A Le Figaro ismét terjedelmes cikkben foglalt állást Orbán Viktor mellett, a francia köztársasági elnökkel, Emmanuel Macronnal szemben. A világ egyik legfontosabb napilapja azon a véleményen van, hogy Macron hibát követ el, amikor azért fordul bizonyos országok ellen, mert azok mást gondolnak a migrációról, mint ő.
A tavaly tavaszi francia választási kampányban még Macron mellett állást foglaló szerző az Orbán Viktor nem az ördög című írásában szellemesen arra utal, hogy a francia államfő azt próbálja érzékeltetni, hogy a magyar miniszterelnök egy diabolikus személy.
Édouard Tétreau, aki egy sikeres francia közgazdász és esszéíró, úgy fogalmaz a cikkben, hogy Macron azt próbálja érzékeltetni, hogy a magyar miniszterelnök egy diabolikus személy. Szerinte Macron olyan embernek akarja láttatni Orbán Viktort, mint amilyen a kilencvenes évek híres filmjében, a Usual Suspects-ben a Keyser Söze nevű szereplő volt. Akitől mindenki fél, mindent ő irányít a háttérben és végül mindenkinek túljár az eszén.
Abszurdnak tartja a szerző, hogy Macron nacionalista lepráról beszél – természetesen a francia elnök nem mert megnevezni egyetlen országot sem, de korábbi beszédeiből egyértelműen kiderült, hogy Magyarországra, Olaszországra, Ausztriára és Lengyelországra utal – a szerző azt is kifogásolja, hogy nem a valódi „leprákról”, mint az iszlamizációról, a fogyasztói társadalom problémáiról, a technikai elembertelenedésről vagy éppen a lecsúszástól való rettegésről.
Edouard Tétreau leírja, hogy
Orbán Viktor ötgyermekes, vallásos ember, egész életében a szabadságért küzdött, 24 évesen a börtönt is kockáztatta, amikor a szovjet birodalom ellen fordult, és minden alkalommal demokratikusan választották meg miniszterelnöknek. A közgazdász szerint a magyar gazdaság nyitottabb és jobban teljesít, mint a francia, és idézi a magas magyar gazdasági növekedést, az alacsony költségvetési hiányt és a minimális munkanélküliséget.
A cikk szerzője világossá teszi és egyértelműsíti:
Orbánnal az a baja Macronnak, hogy nem támogatja a bevándorlást. Szerinte messze nem volt túlzott Orbán Viktor reakciója a migránsáradatra 2015-ben, ellenben nagy hibának tartja a francia közgazdász, hogy Angela Merkel meghívott egy millió migránst Németországba.
A Le Figaroban megjelent cikk szerzője szerint azért is értelmetlen Macron viselkedése, mert Magyarországon nem tűnnek el titokzatosan ellenzékiek vagy újságírók, nincsenek törvénytelen ítéletek, és ironikusan megjegyzi, senkit sem fejeznek le.
Később ír arról is, hogy mennyire csalódott Macronban és
Macron nem engedheti meg magának, hogy kettéossza a világot, „haladókra” és „nacionalistákra”. A macroni ideológia szerint jókra és rosszakra.
Macron szerint – ezt írja Édouard Tétreau – jók a franciák és a Benelux-államok, rosszak a magyarok, az olaszok, a dánok, az osztrákok, a csehek, a britek, és nemsokára majd rosszak lesznek Macron szemében a németek is.
Emmanuel Macron éppen az első világháború befejezésének századik évfordulóján nem viselkedhet így, ehelyett viszont a valódi problémákkal kellene foglalkoznia, például az iszlám térhódításával vagy a nagyhatalmakkal kapcsolatos kérdésekkel – zárul az Origo portál által szemlézett cikk.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen kedden beszédet mondott és a Lengyel Köztársaság Érdemrend Parancsnoki Keresztjét adta át a Szépművészeti Múzeumban.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen beszédet mondott kedden, Budapesten. Itt azt mondta, hogy
Magyarországot és Lengyelországot ma is valódi barátság köti össze, a két ország mindig számíthatott és számíthat egymás feltétel nélküli támogatására.
A rendezvényena Lengyel Köztársaság Érdemrend Parancsnoki Keresztjét vehette át Trócsányi László igazságügyi miniszter, és Tarlós István főpolgármester.
A Szépművészeti Múzeumban tartott eseményen Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke tiszti keresztet, Hörcsik Richárd, az európai ügyek bizottságának elnöke lovagkeresztet vehetett át.
A magyarok és a lengyelek tudják, mit jelent harcolni a szabadságért, ezért tudják értékelni a szabadságot, és ehhez ragaszkodunk is minden körülmények között
– emelte ki köszöntőjében Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter.
Olyan nemzet képviselője vagyok, amely történelme során sokszor harcolt a szabadságáért, amelynek történelme kis túlzással nem szólt másról, mint a szabadságért folytatott harcról, amely megbecsüli és értékeli a szabadságot, és igazi szabadságharcos nemzet. És mindez Lengyelországra is igaz– vélekedett a külügyminiszter, aki emlékeztetett: száz éve vált függetlenné Lengyelország, és a magyarok mindig kivették részüket a lengyelek szabadságharcaiból.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszédet mond a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen a Szépművészeti Múzeumban 2018. november 13-án.FORRÁS: MTI/KOVÁCS ATTILA
Magyarország és Lengyelország ma is súlyos támadásoknak van kitéve. Azok támadják, akik európai egyesült államokat akarnak, akik meg akarják változtatni Európa népességének összetételét, akik át akarják léptetni Európát egy posztnemzeti, posztkeresztény korszakba, és akik azt akarják, hogy felejtsük el a nemzeti identitásunkat, vallási és kulturális hagyományainkat. Mi azonban ellenállunk
– jelentette ki a külügyminiszter. Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet beszédében hangsúlyozta, hogy minden európai tudja, hogy száz év telt el az első világháború befejezése óta, az iszonyatos háború egyeseknek pozitív politikai következményekkel járt, míg másokat sok sérelem ért.
Jerzy Snopek lengyel nagykövet beszédet mond a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen a Szépművészeti Múzeumban.FORRÁS: MTI/KOVÁCS ATTILA
A lengyel diplomata felidézte, hogy az első világháború évei után eljött a lengyelek által rég várt pillanat, amelyet a társadalmi élet és az állami struktúrák fáradságos újraépítése követett. Ezt szakította félbe a második világháború kitörése, majd a győztes nagyhatalmak vezetői újabb nehéz próbának tették ki a közép-európai országokat. 45 év erősen korlátozott állami szuverenitásra kényszerítettek bennünket– mutatott rá Jerzy Snopek , aki kiemelte, hogy e rossz tapasztalatok miatt érzékenyek ma is saját szuverenitásukra. A nagykövet megjegyezte, hogy a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok igen szorosak, és egyre nő az együttműködés a tudomány, az oktatás és a kultúra területén is. Mint mondta, a kitüntetettek Lengyelország barátai, akik nagy érdemeket szereztek a magyar-lengyel kapcsolatok építésében.
Lengyelországban a függetlenség napja a legnagyobb nemzeti ünnep. Annak emlékére tartják, hogy Lengyelország az első világháború végén, 1918 novemberében, 123 év felosztottság után visszaszerezte önálló államiságát. A független Lengyelország létrejöttét november 11-étől számítják, amikor németországi fogságból Varsóba érkezett a haza megmentőjének tartott Józef Pilsudski.
