Az Európai Unió és a NATO együttműködésére minden eddigieknél nagyobb szükség van, mivel az európai biztonságot súlyos mértékben rontja a bevándorlási válság – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a NATO-tagországok külügyminisztereinek pénteki brüsszeli tanácskozását követően.
Elmondta: az Európai Unió történetének legsúlyosabb válságát éli át, mivel a bevándorlási válság azt jelenti Európa számára, hogy a terrorfenyegetettség jelentősen megnövekedett, a közbiztonság pedig jelentős mértékben romlott.
A napi többezres kontrollálatlan bevándorlás lehetőséget adott a terrorszervezeteknek arra, hogy azt kihasználva Európába küldjék terroristáikat, amelynek következményeit már tapasztalni is lehetett – mondta.
Ezért világos, hogy a bevándorlási válság komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára, ami biztonsági kockázatot jelent a teljes transz-atlanti közösség számára is. Az unió és a NATO együttműködésére azért is van szükség, mert bizonyos tagállamok szuverenitásuk egy részét elvesztették azáltal, hogy képtelenné váltak saját határaik ellenőrzésére – tette hozzá.
A külügyminiszter kiemelte: a magyar miniszterelnök Schengen 2.0 terve többek között arról szól, hogy Európa visszaszerezze a területi ellenőrzés képességét.
Szijjártó Péter elmondta, hogy a bevándorlók jelentős része Afganisztánból indult útnak Európa irányába, ahol a politikai helyzet továbbra sem stabil.
A miniszter hozzátette, hogy az eredeti terv szerint az észak-atlanti szövetség 2016 végén vonná ki csatapatait az országból, de a NATO- tagállamok külügyminiszterei úgy látják, a helyzet még nem érett meg erre. Azt javasolták: a NATO-nak meg kell hosszabbítania afganisztáni misszióját 2020-ig az ázsiai ország és a térség stabilitása érdekében. Ellenkező esetben újabb embertömegek menekülnek el és érkeznek bevándorlóként Európába – fűzte hozzá.
A külügyminiszter hangsúlyozta, Magyarország készen áll arra, hogy fenntartsa a 110 fős magyar katonai jelenlétet Afganisztánban 2016 után is az ország stabilitása érdekében.
Kiemelte: a magyar kormány arról döntött, hogy 2020-ig kiterjeszti azt az időszakot, amely alatt évente félmillió dollárral támogatja az afganisztáni biztonsági erők fejlesztését.
Reményét fejezte ki, hogy az eddigi, általánosan megfogalmazott politikai kijelentések a júliusi varsói NATO-csúcstalálkozón konkrétumokat tartalmazó közös nyilatkozatot fogadnak el.
Ez a sok száz évvel ezelőtt keletkezett mondás már akkor is arra utalt, hogy az a birodalom, amelynek Ausztria volt a központja, korábban is inkább a békés egyezkedést részesítette előnyben a háborúval szemben.
Bogár László
Nagyjából egy évszázaddal ezelőtt Ausztria a birodalom összeomlásával a semmibe hullott. A történelmi tét az volt, hogy képes lesz-e ez az aprócska, jelentéktelen kis nemzetállam a „boldog Ausztriára” vonatkozó intelmet a drámai módon megváltozott helyzetben is beteljesíteni. Ma már elmondhatjuk, hogy ez nagyszerűen sikerült, de számos jel utal arra, hogy az eddig követett modell tovább nem nagyon alkalmazható. Egy egészen új konstrukcióra volna szükség, és a jövő nagy kihívása éppen az, hogy a mai uralmi elitek szinte semmit sem értenek meg ennek a folyamatnak a történelmi természetéből. A múlt század első húsz évében egyre nyilvánvalóbb módon elkerülhetetlennek látszott valamilyen „nagy német” egyesítés nyomán létrejövő újabb birodalomba való integrálódás, ami aztán az Anschluss nyomán be is következett. Az osztrák elitek és a társadalom mindezt, mint az egyetlen lehetséges „realitást” kezelte, reménykedve abban, hogy az ennek fejében viselendő majdani esetleges történelmi büntetés nem lesz túl súlyos. És nem lett.
Bár egy évtizeden át szovjet megszállási övezetté vált az ország, de mindez nem járt a berendezkedésének megváltoztatásával, sőt az 1955-ös államszerződés a katonai blokkoktól való távolmaradás fejében egészen különleges státus elérését tette lehetővé az ezt követő harmincöt évben. Ennek a különleges státusnak a lényege az volt, hogy Ausztria egyfajta hatalomgazdasági zsilipként üzemelt. A Kelet és Nyugat birodalmi elitjei Ausztria fizikai testén keresztül bonyolították le nagy diszkréciót igénylő „intim laison”-jaikat.
A technológiailag érzékeny termékek rejtett adásvételétől a laxenburgi „rendszerkutató” kutatóintézetnek álcázott globális hírszerzői klubon keresztül a Creditanstalt Wien máig sem feltárt hatalomgazdasági tranzakcióiig tulajdonképpen sikert sikerre halmozott a Made in Austria politikai-ipari művek, amelynek magyar–osztrák megnyilvánulása az újabb K. und K., vagyis a Kreisky–Kádár együttműködési rendszer volt. Az elmúlt évszázadban minden kétséget kizáróan ez az új Ausztria legsikeresebb időszaka.
A siker mögött a belső politikai erők rendkívüli műgonddal összecsiszolt együttműködési rendszere épült ki. Bár Ausztria mintademokráciaként üzemelt, de mindenki tudta, hogy a választások kimenetelétől (majdnem) függetlenül ugyanaz a pragmatikus hosszú távú stratégiai együttműködésre épülő rendszer működik folyamatosan. És amikor a vasfüggöny lebontásának látványtechnikai tűzijátékával ez a korszak véget ért, a rejtett nagykoalíció joggal bízott abban, hogy a „rendszerváltás rendszerének” létrejötte Keleten nemcsak, hogy nem borítja fel ezt a módfelett gyümölcsöző egyezséget, hanem éppen ellenkezőleg, újabb távlatait nyitja meg.
