Október 21-én, vasárnap a Szent Imre templom dísztermében emlékeztek meg a clevelandiek az 1956-os szabadságharcról. Az ünnepi műsor az Amerikába kivándorolt honfitársaink visszaemlékezései alapján tisztelgett a magyar történelem gyászos, ám dicsőséges eseményei előtt, továbbá mindazok előtt, akik az emigrációban is őrizték ‘56 emlékét, soha nem feledve el hazájukat.

A program előtt az esemény díszvendége, Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, valamint Szentkirály Endre, a 8 templomot és 12 szervezetet képviselő Egyesült Magyar Egyletek elnöke megkoszorúzták Mindszenty József bíboros, hercegprímás és az ’56-os szabadságharcos belvárosi emlékműveit, amelyen részt vettek a helyi egyesületek vezetői, Pálmai Zsuzsanna közösségi diplomata Chicagóból és a helyi cserkészek. A clevelandi városházán – csakúgy, mint Torontóban – idén is felhúzták a magyar nemzeti lobogót.

A Szent Imre templom alagsori helyisége erre az alkalomra ünnepi díszítést kapott a trikolór oszlopokkal, a színpadot befedő “lyukas” zászlóval, a piros-fehér krizantémokkal, a gyertyákkal és a gyerekek által festett zászlókkal. A műsorban felléptek a cserkészlányok, akik Szentkirályi Endre beszéde alatt fehér szegfűvel köszöntötték a megjelent ’56-osokat. A megemlékezést Mezei András atya, a Szent Imre és Szent Erzsébet római katolikus egyházközségek plébánosa nyitotta meg, és Tamásy Éva evangélikus lelkész magyar anyákért és fiaikért szóló imádsága zárta. Elhangzott Bogárdy Imre clevelandi költő, festő Októberi emlékezés című verse, valamit részletek a helyi magyarok visszaemlékezéseiből, amelyek az 56 történet című amerikai magyar kiadványban jelentek meg. Archív felvételekből, korabeli hírügynökségi anyagokból készített filmösszeállítások idézték fel a szabadságharc, illetve az Amerikába érkezés eseményeit, valamint levetítették Pigniczky Réka Memory Project riportsorozatának egy epizódját is. Az amerikai és a magyar himnuszt Peller Miklós, a Szent Imre templom orgonistája kísérte.

Dr. Szilágyi Péter miniszteri biztos beszédében megköszönte, hogy az emigrációba kényszerült honfitársaink folytatták a szabadságért való küzdelmet, s „hazájuk hangjai lettek az Újvilágban”. Emlékeztetett arra, hogy a clevelandi magyarok a szabadságharc leverését követően kiáltvánnyal fordultak a világ közvéleményéhez, amelyben követelték Magyarország felszabadítását. Tiszteletét fejezte ki ’56 örökségének megőrzése és a magyarságukhoz való ragaszkodásuk iránt, majd kiemelte, hogy a kormány elkötelezett nemzetpolitikájának köszönhetően mára „a magyarság szövete újra összeforrt”. A műsort követő Diaszpóra Tanácson, ahol a helyi szervezetek vezetőivel értekezett, Szilágyi Péter részletesen is beszámolt a kormányzati programokról. Beszélt többek között az új pályázati lehetőségekről, a diaszpórában élő fiatalok anyaországi látogatásának támogatásáról, a babakötvényről és az anyasági támogatásról, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Programról, amelynek clevelandi ösztöndíjasaival is találkozott, akik tevékenyen kivették részüket az ’56-os emlékműsor összeállításában és lebonyolításában.

Az eseményen közel kétszázan vettek részt. A műsor után fogadással kedveskedtek az egybegyűlteknek a Szent Imre templom önkéntes asszonyainak jóvoltából. A jól sikerült, hangulatos és színvonalas program sokak szívét megindította, s könnyes szemmel fejezték ki hálájukat a személyessé tett megemlékezésért. Beszélni, beszélgetni kezdtek az emlékeikről, amit reményeink szerint családjaik körében vagy emlékiratok formájában is folytatnak. Hiszen így válhat közös történetünkké a múlt, s a szabadság mindennél értékesebb öröksége.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

1 of 11

Reklám

E kérdés köré építette előadását Peller (Falk) Ildikó, a Cuyahoga Community College nyugalmazott egyetemi docense október 13-án, a Clevelandi Magyar Múzeum szombat délutáni angol nyelvű programsorozatának havi eseményén.

