Igét hirdet Nt. Tóth Péter a Lorain-i Református Templom lelkipásztora.

2018. október 11. és 14. között ismét megrendezik a 72 óra kompromisszum nélkül című programsorozatot, ami fiataloknak nyújt lehetőséget önkénteskedésre három napon keresztül. A három történelmi egyház: a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében immár 10. alkalommal megvalósuló eseményen országszerte fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai teljesítenek közhasznú feladatokat. A program célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a fiatalok erejére, elkötelezettségére, lelkesedésére, segítőkészségére.
Melyek az önkénteskedés pozitívumai a segítők tapasztalatai alapján?
Rájönni arra, hogy valódi segítséget tudunk nyújtani
A legjellemzőbb indok, amivel nyugtatjuk a lelkiismeretünket – nem csak az önkénteskedés terén – , hogy “most azért annyira nem számít az én jelenlétem, nélkülem is elvannak”, illetve hogy “velem együtt se oldódna meg a világ minden problémája”.
Persze vannak ismertebb helyek, ahol valóban rengeteg az önkéntes, de sok kis hely van, ahol önkéntesek nélkül nem tud rendesen működni az intézmény, így plusz egy fő is életmentő tud lenni. Éppen ezért érdemes jól szétnézni a “piacon”. Egy kis utánajárással kideríthető, melyek azok a helyek, ahol a legnagyobb a hiány. Mindenképpen jó megtapasztalni, hogy valójában nem is nyugtatgathatjuk magunkat azzal, hogy “nem oszt, nem szoroz a jelenlétünk”, hanem igenis valós segítséget tudunk nyújtani.

Megtapasztalni, hogy mennyi munka van alapvetőnek tűnő dolgok mögött
A 72 óra kompromisszum nélkül keretein belül pár évvel ezelőtt a cikk írója másokkal együtt közterületeket tisztított. Azt írja, végig az jár ilyenkor az ember fejében, hogy fel sem tűnik, amikor eltűnik egy-egy graffiti, vagy hogy a tereken a virágokat locsolják, a füvet nyírják, s hogy van, aki minden nap ezért dolgozik, és nem magától történik meg minden. De ugyanez a helyzet, ha utcai ételosztásba állunk be segíteni, vagy ha idősek otthonába, kórházba, gyermekotthonba megyünk. Néhány nap önkénteskedés után rájön az ember, hogy a megszokott, hétköznapinak vagy egyszerűnek tűnő munkák mögött mekkora energiabefektetés van.
Kilépni saját magunkból, és “a másikért” dolgozni
Minden kereszténynek, illetve mezei önfejlesztőknek is kihagyhatatlan tapasztalat úgy dolgozni valakiért, valamiért, hogy nem kap cserébe semmit. Hogy a tevékenységének nem ő maga a célja, a szempontja, a motivációja, hanem “a másik”. Jézus életének legszembetűnőbb jellemzője, hogy minden, amit tett, azt nem magáért, hanem másokért tette. Az Ő követőinek az a célja, hogy minél jobban hasonlítsanak rá, hogy az életük, a cselekedeteik Őrá mutassanak.
Azon is érdemes elgondolkozni, hogy valamiért Isten úgy alkotott meg minket, hogy így-vagy úgy, de rászoruljunk egymásra. Érzékennyé tette a szívünket, hogy átérezzük a másik fájdalmát, közösségben képzelte el az embert, hogy szolgálni tudjuk egymást. Nem sok olyan kézzelfogható, konkrét tapasztalatot lehet szerezni erről, mint az önkénteskedés által.

