Id. Magyar Kálmánnal telefonon keresztül sikerült egy interjút készíteni, melynek során arról folyt a beszélgetés, hogy a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Észak-Amerikába és Kanadába érkezik egy előadás sorozatra, melynek címe: “Spirit of Hungary” (Magyarország lelke).
Ez a műsor a 1956-os események 60. évfordulójára készült Zsuráfszky Zoltán rendezésében. A műsor első részében tematikus, modern táncok láthatók, melyekkel az ‘56-os eseményeket dolgozzák fel, a második részben pedig kimondottan a folklór táncokra építenek. A műsor a magyar nép szabadságszeretetét és a népi kultúrának az ápolását hivatott bemutatni.
Konkrétan Clevelandbe sajnos nem tudják bemutatni a darabot, de a környező településeken látható lesz, így például Buffalóban (okt. 15.), Daytonban (okt. 17.) vagy Toledóban (okt. 18.) is. Jegyeket interneten keresztül elővételben lehet vásárolni, vagy az előadások előtt is lesz rá lehetőség.
A teljes interjút, melyben a turnéval járó háttérmunkába is beleláthatunk az alábbi linkre kattintva hallgathatják meg:
A John Carroll egyetem professzora, dr. Pereszlényi P. Mártha volt stúdiónk vendége, akivel a 2016. október 16-án megnyitásra kerülő és október 30-ig megtekinthető 1956-os eseményeknek emléket állító képkiállítás kapcsán beszélgettünk.
A tárlat megnyitójára az egyetem Grasselli könyvtár előcsarnokában kerül sor, 2016. október 16-án, délután 2 órai kezdettel, melynek keretében egy rövid megemlékezésre is sor kerül a 60. évforduló apropóján.
Az interjú során Pereszlényi P. Mártha elmondotta, hogy ez a második alkalom, hogy ilyen jellegű képkiállítást szerveznek a Magyar Társasággal. Háláját fejezte ki és kiemelte a washingtoni székhelyű Hungary Initiatives Foundation-t, mint támogatót.
Továbbá a program folytatásáról is beszélt, amit előbb egy szerény falatozás követ, majd az egyetemi könyvtárban két filmet vetítenek le, a “Play your Own Game” (Játszunk nyugodtan) és a “Freedom Dance” (Szabadságtánc) című alkotásokat.
A tárlatmegnyitó és az azt követő filmvetítések is díjmentesek, ugyancsak a parkolás is. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők.
A teljes interjút az alábbi hivatkozásra kattintva hallgathatják meg:
Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv, Szakállas Marxok írtak Bibliát, De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki S szólította az embernek fiát:
“Össze kell törni mind a kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát, Különbet írt, mint Máté, az apostol, Vérével annyi sok magyar diák.
Az Új Heródes hiába parancsolt, Hiába küldött gyilkos sereget, Bégő bárányként nem akartak halni E csillag-lelkű magyar gyerekek.
Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak A katonák s a sápadt férfiak… Harcolni, halni senki sem akart itt E vérző, árva gyerekek miatt!
Bábel mocsarán lángolt a neon-fény, Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz, S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány, Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.
Itt elvet árult a néptribun, s a kalmár A templom előtt mérte aranyát… S ott szabadságért szent halálba küldték Fiaikat az édesanyák.
És meghaltak a tízéves kis hősök, Niobe mégse siratta fiát. Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát.
Hősi temető van-e a világon, Hol együtt nyugszik kétszáz kisgyerek? S a hant alól is azt sikoltja vérük: – Segítsetek, ti népek, emberek!
Fáklyát gyújtott a kislány en-testéből, Jézus! Az égből Te láttad magad, Száz kis Szent György és ezer kis Jeanne d’Arc Halt ott érted a romfalak alatt.
Nyugat-Pilátus hókezeit mosta, A farizeus rádión beszélt, S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe, Szabadság ura… mert csak érted élt.
Szabadságot! – így üvöltött a börze, Míg kavargott a véres vad tusa, De szabadságért egyedül veszett el, Magyarország, – a népek Krisztusa.
Ám föld alól és a temetők árkából, Felsírnak halott magyar gyerekek, Kis csontkezük az égre dörömböl, Áruló Nyugat – százszor jaj neked!
Kialszik fényed, szabadság Júdása, Összedőlsz, gyáva nyomorult világ, S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat, Át fogjuk írni minden Bibliád.”
