Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének vezetője kapta az idei Arany János-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia díját minden évben egy határon túl élő magyar kutató kapja kiemelkedő tudományos teljesítményéért. A rangos elismerést Lovász László, az MTA elnöke adta át kedden az alábbi indoklással: „Simon Attila egész tudományos pályafutását választott tudományszakához, a történettudományhoz és a kibocsátó közösséghez, a szlovákiai magyarsághoz való szilárd elkötelezettség jellemzi. Teljesítménye kutatóként, oktatóként és vezetőként egyaránt kimagasló.”
Cristiano Ronaldónak ezúttal csak kézzel ment, de így is a Real Madrid jutott be a döntőbe (Fotó: Action Images)
Mint 2014-ben, ismét a Real Madrid és az Atlético Madrid jutott a labdarúgó Bajnokok Ligája fináléjába, mert a kedden a Bayern Münchent elbúcsúztató Atlético után a szerdán a Manchester Cityt odahaza Fernando öngóljával legyőző királyi gárda is sikerrel vette az elődöntős párharcot. A döntőt május 28-án, Milánóban rendezik.
Cristiano Ronaldónak ezúttal csak kézzel ment, de így is a Real Madrid jutott be a döntőbe (Fotó: Action Images)
BAJNOKOK LIGÁJA ELŐDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ Real Madrid–Manchester City 1–0 (1–0) Madrid, Bernabéu. Vezette: Skomina (szlovén) REAL MADRID: Keylor Navas – Carvajal, Sergio Ramos, Pepe, Marcelo – Modric (Kovacic, 88.), Isco (James Rodríguez, 67.), Kroos – Bale, Jesé (Lucas Vázquez, 56.), Cristiano Ronaldo. Vezetőedző: Zinédine Zidane MANCHESTER CITY: Hart – Sagna, Otamendi, Kompany (Mangala, 10.), Clichy – Fernando, Fernandinho – Jesús Navas (Iheanacho, 69.), Yaya Touré (Sterling, 61.), De Bruyne – Sergio Agüero. Menedzser: Manuel Pellegrini Gólszerző: Fernando (20. – öngól) Továbbjutott: a Real Madrid, 1–0-s összesítéssel
Rögvest a mérkőzés elején érzékeny veszteséget szenvedett el a Manchester City, Kompany sérült meg, és már a 10. percben le kellett cserélni – ő az első a BL történetében, akit sérülés miatt kétszer is lecseréltek az első tíz perc során.
A királyi gárda valamivel támadóbb szellemben lépett pályára ellenfelénél, de az első negyedórában csak egy erőtlen Ronaldo-fejesig jutott.
A 20. percben viszont megszerezte a vezető gólt, Bale kapott jó passzt Carvajaltól, majd az ötös jobb sarkáról jobbal a hosszú felső irányába lőtt, a labda Fernandolábáról pattant a kapuba (öngól – 1–0).
A Real Madrid ezzel sorozatban a 30. hazai BL-meccsén szerzett gólt.
Nem sokkal később a sérülése után visszatérő Ronaldo növelhette volna a spanyol csapat előnyét, de nem talált kaput, majd Pepe hiába tette meg ezt – és kotort közelről a kapuba –, les miatt nem ért a gólja.
A szünet előtt Fernandinho jobb alsóra tartó lövését a kapufa hatástalanította, így egygólos hazai előnnyel fordultak a felek.
A második félidőben alaposan bekezdett a királyi gárda, előbb Jesé került helyzetbe, majd Modric ajtó-ablak helyzeténél hárított Hart, ahogyan nem sokkal később Ronaldo fejesénél és 14 méteres lövésénél is.
Bale fejese után a léc hárított, majd a portugál is betalált nagy nehezen a kapuba, más kérdés, hogy lesről, kézzel tette, így maradt az 1–0.
A hajrában aztán felébredt az addig alvó angol csapat, és Agüero 20 méteres löketével veszélyeztetett is, az élesen csapódó labda a háló tetején kötött ki, aztán Navas borított mindenkit, aki arra járt, hogy tisztázzon.
A Real Madrid diadalával a spanyol csapatok az angol együttessekkel szemben megvívott legutóbbi 18 párharcukból a 17. alkalommal jutottak tovább.
A királyi gárda a milánói fináléban a városi rivális Atlético Madriddal csap össze.
Hatalmas volt a zöld-fehér öröm a mérkőzés végén, duplázni tudott a Fradi (Fotó: Hegedüs Gábor)
Gera Zoltán találatával a Ferencvárosé lett a végső diadal a labdarúgó Magyar Kupában, a zöld-fehérek az örök rivális Újpestet győzték le a Groupama Arénában rendezett fináléban. A tavalyi kupagyőztes, idei bajnok Fradi tehát duplázni tudott.
Hatalmas volt a zöld-fehér öröm a mérkőzés végén, duplázni tudott a Fradi (Fotó: Hegedüs Gábor)
MAGYAR KUPA, DÖNTŐ ÚJPEST FC–FERENCVÁROS 0–1 (0–0) Groupama Aréna. V: Iványi. Újpest: Balajcza – Heris, Litauszki, Kecskés Á., Balogh B. – Szankovics, Cseke – K. Hazard (Mohl, 33.), Bardhi (Kabát, 85.), Andrics (S. Diarra, 73.) – Lencse. Vezetőedző: Nebosja Vignjevics A kispadon: Kovács Z. (kapus), Kálnoki Kis, Windecker, Angelov FTC: Dibusz – Dilaver, Nalepa (Radó, a szünetben), Leandro, Ramírez – Gera Z., Pintér Á., Hajnal – Varga R. (Csukics, 88.), Böde, Lamah (Gyömbér, 56.). Vezetőedző: Thomas Doll A kispadon: Jova (kapus), Sesták, Nagy D., Busai Gólszerző: Gera (79.)