Megérteni a világot
Először furcsa önkénteskedni pl. hajléktalanok között, és rendszeresen beszélgetni velük. Ám szépen lassan eltűnnek az előítéletek, a sztereotípiák, s az ember képessé válik arra, hogy meghallja, amit valójában mondanak. Hogy megértse, miért nem dolgoznak, miért isznak, miért nem mennek be a szállókra, miért keverednek folyton bajba.
Megismerni és megérteni egy segítségre szoruló csoport dilemmáit, motivációt, sebeit, fájdalmait, olyan lelki gazdagságot ad, amit nem is lehet pénzben kifejezni. Ez egy olyan pozitívuma az önkénteskedésnek, amelyről nem sokat beszélnek. Ha valaki nem emberekkel foglalkozó önkénteskedést választ, hanem társadalmi munkát, akkor viszont azokat az embereket értheti meg, akik ugyanazt a munkát végzik minden nap. A világ megismerésének egyedi, különleges módja tehát az önkénteskedés, amit nemcsak az október második hétvégéjén szervezett program keretében gyakorolhatunk, hanem bárhol és bármikor, a saját életünk környezetében is.
Szerző: Kun Szabó Eszter
Forrás: www.777.blog.hu
Hozzávalók 2 főre:
0,5 font (250 g) sertésszűz
2 fej portobello gomba
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 tk őrölt kakukkfű
3,5 uncia (1 dl) fehérbor
1 kk keményítő
3,5 uncia (1 dl) víz
4 – 5 kis kocka hideg vaj
só, bors
olívaolaj
A tócsnihoz:
1 nagy cukkini
1 kis csokor friss bazsalikom
1 kis csokor friss petrezselyem
1 gerezd fokhagyma reszelve
2 ek liszt
1 tojás (S-es)
só, bors
olaj sütéshez
A cukkinit lereszeljük, besózzuk és hagyjuk állni addig, amíg elkészítjük a ragut. A sertésszüzet érmékre vágjuk, a portobello gombát felszeleteljük, a hagymát és a fokhagymát felaprítjuk. Egy serpenyőben szárazon lepirítjuk a gombát. Kivesszük, majd egy kevés olajat hevítünk és elősütjük a szűzérmét úgy, hogy kérget kapjon minden szelet, de ne süljön át teljesen. Rádobjuk a hagymákat, 1-2 perc múlva megszórjuk a keményítővel. Fűszerezzük: só, bors, kakukkfű. Felöntjük a borral, s miután elforrta a nagy részét, jöhet a víz is. Pár percig rotyogtatjuk, hogy összeálljon a szósz, és a végén levesszük a lángot. Beledobjuk a gombát és folyamatosan rázogatva, hozzáadjuk a hideg vajkockákat is.
Végül befejezzük a tócsnit: lemossuk a sót a cukkiniről és alaposan kinyomkodjuk a kezünkkel, vagy egy konyharuhába tekerjük és jól kicsavarjuk. Közben egy serpenyőben olajat hevítünk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót a reszelt cukkinihez, összekeverjük, és közepes hőmérsékleten, egy evőkanálnyi adagonként kisütjük a tócsnikat.
Jó étvágyat kívánunk!
Forrás: www.streetkitchen.hu
![]()
A receptet Miklós Melánia, KCSP-ösztöndíjasunk választotta.
“Miután e völgyület sokfelé ágazó részét átkutattuk, térjünk vissza Sásvárihoz, hogy ottan a Poklos pataka másik fővölgyét is szemügyre vehessük. Ez szinten kelet irányban hatol be – egyenközüleg a Koronka és Váczmány fölgyével – a hegyek közé, az előbbiekkel együtt töltvén ki a Maros és Nyárád közti tért. Ezen Maros felé legszélről eső völgyben legalól Jedd-et találjuk, egy református székelyek által lakott csinos falut, mely nevét ilynevű székely őstől nyerte. Jeddről első történelmi tudomásunk 1567-ig hat fel, mely évnek már sokszor emlitett regestrumában Jedh néven 10 kapuval szerepel*. Jeddnek főnevezetessége a már fennebb emlitett sorba helyezett halmokban áll, melyek általánosan Békesd nevet viselnek, valamint az alattok elterülő térséget is Békesd terének nevzik, de ezen általános elnevezés mellett e domboknak ismét egyenkint is külön nevei vannak; igy az egyiket Képhágónak nevezik a hagyomány szerint azért, mert ott szent kép állott, melyet a kivégzendő bűnösökkel megcsókoltattak; valószinübb azonban, hogy ott a katholikus korban kálvária lehetett a szokásos statiók képeivel; egy másik dombot Kincsesnek neveznek azért, mert ott nagy mennyiségű kincset hisznek elrejtve; egy öreg ember még azon sokhelyt ismétlődő mesét is beszélte, hogy egy török egykor onnan kőkecskét ásatott ki; melynek nyakát hozzá való kulcscsal felnyitván, belőle nagy halom aranyat és drágakövet vett ki. E halmok között táborozott az Apafi Mihályt trónra ültető Ali Pasha táborának egy szakasza, sátorhelyeiket még most is mutatják.
Marosszéken megvan a „Jeddre ne” szólásmód, mit a nép jog-tiprás vagy más jogbitorlás esetében szokott alkalmazni; eredete pedig az, hogy 1809-ben az insurrectio szervezése korszakában gr. Teleki Mihály az összeirandó székelységet Jeddre hivta össze, de midőn sept. elején az összeiró biztosokkal oda kiszállt, a székelység nem akarta az összeirást megengedni mindaddig, míg régi szabadságai és kiváltságai vissza nem adatnak, Ebből aztán olyan zenebona támadt, hogy a főkirálybiró az összeiró biztosokkal alig menekülhetett be Vásárhelyre, sőt annyira féltek még a város megrohanásától is, hogy a polgárság közt fegyvert osztva ki, az utczák bejáratánál fegyveres őröket tartottak. Ekkor származott a „Ne bántsd a magyart” mondattal igen egyértelmü „Jeddre ne” kifejezés.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
Nem véletlen, hogy a hirami piknik klub a clevelandi és a környékbeli magyarok kedvenc közösségi kirándulóhelye. A korábbi két szervezet egyesüléséből 2001-ben megalakult Észak-kelet Ohioi Magyar Kulturális Központ tulajdonában lévő létesítmény évről évre szépül. Az idei szezonra befejeződött a kiszolgáló épületek, a mosdók és a konyhai részleg átépítése, s bár most jártam itt először, indokoltnak tűnt a bővítés. Hiszen a szabadtéri rendezvényeknek helyet adó központ évi 4-5 piknikjére és az itt szervezett egyéb programokra is rendszeresen több száz vendég látogat ki. Hiram nincs közel a városhoz, mégis megéri autózni, egyrészt a gyönyörű, erdős természeti környezet miatt, másrészt az ennek szívében, egy folyó holtágának közelében található magyar közösségi hely miatt, ahol mindig sok ismerőssel találkozhatunk. Az érkezőknek az útelágazásoknál tábla jelzi az irányt, s miután a mező mellett, illetve rajta leparkoltak, egy autentikus székelykapun keresztül léphetnek be a helyszínre.

