Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, mutatom neki Novemberben kinyílott ibolyámat. Ha kell: jó, ha nem: békesség neki. Én nem futok. Én nem akarok senkit utolérni. Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért Vágyom a virágomat kicserélni.
Az önbecsülés legelőször gyermekkorunkban alakul ki, amikor halljuk rólunk beszélni a felnőtteket. Annak függvényében, hogy mit mondanak rólunk, kialakulhat vagy nem a saját erőinkbe vetett hit, megtanuljuk irányítani érzelmeinket és megtanuljuk motiválni magunkat egy cél elérése érdekében. Az élet során viszont tovább csiszolódik az önbecsülésünk, mivel ez egy eleven folyamat és állandó alakulásban van.
„Boldogságot javasolnak: de kívülről hogyan szerezzük meg? Mert ha az nem belőlünk növekszik, nem a belső ritmusunkból és forrásainkból gyökeredzik, akkor bármily nemű külső beavatkozás hiábavaló.” – Emil Cioran.
A személyiségproblémák, önmagunk látásmódja és értékelése teljes mértékben az önbecsüléshez kapcsolódik. Ez legelőször gyermekkorunkban alakul ki, amikor halljuk rólunk beszélni a felnőtteket. Annak függvényében, hogy mit mondanak rólunk, kialakulhat vagy nem a saját erőinkbe vetett hit, megtanuljuk irányítani érzelmeinket és megtanuljuk motiválni magunkat egy cél elérése érdekében. Az élet során viszont tovább csiszolódik az önbecsülésünk, mivel ez egy eleven folyamat és állandó alakulásban van, formálódhat olyan lelki trauma után, mint egy családtag elvesztése, válás, vagy súlyos betegség a családban.
Első következtetésként elmondható, hogy az önképünk kialakulása függ a neveltetésünktől és azoktól a traumáktól, amiken keresztülmentünk. Így a nehéz gyermekkor vagy a nagy lelki traumák után kialakulhat egy védekezési mechanizmus vagy egy kompenzáló viselkedés.
● Társadalmi viselkedés: közösségtől való elhúzódás vagy elzárkózás, vagy ellenkezőleg, kényszeres társaságközpontúság.
● Nem megfelelő munka választása, ami nem tükrözi a valódi személyes értékeket.
● Nem megfelelő párválasztás.
● Silány vagy lármás nemi élet.
Második következtetés lehet, hogy sok ember negatív képet alkot saját kinézetéről, családjáról vagy munkájáról. Ez pedig a fent említett okokra vezethető vissza: hiányos neveltetés vagy lelki traumák átélése, de ugyanúgy oka lehet az is, hogy valaki nem tudja kinyilvánítani értékeit és képességeit, nem tudja kifejezni személyes vagy szakmai céljait. Hogy a tükörből visszatekintő kép minél közelebb legyen ahhoz, amit szeretnénk, ajánlatos felkutatni az énképzavar gyökereit, majd felszámolni azokat.
Ebből a szempontból érdemes pszichológus segítségét kérni, hogy mihamarabb közel kerülhessünk az ideális önképhez. Így pszichológiai vagy orvosi problémákra derülhet fény az önképzavar hátterében. Sokszor egy pattanásos arcbőr vagy néhány pluszkiló is nagyon rombolhatja az önértékelést, ezért itt van pár lépés, ami segíthet megoldást találni a problémára:
1. A probléma forrásának feltárása: a család nevelési hibái vagy utólagos trauma, lelki sérelem. Az okok pszichológus segítségével könnyebben azonosíthatók.
2. Testünk biológiai változásainak, figyelmeztető mechanizmusainak felismerése, ami a problémára utalhat: pattanások, túlzott fogyás vagy hízás, alvászavar, fejfájások, szédülés megjelenése. Ezeken kívül sok más tünet sikerrel kezelhető, ha időben szakemberhez fordulunk.
3. Táplálkozási problémák azonosítása: anorexia, bulimia, kényszeres evés, elhízás. Ezek kezelésében dietetikus és pszichológus segíthet.
4. Társadalmi problémák azonosítása: majdnem teljes elzárkózás a közösségtől, vagy zajos társasági élet, a magánytól való menekülés. Ezek szintén felmérhetők terápiás közegben, a pszichológus személyre szabottan tud segíteni.
5. Karrier problémák azonosítása: egy nem kielégítő fizetés, problémás kollégák, a fejlődés lehetőségének hiánya, túlzó főnök, szakmai túlterhelés. Ezeket a problémákat érdemes szakember segítségével megbeszélni, hogy többet megtudjunk érzelmi intelligenciánkról, hogy motivációs forrásokat találjunk a munka folytatásához – vagy esetleg más, jobban passzoló munkát találjunk.
6. Párkapcsolati problémák megoldása: sokan abban hibáznak, hogy mások párkapcsolati sikertörténeteit hallgatva hozzájuk próbálják hasonlítani önmagukat, depressziót és nyugtalanságot okozva ezzel. Megint csak szakember segítsége lehet a megoldás, akinek segítségével kialakítható a saját sikermodell, ami másoktól független. Így megtanulhatjuk saját élményeinket élni másoké helyett.
7. A hobbik: segítenek feltölteni akkumulátorainkat és új emberekkel megismerkedni. A szabadidős tevékenységek hiánya – a motiváció hiánya miatt – szorongást vagy depressziót válthat ki.
8. Sport: ez segíthet megszabadulni a frusztrációktól, segít új emberekkel találkozni, feltölteni energiaraktárunkat és méregteleníteni testünket-lelkünket. Ennek viszont az a feltétele, hogy szeressük azt a sportot, amit választunk, ne csak a fogyás érdekében tegyük homlokráncolva és idegesen. Mosollyal a szájon érdemes sportolni.
