Október 5-9 közt került sor az idei, hetedik Chagrin Falls dokumentumfilm fesztiválra. Nagyon változatos volt a kínálat, a szervezők reménykedtek abban, hogy mindenki megtalálja benne a saját ízlésének megfelelő filmet.
Múlt pénteken, október 7-én, este 7 órától került sor az egyetlen magyar dokumentumfilm levetítésére, melynek címe “Életre ítélve”. A film témája szorosan kötődik az idei 1956-os forradalom és szabadságharcunk 60. évfordulójához. Ezen a vetítésen a dokumentumfilm fesztivál szervezői is tisztelettel adóznak az 1956-os magyar forradalom és annak áldozatainak emlékének. Ezért is került vetítésre két nagyon fiatal magyarországi rendező, nevezetesen Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artúr filmje. Ez a film melynek címe Életre ítélve (Condemned to Live) a budapesti Kisfogház mindennapjaiba enged belátást az 1956-os forradalom utáni időszakból.
Majdnem telt ház fogadta a pulpitushoz lépő George Pogan főszervezőt, aki üdvözölte a tisztelt jelenlévőket, megköszönte a mozi munkatársainak önzetlen segítségét és odaadó, önkéntes munkáját. Majd szintén köszönettel illette a film támogatóit, jelesül a clevelandi Egyesült Magyar Egyleteket, a Hiram-i Magyar Klubot, és a Clevelandi Magyar Múzeumot.
Mindezek után néma, döbbent csendben nézte végig a közönség a két tehetséges fiatal dokumentum filmjét, amelynek egyik szereplője Wittner Mária volt. A film befejeződött de senki nem mozdult, egy hang nem hagyta el az ajkakat, mindenkit teljes mértékben átjárt az a mérhetetlen fájdalom és a tehetetlen düh érzése az akkori kommunista önkényuralmi rendszer elnyomásai és kegyetlenségei ellen.
Nehezen indultak a közönség részéről a filmmel kapcsolatos kérdések, amelyekre szívesen válaszolt a két fiatal rendező, melyek után az emeleti terembe lehetett egy kis harapnivalóval és innivalóval folytatni a megkezdett beszélgetéseket, a megválaszolatlan kérdésekre is megtalálhatták a válaszokat.
Itt kerestem alkalmat, hogy leüljek a Noémivel és Mátéval egy rövid interjúra amelyben a filmről és annak keletkezési körülményeiről faggattam őket.
A múlt hétvégén, október 7-9 között került megrendezésre az Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség által szervezett Baptista Ifjúsági Találkozóra. A mindig váltakozó helyszínek közül ez úttal Clevelandben, a Clevelandi Magyar Bethánia Baptista gyülekezet templomában került sor a találkozóra.
Dr. Kulcsár Zsolt
A találkozó mottója “All In” volt, azon belül is a Kol 2, 6-7 verseire alapozott gondolat: Közösségben erősödjetek meg a hitben.
A körülbelül száz lelkes fiatal nem csak Észak-Amerika egyes vidékeiről, New York, Detroit, Chicago, Los Angeles, Sarasota vagy éppen Torontó (Kanada) vidékeiről érkezett, de néhányan még az Anyaországból és Erdélyből is jelen voltak.
Megkezdődött a clevelandi Baptista Ifjúsági Találkozó, 100 vendég fiatal és a helybeli gyülekezet tagjaival. Az Úr áldását kívánjuk a fiatalokra és a találkozóra!
A találkozó péntek délután kezdődött egy rövid bemutatkozással, amit egy igei buzdítás követett, s hogy ne csak szóval éljenek a fiatalok, szabadidős tevékenység képpen jégkorcsolyázni is elmehettek a nap végén. Szombaton egy reggeli áhitattal indult a nap, melyben dicsőítő énekeket dalolt együtt a sok fiatal, majd egy imával és igei buzdítással folytatódott a program. Ezt követően egy kirándulásra indult a csapat a Stan Hywet Hall and Gardens-be.
Szombat este visszaérve a találkozó helyszínére kis pihenő után előbb esti imára gyűltek össze a fiatalok, melyen igét hirdetett Kulcsár Attila lelkipásztor. Majd egy vacsorával örvendeztették meg a részvevőket, amit egy városnéző séta követett, mely során a fiatalok kötetlenebbül is ismerkedhettek egymással.
Vasárnap is folytatódott a program, reggel tíz órakor előbb istentisztelettel indult a nap, melyet a helyi közösség tagjaival együtt ünnepeltek. Az igehirdetés előtt alkalom nyílott arra, hogy minden város, melyből a részt vevők érkeztek egy kis bemutatkozóval is készüljön és előadja azt. Az istentisztelet ünnepi igehirdetője Püsök Dániel torontói lelkipásztor volt.
A találkozó ebéddel folytatódott, majd az után már nem maradt más hátra, mint a búcsúzás. Bár mindenki haza kellett a megszokott hétköznapjaiba térjen, de a találkozó és a közösség egység-élményét mindannyian szívükben vitték magukkal és már tervezték is a következő találkozót.
Örömömre szolgált, hogy bár rövid ideig, de én is részt vehettem a fiatalok találkozóján. Számomra megerősítő élmény volt annyi fiatal lelkesedését látni és erőt adó volt az itt végzendő munkámhoz is. Röviden lehetőségem volt a jelenlévőkkel ismertetni a KCSP program lényegét, célját, bízva abban, hogy főképp a clevelandi arcokkal még lesz alkalmam máskor is találkozni egy-egy esemény kapcsán.
A Népszabadság az elmúlt tíz évben csak veszteséget termelt, a példányszám drasztikusan csökkent, mivel az emberek már nem érdeklődtek az újság iránt – mondta Heinrich Pecina osztrák üzletember, a lapot is kiadó Mediworks tulajdonosának, a Vienna Capital Partnersnek (VCP) a vezetője a Profil című osztrák gazdasági hetilap online kiadásában szombaton megjelent interjúban.