Érdemes egy pillanatra megállni ezen a ponton, s szétnézni kicsit. Rögtön balra egy Buckeye Road útjelző tábla emlékeztet a clevelandi magyarok egykori, virágzó negyedére, amelynek híres-neves főutcája régen sok közösségi esemény helyszíne volt. (A júniusi piknik rendszerint egy Buckeye-i reunion-találkozó, amelyen az egykori szomszédos nemzetiségek is képviseltetik magukat.) A kaputól jobbra egy fatornyos kisharang áll, mellette lobog a magyar és az amerikai zászló, előtte csipkés kispad piros-fehér-zöld primulákkal körbe ültetve – jó innen a kilátás a helyre s a mulatságra. A lábunk alatti járda tégláin azoknak a neve olvasható, akik adományaikkal segítették a klub megújítását, s a hírek szerint még nem is készült el teljesen, így az adományozók köréhez is lehet még csatlakozni. Egy márványtáblán angol nyelvű vers üdvözli a látogatót „e szent helyen”, ahol a világba szétszóródott magyarok összejöhetnek, ünnepelhetnek. Szimbólumaival és szellemiségével ez a hely az anyaországot jelképezi, s átjárja a magyar lélek, muzsika, élet- és vendégszeretet.

S valóban, a fehérre meszelt, tornácos „présház” a szüreti pikniken italmérésként üzemelt. A szőlőfürttel díszített pavilonban magyar nótákra táncoltak a párok. A cimbalmos, brácsás, nagybőgős, harmonikás összetételű Harmonia zenekar – amely bármely otthoni rendezvényen is megállná a helyét –, szinte szünet nélkül játszotta ízlésesen a lakodalmast, a tánczenét. A fedett vendégfogadó már kora délután megtelt elégedetten fogyasztó vendégekkel. A hagyományos menü most is népszerű volt, s nemcsak a töltött káposzta, lángos, lacipecsenye fogyott nagy mennyiségben, de a kürtőskalács, dobostorta, rétesek, sütemények is. Folyamatosan érkeztek a látogatók – így több mint ötszázan vettünk részt az eseményen –, hiszen szép volt az idő. Nem hiába halasztották el az összejövetelt szeptember 23-ára a hónap elején jött esős vihar miatt. Most száz ágra sütött a nap, s hamar lekerültek a pulcsik, a kabátok, s aki hozzám hasonlóan hidegebb időre számított, annak jól jöttek a Magyar Apparel cég magyar mintás pólói a bazársoron.
A programot ebben az évben is a Cserkész Regös Csoport és a Szent Erzsébet templom felnőtt táncosainak fellépése színesítette. De nemcsak a bemutatóval varázsoltak ünnepi hangulatot, hanem azzal is, hogy egész nap a szebbnél szebb hímzett ruhákban, népviseletekben jártak köztünk, példát mutatva a hagyományőrzés, illetve az ismeretterjesztés látványos és szép módjára.

Az őszi szüreti pikniket idén is a tombola zárta. Kétféle formában nevezhettek a látogatók: egy „kínainak” nevezett tombolán, ahol ajándéktárgyakért lehetett játszani, illetve a hagyományos, pénzjutalmas játékon. Bevallom, én az előbbivel most találkoztam először, s meglepett, milyen sokan próbáltak vele szerencsét. A megvásárolt jegyeket a játszók annak az ajándéknak a dobozába dobják be, amit szeretnének megnyerni. Rengeteg felajánlás érkezett, így majd egy órán át tartott a sorsolás. Mary Jane Molnar, az egyesület elnöke és a piknik fáradhatatlan munkabírású háziasszonya hangosbeszélőn olvasta fel a gyerekek által kihúzott nyertes számokat, s jó volt nézni azt a felszabadult örömöt és drukkot, amely rövid idő alatt még családiasabbá tette a hangulatot. Én az esélytelenek nyugalmával vártam a hagyományos tombolát, mivel mentorom adományként előzetesen vett néhány szelvényt, miközben a tömeg nagy része az ajándékokkal gyorsan szétszéledt. Annál nagyobb volt az öröm, amikor név szerint szólítottak: a Bocskai Rádióhoz került a főnyeremény! Úgy éreztem, ezáltal megerősítést kaptam a helytől, amely engem is sajátjaként fogadott.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Október 20-án, szombaton este 6 órától tartja hagyományos évi borkóstoló vacsoráját a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat. Az immár 22. alkalommal megrendezendő esemény idén is borkóstolóval kezdődik, a finom vacsorához pedig magyar borkülönlegességeket kínálnak. A belépők és adományok árával a résztvevők a Clevelandi Magyar Múzeumot támogatják, amelynek képviseletében Tábor Beáta és Gandolfo Marianna meséltek a közelgő eseményről a szeptember 30-i adásunkban.
Néhány szóban bemutatták az East 9-es utcai Galéria épületében működő múzeumot, amely a clevelandi és a kelet-ohiói magyarság történetét és kulturális emlékezetét hivatott bemutatni, illetve fenntartani tárgyi emlékeivel. Küldetése, hogy mindazokat a negyed- vagy akár több generációs magyarokat is megszólítsa, akik noha már nem beszélik a nyelvet, mégis magyarnak érzik magukat. A programok ezért angol nyelven zajlanak. A múzeumban lehet kutatni, működik benne könyvtár, vannak állandó és időszakos kiállításai, és számos kulturális eseményt is szerveznek. Önkéntesek tartják fent, ezért mindenkit szeretettel látnak, akár havi 1-2 órára is, segíteni az itt zajló értékes munkát.