A Csíkszeredában raboskodó Szőcs Zoltán és Beke István ügyében több vonalon is zajlik a küzdelem. A cél mindegyik esetben az, hogy a fiatalok visszanyerjék szabadságukat, hiszen ártatlanok. Mindez puszta hangoztatása azonban nem hozza ki őket a börtönből, ahhoz be kell járni a törvények és cikkelyek övezte utat.
Szőcs Zoltán ügyvédjének elmondása szerint az indoklás áttanulmányozása után egy olyan lehetőség áll fenn, amely ritkaság számba megy jogi körökben. A végzésben leírtak alapján a napokban sor kerül egy semmitő fellebbezés benyújtására. A semmiségi óvásra vonatkozó kérésben arra hivatkoznak, hogy a cselekmény nincs előírva a büntető törvényben, mivel a terrorizmus vádjának az alapfeltételei sem teljesülnek. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék bírói testülete fogja megvizsgálni a folyamodványt, amelyben a fent leírtak alapján kérik az ítélet hatályon kívül helyezését és az ügy újratárgyalását.
Egy biztos, ez az óvás is a román jogállamiság légpróbája lesz, hiszen ha jogállamról beszélünk, Zoltán és István szabadsága kell legyen erre a garancia.
Kinevezte pénteken a brexit-ügyi, illetve a munkaügyi tárca éléről előző nap lemondott miniszterek utódait Theresa May brit miniszterelnök.
A brit EU-tagság megszűnésének folyamatát irányító brit minisztérium (DExEU) élére Stephen Barclay eddigi egészségügyi államtitkár került.
Dominic Raab, a brexit-tárca korábbi vezetője azzal az indokkal nyújtotta be lemondását csütörtökön, hogy nem tudja “jó lelkiismerettel” támogatni a Brexit feltételrendszeréről szóló, a kormány által e héten jóváhagyott megállapodás-tervezetet, elsősorban azért, mert véleménye szerint a tervezet Észak-Írországra vonatkozó szabályozási javaslatai veszélyeztetik az Egyesült Királyság integritását.
Esther McVey nem sokkal Raab után jelentette be távozását a munka- és nyugdíjügyi tárca éléről, hasonló indokokkal.
Theresa May az ő helyére közismert politikust nevezett ki Amber Rudd volt belügyminiszter személyében.
Mi történik, ha Olaszország kitartóan szembemegy az unió többi tagállamának többsége által továbbra is közösnek tartott paraméterekkel és elvárásokkal? Meddig feszíthető a húr, mi lesz az euróval, bent maradnak-e az olaszok a pénz- és/vagy államközösségben? E témákat járta körül blogjában Fóris György, a BruxInfo brüsszeli irodájának igazgatója.
“Az olasz kormánnyal folyó költségvetési huzakodás minden korábbinál élesebben veti fel azt a kérdést: mi a helyzet akkor, ha egy tagállamban a választók többsége által támogatott felhatalmazás összeütközésbe kerül EU-politikákkal/eszközökkel, az ezeket intézményesítő elvárásokkal és paraméterekkel, valamint azzal a ténnyel, hogy a szélesebb tagállami többség láthatóan továbbra is e paraméterek és elvárások megtartásában érdekelt? Kihez kell (lehet) igazodni, illetve mivel jár, ha az adott kormány a szavazói többség által preferált megoldáshoz ragaszkodik, akár a közösségi prioritások és szabályok ignorálása árán is. És végül: mi van akkor, ha valaki (vissza?)élni próbál azzal, hogy “népfelhatalmazásra” hivatkozik?” – tette fel a kérdéseket blogján Fóris György, a BruxInfo brüsszeli irodájának igazgatója. Írásából alább egy rövidített, részben szerkesztett összefoglalót közlünk.
Közösségi technika versus nemzeti legitimitás
Most az olasz költségvetésről van szó, de a dilemma lehetőségét potenciálisan minden mélyreható közösségi eszköz – rejtve, vagy jól láthatóan – annak létrejötte pillanatától kezdve magában foglalja. Fóris György írása első részében az euró példáján kifejti, “fentről lefelé” hogyan szakad meg a közösségi elemek láncolata.
Adott egy nemzetek feletti közösségi eszköz, meg egy ezt operatív értelemben üzemeltető közösségi intézményrendszer (Európai Központi Bank, karöltve az Európai Bizottsággal, az EU pénzügyminiszteri tanáccsal, valamint egyéb kapcsolódó intézményekkel), továbbá egy mindezek működéséhez keretet szabó közös előírás-gyűjtemény. Még bizonyos közösségi szintű politikai kontroll is létezik, amennyiben az Európai Parlament is véleményez vonatkozó eszközöket és döntéseket.
E ponton azonban megszakad az egyértelműen közösségi elemek láncolata (nem folytatódik például közös költségvetéssel, közös költségvetési tanáccsal, közös kincstárral, eljutva sor a végén a közös kormányhoz, parlamenthez, alkotmányhoz is),
és a dolog (a közösségi és a nemzeti között) kezd fokozatosan hibriddé válni. Innentől ugyanis immár jelentős mértékben a nemzeti szint dominál, ami más szóval azt jelenti, hogy
miközben legfelül adott egy közös pénz, alatta már (jelenleg) tizenkilenc különböző nemzetgazdaság, ezeket menedzselő helyi nemzeti gazdaságpolitika, végső soron nemzeti kormánypolitika áll
(és így tovább, el egészen a tizenkilencféle nemzeti parlamentig, alkotmányig – és választóig).
A „hibriditás” abban áll, hogy e különböző – önmagukban szuverén – tényezőket bizonyos (előzőleg szintén közösen elfogadott) szabályok valamilyen fokig közös mederben tartják. Léteznek továbbá olyan közös szervezetek és intézmények, amelyeket előzőleg felhatalmaztak arra, hogy e közös eszköz fenntartása és működtetése érdekében igyekezzenek harmonizálni a résztvevői szempontokat, prioritásokat, törekvéseket”. Tovább haladva „lefelé” azonban a „hibrid” módszer hatékonysága is gyengül.
„Hibridből” nemzeti
Az elmúlt pénzügyi-gazdasági válság nyomán ugyan, néhány év alatt, figyelemre méltó gyorsasággal és alapossággal nőttek fel olyan újabb szabályok és eljárások, amelyek a korábbiaknál nagyobb hatékonysággal képesek a közös politikához igazítani a nemzeti gazdaságpolitikákat.
Itt azonban a „hibriditási hatás” mondhatni kifullad.
A következő fokozat ugyanis már a részt vevő országok nemzeti gazdasági prioritásait – a nemzeti pénzügyminiszterek vagy kormányfők döntéseit – meghatározó nemzeti politikai prioritás. Ami viszont kizárólagosan a nemzeti választói felhatalmazáson alapul.
A nemzeti választás adja meg a demokratikus alapot az euróban résztvevő kormányoknak az intézkedésekre, és ha ezeken a választásokon a választók olyan programot preferálnak, amelyik letérítheti az adott országot a közös keretek között haladó útról, akkor gond van.
Ez történik most az olaszokkal
Ez történik most az olaszokkal. Az Északi Liga- és az 5 Csillag-féle koalíció szerint az ő „népi felhatalmazásuk” olyan gazdaságpolitikai intézkedések meghozatalára kötelezi őket, amelyek – formálisan – eltérnek az euró stabilitásához szükségesnek ítélt paraméterektől, (így egyebek között akár nagyobb költségvetési hiányt is tolerál, ha ezzel gazdaságot élénkíthet és leszakadó tömegeken segíthet – érvel a kormány).
Ez viszont
olyan szakítópróbát vetít előre, amiben – ha végigviszik – annak tesztje is elkövetkezhet, hogy mi van, ha valamely tagország politikai prioritásai kihátrálnak a közösségi eszköz mögül,
és az adott kormány saját céljait követve kezd el más irányban politizálni (miközben formailag továbbra is része marad a közös eszköznek)?