A Mediaworks egy hete tájékoztatott arról, hogy felfüggesztette a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig. A kiadó döntését közleményében azzal indokolta, hogy a lap példányszáma az elmúlt tíz évben 74 százalékkal, azaz 100 ezer példányt meghaladó mértékben csökkent, így az 2007 óta több mint 5 milliárd forint veszteséget termelt, és idén is jelentős veszteséget halmozott fel.
Az osztrák üzletember szerint a történteknek csak gazdasági okai vannak. Tájékoztatása szerint a közelmúltban a lap működési vesztesége nagyságrendileg egymillió euró volt évente. A lapot kiadó Mediaworks összforgalmának tíz százaléka a Népszabadságból származik, azonban a laphoz köthető kiadások a cég teljes nyereségét negyven százalékkal csökkentik – áll az interjúban.
A cikk szerint Pecina 2015-ben a lapot a szocialista pártnak akarta eladni. Mint fogalmazott, mindent elmond, hogy a Magyar Szocialista Pártnak nem volt “bátorsága”, hogy átvegye az újságot. “A most hangoskodók közül senki sem akarja a lapot” – mondta.
Az üzletember a Profilnak arról is beszélt, hogy kölcsönösen tisztelik egymást Orbán Viktor miniszterelnökkel, függőségi viszony azonban nincsen közöttük.
A biztonság kérdésében a visegrádi országoknak (V4) a következő években ugyanolyan következetességre lesz szükségük, mint amilyennel korábban a szabadságukért harcoltak – nyilatkozta Áder János köztársasági elnök szombaton a délkelet-lengyelországi Rzeszówban, a V4-ek államfőinek csúcsértekezlete után.
Áder János a találkozót záró sajtókonferencián a megbeszélések egyik témájára, az európai önazonosságra utalva elmondta: a V4 legújabb kori történelmének legmeghatározóbb fogalma a szabadság. Rámutatott: a kommunizmus időszakában “egymás szabadságküzdelméből meríthettünk erőt”. Ez az összefogás a NATO-hoz, az Európai Unióhoz való csatlakozási időszakra is jellemző volt – értékelte a köztársasági elnök.
2016-ban új kérdés merült fel, ez pedig a biztonság: “saját országunk, a V4-ek biztonsága, valamint Európa, az EU biztonsága” – jelentette ki Áder János. “Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben is legalább olyan következetes magatartásra lesz szükség a következő hónapokban és években, mint amilyen következetes magatartást tanúsítottunk a szabadság iránti küzdelemben az elmúlt 40 évben” – hangsúlyozta.
Prezydent RP Andrzej Duda fot. Andrzej Hrechorowicz/KPRP UWAGA!!! Zdjęcia pochodzące z oficjalnego serwisu fotograficznego Kancelarii Prezydenta RP mogą być wykorzystywane jedynie w celu ilustrowania materiałów dotyczących działań Prezydenta RP. Jakakolwiek ingerencja w integralność zdjęcia w tym kadrowanie czy obróbka graficzna jest niedozwolona. Wszelkie wykorzystywanie zdjęć pochodzących z oficjalnego serwisu fotograficznego Kancelarii Prezydenta RP w celach komercyjnych lub w materiałach o charakterze politycznym jest zabronione. Publikacja lub kontekst wykorzystania zdjęcia nie może naruszać dobrego imienia Rzeczpospolitej Polskiej, PrezydentaRP, Jego Rodziny i Kancelarii Prezydenta. Publikujący zdjęcia zobowiązuje się do podpisania ich autora oraz źródła ich pochodzenia.
A migráció témájában változik a nyugat-európai politikusok gondolkodása, nemzeti érdekeket áthidalva Európában ez ügyben kompromisszumra lehet jutni – hangoztatta Andrzej Duda lengyel elnök szombaton a délkelet-lengyelországi Rzeszówban, a visegrádi csoport (V4) államfőinek csúcstalálkozóján.
A lengyel államfő a csúcsot záró sajtóértekezleten kérdésre válaszolva rámutatott: Lengyelországba „igazából nem jönnek” a közel-keleti menekültek, Magyarországot pedig tranzitországnak tekintették. A témára a Nyugat ezért másképp tekint, „mint mi” – tette hozzá. Felidézte: a V4-ek a szeptemberi pozsonyi EU-csúcson a migráció témájában a rugalmas szolidaritás elvét javasolták. Ez egyetértésre talált az Európai Bizottság részéről is, ami azt mutatja, hogy a hozzáállás változik – mondta, hozzáfűzve: az EU-tagállamoknak természetesen vannak saját érdekeik, de kompromisszumra lehet jutni.
Megerősítette: Lengyelország és a V4-ek nem egyeznek bele a menekültelosztási kvótákba, a migránsok Európán belüli kényszerű átirányításába. „Lengyelországba senki sem fog vonatokkal hozni menekülteket” – jelentette ki, feltéve a kérdést: „Mit kezdjenek velük a lengyel hatóságok? Zárják be őket?” Kifejtette: amennyiben a migránsok élhetnek a szabad mozgás jogával, mindig elhagyhatják Lengyelországot. „És meg is teszik ezt, mi pedig nem tartjuk vissza őket, mert mi minden embernek meghagyjuk a jogait” – hangsúlyozta.
A térségbeli gázpiacok diverzifikációjának szentelt szombati ülésszakról beszámolva a lengyel elnök elmondta: egyértelműen az volt a közös álláspont, hogy az Oroszországból Németországba vezető, a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezeték terve gazdaságilag nem megalapozott és politikai jellegű. A legfontosabb kifogás az, hogy az Északi Áramlat „megvalósítása akadályozza a hatékony energetikai unió létrehozását Európában” – szögezte le Duda.