A Vintner Dinner, azaz a borkóstoló vacsora az egyik különleges, jótékonysági rendezvényük. A szervezők azt remélik, hogy akik aznap megtekintik a rádiónk által szervezett Spirit of Hungary táncelőadást, ellátogatnak a John Caroll Egyetemtől néhány utcányira található Canterbury Golf Club dísztermébe is, hogy a magyar délutánt egy magyar vacsorával koronázzák meg. Maga a Vintner Dinner 6 órakor fogadással kezdődik, amely alatt ún. néma tombolát szerveznek: jegyek megvásárlásával választhatják ki a vendégek, hogy melyik magyar vonatkozású tárgyat szeretnék megnyerni. A hagyomány szerint most is a Harmonia zenekar gondoskodik a jó hangulatról, ám idén Guytano Parks, clevelandi zongoraművészt is meghívták, hogy játékával szórakoztassa a vendégeket.
A Clevelandi Magyar Múzeum 2018-as borkóstoló vacsorája beharangozója
Megérkezett a videónk is! Tábor Beáta és Gandolfo Marianna voltak a vendégeink a közelgő Vintner Dinner jótékonysági borvacsora kapcsán.Beszámolónk az eseményről: https://www.bocskairadio.org/elegans-jotekonykodas-jo-hangulatban-telt-a-22-vintner-dinner/
Posted by Bocskai Rádió the Voice of Hungary at WJCU on Friday, October 5, 2018
A megszokottól kicsit eltérő lesz a menü, de az étterem kiváló minősége garantálja, hogy most sem fog senki csalódottan távozni. Sertés, lazac, vegetariánus töltött tök szerepelnek a kínálatban, és lesz torta is. A gondosan válogatott borok a tokaji és a mátrai borvidékről érkeznek, kis pincészetekből. A borokat Mészáros Elemér részletesen be fogja mutatni.
Az esemény díszvendége a Hirami Hungarian Cultural Center of Notheastern Ohio egyesület, melynek elnöke, Mary Jane Molnar kitüntetést vesz át.
A belépők árával a vendégek a Magyar Múzeum működését támogatják. Október 6-ig jutányosan, 125 dollárért lehet hozzájutni a jegyekhez, október 13-ig 135 dollárért, azután pedig csak a szabad helyek függvényében lehet csatlakozni.
Jegyfoglalás a 216-476-9939-es telefonszámon, vagy a hajnal.kezdi@att.net email-címen lehetséges.
Az összefoglalót Miklós Melánia, rádiónk KCSP-ösztöndíjasa készítette.
Az európai forradalmak egyike sem keltett olyan nagy szimpátiát az Egyesült Államokban, mint a magyar. Az 1848-as forradalom célkitűzése, amely a független Magyar Köztársaság létrehozásáért vívott harcban öltött testet, valamint Kossuth Lajos látványos országvezetése valósággal elbűvölte az amerikaiakat. A lakosság a saját eszméinek védelmezését látta a magyar szabadságharc eseményeiben. Abraham Lincoln, Illinois állam springfieldi kongresszusi képviselője a magyar szabadság ügyével kapcsolatos együttérzésről nyújtott be állásfoglalást a kongresszusnak.

1851. február 17-én Henry S. Foote szenátor közös javaslatot terjesztett a kongresszus elé, amelyben arra kérte Millard Fillmore elnököt, hogy hívja meg Kossuthot, s hozassa nemzeti hajóval az Egyesült Államokba. Két hét leforgása alatt mindkét ház támogatta a határozatot. 1851. szeptember 10-én Kossuth és családja további 50 menekült társaságában tengerre szállt a John C. Long kapitány fennhatósága alá tartozó, Mississippi nevű csatahajó fedélzetén. Kossuth a feleségével december 4-e éjszakáján érkezett New York-ba, s amint a hajó felbukkant Governor’s Island látóhatárán, 31 ágyúlövés fogadta az Uniót alkotó minden állam tiszteletadásának jeleként. Alsó Manhattanben 200.000 ember várta, s olyan ovációval fogadták, amilyenben mindaddig csak két személyt részesítettek: George Washingtont és Marquis de Lafayette-et.
Kossuth népszerű, közismert személyiség volt tehát, amikor 1851. december 5-én partra szállt New York-ban. Az Egyesült Államokban őt magát és a szülőföldjét is híressé tette az 1848-as forradalom és a függetlenségért vívott 1849-es szabadságharc. Mindezen események előtt Magyarország csak egy kis pont volt Európa térképén, és Kossuth, az ipari fejlődés és a társadalmi haladás vezéregyénisége, ismeretlen volt az Atlanti-óceán innenső partján. A tiszteletére rendezett január 7-ei pazar kongresszusi banketten a megjelent méltóságok teljesen el voltak ragadtatva lenyűgöző ékesszólásától. „A magyar forgószél valósággal magával ragadott mindent – jegyezte fel Nt. C.M. Butler szenátusi káplán –, s az ámulatba ejtett, zavarodott társaság pártállásra való tekintet nélkül, egy emberként borult le Kossuth lábai előtt.”