Ami a körítést illeti, olyan mérkőzésen, amin nem lépett pályára a magyar válogatott, ilyen hangulat még nem volt a Groupama Arénában. Ez már a találkozó elején kiderült, mivel csupán egy ütközőszektor volt felhúzva a két tábor között, így az újpestiek és a fradisták is szép számmal tudták képviseltetni magukat, és nagyszerű atmoszférát teremtettek.
Ami a szakmát illeti: a Ferencváros a legerősebb kezdő tizenegyét küldte pályára azt leszámítva, hogy Nagy Ádám nem volt bevethető, Emir Dilaver ugyanis felépült a meccsre. Az Újpest azonban ismét szokatlan tizeneggyel kezdett, Balogh Balázs újra balbekket játszott, annak ellenére, hogy Mohl Dávid is bevethető volt.
Balogh Balázs készül megállítani Varga Rolandot (Fotó: Hegedüs Gábor)
ZÚGÓ KAPUFA, MÉGIS HIÁNYÉRZET
Nagy iramban kezdődött a találkozó, ám az első negyvenöt perc végén mégis inkább azt mondhattuk, nem volt túl jó az első félidő… Mindenképpen megemlítendő ugyanakkor, hogy a Fradi több alkalommal is majdnem betalált.
Leginkább akkor, amikor a 15. percben Roland Lamah passza után Pintér Ádám 25 méterről váratlanul bombázott, a kapufa mentette csak meg az Újpestet. A szünetig még Böde Dániel és Varga Roland járt közel a gólhoz, a lila-fehéreknek nem volt ziccerük.
Volt azonban sérültjük, Kylian Hazard-nak kellett a tervezettnél korábban befejeznie a meccset, ennek pedig ritkán látható következménye lett, a balhátvéd (azaz Balogh) lett a jobbszélső – ez a poszt már közelebb állt a válogatott játékos szívéhez.
PIROTECHNIKA, ÚJABB VARIÁLÁS, GERA-GÓL
A második félidő elején pedig a Fradi alakult át: támadó érkezett védő helyett, Radó András váltotta Michal Nalepát, Pintér így középhátvéd lett, Lamah pedig szintén egy sorral hátrébb játszott – egészen addig, amíg Gyömbér Gábor le nem váltotta.
Az újpesti tábor látványos elemeket használt, pirotechnikát is bevetett a második játékrész elején. Eközben a pályán ismét jobb lett az iram, csak ziccerekről nem lehetett sokáig beszámolni. A 78. percben azonban nagyon szép támadást vezetett a Fradi, Radó szép cselek után Hajnallal, majd Vargával is összejátszott, ám utóbbit szerelték az újpestiek.
A szögletet követően azonban már tehetetlenek voltak. A sarokrúgás után Gyömbér nyerte meg a fejpárbajt, a kapu felé tartó labdába ugyanakkor még Gera Zoltánnak is bele kellett fejelnie, mielőtt a hálóban kötött ki (0–1).
A hátralévő percek a búcsúról szóltak. Csereként beállt Kabát Péter az egyik, Vladan Csukics a másik oldalon, mindkét rutinos játékosnak ez volt az utolsó találkozója szeretett klubjában.
A finálét pedig megérdemelten nyerte meg a bajnok Ferencváros, amely 2004 után újra képes volt arra a bravúrra, hogy kupagyőztes bajnokcsapatnak nevezheti magát.
A 2015–16-os Magyar Kupa győztese: a Ferencváros! (Fotó: Hegedüs Gábor)
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg Ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden szín mézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Hétköznapi nyelv használatban gyakran mondjuk azt, hogy Kötve hiszem. Ez esetben arra utalunk, hogy valamit csak akkor hiszünk el, vagy akkor feltételezzük, hogy igaz, ha írásban látjuk. Ma ennek a szólásnak a használatát és eredetét analizáljuk O. Nagy Gábor Mi fán terem című könyve segítségével. Elmondja Hargitai István.
A burgonyát megfőzzük, meghámozzuk és lereszeljük.
A megtisztított hagymát, az ecetes uborkát és a császárszalonnát jó apróra vágjuk.
Majd a darált húst, a ráreszelt főtt burgonyát, az apróra vágott vöröshagymát, uborkát és császárszalonnát jól összedolgozzuk.
Az egészet összekeverjük a tejjel, a felvert tojással, a megtört fokhagymával és a fűszerekkel. Majd annyi lisztet keverünk hozzá, hogy a massza formázható legyen.
A masszából nedves kézzel pogácsákat formázunk és lisztbe megmártva, kiolajozott tepsibe rakjuk.
A pogácsáink tetejét megkenjük olajjal és 385F előmelegített sütőbe mindkét oldalukat szép pirosra sütjük.
Bármilyen friss zöldségsaláta illik hozzá. Jó étvágyat!
A versailles-i Nagy-Trianon palota Forrás: vilagpolitika.blog.hu
A hangfelvétel meghallgatható itt is a vasárnapi rádióadás után.
A trianoni békeszerződés kétségkívül a huszadik századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye. A döntésekkel járó gyász és veszteségérzet általános volt. A döntés nyilvánvaló igazságtalanságai által táplált fájdalom és harag sokak tisztánlátását homályosította el. A miértre keresett válaszokban a történtekért való felelősség áthárítása mellett tapasztalható, hogy néha a történetírás tényszerűen igazolható állításai is mellőzve vannak. Ehelyett pedig különféle tárgyi tévedések, legendák és féligazságok is napvilágot láttak, közülük nem egy még ma is magyarázatként szolgál a kilencvenhat évvel ezelőtt történtekre.A versailles-i Nagy-Trianon palota Forrás: vilagpolitika.blog.hu
Akik a trianoni békeszerződés iránt érdeklődnek, mára megbízható alapmunkákhoz fordulhatnak. Ismeretesek a diplomáciai tárgyalások dokumentumai, Zeidler Miklóstól néhány éve vaskos kötet jelent meg, amelyben a legfontosabb dokumentumok, hivatalos iratok, kortárs reakciók, a magyar irodalom reflexiói és a történetírás állásfoglalásai is elolvashatók. Napjainkra feldolgozták trianon sajtóját és a történeti emlékezetben elfoglalt helyét is. Romsics Ignáctól tudományos-népszerűsítő kötet jelent meg. 2010-ben Ablonczy Balázs történész Trianon legendák című munkájában, a békeszerződéshez kapcsolódó tévhitek, hiedelmeket és féligazságokat gyűjtötte össze.
