Idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Magyar Emberi Jogok Alapítványa, a HHRF, amely 1976 óta azon dolgozik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségeinek emberi és kisebbségi jogi kérdései eljussanak a nemzetközi döntéshozókhoz és tárgyalóasztalokhoz. A jubileumi évben Kolozsváron és Budapesten is bemutatták az alapítvány öt évtizedét felidéző kiállítást, szeptemberben pedig Washingtonban is folytatódik a megemlékezések sora. A Bocskai Rádióban Szekeres Zsolt, a HHRF elnöke beszélt az indulás körülményeiről, Hámos László örökségéről, az amerikai magyar közösség támogatásáról és arról, hogyan változott meg a kisebbségi jogvédelem az elmúlt fél évszázadban.
A HHRF története egy tüntetéssel kezdődött. 1976-ban fiatal amerikai magyarok egy csoportja – köztük Hámos László, Brogyányi Jenő és Veres Bulcsú – azért fogott össze, hogy felhívja a figyelmet az erdélyi magyarság helyzetére. A kezdetben elsősorban Erdélyre koncentráló – Committee for Human Rights in Romania néven működő – kezdeményezés egyre szervezettebbé vált, és rövid idő alatt olyan mozgalommá fejlődött, amelynek célja már nem pusztán a tiltakozás, hanem a hiteles információk eljuttatása volt az amerikai közvéleményhez és a döntéshozókhoz.
Szekeres Zsolt szerint a kezdetek egyik fontos felismerése az volt, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek helyzetéről az Egyesült Államokban is beszélni kell. Az alapítók ezért többek között a New York Timesban kívántak tájékoztatást adni az erdélyi magyarság helyzetéről. A szervezet később a romániai események mellett a felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek jogi és emberi jogi problémáival is foglalkozni kezdett.
A mozgalom egyik emlékezetes pillanata például Nicolae Ceaușescu New York-i látogatásához kapcsolódik. A Waldorf Astoria előtt több ezren tiltakoztak a román diktátor politikája és az erdélyi magyarság helyzete miatt. A tüntetés után egy kisebb csoport – köztük Hámos László – továbbra is a helyszínen maradt. Szekeres Zsolt felidézte Harkó Zoltán beszámolóját, amely szerint különösen megrázó élmény volt látni, hogy az Erdélyben rettegett diktátor az Egyesült Államokban egy maroknyi magyar tüntetőtől tartott.
A New York-i demonstrációt újabb akciók követték, köztük a washingtoni megmozdulás, amelyben már Szekeres Zsolt is személyesen részt vett. A kezdeményezés fokozatosan intézményesült, és Hámos László vezetésével több mint négy évtizeden át meghatározó szerepet vállalt a magyar kisebbségi jogok nemzetközi képviseletében.
„László munkássága az 44 év tulajdonképpen, és a 44 év alatt, amit ő elért, mi, akik továbbvisszük a munkát, azt próbáljuk újabb körülmények között elvégezni” – fogalmazott Szekeres Zsolt. Hámos László örökségét hamarosan két könyv is feldolgozza: az egyik a HHRF intézményi történetét, a másik pedig magának az alapítónak az életét és munkásságát mutatja be.
A jubileumi év egyik fontos állomása Kolozsvár volt. A Kolozsvári Magyar Napok keretében bemutatott, tizenkét tablóból álló kiállítás az alapítvány ötven évének legfontosabb állomásait idézte fel. Szekeres szerint ez különösen személyes alkalom volt, hiszen olyan emberek is eljöttek, akik az elmúlt évtizedekben részesei voltak a munkának.
A jubileumi kiállítás Kolozsvár után Budapestre, az Országházba is eljutott. A rendezvényen a HHRF különböző korszakainak meghatározó szereplői is jelen voltak, de megtisztelte a rendezvényt jelenlétével Magyarország köztársasági elnöke, Baka András is. Az ünnep következő fontos állomása Washington lesz, ahol szeptember 30-án az amerikai Kongresszus épületében, az ottani közönség előtt, angol nyelven mutatják be az ötven év történetét. Az eseményt a Tom Lantos Intézménnyel együttműködésben szervezik.
A HHRF történetében a szervezet munkatársain túl az amerikai magyar közösség támogatása is meghatározó volt. Hámos László egyik legnagyobb erénye éppen az volt, hogy képes volt megszólítani és közös ügy mögé állítani az amerikai magyarság különböző csoportjait.
Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor maga a kisebbségi jogvédelem is jelentősen megváltozott. A HHRF elnöke úgy véli, ma már más típusú kihívásokkal kell szembenézni, mint a kommunista diktatúrák idején. „Most már nem brutális dolgokkal kell foglalkoznunk, hanem inkább jogi kérdéseket kell értelmezni, és a létező emberi jogi egyezményeket, megállapodásokat kell kiviteleztetni az adott országban” – mondta.
A HHRF munkájának egyik fontos eleme ezért továbbra is a hiteles információk összegyűjtése és továbbítása. A módszerek azonban változtak: a korábbi levelezés és személyes kapcsolattartás mellett ma már a közösségi média és az online kommunikáció is fontos eszköz. A cél változatlan: olyan információkat eljuttatni az amerikai döntéshozókhoz, amelyek alapján azok a kisebbségi jogok érvényesítését napirenden tarthatják.
A szervezet a jövőben konferenciákkal, emberi jogi műhelyekkel és közösségi programokkal is folytatja munkáját. Kiemelt feladatnak tekinti a második és harmadik generációs amerikai magyarok megszólítását is. Ebben fontos szerepet kap a Reconnect Hungary program, amelynek célja, hogy a fiatalabb diaszpóragenerációk közelebb kerüljenek Magyarországhoz és a Kárpát-medence magyar közösségeihez mind kulturálisan, mind fizikai értelemben.
A HHRF figyelme az utóbbi években intenzívebben Kárpátalja felé fordul. Szekeres szerint az ukrajnai magyar kisebbség helyzetét ma elsősorban konkrét kisebbségi és emberi jogi kérdésként kell kezelni. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata ebben olyan eszköz lehet, amelynek keretében a vállalt kisebbségi jogok számonkérhetők lesznek.
Ötven év után tehát változtak a körülmények, az eszközök és a kihívások, de a HHRF alapvető célja változatlan maradt. A szervezet története néhány fiatal kezdeményezésével indult, de az amerikai magyarok körében tapasztalt széles összefogás nélkül – Szekeres Zsolt tapasztalata szerint – nem lehetett volna ilyen hosszú és eredményes munkát végezni.
A következő ötven év kérdése már az, hogy az új generációk miként tudják továbbvinni ezt az örökséget egy olyan világban, ahol a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem egyre inkább a diplomácia, a jog és a nemzetközi intézmények nyelvén zajlik.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
