2018. november 15-én rendezték meg nyolcadik alkalommal Budapesten a Magyar Diaszpóra Tanács összejövetelt, amelyre 89 külhoni magyar diaszpóra szervezet kapott meghívást. A több mint 100 résztvevővel megvalósult tanácskozást Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg, beszédében értékelve Magyarország politikai és gazdasági helyzetét. A gyűlésen részt vett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint Szilágyi Péter miniszteri biztos is. A főbb témák a kárpátaljai magyarság helyzete, a magyarországi lakcímmel nem rendelkező külhoni állampolgárok részvétele az anyaországi és a jövő májusi Európa Parlamenti választásokon, illetve a magyarságot érintő kérdések voltak.

A VIII. Magyar Diaszpóra Tanácson a clevelandi magyar közösséget négy szervezet küldöttei képviselték, akiket december 16-án meghívtunk a Bocskai Rádióba, hogy beszámoljanak a történtekről, s hogy közösen értékeljük a tapasztalataikat. A stúdióbeszélgetés résztvevői: Nt. Tamásy Éva, a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház lelkésze, Györky Judit, az Egyesült Magyar Egyletek alelnöke, Ft. dr. Krasznai Csaba, az Első Magyar Református Egyházközség lelkipásztora és a Kálvin Zsinat egyházkerület püspöke, valamint Ft. Mezei András atya, a Szent Imre és Szent Erzsébet római katolikus templomok plébánosa voltak. Az interjút Miklós Melánia, rádiónk KCSP-ösztöndíjasa vezette.

Vendégeink közül Krasznai Csaba ötödik alkalommal vett részt a Diaszpóra Tanácson, a többiek első alkalommal kaptak meghívást. Mindannyian arról a jó érzésről számoltak be, amely a magyar kormány diaszpóra magyarság iránti elkötelezettségnek és segítő támogatásának köszönhető. Csaba az egyházkerület püspökeként a magyar közösség létszámának, s ezzel együtt az anyagi támogatásnak a fogyatkozásában látja a legégetőbb problémát. Fontos megerősítésnek tartja, hogy ezek megvitatására Magyarország immár nyolcadik alkalommal szervez olyan fórumot, amelyre a diaszpóra közösség tagjai is meghívást kapnak. Mezei atya egyetértett mindezzel, s ő is az asszimilációban látja a legfőbb gondot. Mint mondta, mindent meg kell tenniük azért, hogy fenntartsák a jelenlegi, aktívnak mondható közösségi életet, azonban a kihalás visszafordíthatatlan tényét sem szabad figyelmen kívül hagyniuk. „Soha nem kívánhatjuk azt, hogy a diaszpórában bekövetkezzen egy olyan újabb utánpótlás, mint 1956-ban, vagy a világháborúk után – vallja András atya –, inkább azért kell imádkoznunk, hogy a Kárpát-medence olyan hely legyen, ahol minden magyar otthon érezheti magát.”

A november 15-i tanácsgyűlést megelőzően a találkozó egy nulladik napi programmal kezdődött. A résztvevőket vendégül látták a Duna Aréna impozáns épületében, ahol egy kulturális műsorösszeállítást tekinthettek meg. Felléptek a Török-testvérek is, akik korábban éppen a Nemzetpolitikai Államtitkárság ösztöndíj programjának keretében jártak Clevelandben és segítették az itteni közösséget. A díszvacsora és a kötetlenebb összejövetel alkalmat adott az informális eszmecserére, barátkozásra is. A tanácskozást másnap a Várkert Bazárban tartották, amelyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntötte a vendégeket, majd Orbán Viktor értékelő beszédét hallgatták meg. Krasznai Csaba szavaival „dinamikus és nagy célkitűzésekkel rendelkező előadás volt”, amelynek alátámasztására felolvasott néhány olyan részletet a miniszterelnöki beszédből, amelyek a diaszpóra közösség számára is bátorítást jelentenek. Ilyen például az a kijelentés, hogy „Magyarország 2030-ra tartozzon az Európai Unió 5 legjobb országa közé, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni”, valamint a népességhanyatlás megállítása, a népesség növekedése vagy a Kárpát-medence újjáépítése érdekében kitűzött célok. Délután a Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről Potápi Árpád János államtitkár és Szilágyi Péter miniszteri biztos ismertették a megvalósult diaszpóra programokat, illetve az új támogatási lehetőségeket, majd a régiónkénti kerekasztal-beszélgetések következtek.