A traumáért való felelősség áthárítására szolgáltak a már röviddel a béke aláírását követően megjelent és sokáig burjánzó legendák és magyarázatok, amelyek valósággal szájhagyományként terjednek.
A tévedések egyike a békeszerződés aláírásának a helyszínére vonatkozik. Remélhetőleg ma már egyre többen tudják – helyesen – hogy az első világháborút lezáró magyar békeszerződést a versailles-i kastélykert Grand Trianon, azaz Nagy-Trianon nevű palotájában írták alá. A kerti pavilonnak szánt épületet 1670-ben kezdték építeni XIV. Lajos francia uralkodó számára. Funkciója szerint arra szolgált, hogy az udvari élet fáradalmait az uralkodó – és kis létszámú kísérete – kipihenhessék. A helyén eredetileg a Porcelán-Trianonnak nevezett kisebb épület állt, amelyben az uralkodó szeretőjeként, egy márkiné lakhatott. Az épületet 1687-ben nagyobbították meg, hogy az egyre növekvő udvari kíséret és a látogatók elférjenek. XV. Lajos uralkodás alatt pedig felépült a nagyobb palotától körülbelül 500 méterre fekvő Kis-Trianon palota. A Kis-Trianon palota azért is terjedhetett el a köztudatban, mert a kissé elnyújtott és kevésbé pompás látványt nyújtó Nagy-Trianon palota helyett igazi romantikus randevú-lak benyomását kelti a látogatókban. A békekonferencia döntnökei eredetileg Neuilly-t gondolták a szerződés aláírási helyszínének, ezt azonban a francia külügyminisztérium 1920 májusában a Nagy-Trianon palotára módosította – olvashatjuk szintén Ablonczy Balázs könyvében. A Nagy-Trianon mellett szólt az az érv is, hogy a magyar békeszerződés aláírásán körülbelül 70-80 fővel számoltak, akik egyszerűen el sem fértek volna a jóval kisebb épületben. A Kis-és a Nagy Trianon palotát összekötő folyosó – amit szintén sokan vélnek az aláírás helyszínének – már az épületek közti távolság miatt sem létezhetett. A két épület között parkok és természeti képződmények vannak. A magyar békeszerződést az elnyújtott – eredetileg folyosónak szánt – 52 méter hosszú, 7 méter széles Cotelle- csarnokban (Galérie des Cotelles) írták alá. A helyszín Jean Cotelle festőművészről nevezték el, akinek 21 képe díszíti a falakat. Mindegyik a versaillesi hétköznapokat és az udvari életet örökíti meg. Külön dísze a teremnek az 1810-ben készült 24 karos csillár is. A csarnokhoz kapcsolódó szárnyat a látogatók előtt a francia köztársaság elnöke, Jacques Chirac nyitotta meg 1995-ben.
Georges Clemenceau fia esküvőjén, a galántai házasságkötő teremben – Forrás: agt.bme.hu
Gyakran olvasható, hallható állítás az is, hogy a magyar békeszerződés azért lett olyan, amilyen, mert a békekonferencia elnöke, Georges Clemenceau haragudott magyar menyére, és így állt bosszút fia elrontott házasságán. A hír félig igaz! Georges Clemanceaunak ugyanis valóban volt magyar menye. Fia, Michel Clemenceau francia középiskolái elvégzését követően Svájban tanult, ahol mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Innen került a csallóközi Diószeg cukorgyárába dolgozni. Itt ismerkedett meg a nála kilenc évvel fiatalabb Michnay Idával, aki a helyi járásbíró lánya volt. Az eljegyzésükre 1900-ban, házasságukra pedig egy évvel később került sor, Galántán. Az eseményen a francia politikus, Georges Clemenceau is megjelent, és erről fényképfelvétel is készült. Michel-nek idától két gyermeke született. A kétes ügyletekbe bonyolódó és nehéz természetű férjnek idővel megromlott a kapcsolata az apjával, majd házassága is zátonyra futott. Ebben szerepet játszott az is, hogy férje távollétében a feleség viszonyt alakított ki egy másik férfival. A házasság ezért válással végződött, Michel ráadásul elvitte magával két gyermeküket is, és minden kapcsolatot megszakított volt feleségével. Fia rossz természetét ismerve az ugyanakkor egyáltalán nem igaz, hogy a válásukért az idős Georges Clemenceau kizárólag Idát kárhoztatta volna. Sőt, későbbi kijelentéseiben kedvesen emlékezett meg legendás szépségű volt menyéről, és ezt a hang tükröződik a hozzá írt leveleiben is. A békekonferencián képviselt közismert keménysége, időnkénti gunyoros megszólalásai és a magyar békeküldöttség érveivel szembeni hajlíthatatlansága mögött azonban nem ellenszenv, vagy családi viszály miatti bosszúvágy húzódott. Az idős politikust – egyszerűen – a francia érdekek maximális érvényesítésére való törekvés szándéka vezette.
