“A régi templom romjai által koronázott domb déli aljában kies völgy közepén van a Feneketlen tó. Ezen 70 lépés kerületü viztükör egyike legdusabb és legszebb forrásainknak, közepén buja tenyészetü vizinövényekkel s apró égerfákkal benőtt uszó szigetecske van, mely a szél fuvalmára most ide, majd oda uszkál, forog és lengedez csudás bokrétaként gazdag szinezetü virágcsokraival. A tónak már széle is 2–3 öl mély, de mondják, hogy közepén 50 öles kötéllel sem érték el fenekét. E szép tavacskából a Hőviznek nevezett patak foly ki (bár belé csak kis vizér szakad) s ezen patak oly vizdús, hogy az innen negyed órára lévő faluban már malmot hajt, s oly hévmérsékletü, hogy télen sem fagy be soha. A Szt.-Domokoson-túli Geréczesen (innen félórányira) van egy Emésztőnek nevezett föld alá tünő patakocska, a néphit szerint az ott eltünő csermely itt fakadna fel, sőt azt is mondják, hogy az ott bedobott récze, itt a Feneketlen tóban jött ki. A tó keletkezését következő regével kötik össze: A közeli templomból elveszett a harang ütője, az előljáróság keresésére indulván, betért a harangozóhoz, kinek háza e tó helyén állott. A harangütőt a harangozó lopta volt el, ágya alá rejtvén; midőn a keresők mondanák, hogy adja elő, ő azt felelte: Sülyedjek el, ha láttam, de alig mondák ajkai ki a szemtelen hazugságot és átkot, hogy a talaj azonnal inogni kezdett, s alig menekültek el az előljárók, hogy a harangozó és háza elsülyedvén, e tó keletkezett helyén; sőt még most is lehet a hamis eskü miatt lelki nyugalmat nem található harangozó jajvaszéklését éjelenként hallani.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
A székely legenda meghallgatható a legendarium.ro oldalon: IDE KATTINTVA
Minden nemzetnek van néhány meghatározó sztereotípiája, ami szerves részét képezi a világ róluk alkotott képének. A kanadaiakról úgy tartják, hogy végtelenül kedvesek, míg az olaszok hangosak, az angolok pedig képtelenek kibírni 24 órát egy csésze tea nélkül.
De mi a helyzet a magyarokkal? Miként látnak minket a határon túl? Milyen tévhitek keringenek a nagyvilágban népünkről, amelyeknek minimális, vagy semmilyen valóságalapja nincs? Összegyűjtöttünk néhány ilyen előítéletet érdekességként, hogy megmutassuk, milyen humoros és gyakran érthetetlen dolgokat feltételeznek rólunk más nemzetek.
1. A magyarok leleményesek Ez a sztereotípia azon alapszik, hogy a magyarokról úgy tartják, mindig sikerül kiskaput találniuk a különböző problémák kikerülésére. Ez a kiskapu azonban nem mindig szerepel a hivatalos szabályzatban, bármiről is legyen szó. Való igaz, hogy a magyarok több évtizedes (ha a törökökre gondolunk, évszázados) elnyomása során a nép kénytelen volt mindenféle találó megoldással előállni a szorult helyzetek élhetőbbé tételére.
2. A magyarok rengeteg paprikát és zsírt esznek Nem nehéz kitalálni, hogy honnan ered ez a feltételezés – a magyar konyha valóban tele van zsíros, fűszeres, általában paprikás ételekkel, és számos magyar ízeket kínáló, külföldi vendégköröket is bevonzó étterem csak tovább erősíti a sztereotípiát. A modern magyar konyha azonban már messze nem csak ezekre a hozzávalókra összpontosít, hiszen mi is igyekszünk haladni a sokkal egészségesebb megoldások irányába. A városi és nemzetközi éttermek szintén egyre színesebb választékkal szolgálnak a vendégeknek.
3. A magyarok fázósak A külföldiek megfigyelték, hogy Magyarországon érezhetőbben magasabb hőfokot igyekszünk megtartani otthonunkban vagy munkahelyünkön, mint az Egyesült Államokban. Úgy vélték továbbá, hogy a magyarok többet panaszkodnak a hideg idő miatt, mint a nagy melegben. A közösségi hálók hozzászólásait elnézve azonban egyértelműen látszik, hogy akár hideg van, akár meleg, valaki biztosan nem lesz megelégedve az időjárással.