1956-ban Magyarországon Nagy Imre és az „új kurzus” hívei ismét erőre kaptak. A kommunista párton belül a bomlási folyamat felgyorsult. Nem lehetett az ellenfeleket, a kissé másképpen gondolkodókat elsüllyeszteni, sőt még az esetleges kiközösítésük is gondot okozott. Az Irodalmi Újságban pedig egyre bátrabban szólaltak meg a Nagy-párti, vagy másképp gondolkodó kommunista írók, akik célja nem a rendszer megváltoztatása volt, hanem annak emberibb arcra való pofozása. Valójában, a kommunista párton belül a sztálinisták és a „népinek” mondhatók néztek farkasszemet egymással. Ilyen irányzattal indult a Petőfi Kör is, amely március 17-én tartotta első fontos gyűlését. A június 27-i gyűlésükön mintegy 5000-6000 ember vett részt, és egyre keményebb hangon bírálták a kommunista párt sztálinista szárnyát. A hallgatóság részéről felvetődött Trianon és a Magyarországot megszálló szovjet csapatok és a nyugati határzár lebontásának kérdése is Június 30-án a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elítélte a Petőfi Kör (kommunista) pártellenes – valójában sztálinista ellenes – magatartását és felfüggesztette. A lavina azonban megindult, és egyre nagyobb erővel sodorta el az útjába esőket. Július 18-án „egészségi állapotára” hivatkozva „lemondott” Rákosi. Valójában a Kreml váltotta le a Magyarországon tartózkodó Mikoján vezényletével. A párt első titkára Gerő Ernő lett, míg Hegedűs András maradt a miniszterelnöki tisztben. Ez csak újabb olaj volt a tűzre, de a szovjet elvtársak úgy gondolták, ha a pirosászt felcserélik tökászra, akkor a viharzó tenger lecsendesül. Az egyre felhevülő társadalmi események kizárólag Rákosi „hibáiból” táplálkoztak, mondogatták egymásnak. Nem voltak hajlandók szembenézni azzal a ténnyel, hogy a véreskezű zsarnok által elkövetett „hibáknak” maguk is bűnrészesei voltak, és az elégedetlenség nem kizárólag a „vezír” ellen irányult. Jól látták ezt, mert Jurij Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete ezt írja augusztus 29-i jelentésében: A jugoszláv elvtársak nem kendőzik el a tényt, hogy nincsenek megelégedve Gerő a MMP KB-ba főtitkárrá való jelölésével.
A magyarországi elvtársak aggodalmáról a következőt jelenti:
„A MMP vezetősége által elkövetett hibák vezettek némely párttag mai komoly elégedetlenségéhez. Mindenekelőtt, a párt aktivistáit az aggasztja, hogy Rákosi elvtárs személyi kultusza, kedvező körülmények között újra életre kaphat, és a tisztességes kommunisták üldözése ismét megkezdődhet.”
Petőfi Kör
Az Ausztriából kivont szovjet csapatok kapcsán többen és többen hangoztatták a magyarországi kivonulásuk szükségességét is. 1956 tavaszán/nyarán lebontották a jugoszláv-magyar határon a műszaki határzárakat. Sor került az osztrák-magyar határzár lebontására is, melyet szeptember 19-én fejeztek be. Idézet egy Hruscsov körlevéből, mely szerint a kelet- és nyugatnémet kormányok Németország egyesítéséről tárgyaltak. Ezek olyan tények és események voltak, amelyeket nem szabadna a szőnyeg alá seperni. Márpedig pontosan ez történik. Sztálin halála után elindult a szovjet rendszer újjáépítése, mely jó irányban haladt, de érzelmeink nem engedik, hogy e tényt képesek legyünk tényszerűen feldolgozni, mert szabadságharcunkat vérbe fojtották. Magyarország 56 nyarán, vagy legalábbis a nagy városok olyanok voltak, mint egy felbolydult méhkas. Szinte minden nap történt valami. Valami felemelő. Az a hír járta, hogy a szovjet csapatokat hazánkból is kivonják. Erre utalhatott Berija is 1953-ban, mikor azt mondta Rákosinak: „A Vörös Hadsereg még Magyarországon van, de nem lesz ott örökre.” Tele voltunk ujjongással, várakozással! Hogy ez miért nem történt meg, vagyis miért nem történhetett meg arra később visszatérünk.