Így is lett, és most mutatkozott csak meg igazán, hogy Ausztria „helyismerete” a szó szoros értelemben aranyat ér! Az osztrák kereskedelmi- és pénztőke-struktúrák nemcsak saját pozíciójukat erősítették meg, hiszen Németország és az Amerikai Egyesült Államok mögött mindenütt a harmadik legfontosabb partnerré váltak, de egyúttal mindezt a globális véleményhatalmi térben, mint hatalmas pozitív teljesítményt tudták „eladni”.
Ez a korszak mostanában egyszer és mindenkorra véget érni látszik. Ennek a konstrukciónak a globális hatalmi talapzata ugyanis arra a biztatóan formálódó eurázsiai együttműködési rendszerre épült, amelynek főszereplője Európa, Oroszország és Kína. De a hanyatlóban lévő amerikai birodalom most éppen ezt a talapzatot kívánja szétzúzni, lévén, hogy ez a konstrukció a legfőbb riválisa. Európát a bevándoroltatás fegyverével, Oroszországot az ukrán polgárháborúval, Kínát pedig a gazdasági növekedése kikerülhetetlen lelassulásával járó feszültségeire épülő mesterséges hisztériakeltéssel próbálja meggyengíteni. De a birodalom cinikus, gátlástalan kiszolgálására épülő európai uralmi csoportokat, köztük az osztrák politikai struktúrákat mindez lehetetlen helyzetbe hozta. Egyáltalán értelmezni sem tudják azt, ami történik, de – ha esetleg mégis képesek lennének erre, akkor sem bátorságuk, sem becsületük nincs ahhoz, hogy stratégiai megoldást találjanak; sőt ahhoz sem, hogy elemi szinten kezelni tudják a kialakult tektonikai erejű feszültségeket.
Jörg Haidert – bár 1999-ben demokratikusan választották meg és lett a kormányzás részese – megbélyegezte a „demokratikus” Európa, amely önkényesen nemkívánatos személynek minősítve Ausztriát, megzsarolta az országot: kis híján kizárta az Európai Unióból. Végül Haider 2008-ban luxus-BMW-je roncsai közt lelte halálát. Ma már egyre több jel utal arra, hogy az általa 1999-ben feltett kérdések nagyon is léteznek, másrészt pedig most ennél az 1999-es kísérletnél sokkal mélyebb és átfogóbb változásokra lenne szükség ahhoz, hogy Ausztria folytatni tudja történelmi sikerszériájának az elmúlt évszázad során felépült rendszerét. Ehhez azonban ma még elképzelhetetlen dimenziójú változásokra volna szükség.
Az osztrák kancellár látványos lemondása az első lépés volt, és talán rövidesen kiderül, hogy képes lesz-e az elmúlt évszázad sikerországa belépni ebbe az új korszakba. Ausztria ennek nyomán oktatófilmszerű példa lehet arra, hogy Európa vagy más lesz, vagy nem lesz.
A világ két legnagyobb vegyipari cége, az elsősorban gyógyszerek gyártására szakosodott német Bayer és a vetőmag, valamint növényvédő szerek előállításával élvonalba tört amerikai Monsanto az egyesülésre készül.
A hírt egy olyan pillanatban jelentették be, amikor az Európai Unió növényvédő szerekkel foglalkozó szakbizottsága a széles körben elterjedt glifozát nevű gyomirtó esetleges rákkeltő hatását vitatta meg, azonban éppen a berlini kormányt ebben a kérdésben megosztó viszály miatt a döntést egy későbbi időpontra halasztotta. A glifozát legnagyobb előállítója ugyanis a Monsanto és ha létrejön a fúzió, no meg az EU-ban továbbra is engedélyezik a kétes hírű gyomirtó használatát, a Monsanto átvételére kínált 42 milliárd dollár hamarosan megtérül a Bayer számára – jelenti németországi tudósítónk, Vincze András.
A több mint 100 éves múltra visszatekintő amerikai Monsanto cég tavaly egy svájci vegyipari vállalat megvételére tett kísérletet, azonban egy kínai konszern nagyobb összeget kínált és a maga javára döntötte el az ügyletet. Azóta a Monsanto áramvonalasításba kezdett, világszerte alkalmazott mintegy 20 ezer dolgozójának 15 százalékos leépítését vette tervbe és megkezdte telephelyeinek ritkítását is. Noha az amerikai vállalat értékét 42 milliárd dollárra becsülik – annyira, amennyit most a német Bayer cég az átvételre felajánlott – évi össztermelése nem haladja meg a 14 millárd eurót. A bevétel oroszlánrészét ugyan ma is a növényvédő és gyomirtó szerek eladása teszi ki, azonban a mezőgazdák számára felkínált számítógép-programokból is jelentős összeg folyik be. Jól értesült források szerint a több mint 150 évvel ezelőtt a Rajna parti Leverkusenban alapított Bayer cég már jó ideje szemet vetett a Monsantora, mert a fúzió révén megalakulhatna a növény-védőszerek, vetőmagok és genetikailag kezelt növények előállításával foglalkozó legnagyobb konszern. Jelenleg a növényvédő szerek világméretű forgalmának 17 százaléka a Bayertöl származik.
A terv azonban felkeltette az Európai Unió kartell-hivatalának érdeklődését is, ugyanis az egyesülés révén az óriásvállalat a gyomirtó szerek gyártása terén magához ragadhatná a nemzetközi termelés közel egy-harmadát. Környezetvédők, köztük a Greenpeace szervezet németországi tagozata attól tart, hogy a fúzió már olyan politikai befolyást is biztosíthatna az óriáscégnek, amely már az egész emberiség étrendjére is kihatással lenne.
A Bayer és a Monsanto összeolvadására vonatkozó terv nyilvánosságra hozatalának némi pikantériát kölcsönöz, hogy a hírt akkor tették közé, amikor az Európai Unió növényvédő szerekkel foglalkozó szakbizottsága ismét napirendjére tűzte a glifozát nevű gyomirtó engedélyezésének ügyét, miután számos tanulmány a termék rákkeltő hatására utalt. A glifozát legnagyobb előállítója a Monsanto.
Szentpétervár, 2016. május 11.