Mezei atya szerint a Diaszpóra Tanács legfontosabb üzenete az volt, hogy Magyarország egy nemzetben gondolkodik, és segítő jobbot nyújt mindazoknak, akik önhibájukon kívül, vagy kényszerből kerültek az anyaországtól távol. „Magyarország a szív, amely el akarja juttatni dobogását egy érrendszeren keresztül Venezuelába, Dél-Afrikába vagy ide, Clevelandbe is” – fejtette ki a gondolatot. Vendégeink nagyon fontosnak tartják azt a támogatást, amelyen keresztül a magyar kormány mindezt igyekszik érvényre juttatni, például szakemberek, lelkészek, ösztöndíjasok kiküldésével. Ezt az „atyai” gondoskodást szimbolizálta számukra a tanácskozáson elhangzott, Györky Judit által idézett mondás, miszerint „Ha kell valami, csak szóljatok.” Krasznai püspök úr „anyainak” nevezte ezt a gesztust, hiszen a jelenlegi kormányhoz a diaszpóra magyarsága is odafordulhat, mivel 15 milliós nemzetben gondolkodik, bárhol is éljünk a világon. Tamásy Éva lelkész számára is az összetartozás megtapasztalása volt a legmeghatározóbb élmény.

A diaszpóra közösség számára elérhető nemzetpolitikai programok kapcsán vendégeink elmondták, hogy a hétvégi magyar iskolákat segítő pályázatok, illetve a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogram lehetőségeit tudják érvényesíteni a leginkább, amelyet újabban kiterjesztettek az egyházakra is. Ligonierben pl. már második évben teljesít szolgálatot KCSP-ösztöndíjasként Kertész Adrienn református lelkész, s reményeik szerint egyre több felekezet kap majd segítséget egyházi ösztöndíjasok személyében. András atya azt mondja, a katolikus egyházban ez bonyolultabb kérdés, viszont a hitoktatók mellett felszentelt papokra vagy diakónusokra is szükségük lenne; ennek keresik most a megvalósítási lehetőségét. Mind elismerően nyilatkoztak a kácsépésekről, méltatva a korábbi években Clevelandben járt ösztöndíjasok munkáját is, akik mindenhol próbáltak minél többet segíteni. Éva szerint olyan jó lelkületű fiatalok érkeznek a programon keresztül, akik a jó kedvet és a humort is át tudják adni az itteni gyerekeknek, amiért nagyon hálásak. A lelkésznő elmondása szerint Észak-Amerikában már csak két magyar ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet van, a clevelandi mellett még Torontóban, ahol szintén ők látják el a szolgálatot; Éva férje utazik kéthetente a több mint 500 kilométerre lévő szórványhoz. Ők ezért nem gondolkodnak egyházi ösztöndíjasok fogadásában, bár minden segítség jól jön számukra.

Mint ahogy jól jönnek a pénzbeli juttatások is, legyen szó bármilyen összegről. Judit azt mondja, a megnyert pályázatokból igyekeznek vissza is adni, azaz magyarországi kézműveseket, művészeket, vendégeket is támogatnak belőle a megrendelések, illetve meghívások által. Olyan részterületek támogatására nincs ugyanis elég forrásuk, mint a kirándulások, egyházi fesztiválok, kulturális programok, nemzeti ünnepek megszervezése, amelyeket színvonalasabbá tudnak tenni a lehívható támogatásoknak köszönhetően. Ezt az összeget nem az anyagországi magyaroktól veszik el, hanem a nemzetpolitikai célra elkülönített keretet igénylik meg, azaz elfogadják ezt a lehetőséget, mint egy kinyújtott kezet. Éva is megerősítette, hogy oda-vissza működik a segítés gesztusa, hiszen az amerikai magyar evangélikusok az elmúlt 80 évben 1,5 millió dollárt adtak haza különböző iskolák, családok megsegítésére, most azonban ők is segítségre szorulnak.