A sajtóértekezletet a kétnapos találkozó harmadik, a kelet-közép-európai gázpiac biztonságának szentelt plenáris ülése után tartották meg. A V4 államfői mellett részt vett rajta Maros Sefcovic, az Európai Bizottság energiaunióért felelős szlovák alelnöke is, aki úgy értékelt: az energetikai függetlenség a térség stratégiai prioritása. Elmondta: ennek növeléséhez a Norvégiából Dánián keresztül Lengyelországba vezető új gázvezeték is hozzá fog járulni.
Sefcovic azt is a V4-ek stratégiai érdekének nevezte, hogy 2019-ben is megmaradjon az Ukrajnán keresztüli gázszállítás lehetősége Európába.
A Rzeszów vajdasági központban, valamint a városhoz közel eső Lancutban rendezett csúcs fő témái az energiabiztonság és az európai önazonosság mellett a regionális ifjúságpolitika volt. Az utóbbit illetően a politikusok megegyeztek abban: a térség dinamikus fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy javuljon a négy ország fiataljainak helyzete, meg kell állítani elvándorlásukat, egyebek között a startupok támogatásával, de segítséget kell nyújtani nekik a családalapításhoz is. Úgy döntöttek, hogy a fiatalok támogatásának regionális szinten is testet kell öltenie, egyebek között közös ösztöndíjakban.
A megbeszéléseket a V4-ek EU-beli szerepének is szentelték, megegyeztek abban, hogy az országcsoportnak az erős nemzetállamokból álló, egységes EU-hoz kell hozzájárulnia. Andrzej Duda ebben az összefüggésben pénteken hangsúlyozta: a közép-európai térség országai nem a gyengébb és erősebb, hanem az egyenlő államok Európáját akarják, a kontinensen sok nemzeti identitás létezik, ezek „együtt képezik az európai civilizáció szövetét, melyet védeni akarunk.”
Tom Hanks Oscar-díjas világhírű színészt lenyűgözte egy város, ahol forgatott a következőket mondta róla:
„Amikor a hajnalig tartó forgatás után autóval vittek a szállodámba, megdöbbenve láttam, hogy fiatal lányok kerékpároznak az utcán, vagy karonfogva sétálnak, kacarásznak, beszélgetnek. Ilyen nincs sehol a világon. Lenyűgözött a látvány, az, hogy itt ilyen biztonságban élnek. Ezt a pillanatot, ezt a látványt hoztam el.”
Kitalálják melyik városról beszélt?
Brüsszel?
Forrás: MTI
Állig felfegyverzett rendőrök őrzik a rendet
Párizs?
Forrás: MTI
Maszkos tüntetők rohamrendőrökkel csapnak össze a francia fővárosban
Baltimore?
Megrongált rendőrautó a többségében afroamerikaiak lakta Maryland állambeli Baltimore-ban
Vagy esetleg Budapest?
Forrás: MTI
Magyar fiatalok ünnepelnek éjszaka egy fővárosi utcán
A politikai korrektséggel sikerült annyira megfertőzni Európát, hogy nincsenek már önvédelmi reflexek, csak az igazság elhallgatása. Az évtizedek óta tartó mindennapos iszlám invázió lassan térdre kényszeríti a jogállamot. „A demokrácia kudarc, az egyetlen megoldás a kalifátus” – írja plakátjára a kelet-londoni muszlim. „A saríában, az iszlám erkölcsön alapuló törvényekben hiszünk, nem az alkotmányban” – nyilatkoztatja ki a brit főváros egyik hitszónoka.
A rendőr hagyja őket tüntetni, inkább a bevándorlásellenes aktivistákat állítják elő, akik azt kiabálják, hogy „ez egy keresztény ország”. A sajtóban ők a rasszisták, a demokrácia ellenségei, sőt az újjáéledő nácizmus képviselői. Hogyan jutottunk idáig?
A mohamedánok bevándorlása nem csak társadalmi feszültségeket okoz. A többségében muszlim migránsok ugyan szociálisan kivételezett helyzetben vannak, de a kontinens még el tudja őket tartani. Több millióan segélyekből élnek, társadalombiztosítás nélkül jutnak orvosi ellátáshoz, egy sor ingyenes szolgáltatást kapnak, nyelvet tanulhatnak, sportolhatnak, jogsegélyben részesülnek, de évek múlva sem tudnak munkát szerezni, így maradnak a többségi társadalom nyakán. Esetükben asszimilációról beszélni nácizmus, az integrációjuk lehetetlen. A gazdasági szektor csak fogyasztókat lát bennük, nem összeférhetetlen kultúrájú migránsokat. Amíg csörög a kassza, a veszély kifizetődik. Az európai gyógyszergyáraknak, élelmiszeripari vállalatoknak, segélyszervezeteknek, ügyvédeknek – és természetesen az embercsempészeknek – a bevándorlás igazán nagy üzlet. A lassú beáramlás azt a hamis érzetet kelti a nyugati vezetőkben, hogy a folyamat kontrollálható. A párhuzamos társadalmak kialakulása azonban belerondít a képbe, ezért a brüsszeli irányelv szerint no-go zónák nem léteznek.
Nyilván e direktíva szellemében vitatta a BBC műsorvezetője a magyar külügyminiszterrel szemben a londoni no-go zónák létét nemrég egy interjú során. Néhány évvel ezelőtt azonban épp a brit közszolgálati csatorna oknyomozó riportere készített egyórás filmet az Egyesült Királyság olyan területeiről, ahol bandaháború és nyílt utcai drogkereskedelem zajlik, bevándorlók brit fiatalokat késelnek meg, éttermeket rongálnak. „Ez nem a fehér ember országa, ez Banglades” – mondja a londoni drogdíler a riporternek, és nem viccel.