Az Ipoly folyó – Forrás: urbanlegends.hu
Abban, hogy a Felvidék a békekonferencián az új Csehszlovák államhoz került, sokan vélik úgy, hogy az játszott döntő szerepet, hogy a csehek a Ronyva folyót és az Ipolyt hajózhatónak állították be, és így vezették félre sikerrel az antant szakértőit. Holott ezek a valóságban – ahogy hangsúlyozni és ábrázolni is szokták – sokkal inkább patakok és kisebb vízfolyások voltak. Még az a meseszerű történet is lábra kelt, hogy amikor a majdani határokról döntő antant-bizottság Sátoraljaújhelyen járt, a csehek utasítására tüzeket gyújtottak a Ronyva-patak partján, a felszálló füstöt pedig pokrócokkal legyezgették és azt mutogatták a diplomatáknak és szakértőknek, mint a folyón közlekedő gőzhajó füstjét. A hiszékeny külföldiek pedig beugrottak az „előadásnak”. Ez az elbeszélés természetesen semmivel sem igazolható, ráadásul a mondott határszakaszokon leginkább a vasútvonalak miatt alakultak ki viták, a cseh delegáció pedig területi igényeihez eleve nem használt vízrajzi érveket. A hajózhatónak beállított folyókról a huszas évek végéig nem lehetett olvasni. 1928-ban határozták el ugyanakkor, hogy az áradásaival a városlakók életét rendszeresen keserítő Ronyvát – más folyók mintájára – szabályozni fogják. A szórványosan felbukkanó szóbeszédről a fővárosi lapok 1938-ban beszámoltak, ezzel pedig szélesebb körben is ismertté vált a legenda. Hasonló tartalmú elbeszéléseket jelentek meg az Ipoly folyó által érintett, Hont-és Nógrád vármegyékben, valamint Balassagyarmaton. Azt, hogy ez nem igaz az a tény is alátámasztja, hogy a tárgyalásokon és a békekonferenciához benyújtott cseh jegyzékekben a csehek a mai szlovák-magyar határtól jóval délebbre képzelték el a határt, és azt szerették volna elérni, hogy Még Miskolc is az új csehszlovák államhoz kerüljön. A túlzó cseh és jugoszláv igények egyik legismertebb példája a szláv-korridornak nevezett elképzelés. Ennek lényege az volt, hogy egy folyosóval összekössék a Jugoszláv államot Csehszlovákiával, ami elválasztaná egymástól a két „rebellis” felet – Ausztriát és Magyarországot – ezáltal pedig a csehek tengeri kijárathoz juthatnának. A szláv-korridor tervét a csehek dolgozták ki a háború alatt és ennek egy módosított változatát nyújtották be a békekonferencia elé. A tervezet levágta volna nyugati részeket az országtól, és Burgenland mellett olyan városokat is magába foglalt volna, mint Sopron, Kőszeg, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Szentgotthárd. A nyilvánvaló túlzásokkal azonban a konferencia döntnökei sem foglalkoztak érdemben, így azt végül nem is támogatták.
Gróf Apponyi Albert a Parlament üléstermében Forrás: dunaharasztima.hu
Vannak olyan kisebb legendák is, amelyek a békeszerződés tartalmi elemire, hanem a tárgyalások egyes kisebb mozzanataira vonatkoznak. Ilyen a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa előtt elhangzott Apponyi-beszéd körüli zavarok. Szívósan tartja magát az az állítás, hogy a legendás szónoki képességeiről ismert gróf öt nyelven mondott beszédet. Akik ezt szokták hangoztatni, Apponyi kétségtelenül gazdag nyelvismerete mögött, arra is céloznak, hogy a magyar diplomata mennyivel iskolázottabb és műveltebb volt a konferencia vezetőinél, ezáltal ebben a történetben a magyar kultúrfölény toposzát vélik igazolódni. A valóság ezzel szemben az, hogy Apponyi franciául mondta el beszédét, majd azt követően főbb állításait röviden angolul, majd még rövidebben olaszul is összefoglalta. Ez a teljesítménye – különösen annak a fényében, hogy a magyar békedelegáció vezetőjeként mindössze egy napot kapott a beszédre való végleges felkészülésre – így is figyelemre és elimerésre méltó.
A Hősök tere 1919 május 1-én. Forrás: artmagazin.hu
A békeszerződés kapcsán időnként előkerül a Tanácsköztársaság szerepének a kárhoztatása is. Akik a Magyarországi kommün szerepét hangsúlyozzák, azzal érvelnek, hogy a szovjet-bolsevik ideológiára épülő rendszer miatt kapta Magyarország a trianoni békét, mintegy büntetésül. Az kétségtelen tény, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása a párizsi diplomatákat aggasztotta, és többen tartottak a világforradalmi szellem továbbterjedésének veszélyétől is. Ugyanakkor az 1919 januárjában összeült békekonferencia szakértői bizottságai már márciusra – azaz a Tanácsköztársaság kikiáltásának az idejére – nagyrészt elkészítette a végleges határokat rögzítő döntéseket, és ezeken utóbb is csak keveset módosítottak. Ráadásul a Tanácsköztársaság közel állt ahhoz is, hogy végül meghívást kapjon a békekonferenciára, ez azonban végül nem következett be.
Vannak akik azzal keltenek megalapozatlan izgalmakat, hogy a békeszerződéshez kapcsolt titkos záradékok miatt, az csak egy meghatározott időre érvényes, ha pedig ez letelik, akkor a békeszerződés tulajdonképpen lejár. Ilyen titkos záradékot ugyanakkor a békeszerződés nem tartalmaz. A mindössze 50-, 70-, esetleg 99 évre szóló szerződés hamis hírei egyránt forgalomban vannak. Ma ugyanakkor a trianoni békeszerződés nincs már érvényben. Helyére ugyanis a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés került, amelynek aláírására 1947 február 10-én került sor.
A békeszerződés igazságtalanságaira emlékeztető házjegy a huszas évekből – Forrás: wikimedia.org
Az eddigiekben Ablonczy Balázs kutatásaira alapozva igyekeztük bemutatni a legnagyobb és talán leginkább elterjedt tévhiteket. Mellettük természetesen kisebbekkel is találkozhatunk. Ezek közé sorolhatók azok, amelyek a zsidók, a szabadkőműves páholyok, a románok által az antant diplomatáknak küldött kéjnők, vagy a korszerűtlenül felöltözött magyar diplomaták nyakába varrják a szerződés tartalmát. És a sort még nyilván lehetne folytatni.
A veszteséggel számotvetni sohasem egyszerű feladat és amellett, hogy ez nem kevés bátorságot igényel, a folyamathoz nagyfokú önismeretre és felelősségvállalásra is szükség van. Ezért is érdemes inkább a történetírás által alátámasztott tényekre alapozni és a szomorú történtekről egy racionálisabb és reálisabb képet kialakítani.