9. Barátok: nagyon fontos megtanulni, hogy barátainkat vágyaik, üzenetük és érdeklődésük szerint értékeljük. Előfordulhat, hogy problémáink közül sok nem is a miénk, hanem az ő problémájuk. Egy egészséges környezet maga után vonja a nagyobb életkedvet és az újdonságok utáni vágyat is.
Még ha néha úgy is hisszük, hogy nem olyan az életünk, amilyennek szeretnénk, vagy azt gondoljuk, hogy mi így születtünk, érdemes adni magunknak egy esélyt arra, hogy felfedezzük azt, amit másoknak is sikerült már: az életvidámságot.
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a muffinformákat kibéleljük papírral. A kétfajta lisztet összekeverjük, beleforgatjük a kolbászt, a paprikákat, a hagymát, a sajtot, a sót, a sütőport és a pirospaprikát. A tojást az olajjal és a joghurttal kikeverjük, hozzáadjuk a fokhagymát, majd belevegyítjük a lisztes keveréket. Muffin formákba adagoljuk, és 15-20 perc alatt készre sütjük.
Tanácsok: A muffinokat süthetjük úgy is, hogy mindegyik tetejére teszünk egy-egy szelet kolbászt, és megszórjuk egy kevés sajttal!
A Hungarian Conservative angol nyelvű magazin nyomtatott formában és online felületen képvisel konzervatív értékeket. Az internetes felület főszerkesztője az eredetileg jogász végzettségű Dobozi Gergely, aki érdeklődésének fő fókuszában a közélet áll. 2023 januárjában vette át a stafétát az online portálon, személyes missziója minél több olvasót elérni. Kezdeményezésére indult el 2023 októberében a Diaszpóra rovat, amely a magyarság ügyét – a világmagyarság közös nyelvén – kívánja előre mozdítani.
A Bocskai Rádiónak adott interjújában a főszerkesztő ismertette: a negyedévente megjelenő Hungarian Conservative folyóirat hasábjain és a folyamatosan frissülő online felületen kortárs politikai, filozófiai és kulturális kérdésekkel találkozhat az olvasó, konzervatív szemszögből. A világban jellemző társadalmi kihívásokra reagál, legyen szó vallási hagyományok aláásásáról, a család vagy a nemzet értékének, eszméjének hanyatlásáról. A Hungarian Conservativeamellett, hogy törekszik a naprakészségre, hírmegosztásra és az aktualitások feltárására, nem elégszik meg ennyivel, mélyebbre néz: oldalain mélyinterjúk, elemzések, publicisztikák, filozófiai fejtegetések is olvashatóak.
A nyomtatott formában működő Hungarian Review és a kulturális fejlemények narrálásával foglalkozó Magyar Krónika kiadója egy családot alkot a Hungarian Conservative értelmiségi lappal. Utóbbi alkotói csapat tagja, a Diaszpóra rovat Amerikában (New Jersey állam) élő állandó szerzője Antal-Ferencz Ildikó, aki a Bocskai Rádiónak is munkatársa. Úgy éreztem, a magas olvasottsághoz kell, hogy egy misszió is társuljon azon felül, hogy konzervatív magazin vagyunk. Így adott egy új színt ez a rovat, amit 2023. október 23-án, Ildikónak köszönhetően el tudtunk indítani. Dobozi Gergely úgy véli, a magyar nemzet nem pusztán a Kárpát-medencei legmodernebb határokon belül létezik. Ugyanúgy a magyarság része az új-zélandi vagy ausztrál magyar is, és nem utolsó sorban az amerikai diaszpóra tagjai is. A Diaszpóra rovat górcső alá veszi, mit gondolnak társadalmi kérdésekről a világmagyarság tagjai, milyen kihívásokkal szembesülnek, hogyan látják saját magyarságukat, identitásukat külföldi környezetben. Amikor ezeket az interjúkat készítjük, próbáljuk az ajtón kívül hagyni a napi szintű politikát és a pártpolitikát, és arra fókuszálunk, mi a magyarság. Nagyon szép, megható interjúk tudnak így megszületni. A Hungarian Conservative online portál főszerkesztője szerint a feldolgozott életutak az ’56-os narratívát is tovább gazdagítják, hiszen azon hétköznapi hősök története is megismerésre érdemes, akik elhagyni kényszerültek hazájukat, és nulláról indították újra a családi és szakmai életüket, illetve közösségeiket a tengerentúlon. A pozitív olvasói visszajelzések igazolják, hogy van érdeklődés a rovat iránt, tartalmai követésre alkalmasak.
Antal-Ferencz Ildikó életút-interjúinak és riportjainak két év alatt száma mára közel kétszázra nőtt, amiből a Diaszpóra rovatban is több tucat megjelent angolul. A fenti kezdeményezés nyomán készült beszélgetésekből – a Bocskai Rádió kiadásában – nemrég jelent meg a Magyar lenni Amerikában című könyv második kötete. Aki közelebbről ismeri az amerikai magyar közösségeket, tudja: bőven vannak még olyan személyek, akiknek példája, magyarság érdekében végzett tevékenysége, aktivitása feldolgozásra vár. A szerző tervei között szerepel, hogy jövőre egy harmadik kötet is készülhessen az utókor számára.