4. Minden magyarnak lova van Ezt a sztereotípiát valószínűleg néhány 19. századi külföldi látogató teremtette meg, akik nálunk jártak. Habár a magyar valaha tényleg lovas nép volt, manapság a legtöbben csak a TV-ben vagy az interneten látnak lovakat a hétköznapok során. Ettől függetlenül vidéken valóban több lóval találkozhatunk, mint sok más országban.
5. Minden magyar férfi bajszos Ez a tévhit szintén egy régebbi forrásnak köszönhető. A 20. század elején a bajusz valóban nagyon népszerű volt hazánkban, és egy akkori divatmagazin alapján érthető, hogy külföldön azt feltételezték, minden magyar férfi bajszos. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez már manapság nem divat, legalább is nem olyan formában, mint száz évvel ezelőtt.
6. A magyarok mindig panaszkodnak valamiért, mert végtelenül pesszimisták Habár a magyarságra ténylegesen jellemző egyfajta negatív világnézet és hozzáállás, ez az általánosítás ilyen formában enyhe túlzás. A magyarok jellegzetes száraz humora elviselhetőbbé, és viccesebbé teszi ezt a jellemző pesszimizmust.
A panaszkodás tehát valós jelenség, azonban az idegen nyelvű látogatók számára a valósnál sokkal súlyosabbnak tűnhet ez a negatív világnézet. Ott van például az angol „How do you do?” kifejezés, ami magyarul pontosan azt jelenti, hogy „Hogy vagy?” Azonban míg az angol nyelvű kultúrákban ez a kérdés általában nem több egyszerű formalitásnál, addig Magyarországon csak azok kérdezik meg, akik valóban érdeklődnek is a másik hogyléte felől. Ennek köszönhetően ha egy külföldi ezzel a számára megszokott kis kérdéssel indít egy beszélgetést, akkor meglepetten hallgathatja a bőséges negatív hangvitelű választ.
7. A magyaroknak mindenről van egy véleményük, amihez ragaszkodnak, és ezért mindig veszekednek egymással Külföldön sem titok, hogy a magyarok büszke, szenvedélyes emberek – ez a szenvedély pedig véleményeink védelmezésében is megjelenik, legyen szó bármilyen olyan témáról, amiben érintett az ember.
Deák Nóra az ELTE Angol-Amerikai Intézet Könyvtárának vezetője, aki több mint egy évtizede kutatja az észak-amerikai diaszpóra történetét. Az idei AHEA-konferencián Pittsburgh-ben Kossuth Lajos húga, Kossuth Zsuzsanna amerikai történetét mutatta be, ami egy „színes kitérő” a munkásságában. Előadása után beszélgetett vele rádiónk ösztöndíjasa, Miklós Melánia.
Deák Nóra nemcsak az egyik egyetemi könyvtár vezetőjeként tevékenykedik Budapesten, hanem tudományos igényű nemzetközi kutatásokat végez, doktori cím megszerzésére készül, kétszer kapott Fulbright-ösztöndíjat, egyszer pedig a Mikes Kelemen Programban is részt vett, valamint tagja és önkéntes segítője az AHEA-konferenciát szervező Amerikai Magyar Oktatók Egyesületének (American Hungarian Educators Association) is. A rendszerváltás évében, 1989-ben járt először az Egyesült Államokban, ahol egy nyári gyerektáborban volt felügyelő. Amikor ez lejárt, egy ismerős amerikai házaspár meghívására Bostonba utazott, ahol a városban sétálgatva felfedezett egy szobrot, amelyről kiderült, hogy az ’56-os magyar szabadságharc tiszteletére emelték. Ez volt az első találkozása az amerikai magyar diaszpórával.