A brit fővárostól nem messze, Lutonban már ennél is durvább a helyzet. „Átvettük Britanniát – mondja bele egy másik tévé kamerájába a muszlim boltos. – Ez egy iszlám ország.” És ő még békés volt. Párizsban néhány hónapja meg kellett változtatni egy buszjárat útvonalát, mert Saint Denis-ben egy csapat migráns felgyújtotta az egyik, utasokkal teli járművet. Svédországban pedig tízesével szerelnek le rendőrök, mert tehetetlenek a bevándorlókkal szemben. Geert Wilders holland politikus lapunknak adott interjújában már egyenesen úgy fogalmaz: lassan egész Hollandia egy no-go zóna. A helyi törvények figyelmen kívül hagyása és a bűnözés ássa alá a legjobban az európai toleranciát. A rendőrség korábban sem állt a helyzet magaslatán, elég csak a hetekig tartó 2005-ös párizsi zavargásokra gondolni, amikor bevándorlók vagy azok gyermekei több ezer autót gyújtottak fel. Egy magyar értelmiségi akkor azzal védte a bűnözőket, hogy a gyújtogatássorozat csupán „kommunikáció”. Európa akkor vált védtelenné, amikor az értelmiségiek a migránsok által elkövetett bűncselekményekért a többségi társadalmat kezdték hibáztatni. A politikai korrektség brutális következményekkel járó elnézésbe és a muszlimokkal való kivételezésbe fordult át. Oriana Fallaci újságíró az iszlámról szóló híres könyvében írja, hogy egyszer megkérdezett egy olasz rendőrtisztet, miért nem járnak el egy poligámista muszlimmal szemben annak ellenére, hogy az országban tilos a többnejűség. A rendőr azt mondta: „A közrend okán”. Vagyis az ok, amiért a muszlimokkal nem tartatják be a törvényeket, nem más, mint a következményektől való félelem.
Temesvár mellett Újvidék lesz Európa egyik kulturális fővárosa 2021-ben.
Forrás: marosvasarhelyiradio.ro
Az Európai Bizottság közleménye szerint először fordul elő, hogy nem uniós, hanem tagjelölt ország települése kapja meg az Európai Unió kezdeményezésére létrejött Európa kulturális fővárosa címet.
Az uniós tagjelölt országoknak 2014. decembere óta van lehetőségük arra, hogy három évenként pályázatot nyújtsanak be a cím elnyerésére. 2021-ben Újvidék mellett Temesvár viselheti a címet, valamint egy görög város, amelyről novemberben dönt az uniós bizottság.
Megvan az első győzelmünk a 2018-as labdarúgó-világbajnokság selejtezőjében: hétfő este a magyar válogatott Gyurcsó Ádám és Szalai Ádám góljával 2–0-ra nyert Lettország vendégeként.
Magyar öröm Gyurcsó Ádám gólja után – a szélső volt a mezőny legjobbja (Fotó: Veres Viktor)
VB 2018, SELEJTEZŐ EURÓPAI ZÓNA, 3. FORDULÓ, B-CSOPORT
LETTORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–2 (0–1) Riga, Skonto-stadion. V: Gil (lengyel) LETTORSZÁG: Vanins – Gabovs, Jagodinskis, Gorkss, Maksimenko – Visnakovs (Zjuzins, 57.), Tarasovs, D. Ikaunieks – Laizans (Karasausks, 77.), Kluskins (J. Ikaunieks, 68.) – Sabala. Szövetségi kapitány: Marians Pahars MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Bese, Guzmics, Kádár, Korhut – Dzsudzsák, Nagy Á., Gera (Vida M., 83.), Gyurcsó – Nikolics (Kleinheisler, a szünetben), Szalai. Szövetségi kapitány: Bernd Storck Gólszerző: Gyurcsó (10.), Szalai (77.)
Az első percekben mindkét csapat beüzemelte a letámadás fegyverét, és bár mi alkalmaztuk előbb, a lettek vetették be gyakrabban: több labdavesztésbe is belehajszoltak minket az első tíz percben, kétszer a beadásig is eljutottak – különösebb veszély nélkül.
Aztán a 10. percben az első szép támadásunkból megszületett a vezető gól: Nikolics Nemanja remek csel után jobbról középre játszott, és Gyurcsó Ádám 12 méterről jobbal a léc alá bombázott. Gyurcsó a második gólját szerezte a magyar válogatottban.0–1
Bese Barnabás kisvártatva majdnem növelte az előnyt, csakhogy fejese a kapu fölé szállt (14. perc). Ha bemegy, alighanem egy időre elvesszük a lettek kedvét a játéktól – nem így történt, jöttek is előre egyre elszántabban.
KÉT NAGY LEHETŐSÉG A LETTEK ELŐTT
Olegs Laizans 27 méteres szabadrúgása után mellément a labda (16. perc), majd Valerijs Sabala közeli perdítése után is (26. perc), csakhogy amíg az előbbinél Gulácsi Péter rajta volt a lasztin, utóbbinál csak a szerencse mentett meg minket az egyenlítéstől.
Az első félidő utolsó negyedórájában jobbára uraltuk a játékot, a széleket mozgatva igyekeztünk az ellenfél térfelén tartani a labdát, de Dzsudzsák Balázs ígéretes távoli lövésén túl helyzetig nem jutottunk. Odaát viszont (42. perc) Davis Ikaunieks szinte ziccerbe került Guzmics Richárdot megkerülve – megint szerencsénk volt, a kiugró lett 15 méterről a kapu mellé lőtt.
Az első félidő legfontosabb statisztikai adatai alapján nem érdemtelenül vezettünk: többet birtokoltuk a labdát (58 százalék), többet is járattuk (259–148 passz), és valamivel pontosabban játszottuk meg (86–83 százalék).
Gyurcsó Ádám (13) akcióban (Fotó: Veres Viktor)
IJESZTŐ FÉLIDŐRAJT
Bármivel biztattak is a számok, továbbá az örökmozgó Kleinheisler László beállítása (a gólpasszt adó Nikolics helyett), a második félidő dermesztő kezdése mértéktartásra intett: alig túl egy elvetélt büntetőkiharcolási kísérleten a Guzmics mellett a leshatárról kiugró Sabala óriási helyzetbe került, a kapujából remekül kilépő Gulácsi nagyot védett (51. perc).
Gyurcsó- és Bese-helyzettel válaszoltunk, de a kettő között Gulácsinak egy távoli lövés biztos kezű hárításával megint alkalma volt bizonyítania, hogy remek formában van.