1852. január 31-én William Case, Cleveland polgármestere a fogadóbizottság élén Kossuth elé ment, s Newburgnél egy rövid út erejéig felszállt az őt szállító vonatra, hogy a városba kísérje a prominens vendéget. A szerelvény késő este 11 órakor érkezett meg Clevelandbe. Ágyúdörgés és izgatott sokaság fogadta. Egy rövid pihenést követően Kossuth február 2-án hatalmas tömegnek tartott beszédet az American House Hotel épülete előtt, majd még aznap délután több ezren vettek részt a Clevelandi Melodeum épületében tartott előadásán, ahol $4 dollárt fizettek a helyfoglalásért és $3 dollárt az állójegyekért. Samuel Starkweather városi bíró tüzes szónoklattal köszöntötte őt, s beszédének végén Magyarország jogos kormányzójának nevezte.
Háromnapos Clevelandben tartózkódása után Kossuth Columbusba utazott Reuben Woods, Ohio kormányzójának kíséretében. Az ohioi törvényhozó testülethez intézett legendás beszédében itt fogalmazta meg 1852. február 16-án a demokráciáról szóló, kivételes jelentőségű értelmezését.
„Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről és a nép mellőzésével. Ez a demokrácia. És ez korunk szellemének uralkodó irányzata.”
Szavai nagy hatást tettek az Egyesült Államok majdani elnökére, Abraham Lincolnra, akinek 11 évvel későbbi, gettysburgi szónoklatában visszaköszöntek a magyar politikus gondolatai.

A híres Ralph Waldo Emerson így köszöntötte Kossuthot a massachusettsi Concordba érkezésekor 1852. május 11-én: „Már alig vártuk, hogy láthassuk azt az embert, akinek rendkívüli ékesszólását a magasztos ügyekért vívott tettei és elszántsága teszik hitelessé.”
Hamarosan nyilvánvalóvá is vált, hogy Kossuth sokkal nemesebb céllal jött Amerikába, minthogy pénzt gyűjtsön a magyar szabadságharc folytatására. Azt remélte, utazása alapvető változást indít el az amerikai külpolitikában, és sikerül meggyőznie az országot arról: elérkezett az idő, hogy Amerika – erejének és nagyságának megfelelően – aktív szerepet vállaljon a nemzetközi ügyekben. Nézetei szerint ugyanis a demokratikus és szabad Európa a fiatal Amerikai Köztársaság életbevágóan fontos érdeke. Ezért is támogatta, hogy az angol nyelvet beszélő két ország, Anglia és Amerika fogjon össze, és gátolja meg a zsarnok országokat abban, hogy elfojtsák a szabadságukért küzdő nemzeteket.