A hangfelvétel meghallgatható itt is a vasárnapi rádióadás után.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. 2. kiadás., Budapest, Jaffa Kiadó, 2015.
Tévhitek és legendák a trianoni békeszerződés körül – Magyarázni a felfoghatatlant. (https://valasz.hu/itthon/tevhitek-es-legendak-a-trianoni-bekeszerzodes-korul-29805/)
Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között.
Szemében „mesterségem” Most is nagy szálka még; Előitéletét az Évek nem szünteték.
„No csak hitvány egy élet Az a komédia!” Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia.
„Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is szined. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.”
Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám.
Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti.
De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan.
Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért.
Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürûlt, Én írogatni kezdtem, ő meg nyugonni dűlt.
De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle – hát az Irást abban hagyám.
És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek,
Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám!
A budapesti Képzőművészeti Főiskola 18 éves, elsőéves hallgatójaként 1956 őszén az elnyomó kommunista magyar kormány ellen szervezett békés tüntetéseken vett részt. Miután a szovjet hadsereg brutálisan leverte a forradalmat, Gusztávnak és egész családjának, szüleinek és három fiatalabb testvérének, menekülnie kellett Magyarországról. két és fél évig Ausztriában éltek, majd egy katolikus család szponzori segítségével 1959-tól Buffalo, New York-ba emigrált családjával, ahol 1962-ben képzőművészeti diplomát szerzett. Gusztáv művészi pályafutása Buffalo-ban kezdődött, ahol orvosi cégek, ipari vállalatok és az Erie megyei könyvtár illusztrátoraként dolgozott.
1965-ben nevezték ki az Egyesült Államok nemzeti nyomdájának illusztrációs és vizuális specialistájának. 20 éven keresztül Washington D.C.-ben dolgozott, mint az amerikai kormány, vezető grafikus tervezője. Nevéhez fűződik számos könyv illusztráció, kongresszusi oklevél, jelkép,- és bélyegterv készítése, amelyek az Egyesült Államok kormányának kiadványaiban és kitüntetéseiben jelentek meg.
Számos, szabad kézzel, kalligrafikus betűkkel megrajzolt és kidolgozott művészi alkotás megalkotója, amelyek a későbbi állami kiadványokhoz mintául szolgáltak. Néhány a munkái közül: a U.S. Bicentennial Passport-om látható pecsét tervezése, illetve a Richard Nixon elnök által Mao Ce Tung kínai vezetőnek adott emlékkönyv illusztrációja.
1981-ben egy szerencsétlen közúti baleset miatt visszavonult a kormányzati munkától. 1992-től Clevelandban élt, azóta a Szent Imre Templom egyházközösségének tagja. A kíméletlen püspöki döntés következményeként két és fél éves templombezárás ideje alatt is kitartó, hűséges és aktív tagjaként vett részt a rögtönzött, templom előtt tartott istentiszteleteken.
Gusztáv váratlanul hunyt el, álmában, április 21. Testvére volt a néhai Veres Kreeger Ilonának (1954-2016), és két öccsének, Veres Lászlónak (Baltimore MD) és Veres Józsefnek (Anita) (Middleburg Heights, OH), és szerető nagybátyja unokaöccsének, Veres Ericnek és unokahúgainak, Veres Lilinek és Veres Júliának.
Gusztáv búcsúztatójára 2016. május 7-én kerül sor a Bodnar – Mahoney Funeral Home on 3929 Lorain Rd, Cleveland, OH. Örök nyugalomba a Sunset Memorial Park, Columbia Rd., 6265 Columbia Rd., North Olmsted, OH helyezik.
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élő adás után itt a weboldalon is.
1920. június 4-én Magyarország képviseletében Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter aláírták a trianoni békeszerződést. A szerződés tartalma sokkolta az egész magyar társadalmat. Szociáldemokraták, liberálisok és konzervatívok gondolták egyaránt, hogy a béke igazságtalan és kirívóan méltánytalan Magyarországgal szemben. Ebben az adásunkban arra keressük a választ, hogy milyen okok húzódnak, húzódhatnak meg a döntés mögött. A trianoni békeszerződés (Okok és következmények).
Az aláírók, Drasche Lázár Alfréd és Benárd Ágoston távoznak a Nagy Trianon palota épületéből -Forrás: wikimedia.org
A békeszerződés szövegét a magyar delegáció átvette, majd hazautazott Budapestre és május 19-én lemondott. Ugyan a feltételeket mélyen igazságtalannak tartották, maguk is annak elfogadását javasolták a kormányzatnak. A békeszerződés aláírására két fő vállalkozott, Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ. Ők számot vetve az aláírás lehetséges következményeivel, nem dédelgettek további politikai ambíciókat.
A versailles-i Nagy Trianon palotában 1920. június 4-én, fél ötkor aláírt békeszerződés szövege tizennégy cikkelyből állt. Az első cikkely tartalmazta a Nemzetek Szövetsége alapokmányát. A második viszont már súlyos passzusokat rögzített. Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának ötvenhét százalékát. Területe így 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága pedig 7,6 millióra csökkent. A békeszerződés megtiltotta az országnak az Ausztriával való egyesülést, ezáltal pedig a Habsburg-ház restaurációját. A magyar hadsereg létszámát harmincötezer fős önkéntes haderőben maximálta, és megtiltotta az általános hadkötelezettséget. Nem engedélyezte többé Magyarországnak sem harci repülőgépek, sem hadihajók, sem pedig páncélosok gyártását vagy vásárlását, és le kellett mondania az országnak a dunai flotilláról is.