Tehát mikor kezdődött el az erjedés a magyar társadalomban, amely végül is az október 23-i forradalomba torkollott? Tehetnénk föl a kérdést. Vannak történészek, akik az erjedés kezdetét 1945-ben, a bolsevik mitológiában felszabadulásnak nevezett esemény környékén keresik. Mások az 1953-as Rákosi Mátyás–Nagy Imre miniszterelnök-cserétől – illetve ezt megelőzően Sztálin halálához kötve – számítják a forradalom erjedését. Míg megint mások a változás pillanatát 1956 nyarának eseményeiben vélik megtalálni. A különböző felfogások mögött komoly szemléletbeli különbözőségek húzódnak meg. Vannak történészek, akik a történeti folyamatot a politikai változások tükrében szemlélik, míg mások a társadalomban lezajló látens folyamatok vizsgálatát helyezik előtérbe, amelyek nem mindig esnek egybe a politikában megmutatkozó látványos, időnként robbanásszerű változásokkal.
XX kongresszus
1956 februárja, az SZKP XX. kongresszusa s az ott elhangzó hruscsovi titkos beszéd, s ennek hatására a magyar kommunista párton belül újra fellángoló hatalmi harc, úgy tűnt, Nagy Imre és hívei erkölcsi győzelmét jelenti. Ennek alapján vallja sok történész, hogy a magyar ’56 gyökerei a XX. kongresszushoz nyúlnak vissza, amelynek előfeltétele Sztálin halála volt. Ha a magyar kommunista párt történetét a magyar társadalom történetével azonosítjuk, az állítás még igaz is lehetne. Ha ezt a tételt elfogadnánk, el kellene fogadnunk azt is, hogy az 1956. évi nyári, majd őszi lengyel események s a magyar ’56 törekvései a szocializmus megreformálását célozták. Vagyis azok az egyszerű emberek, akik Pozna¬ban vagy október 23-án Budapesten az utcára mentek, későbbi, ’68-as terminológiával élve: az emberarcú szocializmus győzelméért tüntettek, majd fogtak fegyvert. Ez a felfogás azt feltételezi, hogy 1945 és 1956 között a lengyel, illetve a magyar társadalomban alapvető változások mentek végbe, s a lengyel párt, illetve a MDP politikájának hatására valóban megindult a két társadalom a szocialistává válás útján. Kinek-kinek magának kell eldöntenie azt a kérdést, hogy egy társadalom el tudja-e fogadni a totális terrort mint eszközt, s ezt az ellene irányuló terrort, mint kikerülhetetlent, a maga érdekének vallja-e.
Lori Az 1945–1956 közötti lengyel és magyar tíz év ezt a tételt aligha igazolja. Épp azért kell a tízéves előzményről s azon belül a permanens terrorról részletesen beszélni, hogy világossá váljék: a Rákosi–Sztálin-féle kommunista terror tíz éve után egy társadalom, amelynek csupán töredéke „revizionista kommunista”, nem azért megy az utcára, hogy azokat ültesse a hatalomba, akik az ellene irányuló terror részesei voltak. Viszont együtt megy velük, mert ettől a politikától elfordultak. A magyarországi szovjet nagykövet, Jurij Andropov 1956 nyarán meglátogatta a Székesfehérvárott állomásozó szovjet Különleges Hadtestet. Andropov ott világosan megfogalmazta, hogy a magyar helyzet további éleződése esetén sor kerülhet egy esetleges szovjet katonai beavatkozásra. Andropov feltételezhette azt is, hogy az osztrák békeszerződés, modellként funkcionálhatott Nagy Imre gondolkodásában. Andropov azzal is tisztában volt, hogy a magyar belpolitikai válság nem lokális válság. Hiszen folyamatosan érkeztek a hírek Lengyelországból, Kelet-Németországból, 1956-ban Bulgáriában sor került a Cservenkov–Jugov miniszterelnök-cserére stb. A válság tehát nem lokális, hanem a szovjet hódoltságra kiterjedő általános politikai válság volt, s ez felkeltette a Nyugat érdeklődését is. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a szovjet hódoltságban az újabb politikai válságot az 1953-as mintára ismét Moszkvából vezérelt személycserékkel kívánják túlélni. Csakhogy amíg azt a folyamatot 1953-ban a szovjet politbüro vezényelte le, 1956-ban az újabb személycseréket már nemcsak és nem kizárólag a Kremlben határozták el, hanem a társadalmak követeléseit is figyelembe kellett venni. Ez történt Lengyelországban, s október 23-ról 24-re virradóan Magyarországon is.
Yurij Andropov
Jövő héten folytatjuk, közeledvén a forradalom kitöréséhez. Akkor is sok érdekességre majd derül fény.
A külgazdasági és külügyminiszter szerint 3,3 millió ember akaratát nem lehet semmibe venni sem Magyarországon, sem Brüsszelben, sem az EU egészében, ez ugyanis megengedhetetlen lenne.