Interjúnk Deák Nórával
Később, 1993-ban ösztöndíjasként a Washington-i Kongresszusi Könyvtárban kutatott több hónapig, amely elmondása szerint „egy könyvtáros számára a csúcsok csúcsa”. Itt ismerkedett meg magyar származású amerikai könyvtárosokkal, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot. Ilyen Basa Molnár Enikő is, az AHEA egyik alapítója, akinek köszönhetően Nóra is bekapcsolódott az egyesület munkájába. 2007/2008-ban Fulbright-ösztöndíjjal hosszabb időt töltött Amerikában, ekkor a New Jersey állambeli New Brunswick-ban már a magyarok nyomait kutatta. Ennek keretében az amerikai magyar református egyház levéltári adatait vitte be számítógépre, majd a második ösztöndíj alkalmával az ’56-os magyar menekültek amerikai befogadásával foglalkozott, és a Camp Kilmer menekülttábor regisztrációs kártyáin talált 32.000 magyar bevándorló adatait dolgozta fel, kiegészítve oral history interjúkkal. Mivel ezt a diaszpóra közösséget ismerte meg, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Mikes Kelemen Programjában is ide jelentkezett. Olyan könyvgyűjtemények és hagyatékok után kutakodott 2017 decemberétől a következő év februárjáig, amelyeket a tulajdonosok szívesen ajánlottak fel Magyarországnak, illetve folytatta az ’56-os menekültekkel való interjúkészítést. Ezek az Országos Széchényi Könyvtár történeti interjútárába kerültek, és elérhetők a kutatók számára.
A gyűjtőmunka során Nóra nemcsak az írott anyagokra figyelt, hanem az audio-vizuális dokumentumokra is. Tudott pl. arról, hogy a Rutgers Öregdiák Szövetség előadássorozatáról a 70-es években készültek hangfelvételek, amelyeket sikerült megszereznie és digitalizálnia. Hasonlóan értékes „felfedezésének” számít egy New York-i tévés operatőr archív anyagainak felkutatása, amelyeket készítőjük nagy örömmel adott át az OSZK gyűjteménytárának. Az egyedi és megismételhetetlen felvételek bemutatják az itt élő magyar közösségek életét, múltját, s bár az anyag óriási és még nem került feldolgozásra, Nórát örömmel tölti el a tudat, hogy valamikor ez is elérhető lesz.
Az ’56-os menekültekkel összefüggő kutatását doktori disszertáció témának is választotta, amelyből tanulmányokat írt és publikált, valamint előadott konferenciákon. A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára Egerben rendezett tudományos konferencián külön szekció foglalkozott a diaszpórával, és az itt előadott prezentációja megjelent a találkozó szakmai folyóiratában is. Nyomozó szellemnek tartja magát, akit inspirál, ha valaminek utána kell járnia. Azt mondja, amikor elkezdett foglalkozni az ’56-os menekültekkel, össze-vissza számokat talált arra vonatkozóan, hogy hányan vándoroltak ki külföldre. „Addig nem nyugodtam, míg rá nem jöttem, hogy pontosan miért különböznek a számok. Mivel ez egy folyamat volt, különböző időpontokban készültek a statisztikák, ez az oka az eltéréseknek” – mesélte.
Deák Nóra előadása az AHEA-konferencián Kossuth Zsuzsannáról
Az idei AHEA-konferencián Kossuth Zsuzsanna emigrációban eltöltött időszakáról adott elő. A témának akkor eredt a nyomába, amikor a New York-i magyar főkonzulátus egy emléktábla felavatását vette tervbe Kossuth húgának feltételezett sírjánál. Ekkor járt utána, hogy Zsuzsanna hogyan érkezett New York-ba, mivel foglalkozott, hogyan halt meg, milyen körülmények között temették el és mi történt a hamvaival. Kossuth 1853 tavaszán már túl volt a számára nagy népszerűséget hozó amerikai előadókörúton, amikor a legkisebb húga Amerikába érkezett. A tüdőbaj egy év alatt végzett vele, hamvait az Első Presbiteriánus Egyház manhattani templomának kertjében, egy kriptában helyezték el. Mivel nem engedték kihantolni, ma is ott nyugszik. Amerikában elsősorban a Kossuth név miatt övezte nagy tisztelet, Magyarországon azonban saját jogon emlékeznek rá, mint az első hadi kórházakat kiválóan megszervező főnővérre. „Önkéntes ápolónői hálózatot épített fel, összeírta a tábori kórházak felszerelését, együttműködött orvosokkal, és meg kellett küzdeni azzal az előítélettel is, hogy ő egy hivatalt vezető nő. Ebben volt kimagasló a teljesítménye” – összegezte Deák Nóra, aki szerepel a Kossuth Zsuzsanna amerikai történetéről készülő dokumentumfilmben is, amelynek már az utómunkálatai zajlanak.