A diaszpóra magyarság számának csökkenése mellett a közönyt említették még vendégeink, mint a világon mindenütt jelenlévő problémát. A Tanácson azonban találkoztak olyan dél-amerikai példával, ahol egyetlen KCSP-ösztöndíjas hatására újra aktivizálódott a magyar közösség, s azóta egyre többen jelennek meg a nemzeti és egyházi ünnepeken. „Ha egy emberben megvan a Szentlélek áldása, az csodákra képes – összegezte Tamásy Éva –, és a Jóisten segítségével megelevenedhetnek magyar közösségek.” Krasznai Csaba a magyarok kreativitásában és problémamegoldó képességében bizakodik, amikor a jövőbe tekint: „Minden okunk meglenne arra, hogy büszke nemzet legyünk – nyilatkozta –, s ha mindazt az ajándékot, amit Istentől kapunk, úgy tudnák hasznosítani, hogy ne széthúzzunk, hanem a magyarok életét gazdagítsuk, akkor az más nemzetek javára is válhatna.”

A remény üzenetével érkeztek tehát haza közösségeikbe a clevelandi küldöttek a Diaszpóra Tanácsról, a megvalósítás mikéntje azonban – Mezei atya szavaival szólva – nyitott kérdés. A találkozót pozitívan értékelte, de mint hangsúlyozta, tőlünk függ, hogyan tudjuk megélni a magyarságunkat, mennyire vagyunk nyitottak, kreatívak, s tudunk-e élni a számunkra nyújtott többlet lehetőségekkel. A legfontosabbnak mégis az abban való hitet tartja, hogy nemzeti örökségünket a világ bármely pontján megőrizzük, s hirdessük kultúránk, nyelvünk, anyaországunk páratlan szépségét, gazdagságát. Györky Judit az ebben az elhatározásban való megerősítést emelte ki a Tanács egyik legfőbb hozadékaként, hiszen mind azért utaztak Budapestre, mert külföldi magyar közösségként léteznek és eszerint is akarnak tovább munkálkodni. „Minél többet teszünk a közösségért, annál tovább fennmaradunk” – fogalmazott. Krasznai Csaba a meggazdagodás szóval jellemezte a tanácskozást összegző tapasztalatát, mind a szakmai információk, mind a baráti kapcsolatok tekintetében, amit igyekszik minél szélesebb körben átadni, népszerűsíteni. Tamásy Éva a feltöltődés lehetőségéért hálás a leginkább a Diaszpóra Tanácsnak, amely után újult erővel és lélekkel tudtak visszatérni, hogy folytassák a missziós munkát a sokszor elkeserítő hétköznapokban.

A stúdióbeszélgetést a lelkészek karácsonyi gondolataival zártuk.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Orbán Viktor miniszterelnök teljes beszéde:
https://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-beszede-a-magyar-diaszpora-tanacs-viii-ulesen

Reklám

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának vezetőivel való találkozás és a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. ülése című írás a Kálvin Zsinat  lapjának 2019. évi első számában jelenik meg.

2018. november 14-én a Diaszpóra Tanács református egyházkerületeinek és egyházainak vezető tagjai és lelkipásztorai hivatalos gyűlés keretében találkoztak a Magyarországi Református Egyház Zsinatának vezetőivel. A találkozón megtárgyalásra kerültek a Diaszpóra lelkészi szolgálat részletei. Konkrét előkészületek és tervek születtek a magyar diaszpóra egyházi közösségeinek működéséhez szükséges lelkipásztorok kiküldésével és szolgálatával kapcsolatban. A Diaszpóra lelkészi szolgálat program anyagi feltételeinek biztosítása a Magyar Kormány által történik, melynek gyakorlati kivitelezésével a Nemzetpolitikai Államtitkárság lett megbízva.