Szijjártó Péter hétfőn egy más témában tartott budapesti sajtótájékoztatón a vasárnapi kvótanépszavazásról kérdésre elmondta: a 3,3 millió szavazat több, mint ahányan annak idején Magyarország EU-tagságára voksoltak, és többen vettek részt a referendumon, mint amennyien a legutóbbi európai parlamenti választáson, és azokat sem kérdőjelezi meg senki.
Közölte: a most kapott felhatalmazás alapján “kőkeményen fogunk küzdeni Brüsszelben”, hogy a kötelező betelepítési kvótákra vonatkozó uniós döntések szűnjenek meg.
A tárcavezető hangsúlyozta: az EU jövője szempontjából az a nyilvánvaló üzenete a népszavazásnak, hogy senki sem hagyhatja kívül az európai emberek akaratát, és azzal szembenálló politikát folytatni nem lehet sem Brüsszelben, sem másutt. A magyarok álláspontja nagyon világosan kirajzolódott vasárnap – tette hozzá.
Egy azzal kapcsolatos kérdésre, hogy milyen hatása lehet a népszavazásnak a Szerbiában várakozó migránsokra, Szijjártó Péter közölte: a tavalyi történések azt mutatják, hogy amikor félreérthető nyilatkozatok érkeztek Nyugat-Európából, onnantól váltak “kezelhetetlenné és kezelhetetlenül agresszívvé” az ideérkező bevándorlók. Minden félreértelmezhető hírt a bevándorlók és az embercsempészek szívesen értenek is félre – értékelt Szijjártó Péter. Hozzáfűzte: helyes volt, hogy minden lépést megtettek a déli határ védelmére, így most azt lehet mondani, hogy tudjuk tartani a határ védelmét akkor is, ha megindulnának a bevándorlók.
Jelenleg is hidegháború zajlik, amelybe az USA a NATO-n keresztül Európát is belerángatta a gazdasági szankciókkal az atomfegyverek és rakétapajzsok telepítésével – vázolta egy nemrégiben elhangzott előadásában az Ausztriában élő, magyar származású ügyvéd, Eva Maria Barki. A nemzetközi jogász véleménye szerint Amerikának ugyanakkor nem érdeke az erős Európa sem, ezért igyekszik a NGO-k aknamunkájának segítségével Európa morális tartóoszlopainak ledöntésére. A jogásznő úgy látja, egy kevert nemzetiségű, identitását elvesztő, lebutított Európért küzdenek azok az ultraliberális globalisták, aki mára minden nyugati pártba beszivárogtak. Ez érhető tetten Angela Merkel, vagy Jean-Cloude Juncker beteges és irracionális politizálásán. Eva Maria Barki szerint ugyanakkor Magyarország világítótorony Európa mocsarában.
GORBACSOV AGGÓDIK SOROS HERGEL
Burkolt, hibrid háború zajlik – mondtaEurópa végveszélyben – Új magyar feladatok és kihívások című előadásában Eva Maria Barki nemzetközi jogász, emberjogi szakértő. Mint kifejtette, már a Nobel-békedíjasok 14. római világtalálkozóján is többen hangoztatták, a hidegháború óta minden eddiginél nagyobb esélye van egy atomháborúnak. Ezt erősítette meg Mihail Gorbacsov 2015-ben tett nyilatkozata is, aki aggodalmának adott hangot az utóbbi idők fejleményei miatt. Érdekes módon Gorbacsovval egyidőben Soros György is hasonló módon nyilatkozott, bár az ő értelmezése szerint már zajlik is a háború, és Európának tudomásul kellene vennie, hogy hadat visel, mégpedig Oroszországgal szemben.
Az előadásban elhangzott, az USA elsőszámú ellensége Oroszország, a második Kína. Az Egyesült Államok akkor kezdett egy új hidegháborúba, amikor a NATO kelet felé terjeszkedett. Amerika stratégiája, hogy nem hagyja riválisai megerősödését, ezért is próbálja Oroszországot leválasztani, elválasztani Európától, amelyek ha összefognának, a világ legerősebb gazdasági területévé válnának. Európa a tőkét és a tudást, Oroszország a munkaerőt szolgáltatná. Az USA taktikája ennek megakadályozása érdekében az, hogy mivel Eurázsiát nem tudja meghódítani, inkább felhecceli a nemzeteket egymás ellen.