Újra a nagy kedvvel és lendületesen játszó Gyurcsó következett, balról középre húzva jobbal a jobb kapufa tövére lőtt (61. perc) – azaz még mindig nem nyugodhattunk meg, bár az igaz, hogy hatékony középpályás-labdagyűjtögetéssel egyre inkább sikerült távol tartani az ellenfelet alkalmanként el-elbizonytalanodó védelmünktől.
SZALAI ÁDÁM ELDÖNTÖTTE A MÉRKŐZÉST
Aztán a 77. percben megszületett a győzelmet karnyújtásnyira hozó második gólunk: Szalai Ádám első fejesét még szögletre ütötte Andris Vanins – Gyurcsó balról beívelt szabadrúgása teremtette meg a helyzetet –, Dzsudzsák jobb oldali sarokrúgását követően azonban már beakadt támadónk bólintása. Szalai a 12. gólját szerezte a válogatottban, ezzel utolérte a magyar örökranglistán 40. helyezett Törőcsik Andrást. 0–2
A hajrában folyt némi vér – Dzsudzsák szabadrúgásból véletlenül arcon találta a sorfalban felugró Igors Tarasovst –, de szerencsére mindenki a pályán maradhatott. Természetesen ott maradt Gulácsi is, aki a 91. percben védett még egy nagyot: a jobb oldalon kiugró Arturs Karasausks tornásztatta meg.
Megszületett az első magyar győzelem a vb-selejtezősorozatban – jöhet az Andorra elleni mérkőzés!
Közel ötszáz segíteni akarót vonzott tegnap este Sepsiszentgyörgy főterén a gyulafehérvári Caritas által idén is életre hívott, Egymillió csillag a szegényekért nevű szolidaritási és adakozási megmozdulás.
Albert Levente felvétele.
A város főterén meggyújtott, naprendszert formáló, a középpontban a Caritas szimbólumát kirajzoló gyertyák a nélkülözőkkel való sorsvállalást jelképezik. Gyermekek, fiatalok és idősebbek egyaránt tisztelettel gyújtották meg a maguk szolidaritási mécsesét, és lehetőségeikhez mérten adományokkal járultak hozzá a rászorulók megsegítéséhez.
A segíteni vágyóknak ft. Szabó Lajos római katolikus kanonok közvetítette Isten áldását, majd a zene általi esélyegyenlőség eszméje nevében létrejött Superar Gyermekkórus közel kétszáz tagjának előadásában a szeretet és együttérzés dalai csendültek fel, amelyeket a kis előadók gesztusokkal is kísértek, egyértelművé téve ezáltal üzenetüket.
A gyerekeket Bódi Magor tűzzsonglőr követte a kőpódiumon, látványos mutatványai az egyre csípősebbé váló hideg miatt is megcsappant közönségnek szóltak. A Young Caritas csapata sem maradt ki a műsorból, ők csillagszórókkal tették ünnepélyesebbé az eseményt. Az estét az újságírókból verbuválódott PressTones zenekar koncertje zárta.
Hubbes Kinga, a segélyszervezet háromszéki regionális képviselője érdeklődésünkre elmondta: tavaly 1606 lej gyűlt össze az adományokból, idén úgy érzik, sikeresebb lesz az akció, amelyet a napokban Romániában tizenhat helyszínen szerveznek meg a Caritas helyi szervezetei. A sepsiszentgyörgyivel egy időben Háromszéken még Bereckben zajlott hasonló megmozdulás. Tavaly országos szinten egyébként negyvenezer lej gyűlt össze, igaz, húsz helyszínen szervezték meg a szolidaritási akciókat. Hubbes Kinga szerint a begyűjtött adományokat élelmiszercsomagokra fordítják, amelyeket a szervezet programjain keresztül rászoruló családoknak, egyedülálló időseknek juttatnak el.
Az előző két adásunkban már elkezdtük, azt a műsorváltoztatást, amelyben az októberi hónap adásaink kalendáriumi rovatunkat arra használjuk fel hogy az 1956-os forradalom és szabadságharcunk érdekes és kevésbé ismert részleteibe nézhessünk bele. Talán ezek is hozzásegítenek minket, fiatalabb nemzedéket az akkori eseményekbe való jobb belátásába és azoknak a megértésében. Ma is ebben a szellemben folytatjuk a forradalom kirobbanásához vezető utak feltárását és azoknak a tényszerű ismertetését, a teljesség igénye nélkül.
A cikkíró szerint, amelyet a Szittyakürt folyóiratban jelentetett meg és amelyből az előző két részben is e témát jártuk körül, szerinte 1945. április 4-től az egyre fokozódó kommunista terror hatására a társadalom döntő többsége – s ezen belül az 1953-tól egy fizikai létében is fenyegetett, a hatalom közvetlen gyakorlásából kiszorult kommunista kisebbség – egységesen szembefordult a rákosista bolsevik hatalommal. A forradalmat megelőző évtizedben ugyan a konfrontációs hajlam permanensen jelen volt a társadalom egyre növekvő hányadában, de szervezettség híján nem csúcsosodhatott ki sem nagyszabású demonstrációban, sem tüntetésben, még kevésbé felkelésben. Más egyéb – például a jobboldalon belüli politikai ellentétek – miatt már csak azért sem, mert Sztálin haláláig a diktatórikus gépezet a szovjet hódoltság egész területén készen állt az azonnali és hatékony visszacsapásra.