1 of 5

Hunyadi János hadvezér felesége, a lefejezett Hunyadi László és Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet hős asszonyként vonult be a történelembe, aki „reneszánsz amazonként” küzdött családja befolyásos hatalmi pozíciójáért, férjéért, fiaiért, birtokaiért. Tette ezt ranggal, pénzzel, fegyveres erővel, fondorlattal és női megérzéssel, miközben sokat köszönhetünk neki az ország magyar kézben maradásáért és felvirágoztatásáért. A „first lady”-t, később „queen mother-t” ma bölcs diplomataként jellemeznénk, aki nem omlott össze az özvegység terhe alatt, hanem politikai aktivista módjára keményen harcolt a nagyurakkal a magyar trónért. Ezekkel a jelzőkkel illette őt Peller Ildikó, hogy közel hozza nem mindennapi élettörténetét a jelen korhoz.

Nem sokat tudunk ugyanis Szilágyi Erzsébet személyiségéről, az utókor mégis megőrizte tiszteletre méltó emlékét. Hős hadvezér felesége volt, erdélyi magyar nemesi család sarja, gyermekeit humanista tudományokra és művészetekre taníttató művelt asszony, akinek fiai jó hazafiként szolgálták a török veszedelem és az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályok által sújtott országot. Egyikük az életét áldozta a magyar koronáért, a másik a magyar történelem legnagyobb királya lett. (Nem mellesleg idén ünnepeljük Mátyás születésének 575. és királlyá választásának 560. emlékévét.)

Mátyás uralkodása alatt szilárdult meg és indult fejlődésnek, növekedésnek a Magyar Királyság, ami közvetetten az őt trónra “lobbizó” anyjának volt köszönhető. Történetírói azonban vele foglalkoztak, s nem szólt a fáma a vajdahunyadi várbirtokára visszavonult egykori kormányzónéról. Szilágyi Erzsébettől szép számban maradtak fenn levelek, rendeletek,  hiteles képi ábrázolása viszont nincs. Tévesen neki tulajdonítottak egy Szent Oszvaldot ábrázoló arcképet a Hunyadiak címerállata, a csőrében aranygyűrűt tartó holló miatt (amelynek többféleképpen eredeztetett történetét Ildikó ismertette is a hallgatósággal), ám ezen kívül csak fiktív ábrázolásaival találkozhatunk. Alakja feltűnik Madarász Viktor Hunyadi László siratása c. híres festményén, Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában, illetve Arany János Mátyás anyja című balladájában, amelyet az előadás végén meg is kaptunk.

Peller Ildikó felkészülten, alapos tudásról téve tanulságot, tág kontextusba helyezve mutatta be Szilágyi Erzsébet életét. Előadásának nagy része a történelmi előzmények, a korszak és a kulcsszereplők bemutatásáról szólt. Mialatt elkalandoztunk Magyarország 14-15. századi térképein, vagy követtük a családfa kisebb-nagyobb elágazásait, a terjedelmes információhalmazból az előadó mindig kiemelt egy nevet, helyszínt vagy eseményt, amelyeket a végén összefűzött. Közben két vezérfonalunk volt: a „ki lesz a király?” kérdés, amely meghatározta a történelem menetét, valamint főszereplőnk, Szilágyi Erzsébet ennek érdekében tett lépései. Hogy mennyire voltak előrelátóak az asszony döntései, azt nem tudhatjuk, viszont a magyar történelem meghatározó sorsfordulatai hozzá (is) kötődnek. Férjének nándorfehérvári diadala hosszú időre megállította az iszlám európai térhódítását, ami ma is aktuális kérdés. Lefizette a nagyurakat és taktikázott, hogy V. László halála után Mátyás legyen a király, majd annak törvénytelen fiát, Corvin Jánost is támogatta a trónon, hogy az ne kerüljön idegen kézbe.