A Diaszpóra lelkészi szolgálat programja hasonlóan lett kiépítve, mint a Körösi Csoma Sándor ösztöndíj program, amely már több éve hatékonyan működik. A megállapított kvóta szerint 16 lelkipásztor teljesítene szolgálatot – egy éves időtartamra, melyet ismételt pályázat útján meg lehet hosszabbítani – az igényüket benyújtó diaszpórában lévő református gyülekezetekben. A lelkészi képesítéssel rendelkező pályázókat a Magyar Református Egyház bizottsága, valamint a fogadó diaszpóra egyházkerület vezetősége hagyja jóvá. Ajánlást csak azok a lelkipásztorok kaphatnak, akik rendezett viszonyban vannak a Magyar Református Egyház részegyházaival. A Diaszpóra Tanács református egyházkerületeinek és egyházainak vezető tagjai, lelkipásztorai köszönetüket fejezték ki e program megvalósulásáért, mely fontos szerepet tölt majd be az egyházak életében.

November 14-én délután a Diaszpóra Tanács tagjai a budapesti Duna Aréna impozáns és modern épületébe voltak hivatalosak, ahol színes kulturális programok, gyönyörű vízi bemutató, valamint vacsora várta a résztvevőket a Nemzetpolitikai Államtitkárság szervezésében. A vendégeket dr. Szilágyi Péter miniszteri biztos úr köszöntötte. Az este folyamán a résztvevőket a Török testvérek csodás és dinamikus zenei előadása örvendeztette meg. Emellett a meghívottak a Hazajáró turisztikai-honismereti műsor összefoglalóját tekinthették meg, melyben láthatták, hogy a műsor munkatársai hogyan barangolják be a Kárpát-medence varázslatos tájait, megismerve annak természeti és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait.

2018. november 15-én reggel vette kezdetét a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. ülése. A világ minden részéről összesen 89 hivatalos résztvevő, valamint 21 meghívott külhoni vendég érkezett a diaszpórában élő magyar szervezetek és egyházak képviseletében. A gyűlést Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg. Miniszterelnök úr felvázolta a jelenlegi Magyar Kormány célkitűzéseit, melyeket a jelenlegi ciklus végéig, azaz 2022-ig kíván megvalósítani, illetve szólt azokról a hosszabb távú célokról, melyeket a Kormány 2030-ig tervez elérni. „2030-ra Magyarország tartozzon az Európai Unió öt legjobb országa közé, ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni” – mondta miniszterelnök úr. „A 2030-ig elérendő célok között említette a népesedési hanyatlás megállítását – majd azután a népesedés növekedési pályára állását –; a Kárpát-medence újraépítését, azaz a gyorsforgalmi, gyorsvasúti összeköttetések megteremtését; Közép-Európa egységes politikai és gazdasági térségként való felépítését és az ország energiafüggetlenségének megvalósítását.”

Miniszterelnök úr köszöntése és előadása után több beszámolót is meghallgathattak a résztvevők, mint dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint dr. Szilágyi Péter miniszteri biztos előadásait.

Az előadók részletesen beszámoltak a Magyar Kormány által elindított programok sikerességéről, amelyek közül több is a külhoni magyar szervezetekkel és egyházakkal karöltve működnek. Továbbra is a legsikeresebb a Kőrösi Csoma Sándor program, amelynek keretében 2018-ban 140 ösztöndíjas utazott ki a magyar diaszpóra közösségek segítésére és erősítésére. Jelenleg Észak-Amerikában 38 ösztöndíjas végzi a munkát.

A Mikes Kelemen programra is nagy hangsúlyt fektet a Kormány. Ennek a programnak a lényege, hogy a diaszpórában fennmaradt magyar hagyatékokat és tárgyi örökségeket (könyvtárak, gyűjtemények, levéltárak iratait) összegyűjtse és gondoskodjon arról, hogy ezek a fontos anyagok Magyarországra kerüljenek. Továbbá a Magyar Kormány kiemelten támogatja a diaszpórában működő hétvégi iskolákat. Jelenleg több, mint 200 diaszpórában működő magyar iskola van az anyaország felé hivatalosan bejelentve.

A nap megkoronázásaképpen a Diaszpóra Tanács tagjai meghívást kaptak dr. Kövér László nevében dr. Latorcai Jánostól, az Országgyűlés alelnökétől az Országházba. Alelnök úr köszöntése után egy színvonalas és egyben baráti fogadásra került sor.

Soli Deo Gloria! Egyedül Istené legyen a dicsőség az áldott és gyümölcsöző magyarországi útért, valamint a baráti és testvéri kapcsolatokért!