Mi, amerikai magyarok büszkék lehetünk arra, hogy Kossuth egykor ilyen jelentős hatást gyakorolt az Amerikai Egyesült Államokra. Mindent meg kell tennünk azért, hogy neve és eszméi ne merüljenek feledésbe ebben a nagy országban.
Hargitai István előadása elhangzott az első Kossuth Lajos Emléknapon, 2018. szeptember 29-én, a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház dísztermében.
A Norridge-i Református Egyház idén is megrendezte szeptember 15-én a Taste of Hungary néven ismertté vált, magyar ételek, italok, valamint a tánc és zene köré szerveződő fesztivált.
![]()
Az eseményt hivatalosan Pálmai Zsuzsanna, chicagói konzul és a Magyar Klub KCSP-ösztöndíjasa, Szűcs János nyitották meg. Konzulasszony a megnyitójában a chicagói magyar közösségről beszélt, kihangsúlyozva, hogy mennyire fontosak ezek az események. Örömteli, hogy ennyi magyar és más nemzetiségű ember összegyűlik ezeken az alkalmakon, melyek mozgatórugói a helyben készített és közösen elfogyasztott tradicionális magyar ételek, illetve az egész napos kulturális programok.
A rendezők ismét változatos programmal kedveskedtek a magyar közönségnek. A délután hátra lévő részében Iusco Bernadett, a Magyar Baráti Közösség KCSP-ösztöndíjasa vette át a konferálást, Nádas Gyulával és Mózsi Tímeával. A megnyitó után kolbásztöltő show indította az események sorozatát. Itt bemutatták a kolbásztöltés részfolyamatait, hozzávalóit, amit így követhettek nyomon az érdeklődök. A jó hangulathoz kora délután a Belvárosi Betyárok járultak hozzá, később pedig a kanadai Hangulat Duó. Nagyon színes repertoárral készültek, és a közönség is nagy szeretettel hallgatta őket.
![]()
A zenés produkció után a népviseleté lett a főszerep: Iusco Bernadett és Szűcs János ösztöndíjasok a színpadon mutatták be a hagyományos kalotaszegi népviseletet és annak elemeit. Ezt követően magyarvistai legényest, csárdást és szapora elnevezésű táncokat csodálhatott meg a közönség. A hajdúböszörményi születésű Szűcs János ezután a hortobágyi csikósok ismert munkaeszközét, a karikás ostort mutatta be az érdeklődőknek, akik ki is próbálhatták ügyességüket a csergetésben. A feladat igen egyszerű volt, a karikás ostorral egy műanyag palackot kellett eltalálni, amit sikeresen teljesített három résztvevő is. A bátor jelentkezők jutalma a szervezők által készített kürtös kalács volt.
A nap megkoronázásaként Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét láthatta a közönség a fesztivál színpadán, a Folks Operetta chicagói színtársulat előadásában.
![]()
A fesztivál lényege a kóstolás, hiszen a szervezők számos gasztronómiai különlegességgel készültek. Az előbb említett kürtös kalácson kívül lángost, palacsintát és szilvás gombócot kínáltak nagy szeretettel. A bográcsokban pedig kétféle gulyásleves, illetve többféle paprikás és pörkölt jellegű étel rotyogott. A töltött káposzta mellett a másik hagyományos ételünk, a székelykáposzta is helyett kapott. A vendégek kóstolójegy vásárlásával juthattak a neves étkekhez. S ha már ettünk-ittunk, akkor jót kell, hogy mulassunk. Ebben segített a chicagói Borozda Néptáncegyüttes és színvonalas produkciói, amelyek a délután jelentős részét kitöltötték.
A szünetek sem teltek unalmasan, hiszen a szervezők ekkorra időzítették a számos ajándékot felsorakoztató tombola kisorsolását. Jelentős értékű nyeremény talált gazdára az előadás szüneteiben. Sok felajánlás érkezett, segítve ezzel az egyházat és a közösséget. A Chicagói Magyar Klub az éves magyar báljukra ajánlott fel egy pár jegyet. A Chicagói Magyar Konzulátus 4 darab jeggyel, míg Aradvári László, volt ösztöndíjas 2 darab jeggyel járult hozzá az októberben tartandó Spirit of Hungary előadás megtekintéséhez, amely a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában érkezik Chicágóba. Egy pár jegyet felajánlottak az október 6-án tartandó Szüreti bálra is, amelyet a 19. sz. Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat szervez. Mindezek mellett a Bende INC, a Montrose Dental, a 12 Global, illetve a Norridge-i Református Egyház is ajánlott fel nyereményeket.

Ahogyan minden más itt rendezett fesztiválon, most is játéksarokkal kedveskedtek a gyerekeknek a szervezők, amelyben homokozó, ugrálóvár és egy arcfestésre kialakított rész is várta a szórakozni vágyókat, ennek felelőse Rácz Eszter, a Chicagoi Magyar Kulturális Tanács KCSP-ösztöndíjasa volt.
Számos helyi magyar klub és vállalkozás képviseltette magát a fesztiválon: a Chicagoi Magyar Klub, Szécsi Emese – Mese9, Chicago Board of Elections, In Color Boutique, Polamer INC. népszerűsítették magukat és termékeiket a fesztivál ideje alatt. Az esemény hivatalos plakátját és programját Rácz Eszter Anna készítette.
Köszönjük szépen a szervezőknek az ez évi alázatos munkájukat! Jövőre is találkozunk!
Save the date: Taste of Hungary 2019. szeptember 7.
https://www.tasteofhungary.com
A cikk írói: Rácz Eszter Anna, Szűcs János, Iusco Bernadett,
a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai.
Délután három körül érkezem az Első Magyar Református Egyház kelet-oldali templomához, amikor már javában tart az év egyik legnépszerűbb eseménye, a szüreti bál. Felhős az ég, de még nyáriasan zöld a fű és meleg az idő, ünneplőbe öltözött kicsik és nagyok zsibongnak a Bethlen Hallnak nevezett díszterem sárga falevelekkel és krizantémokkal díszített tornácán. Beszélgetnek, fényképezkednek a fehér paraván előtt, éppen túl vannak az első fellépésen és az ebéden.

Az előcsarnokban kihelyezett tablókon látom, hogy kedvelt ez a faparaván, évek óta itt portréznak a vendégek, megörökítve a találkozások, az ünnep emlékét. Az 1930-as évek óta rendezik meg a clevelandi reformátusok a szüreti bált, s a fekete-fehér, majd később színessé váló képek tanulsága szerint a lelkesedés mit sem változott. A helyszín és ezzel együtt a programok jellege viszont igen. Az egykori magyar városrész főutcájáról, a Buckeye Road-i nagytemplomból 1994-ben költözött el a régi időkhöz képest igencsak megfogyatkozott lélekszámú közösség a keleti oldalra, a Böjtös László, tiszteletbeli konzul által tervezett modern, elegáns, barnatéglás templomba, amely az Alexander Road tágas, zöldövezeti környezetében várja hétről hétre a vallásos érzületű clevelandi magyarokat.