Magyarország ráadásul – 1921-től kezdődően – jóvátételt volt köteles fizetni a szomszédos országok közül Jugoszláviának, Romániának és Görögországnak is. Az ország vagyonát a Jóvátételi Bizottság zárolta, a katonai passzusok betartatását pedig a szintén ekkor létrehozott Katonai Ellenőrző Bizottság felügyelte. Románia 103 ezer négyzetkilométert kapott – többet, mint amekkora Magyarország lett –, amelyen ötmillió lakos élt. Csehszlovákia 61 ezer négyzetkilométernyi területtel és 3,5 millió fővel gazdagodott. A Szerb-Horvát Szlovén Királysághoz – Horvátországon kívül – 20 ezer négyzetkilométer került 1,5 millió fővel. Ausztriához pedig 4 ezer négyzetkilométer és háromszázezer fős lakosság került. Ennél is kisebb részeket kapott még Lengyelország és Olaszország is. Mind közül a legsúlyosabb veszteségnek a magyar nemzetiségű lakosság elvesztése volt, akiknek a száma 3,2 millióra becsülhető, és az elcsatolt területek lakosságának 30%-át tették ki. Romániába 1,6 millió, Csehszlovákiába 1 millió, a új szer-horvát államba 0,5 millió, Ausztriába pedig 70 ezer magyar került.
A Kecskeméti Közlöny megemlékezése a békeszerződés aláírásának hatodik évfordulóján Forrás: bacs-kiskun-leveltar.hu
A békeszerződés aláírása országos sokkot okozott, hisz alig akadt valaki, akit valamilyen formában ne érintett volna. Az iskolákat és az üzleteket erre a napra bezárták. A fővárosban és a nagyobb településeken több helyen került sor munkabeszüntetésekre és sztrájkokra. A lapok fekete gyászkerettel jelentek meg, a harangokat pedig a béke aláírásának időpontjában megkongatták. A békeszerződést tartalmazó 1921. évi XXXIII. törvénycikket ugyanakkor nem ezen a napon, hanem csak 1921. július 26-án hirdette ki a magyar országgyűlés , így a békeszerződés ekkor került be a magyar törvénytárba.
A passzusokból és rendelkezésekből következett, hogy a magyar társadalom a békére igazságtalanságként tekintett és azt elfogadhatatlannak tartotta. Ennek jele volt az, hogy sokan már kezdettől fogva békeszerződés helyett következetesen békeparancsként, vagy egyenesen diktátumként aposztrofálták. Abban, hogy a szerződés korrekcióra szorul egyetértettek szociáldemokraták, konzervatívok és liberálisok is, legfeljebb a revízió mértékéről és annak tartalmáról voltak nézetkülönbségek. A teljes revízió programjának megfogalmazói minden elcsatolt terület visszaszerzését óhajtották, ezzel szemben az etnikai revízió támogatói az új országhatárok melletti magyarok által többségében lakott területekét. A revízió programja végig jelen volt a Horthy korszakban.
Közel egy évszázaddal a békeszerződés aláírása után, vajon milyen higgadt, racionális okokat hozhatunk fel arra, miért alakult, alakulhatott éppen így az első világháborús magyar vereséget lezáró békeszerződés.
Az első és legfontosabb a nemzetiségi kérdés. Az Osztrák-Magyar Monarchia – amelynek a történelmi Magyarország is része volt – megalakulása óta soknemzetiségű birodalom volt. 51 milliós lakosságának a két legnagyobb nemzetiség – a német és a magyar – még 1910-ben is együttesen csak 44%-át tette ki. A magyar statisztika szerint a Magyar Királyságnak – Horvát-Szlavónország nélkül – 18,2 millió lakosa volt, amelyben a magyarság 54%-ot tett ki. A 19. század közepén ez az arány még csak 40% volt, 1885-ben pedig 45%. Mindez azt jelzi, hogy a tendencia a magyarság arányának óvatos növekedése volt, de a háború előtti utolsó 1910-es népszámlálás is még csak relatív magyar többséget mutatott ki. A Habsburg birodalom dualista jellegével elsősorban a csehek voltak elégedetlenek, akiknek a képviselői már az 1870-es években a birodalom föderalizálását szorgalmazták. Ezt azonban a német és a magyar politikai vezető réteg meggátolta. A csehek mellett a föderalizmus gondolata a századfordulón megjelent a Monarchia horvát vezetőinek körében is. Az 1868-as magyar nemzetiségi törvény az ország minden lakosa egyenlő jogokkal ruházta fel, a nemzetiségeknek pedig a kulturális autonómia több elemét is biztosította. Politikai nemzetként azonban nem ismerték el őket és a törvény elzárkózott a területi autonómiák létrehozásától is. Sokan sérelmezték a nemzetiségek szószólói közül azt is, hogy a törvényhozás mellett a közigazgatás hivatalos nyelvévé – sőt egyre inkább az oktatásé is – kizárólagosan a magyar nyelv vált. A föderalizálási tervek mellett egyre-másra jelentek meg olyan elképzelések is, amelyeknek a szerzői már a Monarchia megszüntetésében és önálló autonómiákban gondolkodtak.
Az Osztrák Magyar Monarchia nemzetiségi térképe Forrás: ujmagyarevezred.nlAz utódállamok területi követelései – a propaganda eszközeivel megjelenítve Forrás: klauzal.hu
Az osztrák expresszionista festő, költő és drámaíró, Oskar Kokoschka így rögzítette a háború előtti időszak Monarchiáját: „Az általunk addig megismert egyetlen világ veszedelmesen düledezett. […] A korona összes államában leküzdhetetlen bajok támadtak, amelyeket csak a Monarchia föloszlatásával lehetett végleg megoldani. Az egyes nemzetek szellemi elitje ablakokat kezdett bezúzni, a nemzetközi beállítottságú munkásság barikádokat emelt az utcák kövezetéből. Hazafias politikusok azt követelték, hogy hazájuk kizárólagos joggal aknázhassa ki természeti kincseit. […] Nagyhangú politikusok érveltek az eszméik mellett, a Német Egység hívei a Birodalomhoz való csatlakozást, az Irredenta hívei Olaszország egyesülését vagy Nagyszerbiát hirdették. Egy pánszláv csoport a cári birodalomhoz való csatlakozásban reménykedett. Mindenki a saját jövőbeli államában hitt”. Ahhoz, hogy az események így alakulnak minden bizonnyal hozzájárult az, hogy a 19. század második felétől az Oszmán Birodalom helyén a Balkán félszigeten olyan új államok jöttek létre, amelyek a Monarchiával szemben területi követeléseket fogalmaztak meg. Ezek közé sorolható az 1861-ben kikiáltott egységes Olaszország, amely a Monarchiától területeket akart szerezni az Adriai tenger térségében, mindenekelőtt Isztria, Tirol és Dalmácia környékén. A Moldvai fejedelemségből, Dobrudzsából és Havasalföldből 1881-ben megalakult Román Királyság, amelyik igényt formált az Orosz Birodalomtól Besszarábiára, a Monarchiától pedig a románok által is lakott Erdélyre. Az egy évvel később, 1882-ben létrejött Szerbia amelynek nagyszerbia létrehozására irányuló törekvése az összes szerbek, horvátok és szlovének által lakott területek egyesítését hirdette. Az első világháború katalizátora volt a Monarchián belüli nemzetiségi feszültségek megnövekedésének, és kiélezte a Birodalomnak a szomszédos országokkal folytatott viszonyát.