Vay Ádám kapus az oroszországi jégkorong-világbajnokság B csoportjának negyedik fordulójában Finnország ellen játszott mérkõzésen Szentpéterváron 2016. május 11-én. (MTI/AP/Dmitrij Loveckij)
Az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL) szereplő Minnesota Wild leigazolta Vay Ádámot.
A St. Paul-i klub szerdán a honlapján közölte, hogy kétéves szerződést kötött a 22 esztendős válogatott kapussal.
Mivel a magyar kapus nem az amatőröknek rendezett választáson (drafton) kelt el, ezért úgynevezett szabadügynökként került az NHL-es klubhoz. A szerződést az újoncokra vonatkozó feltételekkel kötötték, azaz a Minnesota tartalékcsapatához is kerülhet Vay.
A 196 centiméter magas kapus a világbajnokságon hívta fel magára a figyelmet, Kanada, Finnország és az Egyesült Államok ellen is remekelt, a lövések 91,1 százalékát hatástalanította.
Szentpétervár, 2016. május 11. Vay Ádám kapus az oroszországi jégkorong-világbajnokság B csoportjának negyedik fordulójában Finnország ellen játszott mérkõzésen Szentpéterváron 2016. május 11-én. (MTI/AP/Dmitrij Loveckij)
Vay az előző idényben, a Mol Ligában a Debrecenben játszott, és a szezon legjobbjának választották. Ezt megelőzően szerepelt már a tengerentúlon, az Egyesült Államokban, ahol a nyugati államok hokiligájában (WSHL) érdekelt El Paso Rhinosban két szezont húzott le.
Magyar játékos még sosem játszott az NHL-ben. Szuper Levente a Calgary Flames cserepadjáig jutott, míg Vas János a Dallas Stars tartalékjai között szerepelhetett. Gröschl Tamás játékjogát 1999-ben lefoglalta az Edmonton Oilers, ám végül nem kötött vele szerződést.
Négy arany, 2 ezüst és 1 bronzérem a magyar “zsákban” csütörtökön, és egy döntő még most következik… És igen, ezen a bizonyos utolsó döntőn bejött a negyedik magyar aranyérem, a női 4X200-as gyorsváltónak köszönhetően!
Kapás Boglárka kezdte a csütörtöki “menetelést”, aranyérmet nyert 800 méter gyorson a Londonban zajló vizes Európa-bajnokság úszóversenyeinek csütörtöki napján.
Az UTE 23 éves versenyzője, aki 2012-ben Debrecenben arany-, két évvel később Berlinben pedig bronzérmes lett ezen a távon, 8:21.40 perces idejével mindössze 19 századdal maradt el saját országos csúcsától.
Kapás a táv negyedéig a harmadik helyen tempózott, de féltávnál már az élen haladt. Onnantól kezdve fokozatosan növelte az előnyét, s még hajrában sem tudták megközelíteni.
Ez volt a magyar úszók harmadik aranyérme a londoni kontinensviadalon, az előző kettőt Hosszú Katinka nyerte 400 méter vegyesen és 200 méter háton.
A sort Hosszú Katinka folytatta, címét megvédve aranyérmet nyert 200 méter vegyesen a Londonban zajló vizes Európa-bajnokság úszóversenyeinek csütörtöki napján.
A Vasas 27 éves sportolója már pillangón is elsőként fordult, de igazán háton húzott el a mezőnytől, előnyét pedig végig megőrizte, végül 2:07.30 perccel csapott elsőként a célba.
Hosszú pályafutása 12. Eb-aranyérmet szerezte, Londonban pedig harmadszor diadalmaskodott, ugyanis ezt megelőzően 400 méter vegyesen és 200 méter háton is győzött.
A finálé másik magyar résztvevője, Verrasztó Evelyn 2:12.91 perccel ötödik lett.
Cseh Laciék
Cseh László arany-, Kenderesi Tamás pedig bronzérmet nyert 200 méter pillangón a Londonban zajló vizes Európa-bajnokság úszóversenyeinek csütörtöki napján.
A kedden 50 méteren ezüstérmes Cseh a szám világbajnoki címvédőjeként kétséget sem hagyott formája felől, és magabiztos rajt-cél győzelmet aratott. A pályafutása 13. Eb-aranyát megszerző, 30 éves versenyző 1:52.91 perccel csapott elsőként a célba, így mindössze 21 századdal maradt el saját országos csúcsától.
Kenderesi elmaradt az előfutamban elért egyéni legjobbjától, de 1:55.39 perces idejével így is harmadik lett pályafutása első felnőtt világversenyén, ráadásul mindössze négy századdal volt lassabb a második dán Viktor Bromernél.
Hosszú Katinka ezüstérmes 100 méter háton
Hosszú Katinka ezüstérmet nyert 100 méter háton Londonban zajló vizes Európa-bajnokság úszóversenyeinek csütörtöki napján.
A bajai versenyző a 200 méter vegyesen aratott győzelme után bő félórát pihenhetett, majd közvetlenül az eredményhirdetés után kellett ismét vízbe ugrania. Az első 50 méteren még harmadikként fordult, majd fokozatosan megközelítette az élen haladó dán Mie Östergaard Nielsent, de utolérni már nem tudta, 58.94 másodperces idejével 21 századdal kapott ki tőle.
Hosszú hétfőn 400 méter vegyesen, kedden 200 méter háton, csütörtökön pedig korábban 200 méter vegyesen győzött, azaz a negyedik érmét nyerte Londonban.
Bohus Richárd ezüstérmes 50 méter háton
Bohus Richárd ezüstérmet nyert 50 méter háton a Londonban zajló vizes Európa-bajnokság úszóversenyeinek csütörtöki napján.
Aranyérmes a női 4×200 méteres gyorsváltó
Aranyérmet nyert a Jakabos Zsuzsanna, Verrasztó Evelyn, Kapás Boglárka, Hosszú Katinka összeállítású női 4×200 méteres gyorsváltó a Londonban zajló vizes Európa-bajnokság úszóversenyeinek csütörtöki napján.