Bár Nóra rendszeresen visszajár az Egyesült Államokba, Clevelandben csak egyszer volt, amikor 2014-ben a Magyar Kongresszuson adott elő az ’56-os menekültekről. Főként az AHEA-konferenciákon vett részt, amelynek segíti a kommunikációját is, hiszen nagyra tartja a szervezet tevékenységét: „Annyira tiszteletre méltó és csodálatos, hogy ebben a nagy országban, Amerikában, a magyarok hogyan őrzik a hagyományaikat és az identitásukat, az önazonosságukat. Ennek egyik kifejezőmódja, hogy akik valamelyik felsőoktatási intézményben magyar nyelvet és kultúrát tanítanak, egyesületet működtetnek, van egy konferenciájuk és évente összejönnek, hogy tapasztalatot cseréljenek vagy megosszák egymással a kutatási eredményeiket.” Elmondása szerint azonban más nagy múltú szervezetekhez hasonlóan ez a családias, zártkörű rendezvény is küzd az elöregedéssel, ezért igyekeznek bevonni a fiatalokat és az újonnan érkező hazai ösztöndíjasokat, oktatókat, kutatókat. Ennek a nyitásnak a része az egyesület Facebook-oldalán követhető megújult kommunikáció is, amely Deák Nóra ötletére és szerkesztésében valósult meg.
Deák Nórával, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének könyvtáros-kutatójával az AHEA-konferencián tartott előadása után beszélgettünk a Pittsburgh-i Egyetemen.Összefoglalónk: https://www.bocskairadio.org/magyarok-nyomaban-amerikaban-interju-deak-noraval-videoval/
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?… Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat. A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat. Nyelvünk is foszlik, szakadoz, és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt, És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek Toldi-t olvasol, és azt feleli: oké. A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „A halál gyötrelmei körülvettek engemet!…” Az ohiói bányában megbicsaklik kezed, A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet. A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát. Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon, A tested is emlékezik, mint távoli rokon. Még felkiáltasz: „Nem lehet, hogy oly szent akarat…” De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár. A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét, Látni való, untatja a sok okmány és pecsét. – Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme? „Az nem lehet, hogy annyi szív…” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál, Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál. Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek. Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is, Testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad…” Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad…” Egy másik nyög: „Nehogy, ki távol sír e nemzeten…” Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért? Vagy: „Rosszabb voltam, mint ezek?…” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román… Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet, A rádióaktív hamu mindent betemet. Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen, Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten, Tűrd, hogy az Isten tűri ezt, s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség. Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet, Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet. Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat, Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad. Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt – Mert ez maradt. Zsugorian még számba veheted A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet, És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet, És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk, Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk? Íme, por és hamu vagyunk.
Balássy Béres Anikó, Nt. Tamásy Éva és Leitgeb Edina a márciusi eseményen
Az őszi és a téli szezonban egy-egy irodalmi témájú összejövetelt tartottak a Clevelandi Magyar Evangélikus Egyház templomában a Hilliardon, amelyek Hamvas Béláról és Kőrösi Csoma Sándorról szóltak. Tavasszal márciusban folytatódott a sorozat Kodály Zoltánnal a középpontban, a május 11-i záró előadás témája pedig Romhányi József költői munkássága lesz.
Családias légkörben és alkalmanként növekvő érdeklődés mellett zajlottak eddig az irodalmi estek a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Templomban. A választott témák és az előadások mind hozzáadott értéket és különleges színt jelentenek a clevelandi magyar közösség programkínálatában, amely egyébként is gazdag, így a szombat esti evangélikus események többször egy napra estek pl. a Magyar Múzeum előadásaival. Az érdeklődők átérnek a délutániról az esti programra – volt is példa rá, hogy a lelkes toborzás hatására többen egyenesen a Múzeumból kocsikáztak át a Hilliard Road-i templomba –, mégsem szerencsés az egybeesés, és egyik lehetséges oka a vendégszám ingadozásának.
Nt. Tamásy Éva lelkész előadása Hamvas Béláról
Talán éppen ennek köszönhető, hogy egyre nagyobb szervezettséggel követték egymást az események, ami minden szempontból jót tett a sorozatnak. Ez megmutatkozott az előadók és egyéb közreműködők kiválasztásában, a felkészültségben, a mind több szemléltetőanyagot használó prezentációkban, illetve a program meghirdetésében is. A harmadik alkalomra pl. komplett kis műsoros estté sikeredett a Kodály-összejövetel, amely igazán lélekemelő élményben részesítette a megjelenteket.