Dobozi Gergely is részt vállal az interjúkészítésben, ő online formában, Magyarországon tudja végezni. Eddigi tapasztalatai alapján megfogalmazta: Amit még tanultam a magyarságról, az az, hogy a magyarok a tengerentúlon elsősorban magyarok, azt követően republikánusok és demokraták, tehát első a magyarságuk számukra, és csak a második a pártpolitika. Magyarországon ez nem így érvényesül, a magyarság inkább egy természetesség adottság. Az a fajta árokbetemetés, ami a világmagyarság sajátja, egy olyan tanulság és tapasztalat, amit hazavihetnénk Magyarországra. Kicsit próbáljuk meg otthon is kevésbé természetesnek venni magyarságunkat.
2024 júliusára a Hungarian Conservative weboldalát több mint 300 ezren látogatták a világ minden tájáról, és közülük több mint százezren az Egyesült Államokból böngésztek. Úgy a magazinnal, mint a berkeiben működő Diaszpóra rovattal hosszútávú ambíciói vannak a magyar szerkesztőségnek. Szeretnék, ha a világmagyarság szempontjából összes releváns régióban lenne újságírójuk, akik testközelből tudnák követni az adott magyar közösség életét, vérkeringését. Addig viszont az a feladatom, hogy minél több kapcsolatot szerezzek, minél több olyan döntéshozói helyre el tudjam juttatni a projektet, amivel megkapjuk azt a fajta szellemi és akár pénzügyi támogatást is, ami egy ilyen rovat fenntartásához szükséges. Abban bízom, hogy beérik a gyümölcs, és a Hungarian Conservative egy olyan kommunikációs referenciapont tud majd lenni a világmagyarság számára, amire érdemes odafigyelni – fogalmazott Dobozi Gergely főszerkesztő, aki az elmúlt hetekben a folyóiratot népszerűsítette az Egyesült Államok több tagállamában, aki azzal a felhívással búcsúzott a Bocskai Rádió hallgatóitól: szeretettel várják az érdeklődőket a szerkesztői gárdába.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
2024-ben van Michael Fabriczy Kováts születésének 300. évfordulója. Emlékezetének megőrzése, hagyatékának népszerűsítése érdekében a Kováts Mihály Baráti Társaság, a Kossuth Alapítvány és Hungary Foundation megalapította a Kováts Mihály Emlékbizottságot és együttműködési megállapodást írtak alá a jubileumi év megnyitásáról. Kováts létfontosságú szerepet játszott az amerikai lovassági egységeinek megszervezésében, vezetésében, és életét adta a szabadság ügyéért 1779. május 11-én. Az Emlékbizottság meglévő és új programokkal hívja fel a figyelmet Kováts örökségére, hősiességének példájára, egyben a magyar-amerikai katonai együttműködés történelmi gyökereire.
Kováts Mihály egy huszárezredes volt, aki – Kazimierz Pułaski lengyel hazafival együtt – elévülhetetlen érdemeket szerzett az Egyesült Államok állandó fegyveres erőinek megszervezésében. George Washingtontól kapta a megbízást az amerikai függetlenségi háborúnak a közepén. Az amerikai lovasság atyjaként számontartott köznemes a magyarországi Karcagon született, és iskolai tanulmányai befejeztével azonnal felcsapott huszárnak. Számos csatában harcolt az 1700-as évek közepén: a poroszokkal, a hétéves háborúban, Mária Terézia alatt. Az amerikai függetlenségi háború kirobbanásának idején levelet írt Benjamin Franklinnek, az Egyesült Államok Franciaországba küldött követének, melyben felajánlja szolgálatait az amerikai szabadság eszméjéért. Még a válasz megérkezése előtt elindult, Bordeaux-ból futott ki az a hajó, 1777 elején, amelyik fedélzetén ott volt Fabriczy Kováts Mihály is. Úgy tudjuk, Kováts volt az egyetlen vezető beosztású magyar, aki személyesen találkozott George Washingtonnal. Azért fontos, hogy beszéljünk róla, mert egy nagyon komoly szolgálatot tett, nemcsak az amerikai szabadság ügyének, de saját személyén keresztül az amerikai-magyar kapcsolatoknak is, hiszen egy olyan origója az amerikai-magyar kapcsolatoknak, ami gyakorlatilag Amerika születéséhez köthető, és ilyen tekintetben szerintem nagyon magasra is teszi a lécet az amerikai-magyar kapcsolatokban – fogalmazott Smith Lacey Anna.
A Fabriczy Kováts Mihály által személyesen vezetett lovasság önfeláldozó kirohanása következtében, Dél-Karolinai Charleston városát ostromló brit hadsereg elállt a város lerohanásának tervétől. A magyar hős viszont életével fizetett ezért. Ahogy az Emlékbizottság tagjai atörténet mélyére ásott, egyre tisztábban látszotthogy a magyar diaszpóra tagjai – különösen az -1970-es években – rendkívül sokat tettek azért, hogy Kováts emléke és szélesebb körben való tisztelete Amerika-szerte elterjedjen. Nem csak szobrok, emlékérmék, kongresszusi megszólalások, életrajzi munkák, de színes, mozgalmas kulturális események, fesztiválok is megemlékeztek Kovátsról. Cartertől Reaganing amerikai adminisztrációk is méltatták Kováts érdemeit.