A NATO ÉS AZ USA TÚSZKÉNT HASZNÁLJA EURÓPÁT
A nemzetközi jogász szerint látni kell, hogy a NATO az orosz veszély ürügyén felhasználja Európát az oroszok elszigetelésére, például azzal, hogy Európát a saját kárára gazdasági szankciók elrendelésére kényszeríti. A NATO ugyanakkor szintén az orosz agresszióra hivatkozva gyakorlatilag körülkerítette az Európával közös határt. Emellett egyre nagyobb atomfegyver-arzenál halmozódik fel Európa területén,nemrégiben 50 taktikai atombomba érkezett Olaszországba, és Szíriából további 50 érkezhet Romániába. Ezen kívül rakétapajzsot telepítettek Romániában és Lengyelországban, amely komoly fenyegetést jelent Oroszország számára. Amerika egyértelműen provokálja az oroszokat, amikor felrúgja a korábbi kölcsönös megsemmisítési egyensúlyt. Eva Maria Barki hangsúlyozta,a NATO és az USA jelenleg túszként használja Európát az oroszokkal szemben, ki kell állni a NATO fegyverkezése ellen, és követelni kell minden atomfegyver eltávolítását Európából.
AZ USA “ELTÖRI A KEZÉT” AZ ELLENSZEGÜLŐKNEK
Az előadásban elhangzott, az USA-nak nem áll érdekében egy gazdag és stabil Európa sem,
Amerikát nem érdeklik az emberi jogok, vagy a demokrácia, vagy a jogbiztonság, vagy egy békés Európa. Az Egyesült Államokat csak a saját hatalma és világuralma érdekli.
Kiemelte, a háború szabályai azonban időközben megváltoztak, és az USA érdekeit és tevékenységét gyakran burkoltan az NGO-k hálózatán keresztül fejti ki. Ez a háború pedig minden olyan ország ellen folyik, amely nem teljesíti Amerika érdekeit, vagy ellenszegül. Ahogy Barack Obama amerikai elnök fogalmazott,
ha egy kormány nem azt teszi, amit akarunk, kénytelenek vagyunk eltörni a kezét.
A GLOBALISTÁK ÉS ULTRALIBERÁLISOK MINDEN NYUGAT-EURÓPAI PÁRTBA BESZIVÁROGTAK
Eva Maria Bari szerint érthetetlen, hogy Európa politikusai miért nem figyeltek fel a baljóslatú jelekre idejében, és miért játszanak közre passzivitásukkal Európa lerombolásában. Mint kifejtette, ez annak köszönhető, hogy minden pártba sikeresen beszivárogtak azok az ultraliberálisok, nemzetellenes globalisták, akik miatt Nyugaton tulajdonképpen mindegy is, hogy konzervatívra vagy szocialistára szavaznak. „Mindenhol ugyanazok a globalisták, nemzetellenesek és liberalisták vannak.” Ennek köszönhető, hogy az Európai Unió diktatúrává válik,
a multiulturalizmus szétrombolja az európai nemzeteket és az európai kultúrát, a totalitárius liberalizmus tönkreteszi és marginalizálja a társadalmat. Európa elveszíti identitását.
EURÓPA HÁROM TARTÓOSZLOPÁT LEDÖNTÖTTÉK
A nemzetközi jogász meglátása szerint Európa három oszlopon támaszkodik, a legerősebb és legfontosabb ezek közül a kereszténység, amelyet ugyanakkor igyekeznek minél inkább háttérbe szorítani. A kereszténység Nyugaton már nem identitásképző erő. Hozzátette, Koen Geens belga igazságügyi miniszter úgy nyilatkozott az EP jogi bizottságának ülésén, hogy „Európában hamarosan több muszlim lesz, mint keresztény. Európában ez nem ismeretes, de hamarosan ez lesz a realitás”. Arról ugyanakkor nem esett szó, hogy ezért a EU téves politikája a felelős. A másik ilyen oszlop a görög filozófia és demokrácia. Ezt a demokráciát az EU vezetése ugyanakkor igyekszik minden módon visszaszorítani. Az Európai Bizottságnak, sem az Európai Bíróságnak nincs demokratikus felhatalmazása, mégis ők hozzák a törvényeket és a rendeleteket.Emellett igyekeznek megakadályozni minden népszavazást, mert szerintük azok aláássák az Unió egzisztenciáját.
Koen Geens belga igazságügy miniszter; Fotó: trends.knack.be
A harmadik oszlop a római jog, amelynek sárba tiprása már a vélemény és sajtószabadság korlátozásán is tettenérhető. Az ellentétes nézeteket valló fiataloknak már átnevelő intézményeket is létrehoznának egy felvetés szerint, egyfajta diktatúrát a tolerancia jegyében.