Október 13-án az egyik legnagyobb magyar filozófus-író, Hamvas Béla (1897-1968) munkássága volt az előadás témája. Nt. Tamásy Éva lelkész ismertette a sokáig tiltólistás szerző életét, külön kiemelve, hogy édesapja evangélikus lelkész volt. Hamvas a 20. századi magyarság egyedülálló gondolkodója volt, akinek géniusza kiterjedt a társadalomtudományok, a filozófia, a politika, a történelem, a művészetek, a metafizika, az emberi létezés, a nyelvek és az ősi kultúrák elemzésére, de jelentős szépirodalmi műveket is írt. Amikor a 2000-es évek elején Szegeden végeztem a magyar szakot, főként az utóbbiakról tanultunk: olvastuk néhány esszéjét és a Karnevál című nagyszerű regényét, amely méltatlanul alulreprezentált az irodalmi kánonban, illetve fejből idéztük A bor filozófiája c. írását.
Lecsóvacsora az októberi program végén
A hányattatott sorsú Hamvas (ld. bővebben IDE kattintva) „rehabilitációja” csak részben, főként irodalmi körökben történt meg, miután a ’90-es években megkezdődött műveinek szerkesztett kiadása. A kommunizmus alatt csak szamizdatban terjedhettek az írásai, amelyeket évtizedeken át „az asztalfióknak” írt, miközben nappal raktárosként dolgozott, szabad idejében pedig szanszkrit, görög, héber és más élő és holt nyelveket, szövegeket tanulmányozott, fordított, és írt. Weiner Sennyei Tibor írásait, illetve a Hamvas Béla ezerarcú élete és műve című friss könyvét ajánlom az érdeklődők figyelmébe, aki sokat tesz Hamvas terjedelmes és szerteágazó életművének érdemi újrafelfedezéséért. Napjainkban ideológiai-politikai mozgalmak és New Age-es, ezoterikus divatok is zászlajukra tűzték Hamvast, kiragadva részleteket a közéletről, az erkölcs és a vallásosság hanyatlásáról is határozott véleménnyel bíró esszéiből. „Írásai (…) elidegeníthetetlen részei a magyar szellemnek, nagyon sokat segíthetnek abban, hogy fejlődjünk, önismeretre tegyük szert, nem csupán mint egyének, hanem mint közösség, nemzet is ” – fogalmazott a könyvbemutatón Weiner Sennyey Tibor. Majd hozzátette: „Hamvas központi állítása, hogy van egy közös őstudás, amit hagyománynak nevezünk, ehhez vissza lehet nyúlni, és amely a jelen romlottságával, korrupciójával szemben segíthet az embernek megtalálnia önmagát.”
Azért idéztem ezt ilyen hosszan, mert megfogalmazódik benne az evangélikus estek célja is: a nagy hatású alkotók életének, munkásságának felidézése és a hagyományhoz való visszatérés az önismeret fejlesztését kívánja elősegíteni. Tamásy Éva pl. egy videós összeállítással egészítette ki a Hamvas-bemutatóját, amely a Láthatatlan történet című esszékötetből emelt ki idézeteket, illetve hozott egy válogatást a szerző vallásosságra, illetve a helyes életvezetésre vonatkozó gondolataiból. Utóbbit az előadást követő, vacsorával egybekötött beszélgetésen osztotta meg velünk, amit élénk véleménycsere, helyenként vita követett.
A december 16-i irodalmi est témája a nagy magyar utazó, nyelvtudós, könyvtáros és tibetológus, ösztöndíjunk névadója, Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) kalandokban bővelkedő élete és tevékenysége volt. A magyarság eredetét „lángoló hazaszeretettel” kutató tudós irigylésre méltó elhivatottsággal hitt abban, hogy Keleten megtalálja népünk mint „kultusznemzet” bölcsőjét. Leitgeb Edina, az evangélikus egyházközösség tagja részletgazdag alapossággal mutatta be nemcsak Kőrösi Csoma életét, hanem az őstörténet-kutatás előzményeit, mai álláspontját és eredményeit is. Mondandóját térképekkel, metszetekkel, korabeli levelekkel, útinaplókkal és más idézetekkel illusztrálta.
Leitgeb Edina előadása Kőrösi Csoma Sándorról az adventi időszakban
A március 23-i esemény Kodály Zoltánról (1882-1967) szólt, akinek munkássága máig ható érvényességgel van jelen a hagyományokat és a népzenét ápoló clevelandi közösség mindennapjaiban is. Talán ennek köszönhető, hogy erre a programra többen voltak kíváncsiak. Imával és az egyházközség Kis Magyar Kórusának fellépésével kezdődött az est, majd a háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós és népzenekutató életét ezúttal is Leitgeb Edina ismertette. Újra a kórus következett, amelyhez ezúttal a közönség is csatlakozhatott, hiszen ismert népdalokat adtak elő Kodály gyűjtéséből, kivetítve a kottát és a szöveget.