Kriszta 1953 után, részben a szovjet–jugoszláv viszony változásának hatására, a szovjet utódlási harcok közepette, az osztrák békeszerződés visszfényében a hódoltság területén a diktatúrák meggyengültek, s így nyílott mód rövid időn belül kétszer is a rendszeren és hatalmon belüli fokozatos elitcserére. Ezt a nyugati hatalmak, s benne a történelem eseményei által megosztott magyar emigráció is, az enyhülés és a lehetséges együttműködés jeleként értelmezte. Az első esetben – 1953-ban – Magyarországon ezt a cserét még Moszkva vezényelhette le. Ekkor még a hatalmi eliten belül történt változás időleges megkönnyebbülést hozott a társadalom nem kommunista többsége számára is. Az 1955-ös magyarországi visszarendeződés tehát sértette az úgynevezett revizionista kommunisták s a társadalom nem kommunista többségének érdekeit is. Ez a restaurációs kísérlettel egybekötött érdeksérelem hozta létre a különböző ideológiájú és érdekű csoportok érdekazonosságát, s ennek a közeledésnek lett a szimbóluma Nagy Imre. A tét pedig nem volt kisebb, mint Rákosi és csoportja távozása a hatalomból.
Ez a sajátos érdekazonosság 1956 őszén már szervezeti keretek formájában is megmutatkozott. Ekkorra már megerősödött az ellenzéki kommunista Petőfi Kör, amelynek háromtagú vezetősége viszont jelképezte a szervezeten belüli politikai küzdelmet. A vezetőség egyik tagja akkorra már egyértelműen Nagy Imre híve volt, a másik egy doktriner Rákosi-hívő, aki a forradalom idején gyáván remegve a Parlament alagsorában bolyongott, majd a forradalom és szabadságharc után a megtorlások egyik legfontosabb vezéralakja lett, a harmadik pedig ugyan a Nagy Imre-vonalhoz húzott, de november 4-e után kiegyezett a Kádár-rendszerrel. 1956 októberében azonban alakult egy másik, ugyancsak Nagy Imrét favorizáló szervezet, amelynek a jelentőségét a mai napig sem becsüljük meg igazán. Ez a szervezet a szegedi indíttatású s az egész ország egyetemista mozgalmait összefogó MEFESZ volt. A MEFESZ fogalmazta meg az október 23-án legendássá vált 16 pontot. Bár ők maguk is a kommunista Nagy Imrét követelték a miniszterelnöki székbe, általános céljaik nem a szocializmus megreformálására, hanem a polgári demokrácia alapjainak lerakására irányultak. Amikor tehát október 23-án a budapesti tömegek a lengyel események hatására a MEFESZ szervezésében, a Petőfi Kör politikai irányításával az utcára özönlöttek, szinte kizárólag csak a közvetlen célban, a rákosista vezetés eltávolításában voltak közös nevezőn.
A hangadó kisebbség – az ún. revizionista kommunisták – a tüntetés céljaként a Rákosi-utód Gerő leváltását s Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését akarták elérni. Ebből következik az is – s ezt az események igazolták is –, hogy a Petőfi Kör szellemi irányítói október 24-től, tehát Nagy Imre kinevezése után a forradalom továbbfolytatásának már nem látták értelmét. Számukra a reformból forradalomba való átmenet már nem volt a program tartozéka. A Petőfi Kör programját és célkitűzéseit a tüntető tömeg már október 23-án este meghaladta. Ennek az estének volt egy politikai értelemben vett szimbolikus pillanata. A tömeg követelésére este kilenc óra körül végre megszólalt a Parlament erkélyéről Nagy Imre. Beszédét az „elvtársak” megszólítással kezdte. A téren szorongó közel 200 ezer fős tömeg zöme – szociológiai értelemben véve óriási reprezentáció – szinte egyhangúlag hördült fel: nem vagyunk mi elvtársak. Ez a reakció világossá tette minden értő számára, hogy a nép még csak tévedésből sem valamifajta megreformált szocializmusért ment ki az utcára tüntetni.
Nagy kérdés – és soha meg nem válaszolható –: ha 24-re virradólag nem jelenik meg Budapest utcáin a szovjet katonai erő, s a nép maga dönthetett volna sorsáról, merre és meddig fejlődtek volna az események. A szovjet beavatkozás azonban megtörtént, ami egyben azt is jelentette, hogy a kibontakozó forradalom egyik pillanatról a másikra szabadságharccá változott. Budapest a harcok színhelye lett, s a forradalmat szülő társadalompolitikai kérdések, amiket Szabó Miklós is megfogalmazott a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen elmondott felszólalásában, háttérbe szorultak az agresszor elleni harc kérdése mögött.
A magyar forradalom és szabadságharc egyik legbonyolultabb kérdésével állunk szemben. Az új miniszterelnök, Nagy Imre és az őt hatalomba követelő társadalom viszonyának kérdéséről van szó. Nagy Imrének – mint a politikai szféra abban a pillanatban legfontosabb emberének – október 24-től két problémával kellett szembenéznie. Kezelnie kellett a szovjet–magyar viszonyt, méghozzá olyan helyzetben, amikor a szovjetekkel való szembefordulás nemcsak addigi életének megtagadása lett volna, hanem szakítást és azonnali háborút is jelentett Magyarország és Szovjetunió között. Ugyanakkor párbeszédet kellett folytatnia az őt hatalomba követelő társadalommal, amely viszont barikádokat emelve, a kezében fegyverrel harcolt már 24-én éjszaka a miniszterelnök alá tartozó belügyi csapatokkal és az őket támogató szovjet egységekkel. A dilemma lényege világos volt: a magyar belügyi csapatok annak a kormánynak a csapatai voltak, amelynek Nagy Imre volt a miniszterelnöke, s azokkal szemben használták fegyverüket a kormány védelmében, akik a miniszterelnököt a hatalomba követelték. S hogy még keservesebb legyen a miniszterelnök leckéje: egy-két nap elteltével Nagy Imrének azt is tudnia kellett, hogy vidéken, ahol a tüntető nép fegyvertelenül állt szemben a fegyveres kormányerőkkel, az ő csapatai lőnek az őt „tegnap” még kormányra követelő tüntetőkre. S látnia kellett azt is: ha nincs a bolsevik diktatúra által létrehozott tanácsrendszer mögött fegyveres erő, a bolsevik állam e fontos szervezetei úgy dőlnek össze, mint a kártyavár.