Az újdonság: az olasz kormánynak az EU-tagság és az euró sem nemzeti prioritás
Olyan kormány esetében persze, amelyik nemzeti prioritásnak tekinti az uniós (adott esetben eurózóna-) tagság meglétét és megőrzését is, az effajta dilemma általában nem jut el a végső szakítópróbáig. Mert már maga a kormány igyekszik külső és belső kommunikációjában úgy lavírozni, hogy kerülje e két oldal merev szembenállását. Rómában azonban fél éve olyan kormány van hatalmon, amelyik nem tekinti kizárólagos nemzeti prioritásnak az uniós tagságot, az eurót pedig kifejezetten tagadja, olasz szempontból kártékonynak tartja. A választási kampány korai szakaszában még a közös pénzből való kilépés lehetőségét is felvetette, majd csak azon az alapon tekintett el ennek formális megfuttatásától, hogy az egész közös pénz projekt „amúgy is” életképtelen és úgymond magától meg fog bukni.
Olaszország “nagy falat”
Az olasz kormány egyfelől láthatóan olyan gazdaságpolitikai intézkedésekben hisz, amelyekben – az euró lévén vele egy hajóban úszó – parterei (többi EU-kormány, uniós intézmények, piaci szakértők) egyelőre nem. Másfelől deklaráltan kész arra is – sokak szerint ez a súlyosabb -, hogy az ezek mellett való kitartás érdekében akár a végletekig is elmenve ignoráljon bizonyos a közös játékszabályokat – írta Fóris György.
Tekintve azonban, hogy az olasz gazdaság nagyságrendje meghatározó tényező az egységes belső piac zavartalan működése szempontjából (és persze még inkább az az euróban osztozó további tizennyolc tagország számára), ezért
uniós oldalon ugyanezen olasz lépéseket már őket is érintő intézkedésnek tekintik. Úgy érzik, hogy az ő bőrükre – a gazdaságaik számára meghatározó közös pénz stabilitására, vagy éppen az ezt működtetni hivatott szabályok és intézkedések hitelességére – is mehet a dolog.
De kétkedik a piaci alkusz is, mert nem hiszi, hogy az olasz szegénység pénzadományozással történő enyhítése önmagában gazdasági struktúraváltást és ezzel nagyobb gazdasági kibocsátást idézhetnek elő. Így viszont csak a költséget látják, a (lehetséges) hozadékot nem tudják hozzá beárazni.
Az új római kormány hozzáállása minderre válaszul egyelőre az, hogy a szavazók felhatalmazása – csakúgy, mint a szükség– szerintük így is legitimálja az irányválasztást. (Emellett minimális nyereségként továbbra is bíznak a hazai politikai hozadékban.)
Hol van a jogok és politikák elsődlegessége?
Amivel el is jutunk az „uniós jog kontra tagállami jog” elsődlegességének a jól ismert alapkérdéséhez. Ami azonban most kiegészül egy másik, nem kevésbé fajsúlyos kérdéssel is: nevezetesen, hogy a politikai prioritások meghatározásánál mi legyen az elsődleges?! Az EU-szintű (tagállami/intézményi) egyetértés, vagy a nemzetállami választói többségi preferencia? Még pontosabban:
mi van, ha a nemzetállami politikai prioritás változik egy korábban elfogadott közösségi prioritás kapcsán, amihez a többiek viszont ragaszkodnak?
Tovább komplikálja a képletet, amikor politikai preferenciát (mint például az euró stabilitását) közösségi jogszabályi keretekkel igyekeznek védeni. Ilyenkor végső soron a nemzeti választói politikai felhatalmazás a közösségi joggal (valójában a közösségi joggal védett közös prioritásokkal) ütközik. Ekkor van az, hogy
ami közösségi szemszögből jogsértés, az nemzeti politikai alapállásból szuverén népakaratnak fest.
Más szóval: ebben a beállításban a demokratikus „nemzeti demokratikus akarat” ütközik külső-idegen „bürokratikus (jogászi) akadékoskodásokkal” – magyarázta Fóris György.
A legvégső dilemma: szuverenitás maximális közösségi keretek között?
A lényeg mindezek mögött is az a végső dilemma, ami valahol a jelen válság tényleges gyökerét jelenti. És ami nem egyéb, mint egy (önkéntes) szuverenitásmegosztáson alapuló közösség tagjaként a nemzeti döntéshozási szabadság (vissza-)maximalizálásának az igénye. Ami már távolról sem csak olasz kérdés.
Ugyanúgy abszolút hajtómotor volt a minél előbbi és minél teljesebb Brexit hívei körében, miként időről időre megjelenik például a visegrádi országok számos törekvésében is,
(a lengyeleknél például politikai szinten fogalmazódott meg az a felvetés, hogy az EU-döntéshozásban intézményesíteni kellene, hogy a nemzeti parlamentek döntése felülírhasson közösségi döntéseket).
Azok preferenciája ez, akik úgy érzik, hogy a másokkal való együtt haladás nem teremt annyi hozadékot számukra, mint amennyit érzésük szerint be kell érte áldozniuk saját mozgásszabadságukból (a másokhoz – intézményekhez, tagországokhoz, előírásokhoz stb. – való kényszerű igazodásukban). Végső soron a briteknél ez a meggyőződés tudott többségi politikai akarattá terebélyesedni. Cserébe másutt – és a tagállamok többségében ma (még?) ez az uralkodó nézet – úgy találják, hogy az együttlétből kinövő hozadék nekik többet jelent, mint a döntéshozási (esetenkénti) behatároltságból fakadó veszteség.
Olaszországban ma az előbbi iskola van kormányzati pozícióban, ami azért új helyzet EU-szinten, mert bár ilyen vélemény az EU-ban mindig létezett, de most először jelent meg (tagállami) kormányzati szinten, és ezzel az uniós döntéshozás asztalánál is.
Amivel viszont a többiekkel való ütközés is szükségszerűen kódolva van. Rómában ma láthatóan abban bíznak, hogy az általuk követett út életképessége önmagát fogja igazolni, emellett pedig, még ha kudarcot vallanak is, Olaszország aztán végkép „túl nagy, hogy bedőljön”. Azaz, nagy baj esetén úgyis rákényszerülnek majd a többiek (maguk érdekében), hogy segítsenek.
Hogy tényleg így lesz-e, az ma még több, mint kérdéses.
A politikus szerint 2019-nek a párt megújulásának jegyében kell eltelnie.
Horst Seehofer január 19-ig marad a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke – jelentette be a politikus pénteken. Véleménye szerint 2019-nek “a CSU megújulása évének” kell lennie, ezért január 19-re rendkívüli kongresszust hív össze, amelyen megválasztják a párt új elnökét. A kongresszus megfelelő lehetőséget biztosít annak megvitatására, hogy miként lehet ismét megerősíteni a lakosság bizalmát a CSU iránt – közölte.
Horst Seehofer a hét elején jelentette be, hogy befejezi 2008-ban kezdett pártelnöki munkáját, és rövidesen közli ennek pontos időpontját. Arról is szólt, hogy szövetségi belügyminiszteri tisztségét megtartja.
A CSU az októberi bajorországi választáson több mint 50 éve a leggyengébb eredményt érte el és elveszítette abszolút többségét a tartományi gyűlésben (Landtag). Azóta egyre többen sürgették Horst Seehofer távozását a párt éléről. A nyomás tovább erősödött, miután a testvérpárt Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője, Angela Merkel kancellár október végén bejelentette, hogy nem pályázza meg többé a CDU elnöki tisztségét.