Az internet egy olyan szolgáltatás, amely teljes mértékben kiszolgálja az embereket. Céljaink eléréséhez csupán minimális befektetés szükséges, és még az utcára sem kell kilépnünk hozzá. Ez a lehetőség elvezethet az elmagányosodáshoz. Hiába szerzünk rengeteg barátot, teremtünk virtuális kapcsolatokat, a személyes, kézzel fogható élmények háttérbe szorulnak, elmaradnak. Ez elvezet a teljes elszigetelődéshez.
Az internet lehetőséget nyújt rá, hogy egyre több ember meneküljön a mindennapok valóságából a virtuális világba. Ezt az emberek sokkal kecsegtetőbbnek tartják. Különböző alakok felvételét teszi lehetővé, kifordulást önmagunkból, egy teljesen új én felvételét. Közvetlen kapcsolat hiányában mindenki azt állít magáról, amit jónak tart.
A világhálón könnyebb új barátokat szerezni, egy elképzelt életet kialakítani. Nincsenek kötöttségek, sem pedig felelősség, a netfüggő, ha kirekesztett volt a régi környezetében, itt akár népszerű is lehet, hiszen álarca mögé bújva egy teljesen új emberré válik.
Akinél kezd kialakulni a függőség, az egyre több időt tölt az interneten. Többet, mint azt előtte elhatározta. Túlórázik munkahelyén csak azért, hogy hozzájuthasson a hálóhoz. Időérzékét a számítógép előtt teljesen elveszíti. A környezetében élőket, családtagjait, barátait teljesen elhanyagolja, így megromlanak emberi kapcsolatai. Egy idő után romlik teljesítőképessége, ha pedig nem jut számítógép közelbe, akkor ingerült, levert, esetenként agresszív lehet a függő.
Az Internetfüggő mindig több időt tölt a monitor előtt, mint azt korábban elhatározta Ha nem jut fel egy ideig a világhálóra, ingerültté, vagy levertté válik Lassan már az ebédet sem családi körben, hanem a monitor előtt fogyasztja el A Netfüggő könnyen elveszíti az időérzékét, ha leül a monitor elé, az órák is csak perceknek tűnnek Környezetét, családját és barátait teljesen elhanyagolja.
A függőség legtöbb esetben nem fizikai, tehát nem maga az Internet nyújtotta előny (olcsóbb levelezés, könnyebb információgyűjtés) okoz örömet a netfüggőknek, hanem maga a virtuális világ, amelynek maga is részese lehet.
Ez azonban számtalan veszéllyel jár; elszigetelődés a valós világtól, mely néha akár a munka, vagy éppen a család elvesztésével járhat. Ez a fajta függőség legalább olyan veszélyes és destruktív, mint bármely más szenvedélybetegség, ennek megfelelően az Internetfüggők is szakorvos segítségére, s megfelelő kezelésre szorulnak.
Egyre több kamasz képtelen hosszú időre eltávolodni az internettől, és ha mégis kénytelen, feszültté válik.
Szakemberek világszerte vizsgálják a mindennapossá vált internethasználat hosszú távú hatásait. Elsősorban arra kíváncsiak, befolyásolja-e a viselkedésünket, a társas kapcsolatainkat az, ha egy nap több órát a világháló előtt ülünk. Egy connecticuti orvoscsoport ezzel összefüggésben azt akarta bizonyítani, hogy az internet nagy mértékben felelős a fiataloknál a depresszió kialakulásáért, a dohányzásért és a droghasználatért, épp ezért kifaggattak helyi 3500 diákot a szokásaikról.
Kiderült, hogy a tinédzserek többsége naponta több órát is gép előtt tölt, vannak fiúk, akik hetente 20 órát, a megkérdezetteknek pedig legalább 4%-a már internetfüggő. Az esetükben a függőség azt jelenti, hogy nehezen válnak meg az internettől, ha mégis kénytelenek, akkor idegesek, ingerültek, úgy érzik, lemaradnak valamiről.
A szakértőmegállapították azt is, hogy az internetfüggő fiataloknál nagyobb eséllyel alakul ki depresszió, hajlamosabbak dohányozni, vagy drogot fogyasztani, de egyértelmű összefüggést a két dolog között nem tudtak kimutatni.
Egy felmérés szerint ha az emberektől – akár csak egészen rövid időre is – megvonják az internethez való hozzáférést, dühösnek és magányosnak érzik magukat.
A felmérést az Intersperience nevű közvélemény-kutató cég készítette, akik több mint ezer embert kérdeztek meg arról, milyen a viszonyuk az internethez, az okostelefonokhoz és egyéb hasonló eszközökhöz, majd megkérték őket, hogy 24 órán át nélkülözzék valamennyi fenti technológiát. A megkérdezettek 53 százaléka ismerte el, hogy dühítette, hogy nem tud felmenni a netre, 40 százalékuk pedig arról számolt be, hogy magányosnak érezte magát a világháló nélkül. A vizsgálatban részt vevők egy része azt a megállapítást tette, hogy az internettől való tartózkodás olyan volt számukra, mintha az ivásról vagy a dohányzásról kellett volna lemondaniuk, sőt egyikük odáig is elment, hogy az érzést ahhoz hasonlította, mintha levágták volna az egyik kezét.
“Az online és digitális technológia egyre nagyobb területet foglal el az életünkben, kihat a barátságokra, a családi életre, a munkára, a vásárlási szokásokra” – mondta Paul Hudson, az Intersperience vezérigazgatója.
Korábban a Maryland Egyetem kutatói több száz diákot kértek meg szerte a világon, hogy bírjanak ki 24 órát mindenféle technológiai eszköz nélkül, beleértve a tévét és a rádiót is. A kísérlet résztvevői nem írhattak emailt, nem használhatták a közösségi oldalakat, még újságot sem olvashattak, csupán a vezetékes telefont és a könyveket nem vonták meg tőlük.
A vizsgálat végén a szakértők megállapították, hogy az önkéntesek olyan pszichológiai és fizikai tüneteket produkáltak, mint a dohányzásról vagy drogról leszokni próbáló függők. Legtöbbjük nyugtalannak és elszigeteltnek érezte magát, és állandóan a mobiljuk után nyúlkáltak, annak ellenére, hogy az nem is volt náluk.