Ildikó gazdagon illusztrálta előadását, elemezte is a vetített térképeket, festményeket, dokumentumokat, címereket. Közben egy olyan asszony képét festette elénk, akinek helyzetébe olykor bele is tudtuk képzelni magunkat. S hogy milyen üzenete lehet számunkra Szilágyi Erzsébet életének? Az előadó záró gondolatai szerint pl. jelképe lehet annak, ahogyan egy igaz magyar asszony küzd a magyar földért, s anyává lesz, amint elvégezte, amit megkövetelt a haza.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Reklám

Zsúfolásig megtelt a Szent Imre katolikus templom október 7-én a hagyományos szüreti bál napján. Mezei András atya a mise végén meg is dicsérte a hívőket, s kifejezte abbéli vágyát, hogy bárcsak minden vasárnap ilyen sokan jönnénk el. A mise hangulatát átjárta a közös ünneplés és a találkozás öröme, amelyhez a gitáros liturgikus énekek, valamint a szépen és kedvvel éneklő kórus is nagyban hozzájárult. Jóleső szokás itt a diaszpórában, és nemcsak a katolikusoknál, hogy az istentisztelet végén a misét celebráló pap egyesével kezet fog és köszönti a megjelenteket, még személyesebbé téve a részvételünket. Most is mindenki meghívást kapott egy kis agapéra, nemcsak azok, aki befizettek a szüreti ebédre, ami szintén szép gesztus, és alkalmat ad arra, hogy beszédbe elegyedjenek, ismerkedjenek a közösség tagjai.

A vadásztrófeákkal díszített, különös hangulatú alagsori díszteremben egy órakor vette kezdetét a mulatság. A szépen megterített asztaloknál idén kétszáztízen foglaltak helyet. Előételként ízlésesen díszített gyümölcstál, saláták és étcsokiba mártott narancshéj várta a résztvevőket, az italokat külön teremben szolgálták fel. András atya köszöntött bennünket és a vendégeket: a kilimandzsáró rendi Mary és Alice nővéreket, és a clevelandi egyházmegye helynökét, Daniel Schlegel atyát, majd a közös ima után a Cserkész Regös Csoport bemutató tánca következett. A népviseletbe öltözött négy pár lendületes tánca hamar jókedvre derítette a társaságot. Közben érkeztek a fő fogások, és felköszöntöttünk két születésnapost. Azonnal feltűnt, hogy ismerősök, önkéntes társaink segédkeznek a felszolgálásnál, olyan flottul, mintha ez lenne a hétköznapi munkájuk. Az ételkínálat is rendhagyó volt, ha mondhatom így: kevésbé “magyaros”, ám rendkívül ígéretes. Ízletes, friss és elsőosztályú volt minden, a sertésborda bakonyi módra és a csirke cordon bleu petrezselymes burgonyával, párolt rizs körettel, desszertnek a vargabéles gyümölcsöntettel. A finom falatok hatására elégedett és felszabadult volt a hangulat, amit a Harmonia zenekar muzsikálása tett még kellemesebbé. Sokan táncra is perdültek, ám ezúttal nem a mulatós, inkább a tánczenék mentek.

Érdeklődni kezdtem, hogy ki választotta és ki főzte a különleges menüt, s hamar megtudtam, hogy András atyával egyeztetve most is Juhász Edit irányításával helyben készült minden. Edit rutinos szakács, egész életében imádott főzni, később ki is tanulta a szakmát, és a Szent Imrében évtizedek óta hagyománnyá vált ünnepi összejövetelek népszerű és mindig finom ételei neki köszönhetők. Amilyen lelkesen mesélte, hogy képes otthon előre egyedül lefőzni kétszáz adagnyi gyümölcsszószt, vagy elmenni azért a túróért, ami nem kapható minden boltban, hogy az olyan legyen, amilyennek kell – ha nem kóstoltam volna is a főztjét, meggyőztek volna a kompetenciájáról. Aki pedig kóstolta, az biztosan visszatérő vendég. Később, ahogyan egy közös fotó kedvéért Edit lelkesen kommandírozta az önkéntes asszonyokat, úgy tűnt, az irányítás is a kezében van. Állandó szövetségese, Szabolcska Jutka szerint csak a fiatalok érdeklődése hiányzik, pedig jó lenne, ha ők is kivennék a részüket a szervezésből, hogy legyen kinek átadni a tradíciót.