Seehofer is egy kudarcot követően került a párt élére
A csak Bajorországban működő CSU-nál
szinte a párt létének értelmeként tartják számon, hogy egyedül, koalíciós partner nélkül kormányozza a német tartományt.
Horst Seehofer is úgy került a pártelnöki és a tartományi miniszterelnöki tisztségbe 2008 októberében, hogy a párt a néhány héttel korábban tartott Landtag-választáson több mint 40 év óta először nem szerzett abszolút többséget, és a kudarc miatt támadt forrongás elsöpörte a párt akkori vezetését.
Vezetésével a CSU visszaszerezte az abszolút többséget a 2013-as Landtag-választáson, de a 2014-es európai parlamenti (EP-) választáson és a 2017-es szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson jelentősen meggyengült, így Horst Seehofer, elveszítve hatalma egy részét, arra kényszerült, hogy a miniszterelnöki pozíciót átadja párton belüli legfőbb vetélytársának, Markus Södernek.
Ő lehet a következő elnök
A kormányfő – akinek új, a Szabad Választók (FW) pártjával alakított koalíciós kormánya a héten lépett hivatalba – a Twitter-oldalán közölt bejegyzésében tiszteletre méltónak nevezte Horst Seehofer döntését. Hozzátette, hogy a távozó pártelnök egy “nehéz időszakban” vállalta a tisztséget, és nagy elánnal vezette a pártot. Mint írta, köszönet jár Horst Seehofernek a CSU-ért és Bajorországért végzett munkájáért.
A CSU következő elnöke a német sajtó várakozása szerint nagy valószínűséggel Markus Söder tartományi kormányfő lesz, de meglehet, hogy elindul a tisztségért Manfred Weber alelnök is, akit az Európai Néppárt úgynevezett csúcsjelöltjeként az Európai Bizottság elnöki pozíciójáért is küzd.
Weber egy pénteki lapinterjúban jelezte, hogy összeegyeztethetőnek tartja a brüsszeli bizottság és a müncheni központú párt elnöki tisztségét. A Handelsblatt című üzleti lapban közölt interjúban kiemelte: “Németországban senki nem csodálkozik azon, hogy a CDU elnöke egyszerre kancellár és mecklenburg-elő-pomerániai”. Európában is természetesnek kellene lennie, hogy mindez nem zárja ki egymást – mondta Manfred Weber.
A felvidéki FC DAC és a székelyföldi Sepsi OSK felkészülési meccse az eredménytől függetlenül (2:3) megdobogtatott minden magyar szívet.
A dunaszerdahelyi DAC a Sepsi OSK csapatát fogadta a MOL Arénában felkészülési mérkőzésen. A nézőközönség fergeteges hangulatot teremtett a lelátókon, teljesen mindegy is volt a mérkőzés kimenetele, hiszen a tét az eredménytől függetlenül a magyarság összetartozásának demonstrálása volt – írja a Felvidék.ma.
A bevonulás alatt az YBS Fanklub által megszervezett koreográfia borította piros-fehér-zöld ködbe a lelátót. A kifeszített molinó szövege a két szurkológárda összetartozását sugallta:
„Nem határon túli magyarok vagyunk, hanem határtalanul magyarok”.
Az első félidőt a csallóközi gárda uralta, igaz, a vezetést a vendégek szerezték meg, de a negyvenharmadik percben kiegyenlítettek a dunaszerdahelyiek, így döntetlennel zárták az első félidőt. A második félidőben a sepsiszentgyörgyi csapat az ötvenötödik és hatvanegyedik percben szerzett góljával már 1:3-ra vezetett. A hazai és a vendégszurkolók torkából egyformán szólt a Hajrá DAC és Hajrá Sepsi rigmus. A nyolcvanhatodik percben még büntetőhöz jutott a csallóközi csapat, gólra váltották, így ki is alakult a mérkőzés végeredménye.
A nyolcvanadik percben a vendégek számára fenntartott szektorból a Sepsi OSK drukkerei átmentek a hazai B-középbe, hogy a hajrában együtt drukkolhassanak a házigazdákkal. A közönség a székely himnusz eléneklésével búcsúztatta a szentgyörgyieket.
“Zsőgőd határán sok ásványos viz buzog fel, ezek legnevezetesbike Vérkápolna vagy Sz.-Vérnek nevezett helyen van az Olt (jobb part) közelében. Borszék feltalálása előtt sokan járták és hordották is.
Zsőgőd között foly le és szakad az Oltba Zsőgőd pataka, mely sokfelé elágazó sziklás völgyében rejtőzködnek az előbbi fejezetben ismertetett Mindszent, Sz.-Lélek számos kiegészitő részeikkel.
Zsőgődön alól az Olt völgye szük szorossá keskenyedik, mindkét oldalról meredeken leszelt hegyek határolják, melyek hogy egykor egybefüggve az egész völgyet áttorlaszolták s hogy azt a felszoritott viztömegnek hánykódó hullámai törték át, már csak hason közetükről is felismerhető, a mennyiben a balparti Hisze épp azon trachyt kőzethez tartozik, mely a jobbparti Hargita és annak kifutványaiban észlelhető. Ezen sötét sziklák fenyegetőleg nyulnak ki a hegy alján vonuló ut felett, hogy pedig azok legördülése gyakori, tanusitják az ut mellett és a réten heverő szikladarabok. A szoros kezdeténél több nagy vastartalommal biró ásványos forrás buzog fel, melyek egyikét egy részvénytársulat fürdővé alakittatta át; egy másik ut-közeli forrás az utasok enyhitésére szolgáltat igen kellemes italt.
A vadregényes zsőgődi szoros – Al- és Fel-Csíknak ezen természetes válvonala – negyed mértföld hosszuságu, keskenyebb helyein alig 3–400 lépés széles, miért oly fontos hadállást nyujt, hol elszánt kis csapat hadserget tudna feltartóztatni; hogy e czélra volt is igénybe véve, fennebb látók, hol elmondók az 1694-ben a tatárok felett kivívott fényes győzelmét a csíkiaknak. – E szorosban a folyam jobb partján Vérkápolna nevü hely van, hol rom-maradványai látszanak egy hajdan ott állott imolának. A hagyomány azt mondja, hogy azon kápolna emléképülete volt az itten vérontással kivivott győzelemnek, miért neve Vérkápolna lett. Losteiner ezen, és egy másik, a szentkirályi határon levő, sz. Bertalannak szentelt kápolnáról tesz emlitést*.
A szoros alsó torkolatjában, a (balparti) Tiva patak Oltba ömlésénél fekszik Szent-Király, mely falu a XIV. század első felében S. Rex néven önálló egyházközségként szerepel*. Neve kétségtelenül sz. István királytól ered, ki egyházának védszentje. Azonban ezen vallásos, inkább az egyházközség fogalmát kifejező elnevezés mellett a falu tizedeinek külön neveiben feltalálhatjuk ős nevét is, mert Szentkirálynak északi részét ma is Poklonfalvának, keleti részét (Sz. Márton felé) Kincsesszegnek, másik erre eső tizedét Tivának, végre Olton tul eső részét Elvei-nek nevezik. Ezen utóbbi, az itt keletre kanyarodó Olton tul, a többi résztől teljesen elkülönitett csoportot alkot. Hogy régen külön falu volt, azt az 1567-ik évi regestrumból láthatjuk, hol Zentkyraly 23 kapuval külön, Poklandffalwa11 kapuval ismét külön van bejegyezve. Ma ugy egyházilag, mint hatóságilag egy községet alkotnak.”