Krasznai Csaba lelkésztől tudom, hogy papírforma szerint jelenleg kb. 180 tagja van a gyülekezetnek, ám a szeptember 22-i szüreti mulatságon ennél többen vettek részt. Ez azt jelenti, hogy nemcsak reformátusok, hanem mások is látogatják a programokat, és sokan vannak a fiatalok. Ők az elmúlt években érkeztek Clevelandbe, korombéli párok a gyerekeikkel, akik aktívan részt vesznek a közösségi életben. Csaba azt mondja, ez a nyitottság a legfontosabb számára, s vezetőként igyekszik minél többeket bevonni a tevékenységekbe, legyen szó a magyar és angol nyelven tartott bibliaórákról, események szervezéséről vagy a hétvégi magyar iskoláról, ahol két csoportban zajlik az oktatás, a kicsik, valamint az írni, olvasni tudók csoportjában.

Adott esetben a szülőket is bevonják a tanításba, asztaltársaságom tagjai, akik itt is kedves érdeklődéssel és segítőkészen fogadnak, mint a clevelandi magyarok mindenhol, szintén besegítenek. Természetesen az ő gyerekeiktől is sokat tanulnak a már itt születettek. Hiszen – mint azt a második, délután 4 órás fellépését is izgatottan váró Pannától megtudom – ők otthon, Magyarországon is jártak néptáncra, karénekre, szavalóversenyre, és persze iskolába, óvodába. Igaz, most csak egy rend táncos ruhájuk van, és a koreográfiát betanító néni is elég szigorú, de szeretnek ide járni.
Miközben a The Hungarians nevű zenekar tagjai, egy hegedűs, egy harmonikás és egy szaxofonos rendületlenül húzzák a talpalávalót, az egybegyűltek eszegetnek, iszogatnak, beszélgetnek, s időnként táncra is perdülnek. A menü most is hagyományos: lacipecsenye, húsos szendvics, fánk. Én Csaba ajánlására a házilag gyúrt káposztás tésztát kóstolom meg, s életemben először nagyon ízlik.

A menü és az ünnepi viselet nem sokat változott az elmúlt 80 évben, noha a tablók szerint régen sokkal többen ünnepeltek. Virággal, szőlőfürtökkel díszített kocsikkal, zászlókkal vonultak fel népviseletben a Buckeye-on és az Euclid sugárúton, egészen a Kultúrkertig, ahol folytatódott a mulatság. Ma mások a szokások, de a tradicionális viselet ezeket a régi időket is megidézi. Sajátos divat ez a diaszpórában élő magyarok ünnepi eseményein, lassan megszokom és élvezettem figyelem a különböző stíluselemeket vegyítő, magyaros ruhákat. Mindenki felveszi ilyenkor azt, amilye van, s legfőképp, amit örökölt: hímzett blúzt, rakott szoknyát, pántlikás cipőt, piros csizmát, szalagokat, a férfiak kalapot, virágos inget, bocskait. Azt mondják, van itt csaknem 100 éves fellépőruha is.

Elkezdődik a második táncbemutató, amit a szülők és nagyszülők most is ugyanolyan lelkesen filmeznek és fotóznak, mint mindig. A gyerekek is ugyanúgy beleadnak apait-anyait. A kicsik legfőképp aranyosak a felnőttes ruhákban, ahogyan a betanító táncmester, Elaine Galgany iránymutatását lesik, majd újra beletalálnak a ritmusba, közben lopva kitekingetnek ránk. A nagyobbak felszabadultan élvezik a koreográfiát, ügyesek, szépek, vidámak.