Gyógymódja
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a házastársak együtt küzdenek, biztosabb a győzelem. De az egyedülállók is erőt kaphatnak egy-egy jó baráttól, családtagtól, lelki gondozótól. Nagyon fontos hogy, nyíltan kell beszélni a problémáról! A szenvedőnek és a segítőnek egyaránt tudnia kell, hogy vannak visszaesések és sok nehézség adódhat. Az internetfüggőnek tudatosan, szívbeli elhatározással kell szembefordulnia önmagával…
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élőadás után itt is.
A trianoni békeszerződést követően a magyar gazdaság a háború előttinél sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe került. Nyersanyaglelőhelyeinek, sóbányáinak és magashegyi erdőinek elvesztése mellet elkerültek az országtól a legjobb csallóközi és bácskai földek is. Mindezeken túl a békeszerződés még háborús jóvátétellel is sújtotta Magyarországot. A csökkenő életszínvonallal, költségvetési hiánnyal és súlyos inflációval küszködő ország a válságból való kilábaláshoz nemzetközi kölcsönre szorult. A Horthy-korszag gazdasága.
Cséplés gőzgéppel az 1920-as években. Forrás: mek.niif.hu
Magyarországtól az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződésben elkerült korábbi területének kétharmada, hatvanhárom vármegyéjéből mindössze tíz maradt érintetlen. A veszteség mértéke tragikus volt. Magyarország elveszítette nyersanyagbázisainak jelentős részét: nem maradt egyetlen sóbánya sem az országban, és elkerültek a felvidék arany és ezüstbányái is. Jelentős kárnak számított a háború előtt prosperáló erdélyi és felvidéki olajkutak elvesztése, amik szintén az utódállamokhoz kerültek. A vaskohászat 70%-a, a vasérctermelés 90%-a került idegen kézre. Súlyos csapás volt az állatállomány elvesztése, a magashegyi legelők és az erdők elkerülése. A bükkerdők 13%-a, a fenyőerdőknek pedig alig 3%-a maradt meg. A döntés következményei a közlekedés infrastruktúrájára is hatottak. A mozdonyok, a közutak és vasúthálózat 60%-a került a szomszédos országok birtokába, miközben például a vasúti eszközöket gyártó ipari kapacitás zöme megmaradt. Ez is mutatja, hogy a gazdaság szerkezetének megváltozása mellett súlyos aránytalanságok alakultak ki a feldolgozóipar és a nyersanyagbázisok tekintetében. Ha ez nem lett volna elég, a dualista időszak egységes piaca megszűnt, miközben az Osztrák-Magyar Monarchiára szabott ipari kapacitás megmaradt. Az ország szomszédai együttműködő partnerek helyett a gazdasági önellátásra törekvő, ellenséges Kisantant államok lettek.
A költségvetési hiányon a kormányzat – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – fedezetlen papírpénz kibocsátásával igyekezett úrrá lenni, aminek következtében az infláció megugrott. A termelés visszaesésével az életszínvonal csökkent, a munkanélküliség pedig nőtt. Számítások szerint az első világháború előtt időszakhoz képest az ipari munkások életszínvonala 60–70%-al, a napszámosoké 70%-al, a tisztviselőké pedig több mint 80%-al csökkent. Eközben az ország súlyos szociális gondokkal is küzdöttt. A megszállt-, majd elcsatolt területekről érkező menekültek száma több, mint 420 ezerre tehető. Zömük az új államok által követelt hűségeskü megtagadásával tisztviselői, vagy korábbi állami hivatalnoki állását hagyta maga mögött, hogy Magyarországra meneküljenek. Családjaikkal sokszor hosszú hónapokig, esetleg évekig „parkoltak” valamelyik vasúti pályaudvar külső vágányán rostokló szükséglakássá alakított szerelvény kocsijában.
Középosztálybeli család új – átmeneti – lakhelyén, vasúti kocsiban. Forrás: ujkor.hu
A gazdaság reorganizálásának első lépéseként felülbélegyezték a bankjegyeket, ezt követően pedig takarékosságot hirdettek és új adók kivetését határozták el. A Bethlen-kormány pénzügyminiszteréhez, Hegedüs Lóránthoz kötődik az a bevételek növelésére irányuló terv, amely a vagyonok egyszeri 5–20%-ának elvételét célozta. A szanálási terv sikertelensége miatt a pénzügyminiszter lemondott. Utóda, Kállay Tibor, szintén a belső erőforrásokra alapozva próbált a válságon úrrá lenni. Úgynevezett „szerves adóreformot” vezetett, a köznyelv által csak „B-listázásoknak” nevezett elbocsátásokkal pedig csökkentette az állami alkalmazottak számát. Ahhoz, hogy a válságból ki lehessen lábalni, valamiféle nemzetközi kölcsönhöz jutás elnegedhetetlennek látszott. A már Bethlen István vezette kormányzatnak sikerült elérnie, hogy a Népszövetség kedvezőtlen – 7,5%-os hitelre – Magyarországnak 307 millió aranykorona-kölcsön folyósított. Az ország szuverenitását jelentős mértékben csorbította, hogy a Népszövetség képviseletében egy Budapesten tevékenykedő főbiztos őrködött a magyar költségvetés fölött, aki zároltathatott is összegeket, új adókat vethetett ki, de meg is vétózhatta egyes pénzügyi tranzakciók lebonyolítását.
Az infláció legyűrésében kulcsszerepet játszott a Magyar Nemzeti Bank felállítása. Az új szerv lecserélte a koronát, Magyarország új pénzneme 1927. január 1-től a pengő lett.
Az új ötpengős. Forrás: hu.wikipedia.org
A gazdaság talpraállításához elengedhetetlen volt az adók megnövelése, az állami szektort érintő további elbocsátások és fizetéscsökkentések is. 1924 nyarán például a nyugdíjakat 40%-al csökkentették. A lakosság adóterhei a háború előtti szinthez képest közel 60%-al nőttek. A közalkalmazottak száma a huszas évek közepére 150 ezer főre csökkent. A költségvetés először 1925-től nem volt veszteséges, ráadásul a kölcsönt sikerült hasznos beruházásokra fordítani. Az ország pénzügyeinek népszövetségi ellenőrzése ezért 1926-ban megszűnt.
