Újabb tanévet kezdett a clevelandi Nebuló Magyar Nyelviskola, amely 2014 óta dolgozik azon, hogy a magyar nyelv, kultúra, történelem és hagyományok a következő generációk számára is élő örökséget jelentsenek. Az iskola alapító-igazgatója, Krasznai Beáta és lánya, Krasznai Ráhel a Bocskai Rádió adásában meséltek az elmúlt évek tapasztalatairól, az idei tervekről és arról, hogyan lehet a többgenerációs amerikai magyar számára egyszerre természetes és örömteli a magyar nyelv használata.
A Nebuló Magyar Nyelviskola története 2014-ben kezdődött a clevelandi Első Magyar Református Egyház közösségében, Walton Hillsben. Az iskola létrejöttét, ahogy Krasznai Beáta fogalmazott, valahol a szükség szülte. Egy nagyobb programra készülve ugyanis kiderült, hogy a gyerekek magyar nyelvtudása nagyon különböző: volt, aki már tudott olvasni magyarul, másoknak viszont szükségük volt az alapok megerősítésére. Néhány tanári végzettséggel rendelkező szülő ezért úgy döntött, hogy a vasárnap délelőtt egy részét a gyerekek oktatására fordítják.
A kezdeti, egyórás foglalkozásból mára szervezett magyar iskola lett, ahol az írás és olvasás mellett történelem, földrajz, irodalom, kultúra és hagyományok is helyet kapnak. A Nebuló szorosan együttműködik az egyházzal és a vasárnapi iskolával, ugyanakkor a két program külön működik. A délelőtt lazább, játékosabb része után 11 órától kezdődik a tulajdonképpeni iskolai foglalkozás, amelyben már nagyobb hangsúlyt kap a rendszeres tanulás.
Az idei tanévben várhatóan 25–30 gyermek vesz részt az oktatásban, öt csoportban. A diákok magyar nyelvtudása azonban jelentősen eltér egymástól. Vannak, akik jó magyar nyelvismerettel érkeznek, mások értik a nyelvet, de nehezen szólalnak meg, és olyanok is, akik szinte egyáltalán nem beszélnek magyarul. Ezért az iskola az új tanévben külön kezdő csoportot is indít, amelyet Krasznai Ráhel vezet.
A tanítás során nem kizárólag a hagyományos életkori felosztást követik. Beáta szerint ugyanis legalább ilyen fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a közösségben. „Az elsődleges cél, hogy érezzék jól magukat abban, hogy magyarok között vagyunk, magyar gyerekekkel vagyunk együtt” – fogalmazott. Így előfordulhat, hogy egy gyermek a saját korosztályánál eltérő szintű csoportba kerül, ha ott több hasonló érdeklődésű vagy személyiségű társra talál.
Ráhel számára különösen fontos ez a személyre szabott megközelítés. Az iskola egykori diákjaként ma már ő is a tanári kar tagja, és két-három éve online is tanít magyarul gyerekeket. Saját motivációjáról elmondta: „Életemben nem jártam Magyarországon iskolába. Én itt nőttem fel, anya tanított meg engem magyarul beszélni, írni-olvasni, illetve a Nebulóban tanultam, és ezt szeretném átadni.”
Az anya és lánya közös munka különleges generációs kapcsolatot is jelent. Ráhel korábban maga is a Nebuló diákja volt, ma pedig olyan gyerekeket tanít, akikkel nemrég még együtt vett részt a közösségi programokon. Elmondta, hogy eleinte a gyerekek számára is furcsa volt a szerepcsere: „Együtt voltunk például vasárnapi iskolában, és most már a vasárnapi iskolát részben én viszem, meg én tanítom.” Az édesanya számára pedig öröm látni, hogy legidősebb gyermekük fokozatosan átveszi a identitásmegőrző-stafétát. „Nagyon büszke vagyok arra, hogy Ráhel ilyen sok mindenben magától részt vett, átvesz” – mondta.
Krasznai Beáta elmondása szerint a Nebulót mindig is a közösség tartotta össze. Így az oktatási program fontos részei a tanórákon kívüli közösségi események is: kirándulások, farmtúrák, tökfaragás, Mikulás-program, színdarabok. A magyar és az amerikai kultúrát sem egymással szemben álló világként kezelik. A Mikulás mellett például a Grincs is megjelenik a programokban, mert a cél az, hogy a gyerekek saját, amerikai környezetükben is természetesen éljék meg magyarságukat. A felsorolt alkalmak tehát nem pusztán szórakoztató jellegűek: az iskola vezetője szerint éppen az ilyen élmények segítenek abban, hogy a gyerekek pozitív emlékeket társítsanak a magyar közösséghez.
A közösségi élmények a magyarországi programokhoz is kapcsolódnak. Krasznai Ráhel idén már nem táborozóként, hanem kísérő tanárként vett részt a Rákóczi Szövetség programján, ahol diaszpórából érkező fiatalokkal találkozott. A mintegy 900 résztvevő között körülbelül 170 diaszpórából érkező gyermek volt, akik között a magyar nyelvtudás szintén nagyon különböző volt. Ráhel szerint különösen értékes tapasztalat, amikor a gyerekek Magyarországon megtapasztalják, hogy a magyar nyelv valóban használható a mindennapi életben.
A Nebulóban az oktatásnak hosszabb távú céljai is vannak. A nagyobb diákok számára minden tanévnek megvan a maga történelmi és irodalmi fókusza, emellett az iskola szereplésekkel, megemlékezésekkel és műsorokkal is igyekszik elmélyíteni a tanultakat. Beáta különösen büszke arra, hogy egyes diákok akár egy évtizeden keresztül is a közösség tagjai maradnak. Ez valahol lehet az iskola tevékenységének a fokmérője is. Hosszú távú céljuk, hogy a tanulók középiskolai éveik végére olyan magyar nyelvtudást szerezzenek, amely lehetővé teszi a magyar nyelvi vizsga sikeres teljesítését.
A Nebuló számára azonban talán nem is a megszerzett tudás az egyetlen mérce: „Én erre a szeretetre, erre az összetartásra vagyok büszke, hogy jó magyarnak lenni nálunk.” Ráhel személyes célja az idei tanévet illetően hasonló: azt szeretné, hogy a hozzá kerülő kezdő diákok a tanév végére magabiztosabban merjenek magyarul megszólalni. „Az én álmom, hogy a magabiztosságot növeljem” – mondta.
Beáta az iskola vezetőjeként arra vágyik, hogy az iskola a következő években is hasonlóan folytathassa a munkáját: „Menjünk így tovább még sok évig, pont úgy gondolom, annyi diákunk van, amennyit a tanárok elbírnak, és minőségi munkát tudunk velük végezni.”
A Nebuló Magyar Nyelviskola új tanéve tehát nemcsak új feladatokat és célokat hoz a tanárok számára, hanem egy több mint egy évtizede épülő történet következő fejezetét is. Egy történetét, amelyben az egykori diákból tanár lesz, a megtanult dalokból és versekből közös emlékek, a vasárnapi templomi találkozásokból pedig akár évekig tartó barátságok születnek. És miközben egyik generáció adja tovább a másiknak mindazt, amit fontosnak tart, az amerikai magyarság története is folytatódik – idővel azokkal, akik ma még a padban ülnek, de holnap talán már ők állnak majd a katedrán.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