A meghívott előadó, Balássy Béres Anikó – aki nemrég költözött ide Magyarországról, és azóta elindított a cserkészházban egy táncházmozgalmat – személyes hangvételű előadásában Kodály népzenei gyűjtéseiről beszélt. Sokáig professzionális táncosa volt a Honvéd Együttesnek, és tanított a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc tagozatán. Azzal a vallomással kezdte az előadását, hogy hivatásának érett szakaszában értette csak meg igazán Kodály művészetének jelentőségét, amely nemcsak az élő népzene gyűjtésében érhető tetten, hanem a tudományos módszertan alapján való rendszerezésében is. Ez tette kutathatóvá és elsajátíthatóvá az anyagot, amelyet ma is használunk. Beszélt Kodály és Bartók kapcsolatáról, Kodály tanítványáról, a néptáncot gyűjtő és lejegyző Martin Györgyről, a tanításban világszerte népszerű Kodály-módszerről, a „Legyen a zene mindenkié!” zenei köznevelési és népszerűsítő misszióról és a kórusmozgalomról. Zárásként levetítették az Ars Sacra Fesztivál néhány évvel ezelőtti Esti dal-flashmobját, valamint egy archív híradós felvételt Kodályról, végül közös énekléssel és eszem-iszommal zárult a tartalmas program.
A következő irodalmi estet május 11-én tartják, amelyen Romhányi – becenevén Rímhányó – József költő-műfordító élete és munkássága lesz műsoron. Én kíváncsian várom, jöjjenek el önök is!
1 of 6
Közönség a Hamvas-esten
A Kis Magyar Kórus fellépése a Kodály-esten
Leitgeb Edina ezúttal Kodály Zoltán életét ismertette
A márciusi irodalmi est közönsége
Balássy Béres Anikó előadása
Balássy Béres Anikó, Nt. Tamásy Éva és Leitgeb Edina a márciusi eseményen
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
“De mielőtt ezen vonzó küllemű völgybe lejtenénk, tekintsük meg azon érdekes várromot, mely az uttól balra a lejtő derekán levő híd feletti dombtetőt koronázza. A legszebb fenyvesek sürüjébe rejtőzködik e várrom, mely ugy alak-, mint kterjedésre nézve nagyon hasonlít Zeta várához, ez is miként amaz, körte idomu hegyesebb végével északra van fordulva, gátonyát ennek is mély széles sáncz övezzi s e gátony-vonalán százados fenyők nőttek fel. Belterén számos üreg van, ott állott épületek nyomait jelölve.
A gátony egész kerülete 225 lépés, s bár most teljesen be van pástosodva (begyepesedve, földdel fedve), de hogy falomladványból keletkezett, azt csekély ásásra is igazolni lehet. A nép azt egyszerüenFöldvárnak hivja, nem azért mintha az földerőd lett volna, hanem azért, hogy az a – szó hagyomány szerint – Földvári nevü fejedelemé volt, ki mint roppant gazdag ember, terjedelmes havas birtokosa, s ott legelő nagy nyájak tulajdonosa volt; a tizenhét falu havasán egy helyet azért hivnak még ma is Fejedelem vészinek, mert Földvári nyájai ott szoktak volt legelni.
Hanem bármily hatalmas és gazdag volt is Földvárink a város kard hordozásakor csatába kellett mennie, s e harczban oda is veszett. Özvegyen maradt neje pedig csakhamar unni kezdette magányos várát, unni e tájt, hol minden veszteségére emlékezteté, azért Rikán belül (Erdővidékre) házasodott leányához vágyakodott; de sok holmijaival, nagy kincseivel oda beköltözni nem volt könnyü feladat, s végre is nem kapván vállalkozót, ki beszállítsa, türelmetlenségében kimondá, hogy: ittenlévő birtokait annak adja, ki őtet leányához beköltőzteti.