A TTIP, azaz az USA-val kötendő szabadkereskedelmi egyezmény szintén aláássa és megsemmisíti az európai jogrendszert, hiszen a független döntőbíróságok az állam helyett és a nemzetállamok felett is jogot gyakorolhatnak.
A MIGRÁCIÓ A LEGHATÉKONYABB FEGYVER
Eva Maria Barki kiemelte, ennek a háborúnak a migráció a leghatékonyabb fegyvere, mivel olyan károkat tud okozni, amelyek visszafordíthatatlanok. Hozzátette, a migrációs hullámok nem véletlenül jöttek létre, hanem szervezett keretek között zajlanak. A szervezettségre utal Thomas Barnett, amerikai védelmi tanácsadó könyveiben megfogalmazott elképzelés, amely szerint 1,5 millió bevándorlóra van szüksége Európának Afrikából és Ázsiából, hogy egy olyan kevert nép jöjjön létre, amelyben nincsenek nemzetiségi, kulturális és vallási különbségek, viszont az IQ-hányadosuk miatt csak a munkára alkalmasak, a gondolkodásra nem. Barnett szerint a cél a világ globalizálása, és minden politikust el kell tüntetni az útból, aki ennek ellenszegül. Barnett egyenesen úgy fogalmaz,
„I say: kill them!” – azaz „Én mondom, azokat le kell gyilkolni!”
Hasonló ideológiát vall Frans Timmermans, az Európai Bizottság elnöke is, aki szerint az emberiség jövője egy összekevert szuperkultúrán alapszik.
Thomas Barnett amerikai védelmi tanácsadó: “Azokat le kell gyilkolni”; Fotó: cicero.de
MERKEL ÉS JUNCKER BETEGES ÉS IRRACIONÁLIS
Eva Maria Barki alapvető kérdésnek nevezte, Európa képes lesz –e túlélni ezeket a folyamatokat. Mint kifejtette, a kérdés több mint indokolt Angela Merkel és Jean-Claude Junkcker beteges és irracionális politizálását látva. Véleménye szerint Németország számára már nincs menekvés, „el fognak süllyedni az Egyesült Államokkal együtt, amelynek impériuma már lejárt. Amerika politikailag és főleg gazdaságilag teljesen leépült. Csak a katonai erőben, beleértve az atomfegyvereket, vannak első helyen”. Ezért is jönne olyan jól nekik egy háború.
EURÓPA MOCSARÁBAN MAGYARORSZÁG A VILÁGÍTÓTORONY
Az előadó végezetül kiemelte,„Magyarország ebben a mocsárban egy szikla, egy világítótorony, amely megvéd bennünket és amely Európában sok embernek reményt ad”. Hozzátette, a nyugati államok már képtelenek ellenállni a migrációnak, ezért létre kellene hozni egy közép-európai Mageurópát a visegrádi országokkal, Ausztriával, Horvátországgal, Szlovéniával, Bajorországgal és esetleg Dél-Tirollal közösen. Hangsúlyozta, új európai politikára, új európai vízióra van szükség, vissza kell szerezni Amerikától a függetlenséget. Kiemelte,
Magyarország feladata mindenhol kiállni az önrendelkezési jog mellett és minden népet támogatni, amely az önrendelkezésért harcol, mert ez magyar érdek is.
Forrás: E. M. Barki: Európa végveszélyben – Új magyar feladatok és kihívások összefoglaló Kezdőkép: juno.hu
A visegrádi négyek (V4) agrárkamarái nem támogatják az Európai Unió (EU) és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást (CETA), az EU és az Amerikai Egyesült Államok között előkészítés alatt álló szabadkereskedelmi egyezménynél (TTIP) pedig azt szorgalmazzák, hogy az EU zárja ki a mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazatot a tárgyalásokból – közölte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).
A V4 országok agrárkamaráinak vezetői a szeptember végi, a szlovákiai Modrában rendezett 62. találkozójukon vitatták meg az Európai Unió tervezett szabadkereskedelmi egyezményeit.
A közlemény szerint az egyeztetés résztvevői döntésüket azzal indokolták, hogy az EU-nak Kanadától és az Egyesült Államoktól jelentősen eltérőek az ökológiai termelési normái, más a génkezelés (GMO) elvi megközelítése, valamint az állati takarmányok és a növényvédő szerek használata.