Ezek az ellentétek, akár kül-, akár belpolitikai jellegűek, könnyen belátható: nem a Nagy Imre–Rákosi-vita s nem a XX. kongresszus problémáinak a következményei. Egy évtized gúnyanyaga kapott lángra. Hiszen a magyar forradalom egyik legfontosabb ismérve épp az – s ez ellentmond mindenfajta szocialista teóriának –, hogy vidéken, ahol nem folyt fegyveres harc, az önkormányzati típusú szervezetek létrehozásával egyik pillanatról a másikra végbement a polgári célkitűzéseket megfogalmazó társadalmi forradalom. Vagyis a vidéki Magyarország négy nap alatt megteremtette az alulról felfelé építkező, önkormányzatra épülő államot. A fővárosban kibontakozó fegyveres szabadságharc tehát, amelyet az egész ország támogatott, a nemzeti függetlenség visszaszerzésének követelését, a vidéki Magyarország önkormányzati típusú felépítése pedig a polgári demokrácia megteremtésének a polgári igényét jelentette. A forradalom jellegéről, a kezdetek forrásvidékéről évtizedeken keresztül nem lehetett Magyarországon tisztázó vitát folytatni. Pedig az igazi kérdések és néha válaszok már 1956 decemberében megfogalmazódtak. Vámos Imre írta 1956 végén: „Külföldi megfigyelők, szakértők és okoskodó »kremlinológusok« Sztálin halálával meg a huszadik pártkongresszussal magyarázzák azt a bomlást, amely a zsarnokság szerkezetében egyre láthatóbb módon megmutatkozott. Nem ismervén a szellem legyőzhetetlen erejét, politikai taktikának és következménynek tekintették azt a jelenséget, ami a valóságban minden forradalom előkészítője: a szellem lázadását. Ez a lázadás már a sztálini időben megkezdődött, a párton kívül és belül egyaránt. Nem véletlen, hogy az a folyamat, amelyet »liberalizálásnak« vagy »olvadásnak« nevezett el a köznyelv, Lengyelországban és Magyarországon indult meg elemi erővel, ahol az irodalom a szabadság és a nemzeti önfenntartás bátor igéit hirdette minden korban.”
Kevésbé patetikusan fogalmazott a cikkíró : „A csökkenő életszínvonal megváltoztatta az ország politikai képét. 1945-ben még a munkás- és agrárproletárok tömegei hittek abban, hogy a társadalmi és gazdasági haladás motorja, érdekeik harcos védelmezője a Kommunista Párt. Ezért kapta a párt az 1945-ös választáson a szavazatok tizenhét és fél százalékát. 1947-ben lényegileg még megtartotta hadállásait, bár ekkor már nemcsak a bizalom játszott szerepet, hanem egyes rétegek, csoportok opportunizmusa is. Ez a helyzet olyan mértékben változott, amilyen mértékben a párt egyeduralkodóvá vált. Lassanként teljesen eltűnt a bizalom, és helyébe a karrierizmus, az opportunizmus és a kényszer lépett. Ez tartotta össze a pártot… A propaganda a nép gondoskodásának és érzületének durva arculcsapása volt. A legreakciósabb rendszerek sem tartották olyan korlátoltnak a népet, mint a kommunista párt, amely állítólag a munkásosztályt képviseli.”
Vasárnap, 2016. október 9-én szüreti ebédre került sor a Szent Imre templom dísztermében, melyen szép számban vettek részt az érdeklődők, hiszen közel kétszázan is jelen voltak.
A szentmise után a díszterembe érve a vendégeket új látvány fogadta, hiszen megérkeztek a nemrégiben rendelt körasztalok, új székek, és az új étkészlet, melyeket ez alkalommal fel is avathattak a jelenlévők.
András atya előbb nagy szeretettel köszöntötte a vendégeket. Örömét fejezte ki, hogy egy gyorsan elszaladt év után ismét közösen tölthetnek együtt a barátok és ismerősök egy kellemes délutánt finom étkek mellett, melyeket az Oltáregylet asszonyai és önkéntes segítőtársaik fáradtságot nem ismerve, szívvel-lélekkel készítettek, kiknek munkáját egy tapsviharral is köszönte a közönség.
Majd a regös cserkészek kalotaszegi táncokat adtak elő, mellyel egyből meg is teremtették a szüreti ebéd kellemes hangulatát.
Ez után már nem maradt más hátra, mint hogy a kellemes magyar zene mellett, amit Szente Béla biztosított, a sok finom étket mindenki magához vehesse. Előételként finom zsemlékkel lehetett fogyasztani májpástétomot, melyet a tökkrémleves követett különböző magvakkal. A főétel csirke cordon-bleu volt, kísérőnek petrezselymes krumplival, illetve jó magyar szokás szerint nem hiányozhatott a töltött káposzta sem az asztalról. Hogy mindennek édes legyen a vége, a desszertként vargabélest szolgáltak fel eper mártással.
Az étkek mellett nem csak jóllakottan térhettek haza néhányan, hanem a tomboláknak köszönhetően – melyekről Megyimóri Marika gondoskodott – a szerencsésebbek még egy-egy gyümölcstállal, vagy egyéb finomságokkal megtöltött kosárral is gazdagodhattak. Illetve a csendes aukción, melynek tárgyait Friedrich Irma ajánlott fel és bevételét a templom javára szánta, egy-egy Herendi porcelán gazdájává is válhatott, aki szeretett volna.
A Szent Imre plébánia munkaközössége ez úton köszönetét fejezi ki mindenkinek a segítségért, akik valamilyen módon hozzájárultak az ebéd sikeres lebonyolításához, akár szorgos kéz által, vagy a szervezőmunkájukkal. Különösen a Juhász házaspár, Edit és János, kitartó munkája nélkül nem jöhetett volna létre ez az ebéd.
Ugyanakkor köszönik mindenkinek a jelenlétet és nyitott templommal és szívvel várják továbbra is a vendégeket.