Összeállott azért a havasi birtokot nélkülöző tizenhét falu, s több száz szekérrel fenn teremvén beszálliták a bús özvegyet leányához; s ekként nyerték a ma is birtokolt 17 falu havassát, mely egészen a Kereszthegy (Hargita csucsa) aljáig nyulik fel. Az elhagyatott vár a fényes palotával elpusztult. Igy beszéli el a néprege e vár történetét, s az utas bámulva áll meg ezen vadonba rejtészkedő rom felett, s csudálja a kort, mely ezen hajdan csak belények és medvék által lakott rengetegbe is várt épite. Cseke fennebb (Zeta váránál) érintett kéziratában Lejtő várát említvén, feltehetőleg ezt értette alatta.”
25 dkg sertés darált sertéscomb 2 ek zabpehely 20 dkg zöldbab 3 db sárgarépa 2 db petrezselyem 1/2 db zsenge karalábé 3 gerezd brokkoli zöld lestyán petrezselyemzöld medvehagyma vagy metélőhagyma 1 db paradicsom 1 db paprika 1 ek felkarikázott póréhagyma só bors 1 csipet kurkuma 1 db csípős paprika 1 ek olívaolaj 2 db tojás 3 ek liszt 1 ek rozsliszt 1 dl káposztalé
Elkészítés:
A zöldségeket megpucoljuk és felkarikázzuk. Egy fazékban olajat hevítünk, belerakjuk a sárgarépát, petrezselymet, karalábét, póréhagymát, sózzuk, elkezdjük dinsztelni, megforgatjuk, majd forró vízzel felengedjük. Hozzáadjuk a megpucolt zöldbabot, paradicsomot, paprikát, 2-3 szelet csípős paprikát. Fűszerezzük sóval, borssal, csipetnyi kurkumával, és adunk hozzá bőven zöld lestyánlevelet. Alacsony fokozaton elkezdjük főzni.
Elkészítjük a húsgombócot: a darált húshoz adunk egy tojást, sót, borsot, apróra vágott medvehagymát vagy metélőhagymát és petrezselyemzöldet, majd jól összegyúrjuk. Vizes kézzel kis gombócokat formázunk, és nedves tányérra rakjuk. Amikor felforrt a leves, hozzáadjuk a gombócokat.
Elkészítjük a galuskát is: feltörjük a tojást, majd belekeverjük a lisztet, adunk hozzá apróra vágott petrezselyemzöldet, és csomómentesre keverjük. Kb. 20 perc főzés után beletesszük a levesbe a brokkolirózsákat, és galuska szaggatóval beleszaggatjuk a zöld fűszeres galuskákat, majd (ha van) hozzáadjuk a káposztalevet. Összefőzzük, majd megszórjuk petrezselyemzölddel, és forrón kínáljuk.
A Hír TV Magyarország élőben című műsor második részében Földi-Kovács Andrea vendége Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár volt, aki az ukrán választásról fejtette ki véleményét.
Több mint másfél milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli magyar kultúra erősítését. A műsorban a beérkezett több ezer pályázatról is beszélt az államtitkár.
Új-Zélandtól Székelyföldig idén is több ezer magyar szervezetet támogat a magyar kormány, hogy segítse a külhoni magyarok nemzeti önazonosság-tudatának erősítését. A Nemzetpolitikai Államtitkárság az év végéig több mint másfél milliárd forintot oszt szét. A Kárpát-medencében működő szervezetek elsősorban kulturális és oktatási programokra, míg a diaszpórában élők olyan ötletekkel pályázhattak, amelyek az anyanyelv megőrzését segítik.
Az ukrajnai elnökválasztásról
Bizonyos adatok arra utalnak, hogy az ukrajnai elnökválasztáson a kárpátaljai magyarok 80 százaléka Zelenszkijre szavazott és nem Porosenkóra.
Pótápi Árpád János szerint egyelőre a várakozás nagy, de nem lehet még látni, hogyan fog alakulni például a hírhedt ukrán nyelvtörvény ügye. Mivel ez a választás egy ukrán belpolitikai kérdés is volt, nem mozgatta meg a nemzetiségeket, ezért lehetett a magyarlakta megyékben alacsonyabb a részvétel. Ráadásul húsvét is volt, ezért a katolikus ünnep miatt is kevesebb magyar szavazó járult urnához.
Mindenesetre Porosenko hatalmi időszakához képest csak jobb lehet majd a helyzet – mondta az államtitkár. A Kárpátalján élők a magyarok helyzetének javulását várják.