A hazai ipar támogatásának céljából a kormányzat 1925-től új vámrendszert vezetett be, amelyben több, mint 40 ezer hazai árucikknek biztosított magas – 30%-os vámvédelmet. A huszas évek második felére az ország talpraállt. Leggyorsabban a textilipar és a papíripar fejlődött. A huszas években a hazai személyautó-gyártás visszafejlődött, de a dízelmotorok és a sokak által kedvelt Csepel-kerékpárok ekkor terjedtek el. A mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 1929-re 40%-ra csökkent. Ugyan a földreformmal igyekeztek a parasztság földigényét tompítani, korszerű-, az európai termelési kapacitásokkal versenyezni tudó birtokok nem jöttek létre. Azzal, hogy az ideálisnál sokkal kevesebb földet osztottak ki, a túlságosan sok igénylő között csak a törpegazdaságok számát növelték, korszerű birtokstruktúra nem alakult ki. Az állattenyésztés területén a haszonállatok száma visszaesett, a kisebb mennyiséget azonban igyekeztek minőségileg jobb állatállománnyal ellensúlyozni.
A motorkerékpárok száma megnőtt, de növekedett a személyautót használók köre is. A korszakban továbbra is domináns közlekedési eszköznek a vasút számított, és ez fokozatosan korszerűsítették. A „hagyományos” gőzmozdonyok mellett több szárnyvonalon már villamos mozdonyokat is üzembe állítottak. Fejlődött a hírközlés is: 1925-ben helyezték üzembe az első rádióközpontot Csepelen, majd a lakihegyi adót három évvel később. Komoly előrelépések történtek a villamosítás területén is, a harmincas évek közepére az összes település 30%-a volt már villamosárrammal ellátva. A gazdasági fejlődés üteme ekkor meghaladta az európai átlagot.
Lámpabélyegző automata a Tungsram gyárban az 1930-as években. Forrás: tankonyvtar.hu
Az óvatos léptékű fejlődésnek végül az 1929-ben indult gazdasági válság vetett véget. A krízis következtében a mezőgazdasági termékek ára jelentősen zuhant: a búza nagykereskedelmi ára 65–70%-al, az állattenyésztésből származó termékeké közel 50%-al csökkent. A mezőgazdasági szereplők eladósodtak, azért a termelést inkább visszafogták. Csak egy beszédes adat: a traktorok száma 1929 és 1934 között a felére csökkent. De a mezőgazdaság mellett – ha nem is olyan radikális mértékben – a válság az ipart is sújtotta, átlagosan 20%-al visszavetve a termelést. Különösen a termelési eszközöket gyártó iparágak sínylették meg ezeket az éveket. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem csökkent, egyes számítások szerint 7–11%-al. A válság mélypontja 1931-ben következett be, amikor a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlott. Ezzel Magyarország is elveszítette arany és devizatartalékait és közel került az államcsődhöz is. A válság óriási terhet jelentett a magyar társadalomnak is. Legrosszabb helyzetbe azok kerültek, akik még a kisebb fizetést biztosító állásukat is elveszítették. A munkanélküliek száma megnőtt és elérte a 250 ezer főt. Az elbocsátások következményeit nyomorenyhítő akciókkal: segélyek kiutalásával, szegényházak és népkonyhák felállításával igyekeztek mérsékelni. Az elégedetlenség növekvő mértékét jelezték a sztrájkok és munkásmegmozdulások is.
Álláskereső. Forrás: e-kompetencia.si
A válságból való kilábalás a harmincas évek elején indult el. A folyamatot nagyban segítette, hogy Magyarországnak végre sikerült mezőgazdasági termékei számára új piacokat találni. A magyar agrárexport célországai ettől kezdve Németország, Olaszország és Ausztria voltak. A legfontosabb külkereskedelmi partnerré a harmincas évek közepétől Németország vált, ahova szinte kizárólag mezőgazdasági termékeket szállítottak. Az évtized végén pedig már a magyar agrárexport háromnegyede került Németországba. A kedvezőbb körülményeknek köszönhetően a harmincas évek közepétől vált érezhetővé a válságból való kilábalás. Az ipari termelés 1937-ben már nemcsak elérte, de meg is haladta a válság előtti 1929-es szintet.
A nehézipar fejlődésének adott lendületet a Darányi Kálmán miniszterelnök által 1938-ban meghirdetett úgynevezett „győri program”. Az alábbiakban részletet hallhatunk a győri programról szóló 1938. évi XX. törvénycikk szövegéből: „Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy honvédelmi, illetőleg légvédelmi célokra, utak és hidak építésére, az államvasutak és a hajózás, valamint a posta, távirda és távbeszélő felszerelésének és berendezésének fejlesztésére, a telepítés és házhelyszerzés előmozdítására, a mezőgazdasági termelés és értékesítés támogatására, az öntözéses gazdálkodás előmozdítása érdekében az 1937:XX. törvénycikkel elhatározott munkálatok tervszerű végrehajtására és más vízügyi beruházásokra, a mezőgazdasági szakképzés és a népoktatás céljait szolgáló iskolák, előadótermek és egyéb intézmények építésére és felszerelésére, a falu egészségügyi és szociális helyzetének emelése céljából az egészségügyi szervezet kiépítésére, egészséges ivóvízzel való ellátásra, bányászati és nyersanyagkutatásra, valamint a nyersanyagok felhasználásának előmozdítására és más közmunkákra, végül a mezőgazdasági hitel előmozdítására, az állami költségvetésekben megállapított összegeken felül, összesen mintegy Egyezer millió (1,000.000,000) P-t fordítson.”