A következő ebédre a Szent Imre plébánián a búcsú alkalmával, november 6-án kerül sor és a díszvendég ebben az évben dr. Márfi Gyula, veszprémi érsek lesz. Mindenkit szeretettel várnak!
A vörös hajú Erika fotója a forradalom egyik jelképe lett. Hogy mi lett a lánnyal, az csak évtizedekkel később derült ki.
A Billed Bladet című dán lap címlapjáról egy vörös hajú, szeplős, vattakabátos, 15 éves magyar lány nézett dacos büszkeséggel az olvasókra 1956 november 13-án. A kezében egy orosz dobtáras géppisztolyt tartott. Szeles Erika fotója bejárta az egész világsajtót. Sokan a magyar forradalom jelképeként tekintettek a képre, a bátorság és a remény szimbólumának tartották. Azt akkoriban az olvasók közül senki sem tudta, hogy a dán lap megjelenésekor Erika már nem élt.
A forradalmárlányt november 7-én érte végzetes lövés, miközben vöröskeresztes karszalagban próbált sebesülteken segíteni a Blaha Lujza tér környékén. A nyakát találta el egy szovjet géppisztolyból leadott sorozat.
Hogy ki is volt a ő, arra néhány évvel ezelőtt derült fény egy dán férfi és a Hírszerző című, azóta megszűnt portál oknyomozó munkája nyomán.
VIDEÓ: a forradalom ikonikus fotói
A híressé vált képet dán újságírók készítették. Paul Raae és fotósa, Vagn Hansen 1956 őszén mindenféle engedély nélkül, hatalmas szerencsével jutottak be Magyarországra. Kis Volkswagenjükkel egy vöröskeresztes konvojhoz csatlakoztak, így szinte az elsők között értek Budapestre. A dánokat megdöbbentette, amit láttak.
Paul Raae megrendítő erővel számol be arról, hogy a tömeg puszta ököllel rontott neki az ávósoknak. Láttak olyan lányt, aki egy orosz tank elé ugrott, hogy megállítsa. Fotóztak áldozatokat, forradalmárokat, fiatalokat és öregeket is. Ott voltak az Üllői úton, a Kilián laktanya környékén és a Köztársaság téren.
Eközben találkoztak Erikával is. A pillanatra még évtizedekkel később is emlékezett a neves koppenhágai fotós, akit a Hírszerző szólaltatott meg.
“Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla.”
A “komoly tekintetű, szép lány” Budapesten, a 13. kerületben született. Erika három éves volt, amikor a háború miatt elveszítette édesapját. Azóta anyja egyedül nevelte. Szakácsnak tanult, és 1956 őszén a Béke Szállóban dolgozott.
Gyakran járt nagybátyja irodalmi klubjába. Bondi Endrét karmesterként, zeneszerzőként és íróként is ismerték. “Az akkor már tizenöt éves lány meglepő érettséggel csatlakozott szópárbajainkhoz. Véleménye volt a Petőfi Körben zajló vitákról, lángoló szemmel reménykedett valamiféle demokratikus megújulásban” – írta róla később Földes Tamás újságíró.
Amikor kitört a forradalom, egy nála 3-4 évvel idősebb barátja oldalán került a felkelők közé.
A kép elkészülésében segíthetett, hogy Erika tudhatott valamit dánul, mert a 40-es évek végén három hónapot Dániában töltött. A Red Barnet nevű egyesület segítségével jutott el a messzi országba, akik szegény sorsú gyerekeket karoltak fel a háború után.
Néhány nappal később Erika már nem géppisztollyal a nyakában, hanem fehér köppenyben, vöröskeresztes karszalaggal járta az utcákat. Sebesületeken próbált segíteni, amikor egy szovjet katona rátámadt. Egy egész sorozatot lőtt rá. A lány azonnal meghalt. A Péterfy Sándor Utcai Kórházban kiállított halotti bizonyítványa szerint nyaklövés végzett vele.
Henning Schultz szintén 15 éves volt, amikor Erika képe a Billed Bladet címlapján megjelent. Mély hatást gyakorolt rá a dán magazin. Gyakran eljátszott a gondolattal, hogy Magyarországra jön és megkeresi a lányt, akinek akkor még senki sem tudta a nevét, és akit maguk közt csak úgy hívtak: a címlaplány.
50 év telt el így, de végül csakugyan nekiállt a kutatásnak az ekkor már nyugdíjas földrajztudós. Azt tervezte, ha megtalálja, odaadja a hős lánynak a dániai Billed Bladet három számát, amit 1956-ban félretett.
Schultz kezdetben internetes fórumokon próbált információkra bukkanni, nem sok sikerrel. Ezután Magyarországra utazott, és felkereste a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárát, hogy segítséget kérjen. Lelkesen mesélt a lányról, akiért annak idején annyira rajongtak iskolatársaival.
„Mindannyian megszerettük őt, azt gondoltuk nagyon erős, bátor és csinos” – mesélte Schultz a Fotóművészet című lap szerint.
De nem járt sikerrel. Több magyar lapnak is írt, hogy hozzák le Erika fényképét, hátha felismeri valaki. Ezt végül a Magyar Nemzet meg is tette, de ez sem hozott áttörést.
Így Schultz 2008-ban az újságokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. És azt is elintézte, hogy a múzeum megkapja a dán fotós, Vagn Hansen tizenkét 56-os fényképének szignált papírkópiáját is, amiből kiállítást rendeztek.
Azért a kutatás sem volt teljesen eredménytelen. Schultz talált egy 1981-es dán cikket, amiben egy ott élő 56-os menekült, Árki József elmondta, hogy a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába.
A Hírszerző több cikkben is foglalkozott a kép történetével, és Henning Schultz valamint Földes Tamás visszaemlékezései alapján a portál újságírója, Tossenberger Adél végül kiderítette Erika vezetéknevét. Majd a Kerepesi temetőben megtalálta a 15 évesen hősi halált halt lány sírját is.
“Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom Erikám, 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.” – ennyi áll a fejfán.