Műsor után elbúcsúzom, s megígérem, hogy népszerűsítem a közösség további programjait: az október 14-i csirkepaprikás ebédet, majd a november 16-án első alkalommal megrendezendő tészta vacsorát, egyben Rat Pack Show mulatságot, amelyről legkésőbb a helyszínen kiderül, hogy pontosan mit is jelent. Mindenki szeretettel várnak tehát a kelet-oldali reformátusok.
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
A múlt héten, szeptember 27-28-án került megrendezésre első alkalommal Kanadában, Toronto városában, a huszonkét éve minden évben nagy sikerrel megrendezett Árpád Kupa. A tavalyi sikeres San Franciscó-i torna után az idén Toronto városa vállalta magára ennek, a most már vándor kupának kinevezett, plusz 35 feletti öregfiúk labdarúgó tornájának megrendezését, amelyre évek óta Észak-Amerika több városából és Magyarországról is rendszeresen érkeznek az öregfiúkból álló csapatok.
A részvételi szándékát nyolc csapat jelezte, és ugyanennyi is vett részt a kétnapos eseményen. Ezek Eger, Szekszárd, MTK, San Francisco, Toronto FC, Toronto Mérnök, a Parlament és a Clevelandi Magyarok csapata voltak.
A hosszú évek alatt a meghívásnak eleget téve több híres magyar labdarúgó is tiszteletét tette ezen az észak-amerikai magyar diaszpórában élő magyarságot összefogó, nagypályás labdarúgó tornán – úgy jelenlétével, mint játékával . Az idén példaként említhetjük Kű Lajost, a nyolcszoros magyar válogatott labdarúgót, olimpiai ezüstérmest, Halmai Gábort, az 57-szeres magyar válogatott labdarúgót vagy éppen Vince Ottót, aki szintén 11-szeres magyar válogatott labdarúgó.
Szerda este megtörtént a sorsolás egy családias fogadáson, amelyen csapatonként két küldött vett részt. Két négyes csoportba került a nyolc résztvevő csapat.
Csütörtökön reggel a megnyitó ünnepségen már a csapatok teljes létszámban jelen voltak, ahol a rendezők nevében Balla Sándor köszöntötte a játékosokat, a többi résztvevőt és a vendégeket. Ezt követte Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének köszöntő beszéde,aki egyben a torna védnöke is, és aki nem győzte eleget hangsúlyozni a sport összefogó erejét, különösképpen a labdarúgás közösségépítő mivoltát.
A megnyitón mások mellett még felszólalt Palkovits Valér, az új torontói főkonzul is, aki csupán néhány hete foglalta el hivatalát.
Mindezek után már a labdarúgásé volt a főszerep, a két pályán elkezdődtek a sorshúzás szerinti mérkőzések. A Clevelandi Magyarok csapata egy erős kezdésnek köszönhetően rögtön egy győzelmet tudhatott magáénak, majd a torna megnyerésére esélyes csapattól egy vereséget is bezsebelt még ugyanaznap. Másnap egy újabb vereség csupán az ötödik, hatodik helyezés elérését valószínűsítette. Végül idén az ötödik helyen végeztek, ami a csapat erejéhez méltó helyezésnek számít. A tornát a San Francisco-iak nyerték, legyőzve a szekszárdiakat, a harmadik helyet az MTK nyerte, legyőzve a torontói Fradit.
Mindezek után a torontói Magyar Házban került sor a díjkiosztóra egy gálavacsora keretében, gyönyörűen megterített asztalok mellett, finom ételek, kellemes zene és baráti társalgások közepette.
Itt sikerült beszélgetnem a torna főszervezőjével, Balla Sándorral, Palkovits Valér főkonzul úrral és Szöllősi György főszerkesztő úrral.
Interjú Balla Sándorral főszervezővel:
Interjú Palkovits Valér főkonzul úrral:
Interjú Szőllősi György főszerkesztő úrral:
Újra ingyenes szűrővizsgálatokat végez a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvos-csoportja október 7. és 12. között Hargita megyében – adja hírül közleményben a szolgálat.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagjai évente kétszer utaznak Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket. Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segítik.
2017-ben a szervezet önkéntesei több mint 10 ezer vizsgálatot végeztek, a szűrővizsgálatok eredményeképp 58 gyermek magyarországi műtétjére, kivizsgálása, gyógykezelésére történt meg, és 50 gyermek jutott ingyenesen szemüveghez.
Az NGYSZ gyermek-neurológusa ezen túlmenően folyamatosan támogatja munkájával a szervezet által felújított csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központot.
2017-ben közel 800 nőgyógyászati szűrést végeztek, amelyeknél 6 megvizsgált esetben derült fény súlyos elváltozásra/betegségre, esetlegesen műtéti beavatkozásra, 155 esetben gyógyszeres terápiára volt szükség.
„Mindez mutatja, milyen fontos a megelőzés, vagyis a rendszeres szűrővizsgálat. A szükséges műtéteket, gyógykezeléseket a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi kollégák végzik el, akikkel jó szakmai kapcsolatot ápolunk. A nőgyógyászati szűrőkamion fenntartását a Waberer’s Nyrt. biztosítja, ők végzik a műszaki karbantartást, szervizelést is – adja hírül a szolgálat.
Mindezek mellett részt vesz az újabb gyógyító körúton a mozgó fogorvosi rendelő is. A gyermekmentő mozgó fogorvosi buszában dolgozó önkéntes fogorvosok 2017-ben Kápolnásfalun a Kriza János Általános Iskola 181 általános iskoláskorú, hátrányos helyzetű tanulója számára végeztek szűréseket, kezeléseket.
A szakemberek itt közel 100 gyermeknek kezelték a fogait, amelyek között volt foghúzás, tömés, fogkőeltávolítás, illetve barázdazárás is.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat romániai útjának programjába sporteseményt is beiktat. Az orvoscsoport látogatása mellett
a magyar parlamenti képviselők és a Hargita megyei közméltóságok csapatainak hagyományos futballmeccsét is megtartják október 12-én, pénteken Csíkszentdomokoson.
A Gyermekmentő Szolgálat útját idén is segíti az OTP Bank, amely 1994 óta az NGYSZ főtámogatója. A bank kiemelten támogatja a Gyermekmentő Szolgálat egészségügyi programját, így az októberi erdélyi orvosi körúthoz is ingyenesen biztosít két kisbuszt, egy kisteherautót és gépkocsivezetőket.
A magyarországi gyakorlathoz hasonlóan
a romániai OTP-bankfiókokban is adományládákat helyeztek ki, az ezen keresztül befolyt összeg az NGYSZ Romániai Egyesület munkáját segíti.
Az idei erdélyi úthoz a Mercedes-Benz Hungária Kft. ismét a Szolgálat rendelkezésére bocsát két mikrobuszt és egy terepjárót. Továbbá az Emberi Erőforrások Minisztériumának is köszönik az önkéntes orvos-csoport útjának és munkájának a támogatását.