„Számoljátok össze, eddig hányszor volt olyan, hogy egy számotokra elkeserítő helyzetben azt mondták a közeli ismerősök: »Nyugi, minden rendben lesz! Csak gondolkodj pozitívan!« Én nem biztos, hogy a két kezemen össze tudom számolni… Persze, az optimista hozzáállás fontos, de azért mindennek van határa. Még a pozitív gondolkodásnak is. Legalábbis szerintem” – állítja a cikk szerzője, Dakos Edit.
Amióta divatosak lettek az alternatív elmefejlesztő és stresszkezelő módszerek, egyre többen és többen tanácsolják a környezetemben, amikor valami miatt aggódok vagy izgulok: „Gondolkodj pozitívan, be kell vonzani a jó dolgokat!”. Az esetek többségében elengedem ezeket a jó szándékú, mégis szerintem közhelyes tanácsokat a fülem mellett, mert nálam még egyszer sem vált be a vonzás törvénye. Ezt viszont többé nem fogom elmondani a kedves ismerőseimnek, mert van rá azonnali reakciójuk: „Mert nem akartad eléggé!”. (…) Tudom, hogy ez most úgy tűnik, mintha én egy borzalmasan pesszimista és negatív szemléletű valaki lennék, de egyszerűen csak arról van szó, hogy nálam nem vált be ez a módszer, és inkább leszek egészségesen optimista, mint elvakult öngyógyító.
A pozitív gondolkodásnak vannak negatív hátulütői
Hiába bármilyen coach vagy inspiráló üzenet, ha alacsony az önbecsülésünk, a lelkifröccs sok esetben csak ront a kedélyállapotunkon. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint például az ilyen „szeretnivaló vagyok” típusú üzenetek azokra az emberekre vannak jó hatással, akik egyébként is elfogadják magukat. Viszont a kevés önbizalommal rendelkezők önértékelése ezektől a szavaktól még nem fog megváltozni. Sőt, a pozitív gondolkodás sokszor passzívabbá teheti az embert. „Ha egészségügyi problémánk van, elégedetlenek vagyunk a munkánkkal vagy a párkapcsolatunkban, akkor tennünk kell valamit, hogy megváltozzon a helyzet. Az optimista hozzáállás remek dolog, viszont a legfontosabb mégis az, hogy cselekedjünk” – vallja Maja Jovanovic professzor.
Nem lehet vezényszóra szeretni
Ha már a párkapcsolatoknál tartunk: egy szerelmi csalódás vagy válás után senki sem akar egyedül maradni. Megpróbálunk hamar új párra lelni, szörfözünk a társkereső oldalakon, igyekszünk minden potenciális jelöltben meglátni a jót, szeretnénk újra szeretni. Viszont a szerelem nem olyan dolog, ami parancsszóra érkezik az életünkbe, ahogy az álmainkban elképzeltük, bevonzottuk. „A kényszerítő magatartás sokszor ahhoz vezet, hogy nem tanulunk a korábban elkövetett hibáinkból” – mondják a pszichoterapeuták. „Meg kell próbálni tanulni a fájdalmainkból és a veszteségeinkből. Tudni kell átalakítani és eltüntetni a félelmeinket. Sokkal többet ártunk magunknak azzal, ha ezeket az érzéseket elnyomjuk a pozitív gondolkodásunkkal” – teszik hozzá. Arról nem is beszélve, hogy az erőltetett pozitív gondolkodás még nagyobb terhet róhat az emberre.
Nincs olyan, hogy mindig jó
A súlyos betegségben szenvedők egy részét például kifejezetten zavarja a környezetükből érkező, sürgető hozzáállás: „Ne add fel a harcot!” vagy „Maradj pozitív!” Míg egyeseknél hasznosnak bizonyul a lelkesítés, addig sokakra ezzel csak egy plusz nyomás helyeződik. „Jobb lenne, ha elengedném magam?” – joggal tenné fel most a kérdést minden túlzottan pozitívan gondolkodó ismerősöm, és erre csípőből azt válaszolnám, hogy persze, hogy nem. De tényleg azt gondolom, hogy ha lehet, én inkább az arany középutat választom.
Így lehetünk egészségesen optimisták – hogy reálisabban lássuk a világot:
1. Legyen mindig B-tervetek!
2. Ne aggódjatok mindent túl.
3. Írjatok listát azokról a dolgokról, amik jók az életetekben.
4. Minden reggel ébredés után adjatok hálát három dologért, lefekvés előtt pedig fogalmazzatok meg három olyan aznapi tettet, amiért büszkék lehettek magatokra.
Mindezek mellett pedig maradjatok optimisták. De csak egészségesen.
Az eredeti és teljes cikk: https://noklapja.nlcafe.hu/test-es-lelek/2018/11/12/csak-pozitivan-vagy-megsem/