Toldi harckocsi. Forrás: tvn.hu
Az átfogó gazdasági fejlesztési program futamidejét a miniszterelnök 5 évre tervezte. A magyar politikai elit is érezte, hogy a világpolitika fokozatosan újabb háború felé sodródik ezért igyekeztek a magyar haderőnek a trianoni békeszerződésben deklarált megszorításain lazítani. A Nemzeti Egység Pártjának 1938. március 5-i, győri nagygyűlésén deklarált terv a fegyverkezés nagyarányú támogatása mellett az 1 milliárd pengő 40%-át az infrastruktúra fejlesztésére, valamint a bányászat, a mezőgazdaság és az oktatás támogatására kívánta felhasználni. Ezt az állam államkölcsön kibocsátásával támogatta. Az összegnek a hadseregfejlesztésre fordított 60%-át ugyanakkor a legnagyobb adófizetőktől szedték be. A program mukahelyek teremtésével és piacok nyitásával sikerrel pezsdítette fel a magyar gazdaságot.
Magyarország gazdasága a vizsgált korszakban nagy utat járt be. Ebben a két évtizedben válság, szanálás, újabb válság és ismételt kilábalás követték egymást. A trianoni békeszerződés következményeihez képest, az országnak ezt a gazdasági teljesítményét – tekintettel a körülményekre – méltán tarthatjuk sikeresnek.
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élőadás után itt is.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás., Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 154–174.
Romsics Ignác: A Horthy-korszak. A gazdaság. (tankonyvtar.hu)
A Horthy-korszak. A konszolidáció útján. (mek.oszk.hu)
Dr. Szebényi Ferenc Magyarország chicagói főkonzulja volt a 60. Clevelandi cserkészbál fővédnöke. Amióta újra kinyílt a főkonzulátus Chicagóba és Cleveland is ezúttal odatartozik, többször sikerült beszélgetni vele különböző témákban.
A sűrű magyar programokkal tele hétvégét kihasználta a főkonzulátus és kétnapos kihelyezett konzuli napokat tartott városunkba egy új helyszínen, az Alexander utcai Első Református Templomnál. A főkonzul úr elmondása szerint ezeken a napokon is nagyon sokan, sokféle kéréssel fordultak hozzájuk, amelyeket a hatályos törvények betartásával minden esetet orvosoltak.
A chicagói főkonzulátus működése zavartalanul folyik, a kezdeti nehézségek után, már csak apró simításokra van szükség ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
A cserkészbálon elmondott ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos a cserkészet a magyar identitás megőrzésének érdekében. Majd egy kezdeményezésről is beszélt, amelyet a magyar állam kezdeményezett. Ez az 1956-os forradalom és szabadságharcunkkal kapcsolatos. Ez arról szól, hogy szeretnének egy olyan listát összeállítani, ezáltal fölkutatni azokat a személyeket akik 1956-ban vagy a forradalom után emigráltak. Persze még azokra is nagyon kíváncsiak lennének, akik ilyen menekülteket befogadtak a házukba és támogatták őket. Gondolom, vannak még ilyenek Clevelandben is, de aki tud, ilyen személyről azt kérik, hogy mindenképpen értesítse a chicagói főkonzulátust.
Az alábbiakban hallgassák meg ezt a rövid interjút.
Pünkösd napját, azaz a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását a keresztény világ vasárnap, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli. Ez alkalomból a keresztény egyházak országszerte ünnepi miséket, illetve istentiszteleteket tartanak.
Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. Az evangélium szerint ugyanis Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, s napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának (Sávuot) napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullianus, Origenes), ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep.
Az evangélium szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek, majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek szétoszlottak és leszálltak az összegyűltekre. “És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. …Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!… Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát… A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek…”(Ap.Csel. 2. fejezet, Károli Gáspár fordítása) Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a lángnyelveket égő kócok, rózsák és ostyák jelképezték, amelyeket a templom padlásáról hullattak alá, néhol fehér galambokat eresztettek szét.
A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel – eperrel, cseresznyével – töltötték meg.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél legyőzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová évek óta több mint százezer ember érkezik, főként Erdélyből, Magyarországról, Jugoszláviából, Szlovákiából és Ukrajnából, de érkeznek magyarok a világ minden tájáról.
Pünkösdkor pünkösdi rózsát szórnak a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
A pünkösdi királyság hagyománya
A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban az ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik. Jellegzetes népszokás ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás, valamint a májusfa-állítás vagy -kidöntés. Számos helyen hagyományosan búcsút rendeznek pünkösd napjaiban, s különböző közösségi programokkal várják az ünneplőket.
A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a 16. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A 16-19. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.
Budapest, 2016. május 9. Klein Dávid hegymászó megérkezik a Liszt Ferenc-repülőtérre 2016. május 9-én. A hegymászó a Johnnie Walker Annapurna Expedíció során május 1-jén az első magyarként, oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül sikeresen feljutott a Himalájában található Annapurna 8091 méter magas csúcsára.
MTI Fotó: Mohai BalázsKlein Dávid hegymászó hazaérkezése után megöleli édesanyját a Liszt Ferenc-repülőtéren 2016. május 9-én. MTI Fotó: Mohai Balázs
Megnyerte Széll Tamás a Bocuse d’Or szakácsolimpia európai döntőjét. A második helyezett Norvégia, a harmadik pedig Svédország lett. A fődíjjal 12 ezer euró jár, ezt a háromfős csapat kapja.
Az eredmény bejelentésekor Széll alig tudott megszólalni, senki nem számított győzelemre, harmadik helyet emlegettek a helyszínen. Amikor bejelentették Norvégia második és Svédország harmadik helyét, a magyar szakács mindent lemondóan legyintett, hogy biztosan Dánia győz.
Széll Tamás az eredményhirdetés után azt mondta az Indexnek, érezte, hogy jól sikerült minden, de az első helyezésre egyáltalán nem számított, azt hitte, Skandináv győzelem születik majd.
Megemlítette, hogy 4,5 hónapot készült a versenyre (addig nem is dolgozott a Michelin-csillagos Onyx étteremben), most a nyáron kicsit pihenni fog, aztán augusztustól elkezd felkészülni a jövő évi, lyoni világdöntőre. Arról is beszélt, hogy főzés közben különösebben nem zavarta a körülötte lévő sok rajongó, az elején a fotósok, operatőrök kicsit zavaróak voltak, de aztán ettől is el tudott tekinteni.