Fennállásuk 45. jubileumát nagyszabású gálaműsorral ünnepelték a Clevelandi Cserkész Regös Csoport jelenlegi és volt tagjai november 10-én, szombaton, a Lakewood-i középiskola dísztermében. A bölcsőtől a sírig című előadásukban bemutatták mindazokat a néptáncokat és hagyományokat, amelyeket a legnagyobb magyar diaszpóraközösség évtizedek óta ápol. Fellépett a regösök apraja-nagyja, s a közel 120 résztvevővel megvalósult műsor most is nagy sikert aratott.
Az Egyesült Államokban Clevelandben alapították meg elsőként a cserkészmozgalmat 1951-ben, s azóta több mint ezer helyi magyar fiatal tette le a fogadalmat. Ma is négy csapat működik a városban: a fiúké és a lányoké mellett két felnőtt csapat is heti rendszerességgel tart összejöveteleket. 1973-ban a serdülők kezdeményezésére alakult meg a Cserkész Regös Csoport a Kárpát-medence magyar népi hagyományainak elsajátítása és megőrzése céljából. Tagjai az aktív cserkészek köréből kerülnek ki, akik kutatják a népművészet kincseit, s a néptánc, a népzene, a népviseletek, valamint a népszokások területén végeznek értékteremtő tevékenységet. Ötévente tartanak gálaműsort, amikor számot adnak fejlődésükről.
Az idei, 45. jubileumi gálán film-bejátszásokon is láthattuk, milyen sok fiatal vesz részt a hagyományápolásban. Betlehemeznek, kántálnak, locsolkodnak, májusfát állítanak, tojást festenek, de ők készítik a népviseleteik nagy részét is. A Tábor Mátyás és Nádas Andrea regösvezetők által összeállított műsorban különböző tájegységek táncait mutatták be, nagy utat járva be Kazártól Kalocsán át egészen Kalotaszegig, többek között somogyi, szilágysági, délvidéki, gyimesi csángó és gömöri táncokkal kápráztatva el a közönséget. A talpalávalót az ifj. Magyar Kálmán vezette torontói Gyanta zenekar és a helyi Harmonia együttes tagjaiból verbuvált formáció húzta.
A bölcsőtől a sírig című kétrészes előadásban egy leány életét követhettük végig a születéstől a halálig, amelyben a főszereplő által viselt piros cipő magát a hagyományt jelképezte. Az élet állandó körforgását, ahogyan a tudás átöröklődik a következő nemzedéknek. Az árván maradt piros cipő felvétele volt az est számomra legemlékezetesebb pillanata. A legszebb dal pedig a kezdő altató, a legkülönlegesebb tánc a gyimesi csángók jártatója, a leghatásosabb jelenet a lányok magyarbődi karikázója, a legszebb ruha a mérai kalotaszegi, amelyet a legnagyobb mulatásra, a fináléban öltöttek magukra a táncosok.
A clevelandi regös gála szereplőinek szinte mindegyike már Amerikában született másod- vagy harmadgenerációs magyar. Megható volt látni, ahogy anyák és lányaik együtt álltak a színpadon, őrizve felmenőik hagyományát a messzi távolban. A cserkészek és a regösök azt vallják, ez számukra életstílus, amely meghatározza az identitásukat. Minden szabad idejüket a magyar nyelv és kultúra ápolásának áldozzák, ami erősíti az összetartozás érzését.
Az est díszvendége Szabó János néptáncpedagógus volt, a Nógrád Táncegyüttes alapítója, aki Salgótarjánból érkezett Clevelandbe, hogy szakmai tanácsaival segítse a felkészülést. Kapcsolatuk 1996-ban kezdődött, amikor a palóc tradíciókat őrző észak-magyarországi Kazáron gyűjtöttek anyagot a regösök egy tanulmányútjuk során. A mester azóta több koreográfiát tanított be nekik, és számos amerikai magyar fesztiválon is közreműködött, mindenhol megerősítve tanítványait a néptánc és a népzene szeretetében. Hiszen, mint azt rádiónknak nyilatkozta: „Egyedül még sírni sem jó, örülni pedig csak közösségben lehet.”
A regös gála ezért is az egyik legnagyobb ünnep, amellyel a clevelandi magyarok a megmaradásukat ünneplik. Idén a közreműködőkkel és a nézőkkel együtt 750-en voltak jelen a helyszínen, a Bocskai Rádió élő közvetítésének köszönhetően pedig több ezren lehettek részesei az eseménynek a világhálón keresztül. Most is hosszan tartó tapssal, illetve dicsérő üzenetekkel jutalmazták a fiatalokat, akik aztán hajnalig ropták a táncot a cserkészházban, az utóbulin. Életerős és megújuló közösség viszi tovább Clevelandben őseink örökségét.
További képek elérhetők a Regös Csoport FB-oldalán, ide kattintva!
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
1 A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a vad hűs forrás tövében.
A vadász még lesben ül sokáig, Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig, S ím a várt szerencse megjelent: Ah de nem vad, könnyü kis pillangó S szép sugár lány, röpteként csapongó.
“Tarka lepke, szép arany pillangó! Lepj meg engem, szállj rám, kis madár; Vagy vezess el, merre vagy szállandó, Ahol a nap nyúgodóba jár.” Szól s iramlik, s mint az őz futása, Könnyü s játszi a lány illanása.
“Istenemre!” szóla felszökelve A vadász: “ez már királyi vad! ” És legottan, minden mást feledve, Hévvel a lány nyomdokán halad. Ő a lányért, lány a pillangóért, Verseneznek tündér kedvtelésért.
“Megvagy!” így szól a leány örömmel, Elfogván a szállongó lepét; “Megvagy!” így szól a vadász, gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét; S rezzent kézből kis pillangó elszáll; A leány rab szép szem sugaránál.
2 Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? Áll a ház még, bár fogy gazdasága S telt pohárnál űl az ősz maga. A sugár lány körben és a vendég; Lángszemében csábító varázs ég.
S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért, A kupák már felvillantanak, Ősz vezére s a hon nagy nevéért A vén bajnok könyei hulltanak; Most könyűi, vére hajdanában Bőven omlott Nándor ostromában.
“Húnyt vezérem ifju szép sugára” Szól az ősz most “éljen a király!” A vadásznak vér tolúl arcára S még kupája illetetlen áll. “Illetetlen mért hagyod kupádat? Fogd fel, gyermek, és kövesd apádat.”
“Mert apád én kétszer is lehetnék És ha ittam, az nincs cenkekért; Talpig ember, akit én említék, Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!” S illetődve s méltóság szemében, Kél az ifju, tölt pohár kezében:
“Éljen hát a hős vezér magzatja, Addig éljen, míg a honnak él! De szakadjon élte pillanatja, Melyben attól elpártolni kél; Egy király se inkább, mint hitetlen: Nyűg a népen a rosz s tehetetlen.”
S mind zajosban, mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment. A leányka híven és hivebben Bámulá a lelkes idegent. “Vajh ki ő, és merre van hazája? ” Gondolá, de nem mondotta szája.
“Téged is, te erdők szép virága, Üdvözölve tisztel e pohár! Hozzon isten egykor fel Budába; Ősz apáddal a vadász elvár; Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában.”
Szól s bucsúzik a vadász, rivalva Inti őt a kürthang: menni kell. Semmi szóra, semmi biztatásra Nem maradhat vendéglőivel. “Emlekezzél visszatérni hozzánk, Jó vadász, ha meg nem látogatnánk.”
Mond szerényen szép Ilonka, állván A kis csarnok végső lépcsején, S homlokán az ifju megcsókolván, Útnak indúl a hold éjjelén. S csendes a ház, ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma.