A hozzáértő és határozott vezető pedig egy ilyen rendezvény lebonyolításához nélkülözhetetlen, hiszen most is legalább 30 önkéntes dolgozott a szüreti bál előkészítésén, ami óriási dolog, és a közösség erejéről tesz tanúbizonyságot. Nem véletlen ez az összefogás, ami Mezei atyát is dicséri, hiszen a szent imrések éveken át küzdöttek a templomukért, amelyet 2010-ben püspöki rendeletre bezártak, majd 2012-ben a vatikáni döntés értelmében újra megnyitottak. A templombezárásokról, köztük a clevelandi Szent Imre történetéről szól az a dokumentumfilm, amelyet A hit kiárusítása (Foreclosing on Faith) címmel Somogyi Viktória, a Vatikáni Rádió munkatársa és Jeff McIntyre amerikai operatőr készítettek, akik szintén részt vettek a bálon, és meséltek a film elkészüléséről és utóéletéről. Jövetelük apropója az volt, hogy előző este a Chagrin Falls-i Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatták a filmet, amely nagy sikert aratott. Most tértek vissza először a néhány évvel ezelőtti forgatási helyszínre, és megható volt látni, ahogy elérzékenyültek a clevelandi magyarok kedves fogadtatásától és a közösség őszinte érdeklődésétől. Néhány hónap ittlét után én ezen már lassan nem csodálkozom.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Reklám

Október végén kéthetes turnéra érkezik New York-ba a Magyar Állami Operaház: október 30. és november 11. között három operát, három balettelőadást és két gálakoncertet tekinthetnek meg az érdeklődők a Koch Színházban, illetve a Carnegie Hallban. Ókovács Szilveszter főigazgatóval a programról és a vendégjátékról telefonon készített élő interjút a Bocskai Rádió KCSP-ösztöndíjas munkatársa, Miklós Melánia.

Ókovács Szilveszter elmondása alapján nyolc évvel ezelőtt terveztek egy Los Angeles-i Bánk bán előadást Placido Domingo vezényletével, ami nagy áttörést jelentett volna nemzeti operánk számára, ám ez akkor meghiúsult. Az egy évvel később hivatalba lépő direktor tervei között azóta szerepelt Erkel operájának amerikai bemutatása. Amikor másfél évvel ezelőtt adódott a lehetőség, hogy erre az időszakra kibérelhető a New York-i Koch Színház, nem is választhatott más nyitóművet az Opera 134 éves történetének első teljes értékű tengerentúli vendégjátékára, mint a Bánk bánt, amelyet Vidnyánszky Attila új, mélyértelmű és a jelen korra is reflektáló rendezésében hoznak el.

Az évfordulók is meghatározták, hogy milyen műveket válogattak be a turnéra. Amellett, hogy idén emlékezünk a magyar romantikus operát megteremtő zeneszerző, az Operaház első zeneigazgatója, Erkel Ferenc halálának 125. évfordulójára, a legtöbbet játszott magyar misztériumjáték, Bartók Béla Kékszakállú herceg vára című egyfelvonásosa is ebben az évben ünnepli a 100 éves jubileumát – New York-ban magyar produkcióként, magyar énekesek előadásában, szcenírozott formában most először kerül majd színre. Az elmúlt 30 év leggyakrabban játszott kortárs magyar egyfelvonásosát, Vajda János Thoman Mann kisregénye, a Mario és a varázsló alapján írt operáját választották mellé párdarabként. A harmadik opera igazi különlegességnek számít: a keszthelyi születésű, zsidó származású, Bécsben élő, németül beszélő, ám magát mindvégig magyarnak valló zeneszerző, Goldmark Károly monumentális nagyoperája, a Sába királynője ritkán látható mű, noha 100 évvel ezelőtti bemutatásakor meghódította a világ operaszínpadait.