Kiemelték: a növényi és állati termékeknek az unióba való esetleges liberalizált importja olyan invazív fajok bejutását is előidézheti, amelyeknek nincsenek természetes ellenségeik Európában. Mindez jelentős mértékben károsíthatja a mezőgazdasági termelést, emellett az esetleges liberalizáció veszélyezteti az uniós tagállamok élelmiszerbiztonságát is. A választott bíróság bevonása pedig nem felel meg az uniós jogszabályoknak, korlátozza az állami szuverenitást, ezért a V4-ek agrárkamaráinak vezetői szerint a tagállamoknak el kell utasítaniuk az ilyen megállapodást – tették hozzá.
A közlemény szerint a találkozó résztvevői kifejtették, az idén az állattenyésztéssel, valamint a gabona és olajos magvak termesztésével foglalkozó gazdáknak komoly problémát jelentenek az alacsony felvásárlási árak, amelyek az egész ágazatra negatív hatással vannak.
Hangsúlyozták: a V4 agrárkamaráinak vezetői szerint az Európai Bizottságnak minden szükséges lépést meg kell tennie az orosz embargó eltörlésére és az orosz piac újranyitására.
Nézeteltérést okozott a lengyel kormányon belül a nők sztrájkja. Lengyelország utcáira több ezer nő özönlött ki az abortusz tervezett totális betiltása miatt. A hatályos törvények már most is csak kevés kivételes esetben engedik meg a terhességmegszakítást Lengyelországban.
Többezer feketébe öltözött nő és az őket támogató férfiak vonultak ki a lengyel városok utcáira, hogy az abortusz teljes körű tilalma ellen tiltakozzanak. Sok lengyel nő csatlakozott a meghirdetett egy napos sztrájkhoz, amit azután tartottak, hogy a parlamentben a terhességmegszakítás totális tilalmáról szóló javaslatot nyújtottak be.
Az elképzelés egy abortusz-ellenes polgári csoporttól származik, amely 450 ezer aláírást gyűjtött össze és kampányát a Lengyelországban különösen befolyásos katolikus egyház is támogatta.
A tervezet szerint függetlenül attól, hogy mik az abortuszt választó nő körülményei – azaz még az egészségét veszélyeztető helyzet esetén is – öt évvel büntethető lenne ő és a neki segítő orvos is, ha terhességmegszakítást hajtanak végre.
rt.com
Ezenkívül 3 év börtönnel sújtanák az elvetélt nőket, ha azok nem tudnák bebizonyítani, hogy nem művi beavatkozás nyomán veszítették el magzatukat.
Lengyelországban már így is az egyik legszigorúbb abortusz-törvény van életben, amely csak nemi erőszakot vagy vérfertőzést követő terhesség esetén engedi meg a magzat elvételét.
Miközben a terv ellen tiltakozók az utcára vonultak, a javaslat támogatói ellentüntetéseket és katolikus miséket tartottak.
Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter lekezelően nyilatkozott a tilakozókról. „Hadd szórakozzanak csak egy kicsit” – mondta. Emellett „marginális kérdésnek” nevezte sérelmeiket és azt mondta „műproblémákat gerjesztenek”.
A külügyminiszter kijelentéseitől még Eva Szydlo miniszterelnök asszony is elhatárolódott és leszögezte: a Jog és Igazságosság Pártja, azaz a kormánypárt „nem dolgozik olyan törvényen, ami módosítaná a mostani szigorú szabályozást”.
Ezzel szembement egy korábbi nyilatkozatával, amely még arról szólt, hogy ő is a totális tilalom híve. Szydlo közölte: magához rendelte külügyminiszterét és közölte vele: nem veszi jó néven tőle a megjegyzéseit.
A hatóságok nem tudták pontosan megbecsülni a sztrájkban résztvevők számát, de egyedül Varsóban számítások szerint 17 ezren vonultak fel és összesen 60 városban volt valamilyen tiltakozás. A sztrájk fennakadásokat okozott a gazdaságban, a közlekedésben és az állami intézményekben is – tudósított a Reuters.
A feszültség miatt az Európai Parlament szerdára napirendjére tűzte a nők lengyelországi helyzetéről szóló vitát.
A jelzés egyértelmű: Orbán Viktor kormányfő mandátumot kapott migrációs politikája folytatásához – értékelte a kvótareferendum eredményét Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter az RMF FM lengyel kereskedelmi rádió hétfői műsorában.
Waszczykowskit az interjúban arról kérdezték, hogy a vasárnapi magyarországi népszavazás Orbán Viktor sikereként vagy kudarcaként értelmezhető-e.