Ami az amerikai-magyar kapcsolatot különlegessé teszi, az a szabadságszeretet. Magyarországnak egy nagyhatalommal van a szabadságon alapuló erős kapcsolata, az Amerikai Egyesült Államokkal. A Hungary Foundation több szállal is fűződik Fabriczy Kováts Mihályhoz, ezt példázza az is, hogy a három évvel ezelőtt elindított – magyar értékeket, emlékhelyeket listázó, térkép alapú – applikációhoz, HuGO-hoz is Karcag híres szülötte adott inspirációt. Smith Lacey Anna elmondta, hogy szimbolikus, történelmi és edukációs jelentősége egyaránt volt annak, hogy egy huszár alakhoz kössék az alkalmazást. Utóbbi azért volt fontos, hogy gyerekek, iskolások is szívesen játszanak vele, ezáltal tanuljanak az Egyesült Államokban fellelhető magyar vonatkozású látnivalókról, emlékhelyekről; találkozzanak magyar éttermekkel, eseményekkel, közösségekkel. Az ingyenesen letölthető applikáció elérhető mind IOS, mind Android eszközökön, és a tízezer (eddigi) felhasználó és több mint ezer aktív tartalom megosztó a bizonyítéka annak, hogy izgalmas amerikai magyar lenyomatok után kutatni. A Fabriczy Kováts Mihály név beütése után is kaphatnak találatokat az applikációban.
Gabriela Koszorus Varsa Fidelissimus Ad Mortem
Kováts nevét viseli a Charlestoni Katonai Akadémia (The Citadel) kampuszának egyik gyakorló pályája, New York egyik játszótere, az Amerikai Magyar Szövetség pedig a Washingtoni Magyar Nagykövetség mellett állított emlékművet. De különböző amerikai városokban találunk még kisebb lovasszobrokat, domborműveket, falfreskókat, emlékplaketteket. A Clevelandi Magyar Múzeum pedig egy Fabriczy Kováts Mihály állandó kiállítással büszkélkedhet.
A Kováts Mihály Baráti Társaság, a Kossuth Alapítvány és Hungary Foundation által májusban aláírt ünnepélyes együttműködés értelmében megvalósuló első rendezvény egy washingtoni könyvbemutató lesz október 26-án a Kossuth Házban: dr. Pintér Zoltán karcagi történész, gimnáziumi tanár kétnyelvű kiadványban foglalkozik Fabriczy Kováts Mihály életművével. De Charlestonban is új lendületet vett a Kováts kutatást, céljuk fellelni Kováts testét, hogy újratemetésének méltó keretet adhassanak. Az Emlékbizottság kutató munkájának köszönhető hogy először csendülhetett fel nagyközönség előtt a Kováts Mihály emlékére írt Kováts induló, és készülőben van egy művészeti est is Washingtonban, amikor is a zene nyelvén szeretnék elmesélni, hogyan járultak hozzá a különböző nációk – magyarok, a lengyelek, a franciák, németek – az amerikai függetlenségi háborúhoz. A Magyar Posta emlékbélyeget adott ki Kováts Mihály tiszteletére, az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) pedig már évek óta ad át rangos elismerést az amerikai lovasság atyjáról. A díjat olyan embereknek ítélik oda, akik kimagasló eredményeket értek el az amerikai-magyar kapcsolatépítésekben.
Mi erre generációk óta jelentős hagyományápoló és történelem tisztelő munkára építve szeretnénk minél több eseményt és minél több új hagyományőrző megmozdulást, összefogást, ami emeli Kováts Mihály ismertségét Amerikában– zárta szavait a Hungary Foundation igazgatója. A távlati cél a Kováts-emlékév mögött, hogy az az Egyesült Államok függetlenségének 250. évfordulójáig (2026) olyan alapozó munkát sikerüljön végezni , hogy Kováts emléke méltó helyet kapjon az amerikai függetlenségi forradalom ismertebb európai hősei (Lafayette, Kosciuszko, de Kalb, Pulaski) melett. Ha felkeltette érdeklődését a Kováts-kultusz, a Hungary Foundation.org/michael-kovats-300 oldalon tovább tájékozódhat. Az emlékbizottság tagjai szeretettel várják, ha tudásával, információval bárki szeretne hozzájárulni ehhez az amerikai-magyar emlékezettörténeti gyűjtőmunkához: https://www.hungaryfoundation.org/michael-kovats-300/
Dorgay Zsófia
1 of 11
AHF Michael Kovats Medal of Freedom
Finta huszar
Michael Kovats and Kasimir Pulaski painting Sandor Bodo Karcag
Michael Kovats Charge Reenactment Citadel Charleston
Michael Kovats Charleston
Michael Kovats equestrian statue Paul Takacs Washington DC
Michael Kovats memorial by Alexander Finta at Citadel campus
Michael Kovats Memorial Stamp Hungarian Post Office
Michael Kovats portrait Rasko Kossuth House
Michael Kovats Portrait Sandor Bodo Karcag
Michael Kovats statuette Alexander Finta
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
Az áttört túróhoz hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot, a citrom lereszelt héját és a vaníliakivonatot. Összekeverjük, majd vékony csíkban folpackra halmozzuk.
Hosszú, vékony rudakat formázunk belőle a folpack segítségével, majd 1-2 órára betesszük a fagyasztóba.
A csokit az olajjal felolvasztjuk. A rudakat – ha megfagytak – 4-5 cm-es darabokra vágjuk, és a csokiba mártjuk. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.
Mindenkinek vannak olyan szokásai, melyek nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Lehet, hogy ezeket a szokásokat észre sem veszed, vagy éppen csak nem tulajdonítasz nekik semmiféle jelentőséget. Egy kis panaszkodás itt, talán egy kis pletykálkodás ott, a fontos teendők elnapolása amott.
Az utóbbi időben többször is felvetődött a kérdés, hogy az emberek miért tesznek különös dolgokat akkor is, ha attól cseppet sem lesznek sem boldogabbak, sem elégedettebbek, sőt egyenesen károsan hatnak rájuk ezek a szokások.