Döntő mértékben járultak hozzá a végleges békeszerződéshez a világháborúban győztes államok stratégiai elképzelései, háború alatti ígéretei és tervei is. Az első világháború ugyanakkor nem úgy indult, hogy a Monarchia felosztása előre eldöntött lett volna. A győzelem kivívásához új szövetségesekre volt szükség. Ilyeneket – mindkét fél – értelemszerűen területi ígéretekkel tudott a maga oldalán bevonni. Olaszország és Románia is területi követeléseinek támogatása fejében szállt be a küzdelembe az Antant szövetségeseként. Az évek, évtizedek óta létező nemzetiségi törekvéseket a későbbi győztesek csak háború közepén kezdték felkarolni. Ekkorra erősödött fel az a gyanú, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia többé nem fogja tudni azt az európai kiegyensúlyozó szerepet betölteni, amit a Birodalomtól elvártak volna. Ezt táplálta az 1915-ben megfogalmazott német Mitteleuropa terv, amely győzelem esetén a kontinetális Európában hegemón szerepet játszó Németország képét vetítette előre. És ehhez járult hozzá legfontosabb keleti szövetségesüknek számító Oroszország kiválása a háborúból, valamint a vele kötött breszt-litovszki békében rögzített német területi- és gazdasági nyereségek. Végezetül az úgynevezett spai egyezmény, Monarchiának 1918. májusában Németországgal kötött szerződése, amelyben a két aláíró fél még szorosabb politikai, gazdasági és katonai szövetséget hozott létre. Amögött, hogy utóbb a nemzeti önrendelkezési törekvéseket támogatták, ezek a felismerések húzódtak.
Fontos kiemelni az első világháborús vereséget is. Amennyiben Németország, a Monarchia és szövetségeseik győztesen került volna ki az évekig tartó konfliktusból, akkor egész máshogy nézett volna ki a háború utáni Európa térképe. Még akkor is, ha a nemzetiségi túlsúly miatt a Monarchia egységét a világháborús győzelem sem garantálhatta volna. A háborút ugyanakkor a Monarchia elveszítette, a győztesek pedig – ahogy az lenni szokott – a „Vae victis”, azaz a „Jaj a legyőzötteknek” elvét alkalmazták vele szemben.
Végezetül – de nem utolsó sorban – nem segítette a Magyarország iránti nagyobb szimpátia kialakítását az a kép sem, amelyet az ország az 1918–1919 közötti időszakban magáról a külföld felé sugárzott. A forradalmakat követő, rövid életű rendszerek egy megvert, gyenge, polgárháborús állapotokkal küszködő ország képét közvetítették nyugat felé. Különösen a Tanácsköztársaság kikiáltása – és a világforradalom elterjedésétől való félelem – riasztotta a Párizsban ülő diplomatákat. Nem segítette az igazságosabb magyar álláspont érvényesülését az – az utóbb naivnak bizonyuló – elképzelés sem, hogy együttműködő és engedékeny magatartással sikerülthet majd szimpátiát ébreszteni az ország iránt. De nem járt sikerrel a fegyveres ellenállás, a Tanácsköztársaság északi hadjárata sem, hiszen az Antant a tervezett határok mögé való visszavonulásra utasította a Magyar Vöröshadsereget. A tárgyalófélnek tekintett magyar képviselők pedig túlságosan későn érkezhettek ki, a már egy éve ülésező párizsi békekonferenciára. Az elhúzódó háborúból való teljes kiábrándulás, a frontokról hazainduló katonák, az elhibázott politikai és katonapolitikai döntések és a gyakori rendszerváltások miatt pedig Magyarország nem tudott következetesen végiggondolt, egységes álláspontot képviselni és egy konszolidált állam benyomását kelteni. Ehhez pedig nem volt képes kellő katonai erőt is társítani.
Az őszirózsás forradalom Forrás: wikimedia.org
Mindezek együttesen járultak ahhoz, hogy a világ új rendjéről döntők a nemzetiségi önrendelkezésekben képzelték el a jövőt. A tervük az volt, hogy a velük szövetséges kis államok láncolatára építve, sikerül majd Oroszország hagyományos nyugati expanziójának és Németország keleti irányuló politikai törekvéseinek is gátat szabni. A békekötések után alig két évtizeddel később kitört még sokkal nagyobb világégés megmutatta, hogy mekkorát tévedtek.
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élő adás után itt a weboldalon is.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 141–149.
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, Osiris Kiadó, 2007.
Romsics Ignác: Trianon okai. (https://www.grotius.hu/doc/pub/UUYRSV/2010_122_romsics_ignac_trianon_okai.pdf)
Ezek a Törökök nem mások mint a Vajdaságból hozzánk érkezett Török testvérek. Kedden este ők hárman, nevezetesen Török Tilla, Török Flóra és Török-Dancsó Ádám a Szent Imre római katolikus templom dísztermében a magyar népdalt népszerűsítő koncert előadást tartottak körülbelül kétszáz kíváncsi Cleveland előtt.