Ft. dr. Krasznai Csaba
Kálvin Zsinat Egyházkerület, Krisztus Egyesült Egyháza

Az idézetek forrása: Napi Nemzetpolitikai Sajtószemle, 2018. november 16.

Reklám

Clevelandi magyarok meséltek rádiónk riportsorozatában 1956 karácsonyáról. A közös sors ellenére három család három különböző története rajzolódik ki a visszaemlékezéseikből. Hargitai Istvánnak, Megyimóri Máriának, valamint Böjtös László tiszteletbeli konzulnak és feleségének, Györgyinek köszönjük, hogy meghívtak bennünket az otthonaikba, és megosztották velünk a személyes történeteiket, amelyekről nem nagyon szoktak beszélni.

A szabadságharc leverése utáni időszakban, ’56 novemberében mindnyájuknak sikerült szabad földre lépni, és Ausztriában érte őket az advent, miközben arra vártak, hogy Amerika befogadja őket. Hargitai Istvánék nagy családdal menekültek, és egy határ közeli városka egykori kaszárnyájában szállásolták el őket. A Ferenc József idején épült táborhelyen primitív körülmények között éltek, mégis meghatározó emléke, hogy a nyitott kapun szabadon közlekedhettek. Karácsony előtt a gyerekbanda kiszökött a lágerből, és betévedt a pár kilométernyi távolságra fekvő Szent Pölten városába, ahol megdöbbenve tapasztalták, hogy fényárban úszik minden. Úgy élték ezt meg, mintha a fekete-fehér kommunista Magyarországról egy színes filmbe, Tündérországba kerültek volna. Karácsonyi dalok szóltak, amelyeket otthon csak titokban énekelhettek, mindenki kedves volt hozzájuk, ők pedig ámulva nézték a kiállított autókat és a kirakatokat, amelyek tele voltak játékokkal. Az édességboltból kilépő asszony, miután megtudta, hogy magyarok, csokoládét adott nekik. A Szentestét a barakkban töltötték, karácsonyi dalokat énekeltek, és reményekkel telve tervezgették a jövőt. A gyerekek természetesen vágytak arra, hogy ajándékot kapjanak, noha tudták, hogy a szüleiknek nincs pénze. A várostól azonban kaptak ajándékot: meleg ruhát, cipőt, sapkát, kabátot. A legnagyobb ajándék mégis az volt, amikor a nagybátyját értesítették a lágerben, hogy otthon maradt felesége és két lánya is szabad földön van, és meglátogathatja őket. A szilveszter estét már Salzburgban töltötték, ahol az amerikai menekülttáborban régi magyar filmeket vetítettek nekik. Ott voltak, amikor január első napjaiban megérkezett Nixon – akkor még – alelnök, hogy kifejezze az amerikaiak támogatását a magyar szabadságharcosok és bevándorlók iránt. Nem sokkal később innen szállították őket Münchenbe, ahonnan Amerikába repültek. Indulás előtt, az utolsó pillanatban taxival megérkezett a nagynéni a lányokkal, s az egyesített család együtt indult el új hazájukba. István 60 év távlatából is elérzékenyült a megható történeten, s miközben a Life magazin 1957 januári számát nézegettük, a címlapon Nixon salzburgi látogatásával s belül a képes riporttal, előkerült az első amerikai karácsonykor készített családi színes fotó is.