Az emberi elme hihetetlen bonyolult szerkezet, de általános következtetéseket mégis lehet levonni annak érdekében, hogy aki fejlődni akar, és tenne is érte, annak legyen mibe kapaszkodnia.
Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami az összes többinél erősebben hat: és ez a félelem érzése. Bár azt lehetne mondani, hogy az embert sokkal inkább a szeretet motiválja, mint a félelem, de ez hazugság lenne…
A félelem (bármi is képezi a tárgyát) az, ami olyan szokásokra vesz rá minket, amelyek teljesen idegenek tőlünk, hűtlenné tesznek magunkhoz, és boldogtalanságot teremtenek.
Minél több rossz szokást tartasz meg és gyakorolsz, annál inkább a rabjukká válsz, mígnem a végén azonosulsz velük, és a kritikákra már csak a válladat leszel képes rángatni (mintha egy mocsárban süllyedtél volna el): “Ok, de hát én ilyen vagyok…”
A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.
Az emberek nagy részét inkább a félelem motiválja, semmint a szeretet.
8 szokás, melyek nélkül szebb és jobb lehetne az életed
1. Panaszkodás
Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata?
Megoldás: Szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!
2. Pletykálkodás
Egy másik, szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet?
Megoldás: Másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress! Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést!
3. Halogatás
A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most! Miért tologatnád magad előtt?
Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!
4. Szüntelenül csak a munka
Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: “Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?”
Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.
5. Felesleges kiadások
Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre.
Megoldás: Fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy!
6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások
Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. “Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról.” (Graffiti).
Megoldás: Vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad! Ez egy csomó mentális energiát megspórol.
7. Törekedni a tökéletességre és önbizalomhiány
A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni.
Megoldás: Próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)
8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn
Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni?
Megoldás: A múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.
Virga Ágnes 1987-ben, 33 évesen érkezett Bostonba és építette fel újra szakmai életét. Ahogy sok más orvos bevándorló, ő is alulról, egyetemi laboratóriumi technikusként kezdte. Jelenleg a concordi Emerson Kórház neurológiai részlegének igazgatója. 25 éve számtalan magyar szervezetben dolgozik önkéntesen, amelyet amerikai férje és három gyermeke is támogat. A Massachusetts-i Magyar Egyesület volt elnöke, az Amerikai Magyar Koalíció (angolul: Hungarian American Coalition, HAC) alelnöke, a Magyar Amerikai Orvostársaság elnökségi és a Piarista Bál szervezőbizottságának tagja. Közösségi munkájáért 2021-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, idén a „Legjobb Közösségi Orvos” kitüntetésben részesült.
Mikor és hogyan kerültél Amerikába?
Először 1984-’85-ben egy posztdoktori együttműködés keretében érkeztem, ami akkoriban nagy dolognak számított. A debreceni egyetemi kórház ideg- és elmeklinikáján végeztem tudományos kutatásokat, az orvosi és oktatómunka mellett, mindkét szakvizsgám megvolt. Akkoriban még nagyon közel voltak egymáshoz ezek a területek, nem voltak úgy szétválasztva, mint ma. Egyik nap stroke-os beteget, másik nap skizofrént láttunk el, sőt, még idegsebészeti helyzeteket is meg kellett oldanunk. Bostonban csak egy évig dolgozhattam, mert lejárt a vízumom és vissza kellett mennem. Két év után viszont állásajánlatot kaptam, így ‘87-ben újra kiutaztam és itt maradtam. Az akkori szocialista-kommunista rendszer Magyarországon az egészségügyben és a tudományban is visszahúzó erővel bírt, főleg az olyanok számára, akik nem voltak a kommunista párt tagjai, ahogy én sem. Dolgozhattam, de előrelépni nem tudtam, karrierlehetőségeim korlátozottak voltak. Mivel nagyon szerettem a munkámat, 33 évesen elfogadtam a bostoni egyetem állásajánlatát. Ez a döntés szakmailag nagy visszalépést jelentett, hisz Magyarországon már elég jó pozícióm volt, miközben itt egy anatómiai laboratóriumban, laboratóriumi technikusként kezdtem újra, ahol fagyasztott majom- és patkányagyakat kellett vagdosni és azokon kísérleteket végezni. Ahogy nagyon sok végzettsége szerint orvos bevándorló, én sem orvosként, hanem az egészségügyi hierarchia alján kezdtem, onnan dolgoztam fel magamat.
Hogyan és milyen magasra „dolgoztad fel magad”?
Amikor elindultam, azt hittem, elég jól beszélek angolul, mert előtte jártam nyelvtanfolyamra, de amikor megérkeztem Bostonba, a repülőtéren egy nagyon kedves, nagydarab fekete ember várt, aki szépen beszélt hozzám, de olyan bostoni tájszólással, amiből egy árva szót nem értettem. A laboratóriumban is mindenféle nemzetiségű kollégák dolgoztak, a főnököm például japán volt, és mindenki másképp beszélt angolul, így több hónapba telt, amíg végre jól megértettem őket. Miközben teljes munkaidőben dolgoztam a bostoni egyetem laboratóriumában, esténként és hétvégén tanultam, hosszú hónapokig, mert Amerikában az orvosi honosítási vizsga rendkívül nehéz. Ezt követően rezidens lettem a Massachusetts-i Egyetemen, Boston mellett. A négy év neurológiai rezidensi munka után még egy évet neuromuszkuláris specialistaként is dolgoztam. Ezalatt természetesen abbahagytam a kutatást, és azóta általános idegorvosként dolgozom egy nagy kertvárosi, a concordi Emerson Kórházban, ahol a neurológiai részleg igazgatója vagyok.