3 Föl Peterdi s bájos unokája Látogatni mentenek Budát; Minden lépten nő az agg csodája; Mert sok újat meglepetve lát… A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra.
S van tolongás s új öröm Budában: Győzelemből várják a királyt, Aki Bécset vívó haragában Vérboszút a rosz szomszédon állt. Vágyva néz sok hű szem ellenébe: Nem vidúl még szép Ilonka képe.
“Hol van ő, a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordúlt életén? Honn-e, vagy tán messze költözötten Jár az őzek hűvös rejtekén?” Kérdi titkon aggó gondolattal, S arca majd ég, majd szinében elhal.
S felrobognak hadvész-ülte képpel Újlaki s a megbékült Garák. S a király jő, fölség érzetével Környékezvén őt a hős apák. Ősz Peterdi ösmer vendégére, A király az: “Áldás életére!”
“Fény nevére, áldás életére!” Fenn kiáltja minden hű ajak; Százszorozva visszazeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és merőn áll.
“A vadászhoz Mátyás udvarában Szép leánykám, elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád.” Szól az ősz jól sejtő fájdalommal, S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.
És ha láttál szépen nőtt virágot Elhajolni belső baj miatt, Úgy hajolt el, félvén a világot, Szép Ilonka titkos bú alatt. Társasága lángzó érzemények, Kínos emlék, és kihalt remények.
A rövid, de gyötrő élet elfolyt, Szép Ilonka hervadt sír felé; Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. A király jön s áll a puszta házban: Ők nyugosznak örökös hazában.
„Számoljátok össze, eddig hányszor volt olyan, hogy egy számotokra elkeserítő helyzetben azt mondták a közeli ismerősök: »Nyugi, minden rendben lesz! Csak gondolkodj pozitívan!« Én nem biztos, hogy a két kezemen össze tudom számolni… Persze, az optimista hozzáállás fontos, de azért mindennek van határa. Még a pozitív gondolkodásnak is. Legalábbis szerintem” – állítja a cikk szerzője, Dakos Edit.
Amióta divatosak lettek az alternatív elmefejlesztő és stresszkezelő módszerek, egyre többen és többen tanácsolják a környezetemben, amikor valami miatt aggódok vagy izgulok: „Gondolkodj pozitívan, be kell vonzani a jó dolgokat!”. Az esetek többségében elengedem ezeket a jó szándékú, mégis szerintem közhelyes tanácsokat a fülem mellett, mert nálam még egyszer sem vált be a vonzás törvénye. Ezt viszont többé nem fogom elmondani a kedves ismerőseimnek, mert van rá azonnali reakciójuk: „Mert nem akartad eléggé!”. (…) Tudom, hogy ez most úgy tűnik, mintha én egy borzalmasan pesszimista és negatív szemléletű valaki lennék, de egyszerűen csak arról van szó, hogy nálam nem vált be ez a módszer, és inkább leszek egészségesen optimista, mint elvakult öngyógyító.
A pozitív gondolkodásnak vannak negatív hátulütői
Hiába bármilyen coach vagy inspiráló üzenet, ha alacsony az önbecsülésünk, a lelkifröccs sok esetben csak ront a kedélyállapotunkon. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint például az ilyen „szeretnivaló vagyok” típusú üzenetek azokra az emberekre vannak jó hatással, akik egyébként is elfogadják magukat. Viszont a kevés önbizalommal rendelkezők önértékelése ezektől a szavaktól még nem fog megváltozni. Sőt, a pozitív gondolkodás sokszor passzívabbá teheti az embert. „Ha egészségügyi problémánk van, elégedetlenek vagyunk a munkánkkal vagy a párkapcsolatunkban, akkor tennünk kell valamit, hogy megváltozzon a helyzet. Az optimista hozzáállás remek dolog, viszont a legfontosabb mégis az, hogy cselekedjünk” – vallja Maja Jovanovic professzor.
Nem lehet vezényszóra szeretni
Ha már a párkapcsolatoknál tartunk: egy szerelmi csalódás vagy válás után senki sem akar egyedül maradni. Megpróbálunk hamar új párra lelni, szörfözünk a társkereső oldalakon, igyekszünk minden potenciális jelöltben meglátni a jót, szeretnénk újra szeretni. Viszont a szerelem nem olyan dolog, ami parancsszóra érkezik az életünkbe, ahogy az álmainkban elképzeltük, bevonzottuk. „A kényszerítő magatartás sokszor ahhoz vezet, hogy nem tanulunk a korábban elkövetett hibáinkból” – mondják a pszichoterapeuták. „Meg kell próbálni tanulni a fájdalmainkból és a veszteségeinkből. Tudni kell átalakítani és eltüntetni a félelmeinket. Sokkal többet ártunk magunknak azzal, ha ezeket az érzéseket elnyomjuk a pozitív gondolkodásunkkal” – teszik hozzá. Arról nem is beszélve, hogy az erőltetett pozitív gondolkodás még nagyobb terhet róhat az emberre.
Nincs olyan, hogy mindig jó
A súlyos betegségben szenvedők egy részét például kifejezetten zavarja a környezetükből érkező, sürgető hozzáállás: „Ne add fel a harcot!” vagy „Maradj pozitív!” Míg egyeseknél hasznosnak bizonyul a lelkesítés, addig sokakra ezzel csak egy plusz nyomás helyeződik. „Jobb lenne, ha elengedném magam?” – joggal tenné fel most a kérdést minden túlzottan pozitívan gondolkodó ismerősöm, és erre csípőből azt válaszolnám, hogy persze, hogy nem. De tényleg azt gondolom, hogy ha lehet, én inkább az arany középutat választom.
Így lehetünk egészségesen optimisták – hogy reálisabban lássuk a világot:
1. Legyen mindig B-tervetek! 2. Ne aggódjatok mindent túl. 3. Írjatok listát azokról a dolgokról, amik jók az életetekben. 4. Minden reggel ébredés után adjatok hálát három dologért, lefekvés előtt pedig fogalmazzatok meg három olyan aznapi tettet, amiért büszkék lehettek magatokra.
Mindezek mellett pedig maradjatok optimisták. De csak egészségesen.
2 tojás 1 közepes fej káposzta 2-3 édes alma liszt olaj víz só
A házi tészta elkészítése:
Annyi tojásból készítjük, ahány személyre főzünk. Tojásonként kb. fél dl vízzel számoljunk (1,7 oz). Villával felverjük a tojásokat, hozzáadva a vizet és egy kevés sót. Majd annyi lisztet gyúrunk hozzá, amennyit felvesz. Minél keményebb a tészta, annál jobb. 10-15 percet pihentetjük, majd elnyújtjuk jó vékonyra. Ha van időnk, várunk, amíg megszárad. Így könnyebb felvágni háromszög, rombusz vagy négyzet alakúra. Közben egy lábasban vizet teszünk fel, s amikor forr, beledobjuk a tésztát. A főzési idő 3-5 perc. Amikor kész, leszűrjük, s ha még nincs kész a feltét, fedő alatt tartjuk, hogy ne száradjon ki.
Az almás káposztás feltét:
A káposztát legyaluljuk, vagy vékonyan felszeljük, egy kevés sót adunk hozzá, majd egy nagyon kicsi olajon, víz hozzáadása nélkül, fedő alatt pároljuk. Kb. 15 perc után hozzáadjuk a vékonyabb szeletekre vágott, vagy szintén legyalult almát, s együtt pároljuk még kb. 15 percig. (Ha ropogósabban szeretjük a káposztát, vagy zsenge, akkor nem kell olyan sokáig párolni.) Amikor kész, hozzáadjuk a tésztát, és összemelegítjük.