A magyar kultúráért és oktatásért pályázatról
„Két nagy pályázatot jelentettünk meg tavaly, november 20-án. Egyrészt a Kárpát-medencei oktatási és kulturális pályázatot: ide elsősorban civil szervezetek és intézmények tudtak pályázni. 1,1 milliárd forint keretösszegű volt ez a kiírás. Ugyanekkor jelentettük be a diaszpóra iskolák és szervezetek számára a pályázatot, 500 millió forintos keretösszeggel” – fejtette ki Potápi Árpád János. Az államtitkár ismertette, hogy tavaly több mint háromezer pályázatot sikerült támogatásban részesíteniük. A diaszpórában a támogatott nagy magyar szervezetek sokszor az intézmények, például az iskolák fenntartói is, ezért volt szükséges a pályázaton idén összevonni őket. Az intézmények és szervezetek léte összefügg, ezért nem választották szét őket.
A világban körülbelül 213 ilyen hétvégi iskola van, ahol a diaszpóra magyar gyerekei tanulhatnak. Több esetben óvodásokkal is foglalkoznak. 2019 a külhoni magyar gyermekek éve. A tavalyi évben a Köldökzsinór Programot kifejlesztették a határon túli magyar közösségek iránt is.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA tekinthetik meg.
Járai Judit, az MTI tudósítója jelenti: Washington, 2019. április 26., péntek (MTI) – Az Egyesült Államok kilép az ENSZ fegyverkereskedelmi egyezményéből – jelentette be Donald Trump amerikai elnök az Országos Lőfegyverszövetség (NRA) indianapolisi konferenciáján pénteken.
Az ENSZ Közgyűlése által 2013-ban elfogadott egyezményt – a világ első olyan szerződését, amely szabályozza a hagyományos fegyverek globális kereskedelmét – az előző amerikai elnök, Barack Obama írta alá. Az amerikai szenátus azonban soha nem ratifikálta. “Visszavonjuk aláírásunkat” – jelentette ki Trump az amerikai politikai életben is befolyásos fegyverlobbi konferenciáján. A résztvevők kitörő örömmel, tapssal és hurrázással fogadták a bejelentést.
Az NRA a kezdetektől fogva ellenezte a világszervezet egyezményét, amely nem csupán szabályozza a hagyományos fegyverek óriási üzletet jelentő világkereskedelmét, hanem egyúttal figyeli azt is, hogy ilyen fegyverek ne kerülhessenek emberi jogokkal visszaélők kezébe. Az amerikai lőfegyverszövetség álláspontja szerint azonban az egyezmény aláássa a belföldi fegyverkereskedelmet és ezzel a szabad fegyverviselés alkotmányban rögzített jogát.
Donald Trump a konferencián mondott beszédében bejelentette azt is, hogy a kormány döntéséről értesítik az ENSZ illetékeseit is. A bejelentés után több emberi jogi csoport is tiltakozását fejezte ki. Az Amnesty International amerikai szervezete például közleményében azt hangoztatta, hogy e döntéssel az amerikai kormányzat szabad utat enged a humanitárius megfontolásokat és emberi jogi kritériumokat nélkülöző fegyverkereskedelemnek.
2013 áprilisában az ENSZ 193 tagú Közgyűlése 154 támogató és 3 elutasító szavazattal fogadta el a fegyverkereskedelmet szabályozó egyezményt. 23 ország tartózkodott, köztük a legfontosabb fegyverexportőrök közé tartozó Oroszország és Kína is. Az egyezmény azt nem szabályozza, hogy a tagországok a területükön mire használhatják a fegyvereket, de a ratifikáló országoknak saját jogszabályt kellett elfogadniuk a hagyományos fegyverek, alkatrészeik és tartozékaik szállításáról, valamint a fegyverkereskedők működéséről.
Az egyezmény a kézifegyverektől a harckocsikon át a hadihajókig bezárólag szabályozza a hagyományos fegyverekkel történő globális kereskedelmet. Megtiltja a ratifikáló tagállamoknak a hagyományos fegyverek szállítását akkor, ha ezzel embargót sértenének, vagy népirtást, emberiesség elleni bűncselekményt segítenének elő, és tiltja a hagyományos fegyverek eladását akkor is, ha ezeket a polgári lakosság ellen, vagy úgynevezett civil épületek – kórházak és iskolák – ellen vetnék be.
Az egyezményt aláíró országoknak a fegyvereladások jóváhagyásakor mérlegelniük kell azt is, hogy a fegyvereket nem használhatják-e fel emberi jogok megsértésére, vagy nem kerülhetnek-e terroristákhoz, szervezett bűnözőkhöz.
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk.