Magyar Amerikai Orvostársaság, Boston Tudosklub – előadas a migrénől
Amikor ‘87-ben Amerikában maradtál, az életre szóló döntés volt?
Nem számítottam a rendszerváltásra, ahogy szerintem mások sem. Nem voltam biztos benne, hogy végleg itt maradok, de a szakmai lehetőségek egyértelműen jobbak voltak, aztán pedig elkezdtem dolgozni rezidensként, ami szerettem volna befejezni. Volt néhány orvos ismerősöm, akik visszamentek Magyarországra a rendszerváltás után, de nehéz volt beleilleszkedniük újra az ottani orvosi hierarchiába. Én most is nagyon becsülöm a magyarországi kollégáimat, tartom a kapcsolatot velük, de én megtaláltam itt a helyem, szakmai és magánéleti szempontból is.
Ugyanis közben családod is lett…
Családom már akkor is volt, amikor elindultam Amerikába. Első férjem Magyarországon él, sebész, és ma is nagyon jóban vagyunk. Jelenlegi férjem amerikai ügyvéd, aki nagyon támogatja a magyar ügyeket és kapcsolatokat, meg is tanult egy kicsit magyarul, és minden magyar szervezetben segít, ami óriási dolog nekem meg a gyerekeknek is. Dani fiam még Magyarországon született, egészségügyi informatika specialista, egy egri magyar lányt vett feleségül, itt laknak nagyon közel, úgyhogy ha főzök egy jó húslevest vagy almáspitét, előzetes egyeztetés nélkül átviszem nekik. Az idősebbik lányom, Anitra Lenke szintén az egészségügyben dolgozik, esetmenedzser egy denveri nagy kórházban. Az ő férje erdélyi, akit itt ismert meg Bostonban. Denverben élnek, és nemrég vettek egy kis házat Erdélyben, ahova gyakran visszajárnak; mi is meglátogattuk őket idén nyáron. A fiamék is vettek egy kis házat Egerben. A kisebbik lányom, Faye Noelle a budapesti Semmelweis Egyetemen dolgozott egy darabig, aztán a London School of Economics-on is tanult, most a PwC könyvvizsgáló cégnél dolgozik Londonban, mint Google Cloud üzlet menedzser. Mindhárman itt nőttek fel, jártak a magyar hétvégi iskolába, a Boskolába és a helyi cserkészetbe. Mindhárman tökéletesen beszélnek magyarul és ápolják magyar kapcsolataikat. Faye az Amerikai Magyar Koalícióban is dolgozik gazdasági és oktatási területen; tavaly is jelen volt az éves koalíciós gálán.
A család
Nemcsak tisztán szakmai, hanem közösségi sikereket is elértél orvosként. Pontosan miért is kaptad a legutóbbi díjat?
A „Legjobb Közösségi Orvos” kitüntetést a Massachusetts-i Orvosi Társaságtól kaptam, ahol a jelöltekre orvosok szavaznak a közösség véleménye alapján. Nagyon örültem neki. Azt mondták a kollégák, azért szavaztak rám, mert úgy érzik, mindig elérhető vagyok. Ha felhívna egy sürgős ügyben, mindig igent mondok, ami nekik, az elsődleges ellátási kötelezettségű orvosoknak nagyon fontos. Bármilyen sürgős betegről van szó, sohasem mondom senkinek, hogy várjon, mert el vagyok foglalva, sohasem küldöm el azzal, hogy majd öt hónap múlva jöjjön vissza. Azonnal mindenkit megnézek; akkor is, ha emiatt nincs ebédidőm vagy munkaidőn túl kell bent maradnom a kórházban. A kollégák másik indoka az volt, hogy mindenkivel elbeszélgetek, mindenkit meghallgatok, a betegeket és a családtagokat is. Ha felhívnak, akkor mindig szakítok arra időt, hogy megmagyarázzam a helyzetet. Még a pályám elején megtanultam: mindegy, hogy milyen vizsgálatot vagy gyógymódot rendelek a betegnek, ha úgy érzi, nem tudta elmondani, amit szeretett volna, nem lesz megelégedve velem. Emellett, a környéken több várost is ellátunk, és sokszor tartottam már tájékoztató jellegű ingyenes előadásokat, könyvtárakban vagy akár éttermekben is, így talán az átlagos orvosoknál szélesebb körben ismernek Boston környékén.
Nemcsak szakmai körökben vagy átlagosnál ismertebb, hanem a magyar közösségekben is.
