ült, hiszen immáron huszadik éve él ez a hagyomány. Az idei vacsora mottója az “Újra itthon” (Home again) volt.
A minden évben megrendezett díszvacsorát a múzeum önkéntes munkatársai az intézmény fenntartásának biztosítására hívják létre. Így most is nagy szeretettel hívták és fogadták a meghívott vendégeiket és minden más támogatót, barátot.
Az idei vacsorát megtisztelte jelenlétével a chicagói főkonzul is, dr. Szebényi Ferenc, illetve jelen volt családjával együtt Böjtös László clevelandi tiszteletbeli konzul is. De az említett jeles személyeken kívül különböző magyar társaságok és más támogató intézmények vezetői, képviselői is megtisztelték az eseményt jelenlétükkel.
Az idei vacsora helyszínéül a Sweetwater’s Café Sausalito szolgált, mely a Galleria épületében helyezkedik el, a múzeumhoz közel. Ezen helyszínválasztással is a mottót akarták a szervezők erősíteni, hiszen korábbi távolabbi helyszínekkel ellentétben, most “hazatértek”.
Az estét egy rövid fogadás indította a Magyar Múzeumban, ahol a sorra érkező vendégek kis pogácsával, szendvicsekkel kísérve megkóstolhatták az estére szánt borok közül az elsőt, mely nem volt más, mint a Szőke Mátyás-féle, 2015-ös évjáratú Pinot Gris a Mátra vidékéről.
Majd mikor mindenki megérkezett, a rendezvény fő helyszínére sorra kerültek a köszöntő beszédek, melyek sorát Kézdi Sándor nyitotta meg, a Clevelandi Magyar Múzeum elnöke. Beszédében háláját fejezte ki, hogy immáron több évtizede a lelkes és kitartó támogatóknak és az önkéntesek munkájának köszönheti a múzeum a fennmaradását és ezért mindenkoron hálásak kell lennünk.
Az elnök köszöntő szavait dr. Szebényi Ferenc, chicagói főkonzul beszéde követte, aki örömét fejezte ki, hogy a clevelandi közösséggel ünnepelhet ezen az estén. Majd Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagykövet levelét tolmácsolta aki bár személyesen nem tudott részt venni a rendezvényen, levelével köszöntötte az egybegyűlteket.
Ezt követően Andrea Lauer Rice ismertette azt a programot, amit kollégájával, Pigniczky Rékával vállalkozott kivitelezni a “Memory Project” néven. A médiában és a dokumentumfilm készítés területén jelentős érdemeket elért két alkotó egy vizuális archívum létrehozására vállalkozott, melyben olyan anyagokat gyűjtenek össze, melyek az 1956-os menekült magyarok elbeszéléseiből és hagyatékaiból áll. Olyan értékmegőrző munkába vágták fejszéjüket, mely minden percben sürgető, hiszen sokan már idősek és életük alkonyán járnak.
Majd a William Penn alapítvány képviseletében Richard E. Sárosi igazgató néhány szóval méltatta a múzeum munkásságát és az alapítvány részéről az elismerés kísérőjeként egy jelentősebb támogatást is átnyújtott a múzeum elnökének.
Ezt követően Mészáros Elemér röviden ismertette az este folyamán kóstolásra szánt borokat, származási helykeikről mondott néhány szót. Majd mivel a bemutatás meghozta a kedvet a kóstoláshoz, nem maradt más már háta, mint Mezei András atya vezetésével a közös hálaadás és ima, majd neki is lehetett látni a finom falatok fogyasztásához és az ízletes nedűk ízlelgetéséhez.
Az előételként szánt saláta mellé a Szőke Mátyás pincészetéből származó bort kínáltak, a 2015-ös évjáratú Királyleánykát. A főételek mellé vagy a Tokaj vidéki, 2012-es évjáratú Bott pincészet Hárslevelűjét lehetett fogyasztani vagy a Villányból származó, 2013-as Bock-féle Kadarkát. Természetesen a desszert mellől sem hiányozhatott a finom kísérő, mely ugyancsak a Tokaj-vidékének zamatait idézte, hiszen a Füleky pincészet 2012-es évjáratú Pallas borát szolgálták desszertborként. A mindenféle jó falat és innivaló mellé pedig kísérőként a Harmónia zenekar biztosította a kellemes, magyar dallamok játékát.
Az est folyamán tombolát is lehetett vásárolni, melyekért cserébe a szerencsés nyertesek akár gyönyörű magyaros terítőket, finom rövidital-kosarakat, reggeli kávézókészletet vagy éppen útikönyvet vihettek haza. A Bocskai Rádió által felajánlott bőségkosár is gazdára találhatott, melyre sokan érdeklődést mutattak.

A Clevelandi Magyar Múzeum ez úton is háláját fejezi ki minden támogatójának, vendégének, akik megtisztelték ezt az estét jelenlétükkel.
Az idén a legnehezebb teendő – a borok kiválasztása – Mészáros Elemérre hárult, akit ezen feladat megoldásáról, annak nehézségeiről és hogyanjáról kérdeztük. Illetve arról is szó esett egy rövid interjú során, hogy miért épp ezen vidékek és pincészetek borai sorakoztak fel az este folyamán.
A teljes interjút az alábbi linkre kattintva hallgathatják meg:

Forrás: Pethő Krisztina / korosiprogram.hu
Vasárnap, október 2-án tartották az idei International Cleveland Community Day-t a Szépművészeti Múzeum Átriumában, melynek szervezője az International Community Council.
Ezen az évente megrendezett fesztiválon minden, Clevelandben jelenlévő nemzetiség képviselteti magát egy-egy standnál, illetve sok nemzet még saját táncából is rövid bemutatót tart. Így volt ez az idén is, amikor a színes ruhák mellett a programok gazdagsága is fogadta az érdeklődőket.

Megérkezvén a helyszínre, ha az ember betette a lábát az Átriumban, máris egy nagy forgataggal találkozott, ahol népviseletbe öltözött emberek mellett még szembetalálhatta magát egyiptomi fáraókkal, vagy éppen nagyméretű mozgó szobrokkal.
Az afrikai zenétől elkezdve, a kelet-európai dallamokon át, érintve az operát egész elmenve az ázsiai dallamokig mindenféle kultúra képviseltette magát a különböző kontinensekről táncaikkal, melyeket felváltva adtak elő a különböző nemzetiségek csoportjai.
A nap folyamán ugyanakkor még filmnézésekre, beszélgetésekre is sor került a művészetek, a népmesék, a nemzetek történelmének kapcsán.
A különböző nemzetek standjai között fellelhető volt magyar részről az Egyesült Magyar Egyletek, illetve a Hungarian Development standja is jelen volt néhány magyaros vonatkozású könyv, szobor és egyéb kiállítási anyaggal.
Nem bánta meg az, ki ellátogatott erre a rendezvényre, hiszen pár óra erejéig gondolatban beutazhatta a világot az érdeklődő. A képzelet, a látvány és a felcsendülő dallamok által pillanatok alatt lehetett átjutni a világ egyik pontjáról a másikra, egyik nemzetiség színes világából a másik kultúrába evezhetett át a képzelet szárnyán az ember.

Forrás: Pethő Krisztina / korosiprogram.hu