A vendégjáték második hetében a balett lesz fókuszban, amelynek repertoárja legalább olyan erős, mint a színpadra kerülő operáké. Ókovács Szilveszter szándékai szerint ezzel sikerül megmutatni Magyarország kultúrnagyhatalmi voltát, amely abban nyilvánul meg, hogy az Opera egyrészt komolyan veszi a nemzeti sajátosságait, azaz a saját nyelvéből, kultúrájából és hagyományaiból bontakoztatja ki az identitását – a november 4-i gálaest például megemlékezik az 1956-os események gyász-évfordulójáról. Másrészt a nemzeti kérdések boncogatása mellett ugyanolyan fontos érték számára a szintetizálás és a befogadás, ezért a nagy nemzetközi műveket is előszeretettel játssza. Míg az operai hét a magyar jellegzetességeket mutatja be az amerikai közönségnek, addig a balett hét a nemzetköziségre koncentrál. Annál is inkább, mivel a Magyar Nemzeti Balett 120 fős társulata, amelyet a világ 10 legjobb együttese között tartanak számon, fele részben külföldi művészekből áll. A klasszikus koreográfiák közül A hattyúk tavát és a Marius Petipa-féle Don Quijote bravúrbalettet, a kortárs táncestek közül pedig Hans van Manen holland koreográfus alkotásait hozzák el. A gálaesten is közreműködnek a Nemzeti Balett szólistái, az énekesekkel együtt mutatva fel az Opera társulatának erejét, művészi színvonalát.

A Carnegie Hallban megrendezésre kerülő, november 5-i hangverseny meghívottjaként Aldo Finci olasz zeneszerző műveit játssza a zenekar, majd az est második felében magyar vonatkozású műveket is bemutatnak, többek között Amerikához köthető zeneszerzők, Bartók, Dohnányi szerzeményeit, valamint Kálmán Imre és Lehár Ferenc vígopera-áriáit. Vendégként Placido Domingo először dirigál a Carnegie Hallban, a koncert énekes sztárja pedig a szomszédos Metropolitan Opera színpadán évekig ünnepelt Rost Andrea lesz. A Metropolitan másik magyar sztárdívája, Marton Éva  Domingóval együtt vállalta a vendégjáték védnökségét, ami az Opera magyar, egyben nemzetközi jellegét szimbolizálja.

A magyar művészek közül a legjobbak érkeznek: olyan sztárok, akiket az amerikai közönség már ismer – Komlósi Ildikó Juditként a Kékszakállúban, Molnár Levente a Bánk bán bariton címszerepében -, illetve olyan nemzetközi hírű énekesek, akik még nem léptek itt fel: Palerdi András basszus, Sümegi Eszter és Gál Erika szopránok, László Boldizsár tenor. A jövő ígéretes tehetségei közül bemutatkozik Szemere Zita koloratúrszoprán, aki Melindát énekli majd az Erkel-operában.

Mindeközben otthon, Budapesten zajlik az Operaház történelmi épületének felújítása, többfelé turnézik a társulat és készülnek a Puccini-évadra. Egyedülálló vállalkozásba fogtak: májusban három hét alatt bemutatják Puccini összes operáját, szám szerint 12 művet. De pillanatnyilag az amerikai turnéra koncentrálnak, ez a legfontosabb, hiszen egy új helyen, befogadó színházban, másféle szabályok között szeretnék ugyanazt a minőséget megmutatni az amerikai közönségnek, mint Magyarországon. Sok nehézséget kell megoldaniuk, utaztatják például a teljes technikát, Ókovács főigazgató azonban bízik abban, hogy a siker feledtetni tudja majd a megterhelő költségeket és a rengeteg munkát.

Ennek feltétele pedig, hogy megteljenek a 2500 fős nézőterek, ezért szeretettel és számos kedvezményes jegyvásárlási lehetőséggel várják az itt élő magyar közösséget. Hogy együtt ünnepeljük a magyar kultúra sikerét itt, Amerikában is.

Az Operaház rádiónk hallgatóinak tett ajánlatát ezen a linken érhetik el:
https://bocskairadio.org/wp-content/uploads/2018/07/HSO_special_offer.pdf

Ókovács Szilveszter portéját Emmer László készítette, a képek forrása: www.opera.hu

Az interjú készítője és lejegyzője rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Reklám