A 17. Chicagói Gulyásfesztivál egyik különleges vendége volt Berkó András, aki a Pest megyei Abonyból érkezett az Egyesült Államokba, hogy bemutassa az alföldi gulyás hagyományait. A Bogrács Brigád Baráti Kör tagjaként nemcsak főzött, hanem a fesztivál szakmai zsűrijében is helyet kapott, ahol az önkéntes csapatok ételeit értékelte. Mesélt a chicagói élményeiről, a magyar ízek fogadtatásáról, valamint arról, miért tartja példaértékűnek az amerikai magyar közösség összetartását.
Berkó András számára a bográcsos főzés nem egyszerű hobbi, hanem életforma. Az Abonyban élő szakember a Bogrács Brigád Baráti Kör aktív tagja, amely országszerte ismert nagyszabású szabadtéri főzéseiről és rekordkísérleteiről. A csapat egy különleges, 1500 literes bográccsal járja az országot, és rendszeresen vesz részt falunapokon, városi rendezvényeken, valamint rekordméretű ételkészítéseken. Egyik legismertebb vállalkozásuk során például több mint 2400 adag pacalpörkölt készült el.
András szeretete a főzés iránt azonban jóval korábban kezdődött. Az Alföld tanyavilágában nőtt fel, ahol édesanyja már gyermekkorában bevonta a konyhai munkába. A befőttek készítésétől a zöldségek tartósításán át a hagyományos ünnepi ételek elkészítéséig mindent ott tanult meg, ami később meghatározta gasztronómiai szemléletét.
A chicagói fesztiválon nemcsak főztjével, hanem megjelenésével is a magyar hagyományokat képviselte. A Nagykunságra jellemző pásztorviseletet – kék inget, fekete mellényt és gatyát – öltötte magára, amely egykor arról is árulkodott, hogy viselője Magyarország melyik tájegységéről érkezett.
A chicagói meghívás a Magyar és Nemzetiségi Gasztrokulturális Egyesület kezdeményezésére érkezett. A szervezés hónapokkal a fesztivál előtt megkezdődött: egyeztetni kellett az alapanyagokról, az eszközigényről és az amerikai beutazáshoz szükséges adminisztratív feladatokról is.
A meghívás különleges ajándékot is jelentett Berkó András számára: ötvenedik születésnapjára eredetileg párizsi utazást tervezett családjával, végül azonban közösen úgy döntöttek, hogy inkább Chicagóba utaznak. Mint fogalmazott, Párizs bármikor elérhető autóval, az Egyesült Államokba viszont ritkán adódik ilyen lehetőség.
A fesztiválon szülőföldje ízeit mutatta be. Az alföldi marhagulyás hagyományos receptje szerint marhahúsból, burgonyából, hagymából, paprikából, paradicsomból és friss zöldségekből főzött, külön figyelmet fordítva a minőségi fűszerekre. Elmondása szerint a szervezők előre jelezték, hogy a jó minőségű magyar pirospaprikáról mindenképpen érdemes otthonról gondoskodni, mert ez az étel egyik legfontosabb alapja. Bár a többi hozzávaló kiváló minőségű volt, a paprika kiválasztását Magyarországon is komoly odafigyelés előzi meg.
A látogatók gyorsan megkedvelték az alföldi gulyást, amelyből a két nap során többször is újabb adagokat kellett főzni. A vendégek nemcsak megkóstolták, hanem vissza is tértek megdicsérni az ételt, sokan pedig a köménymag felhasználásáról érdeklődtek, amely az Alföldön a gulyás egyik meghatározó fűszere. Berkó András szerint a jövő évi fesztiválra már a megszerzett tapasztalatok birtokában készülnek, hogy még inkább megfeleljenek a helyi közönség ízlésének.
A magyarországi vendég tehát nemcsak szakácsként, hanem a fesztivál szakmai zsűrijének tagjaként is szerepet vállalt. Csontos Györggyel és egy harmadik zsűritaggal együtt anonim módon értékelték a versenyre benevezett gulyásokat. A szervezők gondosan ügyeltek arra, hogy a zsűri ne tudja, melyik ételt melyik csapat készítette, így kizárólag az ízek döntöttek.
A bírálók szerint rendkívül magas színvonalú mezőny gyűlt össze. A tízfokozatú értékelésben egyetlen gulyás sem kapott hat pontnál kevesebbet. Végül a Szeri csapat végzett az első helyen, megelőzve az MBK csapatát és a Gulyás Gurukat. Berkó András szerint az első három helyezett között minimális különbségek döntöttek, a végső sorrend kialakításához több ételt újra meg is kellett kóstolni.
A zsűrizés során különösen örömmel tapasztalta, hogy az amerikai magyar közösségek hűen őrzik saját tájegységük gasztronómiai örökségét. A marhagulyás mellett birkagulyás, palócgulyás, vegetáriánus változatok és más tájjellegű receptek is készültek, miközben az erdélyi résztvevők saját hagyományos ízvilágukat is magukkal hozták.
Úgy véli, egy igazán jó gulyás három alappilléren nyugszik: a kiváló alapanyagokon, a gondosan megválasztott fűszereken és a megfelelő húsminőségen. Szerinte a legjobb zöldségek ma is a kisebb gazdaságokból kerülnek ki, a hagyományos tartásból származó marhahús pedig ízében is felülmúlja a nagyüzemi tenyésztésből származó alapanyagokat.
Berkó András elismeréssel beszélt a fesztivál szervezettségéről és hangulatáról. Bár a délelőtti előkészületek során még csöndesnek tűnt a helyszín, a kapunyitás után hatalmas tömeg érkezett, ami számára nagy meglepetést jelentett. A két nap során a gulyásfőzés mellett néptáncbemutatók, népzenei és könnyűzenei programok tették teljessé a rendezvényt, amely hangulatában sok tekintetben emlékeztette a magyarországi falunapokra.
Hazatérve egyetlen élményt emelt ki: a legmélyebb benyomást nem is a főzőverseny vagy a szakmai siker tette rá, hanem az, hogy a tengerentúlon élő magyarok milyen erővel őrzik nyelvüket, kultúrájukat és hagyományaikat. Szerinte ez az összetartás és identitásőrzés példaértékű, és olyan érték, amelyből az anyaországi közösségek is sokat meríthetnének.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