Hétköznaphoz képest a létszám jelentős, az egyik oka ennek Ádám nyolc hónapos városunkban való elképesztő mennyiségű tevékenységének eredménye. A másik ok az a clevelandiek szűnni nem akaró ragaszkodása a magyar népdalhoz, amikor csak tehetik megragadnak minden alkalmat, hogy újra és újra feltöltődjenek ennek a fajta zenének az erejével. Ehhez most Ádám mellett a színpadon két nagyon tehetséges nővérének nagyszerű hangja és hangszereik csodálatos ereje járult hozzá. “Erejét” mondok, mert a nagy-múltú magyar táltos-sámándob erőteljes hangja közt a két hegedű és az esőbot elnevezésű hangszer mellett még más érdekes nevű és szokatlan hangzású hangszerek is megszólaltak. Mindezeket felülmúlta a két lány tiszta, csengő hangja amelynek hatására nem sokat kellett kérlelni a tisztelt közönséget, hogy együtt énekeljenek a művészekkel.
A nyolcadik állomás volt Cleveland ebben az észak-amerikai turnéjukban, amelyen Ádám búcsúzása és másnap a búcsúztatása is megtörtént, annak fényében, hogy csupán 3 napra tér vissza hazautazása előtt.
A következő öt helyszín Toledo, Detroit, Chicago, Columbus és New York, mindenhol a magyar közösség megismerheti kivételes tehetségüket és nagyszerű emberi tulajdonságaikat.
A szerda esti meglepetés búcsúesten több clevelandi magyar egyesület vezetője méltatta Ádám nyolc hónapos munkáját, kiemelve nagyszerű személyiségét és fáradhatatlan odaadását a magyar értékek megőrzésében és továbbadásában.
Megtiszteltek azzal, hogy igaz öreg este volt már de szívesen meséltek a rádiónak magukról, a mostani turnéról és természetesen a jövőbeli terveikről is.
Nagy örömet jelentett Cserháti Ferenc püspök úr öt napos látogatása a clevelandi magyarságnak. Április 21-én, csütörtökön érkezett meg városunkba, a New Jersey államban található Passaic városból. A fárasztó utazás után, további zsúfolt napok előtt állt a püspök úr, mivel nagyon sok helyre ellátogatott.
Péntek délelőtt találkozott a Clevelandi Egyházmegye püspökével, Főtisztelendő Richard G. Lennon püspök úrral aki megköszönte Ferenc püspöknek azon fáradozását, amit a külföldön élő magyarok lelkigondozása ügyében tesz, jelen esetben a Szent Imre templom ellátásában. 2013. júliusában elhunyt Siklódi Sándor plébános halála után magyar pap nélkül maradt ez a templom. Az igény eljutott többek közt Dr. Márfi Gyula veszprémi érsekhez, aki ezek után Mezei András atyát elengedte a clevelandi magyarok lelkigondozására. Cserháti püspök úr is viszonozta köszönetét Lennon püspöknek, hogy lehetővé tette a magyarok lelkigondozását anyanyelvükön. A beszélgetés második felében Lennon püspök biztosította Cserháti püspököt arról, hogy ameddig igény lesz magyar hívek lelkigondozására, azt ő mindig lehetővé teszi.
Péntek délután látogatást tett a Clevelandi Magyar Múzeumban, ahol lelkes önkéntescsapat várta a püspöki látogatást. Kézdi Sándor múzeum igazgató körbevezette a gazdag tárlaton, amit végignézett, de leginkább a gazdag könyvgyűjtemény kötötte le a püspök figyelmét. Elismeréssel volt az önkéntesek iránt, akik szívvel-lélekkel őrzik magyar örökségünket.
Péntek este bérmálási megbeszélést – főpróbát tartott a hét jelöltnek, akiknek kiszolgálta a bérmálás szentségét a vasárnapi szentmise keretében.
Mindezek után találkozott a clevelandi cserkészekkel a Cserkészházban, ahol mintegy száz cserkész volt jelen a szokásos péntek esti cserkészfoglakozáson. Bátorította a cserkészeket és vezetőit, hogy őrizzék a Szent István-i örökséget.
Szombaton találkozott a Szent Imre Plébánia munkaközösségével: az Egyházközségi Képviselő Testülettel, a Pénzügyi Testülettel és az Oltáregylet asszonyaival. A püspök úr megköszönte mindenkinek a munkáját, akinek szívügye a közösség megmaradása és szolgálata.
Mindenki nagy odaadással készült a vasárnapi bémálási szentmisére, amelyre lelkesen felkészültek a bérmálkozandók, a templom orgonistája a kórussal, az ifjúsági csoport és természetesen az Oltáregylet is.
A templom megtelt örömteljes szívvel imádkozó és éneklő hívekkel. Az ünnepi szentmisét szebbé tették a cserkészek valamint a Regősök ünnepi népviseletbe való öltözése. A püspöki látogatás csúcspontja a bérmálási szentmisén elmondott ünnepi beszéd volt. A szentmise utáni fogadáson megjelent Gary D. Yanus, az egyházmegye általános helynöke, aki a plébánia válságos időszakában irányította a magyar közösség életét.
Forrás: CSBK
Hétfőn Cserháti püspök ellátogatott a clevelandi Szent Erzsébet Magyar templomba, ahol imádkozott az egyházközség híveiért és lelkipásztoraiért, és találkozott Antal András plébánossal. A délutáni órákban hozzájuk csatolódott Mezei András atya is ahol további beszélgetést folytattak a clevelandi magyarság helyzetéről, jövőjéről az esetleges nehézségekről és lelki gondozásáról. Délután folyamán ellátogattak a Szent Kereszt Temetőbe, ahol Siklódi Sándor atya nyugszik és imádkoztak lelki nyugalmáért.
Hétfőn este még csomagolás előtt a püspök úr kedvesen fogadta a Bocskai Rádió munkatársát is, akinek készségesen válaszolt néhány fontos kérdésére.
Kedden reggel Cserháti püspök tovább folytatja utját East Chicagoba.