A Budapesten megrendezett Bocuse d’Or-on minden alapanyag magyar volt, ami Széll Tamásnak kedvezett, hiszen a tengeri halhoz szokott erős skandináv versenyzőknek idegen volt a zsírosabb kecsege, amit sokat kellett pucolni. Szintén magyar volt a szarvasborjú, Széll egyben hagyta a szarvas combját, amitől az egész nagyon látványos lett. A tálat külön kiemelte a közepén gomolygó füst.
Széll Tamás nyolcadikként kezdett versenyezni ma reggel fél tíz után kicsivel, ahogy láttuk kissé feszülten vágott bele a versenybe, ahogyan a magyar csapattól megtudtuk, ekkora tömegre még ők sem számítottak. Délig lehetett bemenni a versenyzők elé, Széll körül annyian voltak, hogy valószínűleg levegőt is alig kapott, csak 11 körül kezdett el mosolyogni. A csapat edzője, Vomberg Frigyes is felemelte a hangját, miután mindenki túl közel ment a versenyzőkhöz, Széll Tamást egyszer meg is lökték. A boxok előtt van egy nagyjából félméteres szürke zóna, ahová nem lehet belépni, de ezt senki nem tartotta be, így végül többen siettek a magyar segítségére távol tartani a tömeget, köztük Sárközi Ákos, a Borkonyha Michelin-csillagos séfje. Szulló Szabina a helyszínen azt mondta, szerinte Széll így is tud koncentrálni, és szerinte nem zavarja a tömeg.
Fotó: Bődey János / Index
Nagyon jó volt a hangulat a budapesti versenyen, már délelőtt teljesen megtelt a nem is kicsi lelátó. Rengeteg szurkoló érkezett a versenyre, az észtek például látványra egy egész repülőnyi rajongót hoztak, de sokan vannak a finn és a norvég drukkerek is. A magyarok is rengeteg szurkolóval és egy komplett tűzoltózenekarral érkeztek. Széll mellett persze más ország is igazi nagyágyúkkal érkezett, norvégok mellett más nagyágyú is volt itt, például a németek három Michelin-csillagos séfje, Marvin Böhm, de Michelin-csillagos séfet küldtek a finnek is, és a hollandok is, nekik is nagyon szépre sikerült egyébként a tálalásuk.
A verseny leglátványosabb része a tányérok felvonultatása, délután fél kettőtől tíz percenként prezentáltak egy-egy halas tányért majd ezután kezdődik a tíz húsos tányér felvonultatása is. Mivel a látvány sokat számít, a tálalás a közönségnek is érdekes, verseny közben pedig leginkább a versenyzők arcát érdekes figyelni. Engem például lenyűgözött, ahogyan Széll Tamás teljesen ki tudta zárni a többi versenyző munkáját, még csak fel sem pillantott a tűzhely mellől, amikor a többi ország versenyzői tányérjait már hordták kifelé.
Fotó: Kalas Györgyi / Index
Mint Széll Tamás elmondta nekünk korábban, a kóstolás koránt sem szubjektív, hiszen akik a zsűriben ülnek, pontosan tudják, milyennek kell lennie a tökéletes halnak vagy céklának, így nem azt pontozzák, hogy ők szeretik-e az adott tételt, hanem azt, hogyan van elkészítve. Magyar részről Szulló Szabina és Hamvas Zoltán, a magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke ül a zsűriben. A zsűri elnöke Serge Vieira, aki maga is nyert Bocue d’Or versenyt 25 évesen, azóta pedig saját étterme van egy kis francia kastélyban, és hozzá két Michelin-csillaga is. Tiszteletbeli elnöke is van a zsűrinek, mégpedig Rasmus Kofoed dán séf, akinek három Michelin-csillaga van, és elég nagy sztárnak számít a gasztronómiában. Ő is nyert Bocuse d’Ort, de ezüstöt és bronzot is kapott már, a harmadik Michelin-csillag pedig éppen idén érkezett a repertoárba. Kofoed 2007 óta vezeti Geranium nevű éttermét Dániában.
A világ leghíresebb szakácsversenyét 1987 óta rendezik meg Franciaországban, alapítója Paul Bocuse, a világ egyik leghíresebb séfje. A világdöntő minden páratlan évben van Lyonban, minden páros évben pedig, – mint amilyen a mostani is, az európai döntő zajlik.
Magyarország a kvótanépszavazással nem akar nyomást gyakorolni Brüsszelre, ám világos politikai álláspontot fog közölni – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
A kormány bízik abban, hogy az őszi, a kötelező uniós betelepítési kvóta elleni népszavazáson egyértelmű felhatalmazást kap arra, milyen álláspontot képviseljen a kérdésről Brüsszelben – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy más témában rendezett eseményen újságírói kérdésre.
“Mi nem nyomást akarunk gyakorolni Brüsszelre, hanem egy világos politikai álláspontot fogunk közölni. Brüsszel gyakorol nyomást a tagországokra. Magyarország egy szuverén ország, tehát nekünk nem kell nyomást gyakorolnunk az Európai Bizottságra, hanem világosan meg kell mondanunk az álláspontunkat és azt kőkeményen, világosan meg is fogjuk mondani, erre mindenki számíthat Brüsszelben.”
Szijjártó Péter hangsúlyozta, minősíthetetlen magatartásnak tartja az Európai Bizottság részéről, hogy pénzbüntetést alkalmazna azon országokkal szemben, amelyek másként gondolkodnak, mint a brüsszeli intézmények. “Ez teljes mértékben európaiatlan magatartás, amit visszautasítunk és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az ilyen politikai megoldások a jövőben ne képezzék a döntéshozatal gerincét” – jelentette ki a tárcavezető.
A miniszter megjegyezte, hogy Magyarország eurómilliókat költött arra, hogy a schengeni zóna tagországai közül egyedüliként, megállítsa határán a bevándorlók özönét, egyedül vette komolyan schengeni kötelezettségét, miközben a három másik visegrádi országot – Csehországot, Szlovákiát és Lengyelországot – kivéve senki nem kérdezte meg, miben lehetnek Magyarországgal szolidárisak. Ezért “ha szolidaritásról beszélünk, a brüsszeli intézmények az utolsók, akik minket e téren bírálhatnak” – tette hozzá Szijjártó Péter.