Immár 25 éve, hogy elkezdtem a helyi magyar szervezetben közreműködni, amikor a gyerekeimet beírattam a hétvégi magyar iskolába és a cserkészetbe. Nagyon hálás voltam nekik, mert láttam, hogy sokszor egy szülő nem elég, hogy magyarul megtanítsa őket, kell hozzá a korosztályos közösség is. Amikor láttam, hogy milyen hasznos mindez, elkezdtem aktívan segíteni. És ahogy teltek az évek, egyre több rendezvény szervezésében vettem részt, aztán bekerültem az 1964-ben alapítottMassachusettsi Magyar Egyesület vezetőségébe is, egy ideig vezetőségi tagként, majd hat éven át, 2014-2020 között, három ciklusban elnökként, később alelnökként. Ma már nem vagyok vezetőségi tag, de ugyanúgy részt veszek a szervezési feladatokban. Nagyon szerettem ennek a munkának azt a részét, amikor a fiatalokat és az időseket kellett összehozni. Amikor valamit szerveztem, mindig azon igyekeztem, hogy a fiatalok és az idősek is ott legyenek és tanuljanak egymástól. Kezdetben én is a fiatalabbak közé tartoztam és rájöttem, mennyi mindent nem tudtam például a magyar történelemről, mert annak idején a még kommunista Magyarországon nem tanították meg. Akkor jöttem rá arra is, hogy az új generáció még ennyit sem fog tudni, ha mi nem mondjuk el nekik. Amikor ilyen jellegű eseményeket szerveztem, a gyerekeim sok más fiatal is elmesélte, hogy óriási élményt jelentett találkozni élő ‘56-osokkal, mert amikor könyvben olvastak vagy az osztályteremben hallottak a témáról, az csak távoli történelem volt számukra, de amikor ott volt velük valaki, aki saját emlékeit elevenítette fel, arra mindig emlékezni fognak. Boston környékén sok ‘56-os élt, néhányan még ma is köztünk vannak. Annak idején az ő segítségükkel készült el 1986-banaz az óriási, gyönyörű ‘56-os szobor Boston közepén a Szabadság téren, amely minden bizonnyal 1956 legnagyobb és leglátványosabb szobra az USA-ban. Az egyesületben mindig megünnepeltük a nemzeti ünnepeinket és sok kulturális eseményt, színházi előadást, hangversenyt szerveztünk, Magyarországról is hívtunk művészeket. Voltak kisebb-nagyobb sporteseményeink és báljaink is, például adománygyűjtő bálok az iskola és a cserkészet számára. Sokat dolgoztunk, és sikerült ezt a magyar közösséget, amelynek történetében szintén volt egy nagy generációs törés, összetartani. Munkám elismeréseként 2021 júliusában, éppen három éve kaptam a magyar államtól a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, ami nagy megtiszteltetés számomra. New Yorkban adták át, mert a Covid-járvány miatt nem tudtunk Magyarországra utazni, hogy a Parlamentben vegyük át.
B. Nagy Petér konzul és Pásztor István főkonzul társaságában a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt átvételekor
Magyar közösség iránti elkötelezettséged nyilvánvaló, de miért kértek fel egyesületi elnöknek?Milyen készségek szükségesek ehhez?
Azt hiszem, többek között azért, mert előtte már bebizonyítottam a szervezőkészségemet. Természetesen bizonyos fokú diplomáciai érzék is kell hozzá, amire egyébként a munkámban is nagy szükségem volt. Meg kellett tanulnom mindkét területen, hogy minden közösségben sokféle ember van és érdemes mindenkit meghallgatni, mindenkivel fenntartani a jó viszonyt. És nyilván ahhoz is kell némi készség, hogy az ember tudjon beszélni, üzeneteket, gondolatokat megfogalmazni, ügyeket képviselni, közösséget összefogni és ösztönözni másokat, ami egyébként nem mindig könnyű, hiszen mindenki elfoglalt, szakmai és magánéletében is.
Amerikai Magyar Koalíció vezetőségi gyűlése – 2024
Ez egy nagyon szép, ugyanakkor nagyon küzdelmes munka, főleg a diaszpórában, ahol nemcsak sikertörténetekkel találkozunk. A bostoni egyesület megmaradása egyértelműen az, és ilyen például a Koalíció is, aminek jelenleg alelnöke vagy. Hogyan kerültél oda?
A ‘90-ben alapított Magyar Amerikai Koalíció az egyik legrégebbi és legnagyobb ernyőszervezet Amerikában, ami nagyon sok helyi magyar szervezetet, iskolát és templomot tart össze. Amikor az akkori vezetőjük, Lauer K. Edith itt járt Bostonban a magyar iskolában és ismertette a szervezet történetét és tevékenységét, számomra nagyon meggyőző és ösztönző volt, ahogy az is, amikor meghívásukra először részt vettem egy megbeszélésükön. Akkor jöttem rá, hogy tőlük meg lehet azt tanulni, amit azóta is igyekszem mindenkivel megértetni: mindenkivel lehet és érdemes is együtt dolgozni; nem azt kell nézni, hogy most ki van épp hatalmon. A régi szervezetektől érdemes megtanulni együtt dolgozni másokkal és minden kapcsolatból kihozni azt, ami a mi közösségünk számára fontos. Tehát a közös dolgokra és a nagy összképre kell koncentrálni, nem a különbségekre és a részletekre. A Koalíció is átélt már jó néhány amerikai és magyar kormányváltást. Azért léptem be hozzájuk a magyar egyesületet képviselve, hogy tanuljak tőlük. Több év közös munka után bekerültem a vezetőségbe, most alelnök vagyok, Pazaurek Piros és Grauzer Csilla mellett, Lauer Rice Andrea elnök vezetése alatt. Más-más területekre összpontosítunk; én főleg a közösségi kapcsolatokkal foglalkozom, illetve én is támogatom a fiatalokat, mivel ez szívügyem és mert kisebbik lányom is a Koalíció aktív tagja.