A feltét nemcsak tésztára jó, elkészíthetjük köretnek húsok, sültek mellé is.
Szemere Zita, Áder János, Németh Judit, Placido Domingo, Molnár Levente és Herczegh Anita (Fotó: Nagy Attila)
Bár ez a beszámoló nem a színibírálat terepe, nem tudtam nem szakmai szemmel is nézni a Magyar Állami Operaház New York-i turnéjának Bánk bán előadását. Azon gondolkodtam, vajon elég impozáns-e a Vidnyánszky Attila által rendezett előadás a New York-i közönségnek. Nem túl művészieskedő-e a látvány a kopott plexifallal, az üres terekkel és az egyértelmű szimbólumokkal, úgy mint a vacsorára feltálalt „csodaszarvas” vagy a Hamlet-párhuzamok. Úgy éreztem, sok a kihagyott lehetőség, s attól tartottam, aki nem ismeri jól a történetet, nem fogja észrevenni a sokszor sötétben, takarásban zajló kulcsjeleneteket. A történet súlyához képest nem éreztem elég drámainak a zenét, azon gondolkodtam, vajon mennyire „nemzeti”, illetve nemzetközi viszonylatban mennyire aktuális ez a téma… – aztán magukkal ragadtak az ismert dallamok. (A szaksajtóban később megjelent dicsérő kritikák, amelyeket az Opera sajtóközleményeiben is szemléznek, cáfolták aggályaimat.)
Bánk bán tapsrend. Fotó: Nagy Attila (Forrás: Magyar Állami Operaház)
Különben is egyre jobban előtérbe kerültek az alakítások, s a lenyűgöző formában lévő énekesek. A zenekar is kiválóan játszott Kocsár Balázs vezénylete alatt, s még Szemere Zita gyönyörűen kidolgozott pianói alatt is telítetten szólaltak meg. Az ő Melinda-alakítása volt egyébként számomra a legemlékezetesebb. Lírai koloratúrszopránja hol érzékien, hol teltebben csillogott, s a a fiatal szoprán a nehéz, hosszú áriákban is magabiztos technikai tudásról adott számot. Méltó párja volt Bánk szerepében a már nemzetközi elismertségett szerzett Molnár Levente, akinek erőteljes baritonja talán az első este szólt fényesebben, alakítása azonban a második előadásra lett igazán meggyőző. Rácz Istvánt ünnepelte még kiemelten a közönség Tiborc megformálásáért.
Szemere Zitával a november 4-i gálaest próbája közben beszélgettünk a szerepéről, s arról, hogyan élte meg a New York-i sikert.
Szemere Zita Melinda szerepében debütált New York-ban, ahol a november 4-i gálaműsor próbaszünetében sikerült őt mikrofonvégre kapnunk. Ismerjék meg önök is, érdemes!Vonatkozó cikkünk: https://www.bocskairadio.org/bank-ban-es-magyar-gala-az-opera-turnejan-jartunk-2-resz-videoval/
A vasárnap esti magyar gála méltó lezárása volt az operás első hétnek, de már a balettprodukciókból is kaphattunk ízelítőt. A Himnusszal kezdődött az est, valamint Marton Éva, Kossuth-díjas operaénekes köszöntőjével, aki felidézte pályájának legszebb időszakát, a Metropolitan Operában eltöltött évtizedek sikereit. A nemzeti gyásznapon tartott műsor ezután az 1956-os szabadságharcról való megemlékezés jegyében zajlott. Almási-Tóth András művészeti igazgató letisztult koncepciója jó keretet adott a programnak. Az első részben főként Erkel-művek, a Hunyadi László és a Bánk bán legszebb áriái hangoztak el, miközben a forradalom és a harcok archív felvételeit láttuk. László Boldizsár Bánk-áriája mellett Rőser Orsolya Hajnalka teljesítményét értékelte legjobban a közönség, megérdemelten. A Felméry Lili és Leblanc Gergely által kimagasló precizitással és érzékiséggel előadott Hans van Manen-koreográfia Erik Satie zenéjére már átvezetett a második részhez, amelyben a történelmi események miatt egymástól messzire szakadt párok, családtagok érzései kerültek középpontba: a honvágy, a sóvárgás és a magány.
Balog József, a Bogányi-zongora és Vellai Krisztina. Fotó: Nagy Attila (Forrás: Magyar Állami Operaház)
Néhány jelzésértékű gesztus, a szimbolikus tárgyak és a feketéből a piroson át kiszínesedő jelmezek finoman „aktualizálták” az elhangzott Kodály-műveket. A rendezők érezhetően tudták, kinek készítik a gálát, s a korántsem koherens amerikai (magyar) közegben elegáns módon, magas művészi színvonalon, érzékenyen vitték át „üzenetüket”. A műsor egyszerre prezentálta a magyarok hazafiasságát, a népi és magas művészeti örökségére való büszkeségét, ugyanakkor az elszakadás nemzeti és egyéni traumáját. A Székely fonóból előadott részletek alatt pl. kézzel írt levelek hullottak a (máskor csillagossá váló) égből, a Csitári-duett énekes párját egy artista páros „kettőzte le”, megjelenítve a távol lévő kedves hiányát. Balog József Bogányi-zongorán előadott Liszt: Magyar fantáziája után, a ráadásban Vellai Krisztina levegőakrobata piros szalagos produkciója keltett csodálatot, az élet múlékonyságára és a szárnyalásért vállalt kockázatra emlékeztetve a publikumot. S miközben a fináléban már a legifjabb nemzedék ropta a táncot, bennem a Gál Erika által mély átéléssel előadott Szegény vagyok, szegények születtem nóta sorai visszhangoztak a (magyar) lélek örök elvágyódásáról. A közönség szűnni nem akaró ovációval jutalmazta a gálaestet, amely a Szózat felemelő, közös éneklésével ért véget.
Az előadások után a nézők az Opera jóvoltából ajándékot is kaptak, részleteket a Bánk bánból és egy bemutatkozó kisfilmet. Azonban biztos vagyok abban, hogy minden pillanat felejthetetlen élmény volt mindazok számára, akik ott tudtak lenni egy-egy előadáson. A felfokozott ünnepélyesség, a kimagasló művészi színvonal, az előadók kiváló teljesítménye, a siker és az öröm feledtették a hétköznapok nehézségeit, s azt éreztük, a művészet valóban hidat képezhet nyelvek, kultúrák, nemzetek között. Jó volt magyarnak lenni ebben az egy-két hétben New York-ban, amit nemcsak a művészek, hanem mi is magunkkal viszünk.
Nagy felhajtás kísérte a Magyar Állami Operaház 134 éves történetének első teljes értékű amerikai turnéját, amellyel egy régi álom vált valóra. Ókovács Szilveszter főigazgató rádiónknak adott előzetes interjújából is tudható, hogy a nyolc évvel ezelőtt meghiúsult Bánk bán vendégjáték terve óta keresték az alkalmat a bemutatkozásra. Az október 30-án kezdődött kéthetes vendégjátékot másfél évig szervezte az Opera csapata, s az is kiderült, hogy a New York-i Lincoln Centerben, a Metropolitan Opera és a New York-i Filharmonikusoknak otthont adó impozáns épületek közvetlen szomszédságában álló David Koch Theatert az intézmény kibérelte erre az időszakra, jelentős szervezési és anyagi kockázatot vállalva magára. Ismeretlen helyen és idegen kulturális közegben, szakszervezeti szabályok útvesztőjében hozták össze a lehetetlent, s állítottak színre négy operaelőadást, három balettet és egy gálakoncertet, valamint számos kísérőprogramot. S tanúsíthatjuk, első osztályú produkciókat mutattak be, amelyekkel meghódították a New York-i közönséget, sőt a kritikusokat is.
