Tálas Tünde

Gyerekkoromban azt gondoltam,hogy színésznő leszek. Természetesen balerina is szerettem volna lenni, énekes vagy híres sportoló. Ezek lehetnek a legnagyobb álmok egy kisleány képzeletében. Nem lettem balerina, sem táncos, sem színész. Viszont a kamerához mégis közel kerültem, csak a másik oldalára. Hosszú út vezetett idáig az alföldi kis faluból. Debrecen mellett él a családom, s én magam is a cívis város szülöttje vagyok. A Református Nagytemplom városában inkább csak tapogatóztam, hogy merre is az arra. Miután elvégeztem a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolát Budapesten találtam magam, s pár évet tanítottam. A tanítás után talán a gyermekkori álmok vezettek másfelé, s így jutottam el az ELTE Szociológia- Fekete Doboz Alapítvány Dokumentumfilmes iskolájába. Kicsit fellélegeztem, mint mikor hazaérkezik az ember hosszú utazás után. Több mint 10 éve már, hogy a médiában dolgozom. Több dokumentumfilmet és számos televíziós műsort készítettem ez idő alatt. A kultúra területén otthonosan mozgok, és a dokumentumfilm-készítés az, amely legnagyobb örömet és kihívást jelent számomra. Clevelandbe a Bocskai Rádióhoz  a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként kerültem.  A rádiózás viszonylag új terület, de mivel kíváncsi természetű vagyok és érdeklődő, a riportok során rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy a mikrofon a kamerához vagy a diktafonhoz van csatlakoztatva, a lényeg, hogy egy csillogó szempár nézzem rám, akinek újabb kérdést lehessen feltenni.