Amerikai Magyar Koalíció elnöke, 3 alelnöke és Varga Emese a Boskola képviseletében
És van még egy magyar, egyben szakmai szervezet is, ahol vezetőségi tag vagy…
Igen, az Amerikai Orvostársaság által elismert, 55 éves Magyar Amerikai Orvostársaság a magyar gyökerekkel rendelkező orvosok, egészségüggyel kapcsolatos kutatómunkát végző tudósok, kutatók, orvostanhallgatók, rezidensek, orvosdiplomások önkéntes munkán alapuló szervezete, amely a magyar orvostudomány hagyományait és eszmeiségét kívánja megőrizni, ápolni és továbbvinni az USA-ban. Fő céljai tudományos konferenciák, előadások, publikációk, tagi együttműködések szervezése; folyamatos orvostudományi továbbképzés biztosítása; ösztöndíj- és csereprogramok szervezése nemcsak magyarpországi, hanem a Kárpát-medencében élő magyar orvostanhallgatók, rezidensek számára amerikai és magyarországi orvosegyetemek között, valamint szakmai együttműködés amerikai és magyar egyetemek szakemberei között; közös konferenciák szervezése. A szervezet New England-i Szakcsoportja – amelynek titkárja vagyok – a helyi, orvostudománnyal foglalkozó, a tagsághoz tartozó szakembereknek biztosít előadási, találkozási, együttműködési fórumot. Büszkék vagyunk arra, hogy óriási szakmai kapcsolatokkal rendelkezünk és már két Nobel-díjas magyar is tartott nálunk előadást. Nemsokára megtartjuk éves találkozónkat a floridai Sarasota-ban, ahová a világ minden részéről érkeznek neves magyar orvosok, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy tehetséges magyar fiatal orvosokat és kutatókat támogassuk. Szerintünk a két ország között nemcsak a politikai, hanem a tudományos és gazdasági kapcsolatok is fontosak, azokat is folyamatosan fejleszteni kell. Az éves találkozókon kívül rendszeresen, két-három havonta vannak regionális megbeszéléseink, ahol mindenki beszámol a saját kutatásáról és zajlik az ismerkedés, kapcsolatépítés és a közös gondolkodás arról, legközelebb kit lehetne meghívni, hogyan lehetne a fiataloknak segíteni.
Említetted a floridai alapítású HungarianHub által létrehozott Segítség.ma platformot…
A Segítség.ma legfontosabb célja, hogy a határon túli és a diaszpórában élő magyar betegek a lehető legkönnyebben és leggyorsabban találjanak maguknak, vagy a környezetükben élőknek anyanyelvű egészségügyi és mentálhigiénés szakembert. Ennek a kezdeményezésnek a nagykövete lettem én is, hogy orvosként segíthessek bajba jutott, tanácstalan magyarokon, ami különösen a járvány alatt volt fontos, és főleg az olyan magyarok számára, akik elsősorban magyarul beszélnek és nehézségük adódik eligazodni az amerikai egészségügyi rendszerben.
Legutóbb a New York-i Piarista Bálon találkoztunk, ahol nyitó táncot is jártál.
Szeretem az olyan szervezeteket, amelyek tehetséges fiatalokat segítenek. A piaristák célja mindig is az volt, már néhány évszázada, hogy a fiatalokat ösztöndíjakkal támogassák. Ez is egy olyan nemes és szép célú szervezet, amely tevékenységéhez szívesen hozzájárulok, ahogy tudok.
A New Yorki Piarista bálon, partnere Nagy L Ákos az AMSZ elnöke.jpg
70 éves lettél, bár ez egyáltalán nem látszik rajtad. Meddig tervezel ilyen aktívan dolgozni?
Addig, amíg élvezem. Azt kell mondanom, hogy ennyi év után most tényleg olyan helyzetbe jutottam, hogy nagyon jól esik dolgozni: élvezem a munkámat, nem kell messze és nem kell sokat utaznom, mert nem lakom messze a kórháztól és az ügyeleti rendszer is változott. Teleneurológia van, ezért éjszakánként vagy hétvégén nem kell állandóan beutaznom a a sürgős esetekhez, amit egyébként három gyerekkel évekig csináltam. Emellett úgy érzem, a helyi közösség is jól ismer engem, sokan jönnek hozzám, és így a munkám minden nap sikerélmény. Ha húsz betegből csak kettő köszöni meg, hogy megváltoztattam az életét, mert már tud dolgozni vagy mert megszűntek a migrénjei, akkor az nekem már nagyon jó érzés. Jóban vagyunk a munkatársaimmal is, a titkárnőimet családtagnak érzem. Megtanulták például, hogyan kell a magyar eszpresszót készíteni és amikor bemegyek, azzal várnak. Az osztály vezetése természetesen nemcsak orvosi, hanem adminisztrációs munka is. Az ebédidőm ma sem olyan, hogy csak úgy leülök enni, itt, Amerikában mindig van valamilyen megbeszélés ebédidőben.
1 of 5
1956-os megemlékezés a szobornál
A bostoni Örökségfesztiválon Nagy ildikóval, Varga Emesével és Lauer Rice Andreával - 2024
Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt átvételekor
Petőfi plakett koszorúzás a Semmelweis Egyetem Nemzetkozi Kapcsolatok igazgatójával Dr. Pop Marcellel
Március 15. megemlékezés a Boskolában a Semmelweis Egyetem rektorával dr. Merkely Bélával.
És ez „csak” a munkád szakmai része, amihez hozzájön az előbbiekben felsorolt rengeteg magyar közösségi önkéntes vállalás is. Honnan van ennyi energiád?
Azon kívül, hogy nagyon szeretem a munkám, talán a pozitív hozzáállás és a humor segít. És meg kell látni a mindennapban a sok kicsi sikerélményt, hiszen minden munkában van öröm, még ott is, ahol például nem jó főnök, vagy történik valami kellemetlen. De ha az ember megtalálja az örömöt a mindennapi, apró dolgokban, az átlendíti a nehézségéken. Tudom, hogy amerikai hozzáállás, hogy az ember nem panaszkodik annyit, mint például Magyarországon, de ha kitartóan igyekszik elkerülni a panaszkodást, akkor végül úgy érzi, talán nincs is szüksége rá.