Magyar flashmob a Lincoln Centerben. Fotó: Nagy Attila (Forrás: Magyar Állami Operaház)
Telt házas, állótapsos siker kísérte tehát az Opera turnéját, s úgy hírlik, az együttműködés hamarosan folytatódik: a New York City Opera és a Magyar Állami Operaház igazgatói szándéknyilatkozatban rögzítették, hogy a következő három évben műsorra tűzik egymás produkcióit. Az első éppen nemzeti operánk, a Bánk bán bemutatója lesz, amelyet most először láthatott az amerikai közönség, s amelyet a legnagyobb várakozás övezett mindenki részéről. Ez volt a nyitóelőadás, amelyen hivatalos útját megszakítva részt vett Áder János köztársasági elnök is, még inkább reflektorfénybe helyezve az eseményeket. Az előadás előtt Bogyay Katalin ENSZ-nagykövet köszöntötte a vendégeket, köztük azt a többszáz ENSZ-diplomatát, akik elfogadták a meghívást, valamint Placido Domingo világhírű tenort, aki Marton Éva, nemzetközi hírű operadívánk mellett a turné egyik fővédnöke volt. Domingóról szakmai berkekben köztudott, hogy nagy rajongója Erkel operájának, s régóta tervezi, hogy mind színpadon, mind filmen megrendezi.
A turné diplomáciai presztízsét növelte, hogy Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár személyében az Emberi Erőforrások Minisztériuma is képviseltette magát, amely nemcsak az Opera fenntartójaként és a vendégjáték fő támogatójaként érdemel külön említést, hanem a számos kísérőprogram megvalósításáért is. Hogy miért tartották fontosnak a kiemelt jelenlétet, arról államtitkár úr beszélt rádiónknak egy rövid interjúban.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár személyében az Emberi Erőforrások Minisztériuma is képviseltette magát New York-ban, amely nemcsak az Opera fenntartójaként és a vendégjáték fő támogatójaként érdemel külön említést, hanem a számos kísérőprogram megvalósításáért is. Hogy miért tartották fontosnak a kiemelt jelenlétet, arról államtitkár úr beszélt rádiónknak egy rövid interjúban.Összefoglaló cikkünk: https://www.bocskairadio.org/meghoditottak-new-york-ot-1-resz-az-opera-turnejan-jartunk-videokkal/
A Külügyminisztérium Vincze Máté vezette New York-i Magyar Kulturális Intézetével és a Kumin Ferenc által vezetett helyi főkonzulátussal együttműködésben városszerte több magyar vonatkozású program is zajlott High Note Hungary fesztivál néven. A megnyitó előtt a Kiégő Izzók budapesti tervezőcsapata fényfestéssel „piros-fehér-zöldre” festette a Manhattan-hidat, a Fővárosi Nagycirkusz artistái, az Opera zenészei és a brit tehetségkutatóból ismert Fricska akrobatikus néptáncformáció tagjai esténként flashmobbal hívták fel a Lincoln Center járókelőinek figyelmét a magyar eseményekre, ahol egyébként a Koch Színház homlokzatán látványos molinók és plakátok hirdették az előadásokat. A Kulturális Intézetben az idén 100 éves Bartók-operáról, a Kékszakállúról tartottak zenetörténeti előadást Komlósi Ildikó és Palerdi András operaénekesek, valamint Zsoldos Bálint zongoraművész közreműködésével, aki egyébként az előadások előtti „ráhangoló” koncerteket is kísérte. Az Opera zenekara a Carnegie Hallban vendégeskedett, s a koncert második felében magyar zeneszerzők, Kálmán, Lehár, Bartók és Dohnányi műveit vitte sikerre Rost Andrea operaénekes előadásában. A koncertet részben Domingo vezényelte, aki részt vett a Virtuózok tehetségkutató fiatal művészeinek bemutatkozó koncertjén is. Emellett jazz- és komolyzenei koncerteket láthattak az érdeklődők, és kortárs magyar képzőművészek munkáiból is nyílt kiállítás. Szóval nehéz volt ezekben a napokban New York-ban úgy közlekedni, hogy ne bukkanjuk a magyar kultúra hírére, produktumaira. Ami pedig büszkeséggel tölti el az embert, még akkor is, ha csak turista.
Az Opera művészei a sajtófogadáson: Gál Erika, Sümegi Eszter, László Boldizsár és Komlósi Ildikó. Fotó: Nagy Attila (Forrás: Magyar Állami Operaház)
Az amerikai diaszpóra életében azonban kiemelt jelentőségű volt az eseménysorozat, hiszen ritkán van alkalmuk a kortárs magyar „elit” művészet legjobbjaival találkozni. Sokan utaztak ide más városokból is, a clevelandiek például a Bánk bán szombati reprízén közös fényképpel örökítették meg az emléket. Jó érzés volt látni a másod- és harmadgenerációs magyarokat, akik nagy örömmel köszöntötték egymást, s osztották meg élményeiket a látottakról. Szép számban voltak ott minden előadáson, ám a Koch Színház 2500 férőhelyes nézőterét zömében mégis amerikaiak foglalták el. Köztük sok operarajongó, akik hangos brávókkal, és a leginkább tetsző áriák után percekig tartó ovációval jutalmazták a művészeket. Már a Hazám, hazám első ütemeire várakozással teli morajlás futott végig a teremben, arról árulkodva, hogy ismerik Erkel legnépszerűbb áriáját. Molnár Levente az opera „eredeti”, bariton változatának címszerepében, László Boldizsár tenor pedig a gálaesten aratta le vele a babérokat, s magam sem tudnám eldönteni, melyiket hallgatnám inkább. A Bánk bánnal egyébként is magasra tette az Opera a lécet. Ha nem is sikerült az első este ugyanúgy, mint otthon (l. Ókovács Szilveszter blog-bejegyzéseit az origo.hu oldalon, ide kattintva), a nézőtérről tökéletesnek látszott, s kiváló minőségben zajlott, szólt minden.
Mivel a Bocskai Rádió is fontosnak érezte, hogy részt vegyen és tudósítson a Bánk bán amerikai ősbemutatójáról, a főszerepet játszó Molnár Leventét a repríz előadás után kérdeztük az élményeiről.
A Székelyföldről származó Molnár Levente nem ismeretlen a New York-i közönségnek, hiszen a Metropolitan Operában korábban szép sikeret ért el.Magyar produkcióban viszont most először mutatkozott be a Lincoln Centerben, mégpedig nemzeti operánk, a Bán bán címszerepében. Erkel Ferenc operája, amelyet most először láthatott az amerikai közönség, állótapsos sikert aratott a Koch Színházban. Az ünnepelt bariton énekessel a repríz előadás után beszélgettünk.Vonatkozó cikkünk: https://www.bocskairadio.org/meghoditottak-new-york-ot-1-resz-az-opera-turnejan-jartunk-videokkal/
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
1 of 7
Fényfestés a Manhattan-hídon (Fotó: Nagy Attila)
A Bánk bán amerikai ősbemutatója előtti pillanatok Placido Domingóval (Fotó: Nagy Attila)
A köztársasági elnöki pár intézményvezetők, a kulturális államtitkár, a világhírű tenor és az ENSZ-nagykövet társaságában a díszbemutatón (Fotó: Nagy Attila)
A Koch Színház nézőtere (Fotó: Nagy Attila)
Jelenet a Bánk bánból (Fotó: Nagy Attila)
Molnár Levente a Bánk bán címszerepében (Fotó: Nagy Attila)