“A jelzés egyértelmű, a magyar társadalom óriási része támogatását fejezte ki Orbán migrációs politikája iránt” – válaszolt a lengyel külügyminiszter, hozzátéve: a magyar kormányfő ezáltal “felhatalmazást kapott ennek a politikának a megvalósításához”.
A részvételi arányt illetően Waszczykowski elmondta: “Ilyen a demokrácia természete, a döntéshozó folyamatokban csak azok vesznek részt, akik akarnak”. Rámutatott: a migrációs válság jelenleg természetesen gyengébb, kisebb Magyarországon, mint tavaly nyáron volt, amikor ott is átvonult a bevándorlási hullám. “Ha akkor tartották volna a kvótareferendumot, biztosan több tucat százalékkal többen mentek volna el szavazni” – vélekedett.
Figyelmeztetett ugyanakkor: bár az Európába irányuló bevándorlási hullám – többek között az EU-török megállapodás és bizonyos, Líbiában lassan meginduló békefolyamatok következtében – apad, de bármikor felújulhat.
Megerősítette: Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország sem fogad be migránsokat, mert “ők maguk sem akarnak idejönni, és Lengyelország ellenzi a menekültek és migránsok kényszerű áttelepítését Európában”.
Nem támogatták a békemegállapodást a kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) szélsőbaloldali gerillacsoport között a kolumbiai népszavazók. A voksolók 50,2 százaléka utasította el az 52 éve tartó, több mint 260 ezer életet követelő fegyveres konfliktus lezárását célzó békeszerződést.
Az AP amerikai hírügynökség közlése szerint a “nem” és az “igen” szavazatok között 60 ezer voks a különbség a előbbiek javára.
A referendumon viszonylag alacsony volt a részvétel, a 34,9 millióból mintegy 13 millió választópolgár élt szavazati jogával.
Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a népszavazás előtt közölte: nincsen másik terve, és amennyiben a “nemek” győznek, újra kiéleződik a fegyveres konfliktus. Az elnök ezzel feltehetően a szeptember 26-án aláírt békeegyezmény elfogadására ösztönözte a szavazókat, ugyanis a referendum nem von jogalkotási kötelezettséget maga után.
A népszavazás ötlete magától Santos elnöktől származik, akinek az volt a célja, hogy a “lehető legszélesebb legitimitást” biztosítsa a már aláírt egyezménynek.
Az eredmény kihirdetése után Santos közölte, hogy elismeri a vereséget. Hozzátette, a tűzszünet továbbra is érvényben van.
A FARC, amely az elejétől kezdve ellenezte a népszavazást, Twitter-bejegyzésében reagált az eredményre, amiben hangsúlyozta: továbbra is a béke elérését tűzi ki céljául.
A csoport korábban is világossá tette, hogy véget akar vetni a félévszázados konfliktusnak. Egy szombati közleményében például bejelentette, hogy a békeegyezmény keretében pénzügyi kárpótlást nyújt az évtizedes konfliktus áldozatainak, ehhez pedig előzetesen számot ad anyagi forrásairól a kormánynak.
A békeszerződés ellenzői – Alvaro Uribe korábbi elnökkel az élükön – úgy vélik, hogy az egyezmény túlságosan is elnéző a fegyveresekkel szemben, ezért újratárgyalását követelik. A megegyezés értelmében a népszavazás sikere esetén a FARC mintegy 6 ezer harcosa leteszi a fegyvert, majd a gerillaszervezet az ENSZ felügyelete alatt fél éven belül politikai párttá alakul át. Az ezt bírálók szerint nem lehet hagyni, hogy a gerillák csak úgy beilleszkedjenek a társadalomba, és megússzák a börtönbüntetést.
A szeptember végén kötött békeszerződés lehetővé tenné a FARC-nak, hogy induljon a 2018-as elnöki és parlamenti választásokon, és 10 kongresszusi mandátumot is biztosítanának a gerillacsoportnak a 2026-ig. A gerillák felhagynának a drogkereskedelemmel, és részt vállalnának a kolumbiai vidékfejlesztésben.
A megállapodás egyik ellentmondásos pontja az, hogy a gyilkosságokért, robbantásos támadásokért és egyéb bűncselekményekért felelős gerillaparancsnokoknak egy különleges bíróság előtt kellene felelniük, amely viszont alternatív büntetést szabna ki rájuk, például aknamentesítésre köteleznék őket.
Megfigyelők szerint a népszavazás eredménye kudarc Santos elnök számára, aki így kénytelen lesz újratárgyalni a békemegállapodást.