Megyimóri Mária családja Szombathelyen keresztül hagyta el az országot. A szülők a két kislányukkal Budapestről utaztak a rokonokhoz, mivel hallották, hogy ott át lehet jutni Ausztriába. A határ közelében az édesapja meghúzta a kéziféket, s akik menekülni akartak, mind elhagyták a vonatot. Máig élénken él az emlékeiben, hogy édesanyja azt mondta, ne nézzenek vissza, s miközben mentek előre az ismeretlen felé, szorították a két babát, amit otthonról magukkal hozhattak. Az osztrákok már várták őket, az emberek kedvesek voltak hozzájuk, kakaót és csokoládét kaptak. Néhány napra egy iskolaépületbe kerültek, ahol szalmán aludtak. Innen kellett felutazniuk kétszer is Bécsbe, ahol az amerikai követségen interjúvolták őket, mivel menedékjogot kértek. Marika Bécsben találkozott először igazán a karácsonnyal, amely óriási kontrasztot alkotott az utolsó otthoni emlékeivel a szürke, poros, szétlőtt és holttestek borította Budapestről. A Mariahilfer Strasse utcán a gyönyörű díszkivilágítás és a teli üzletek elvarázsolták őket, ahogy néztek befelé a kirakatüvegeken. Annyi pénzük volt, hogy az édesapjuk vett nekik mézeskalácsot. A lágerből néhány nap múlva Scheibbs városába küldték őket, ahol 3-4 hetet töltöttek, s a gyerekek iskolába is jártak. Egy hotelben szállásolták el őket, itt érte őket a Szenteste. A lakosság a segítségükre volt, édesapjának sikerült egy kis fenyőfát szereznie, és még ajándék is került a fa alá, a lányok nagy meglepetésére. Amikor kinyitották a szemüket, az igazi gyertyákkal díszített karácsonyfa alatt ott ült az otthonról hozott két baba, s néhány szem narancs, csokoládé. A várostól kapott pénzből bakancsot és meleg ruhát kaptak a gyerekek. Elénekelték négyen a fa körül a Mennyből az angyalt, amit még az édesapjuk is megkönnyezett. A későbbi, amerikai karácsonyokon is megőrizték a magyar szokásokat – az asztalon látható kalocsai mintás Mikulás-babát pl. Marika készítette és ajándékozta a családtagoknak, barátoknak -, és csak kevés ajándék került a fa alá, mert azt tartották a legnagyobb értéknek, hogy együtt vannak.

Böjtös László és felesége, Györgyi fiatal házaspárként mindössze egy kabáttal érkezett Ausztriába. Amerikába tartottak, ahonnan Györgyi édesanyja származott. A bécsi Westbahnhof állomáson töltöttek egy éjszakát, ahol László leterítette a földre feleségének a télikabátját, noha a sok pénzért vett felöltőben otthon még a villamoson sem ült le, nehogy megtörjön a szövet. Innen egy kiürült orosz laktanyába vitték őket, ahol szalmazsákon aludtak, kezükben a Szépfalusi István evangélikus lelkésztől Bécsben kapott Bibliával. Később kimentek az utcára, nézegettek be a karácsonyi fényben csillogó házak ablakain, miközben a pár filléren vett sült gesztenyét szorongatták, ami emlékeztette őket az otthonra. Azt mondják, ott élték át a legigazibb karácsonyt, s értették meg a betlehemi csodát, hogy Jézus Isten karácsonyi ajándéka az emberiségnek. Ez volt a biztos pont az életükben, amivel elindultak az új jövő és az ismeretlen otthon felé. A karácsony és újév közötti időszakot amerikai táborhelyen töltötték, ahonnan két papírdoboznyi használt ruhával érkeztek Clevelandbe, amit az osztrák lágerben kaptak. Valójában azonban azzal az egy „közös” kabáttal jöttek Amerikába, amely a kettejük összetartozását szimbolizálta. Itt aztán új életet kezdtek, bár úgy tervezték, hogy mennek vissza. Ez végül nem valósult meg, letelepedtek Clevelandben, ahol László építészként hamar munkát kapott. A magyar közösségnek is több épületet, templomot tervezett, majd tiszteletbeli konzulként sokat tett a magyarságért, a megmaradásért. Gyermekeikkel és családjaikkal ma is otthoni szokások szerint, együtt ünneplik kelet oldali házukban a karácsonyt.

A videókat Molnár Zsolt és Miklós Melánia, rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa készítette.

Reklám

December 15-én, szombaton rendezte meg hagyományos karácsonyi ebédjét Parmában az Amerikai Nemzetiségi Mozgalom, amelynek egyik idei kitüntetettje Nádas Gabriella, a Magyar Társaság ügyvezető igazgatója, aki elsősorban a Kárpát-medencei Református Kollégiumok keresztszülő-programjának alapítójaként és koordinátoraként kapta meg a Freedom Award elismerést. A clevelandi magyar közösség szép számban képviseltette magát a hangulatos eseményen.

Az American Nationalities Movement története 1959-ben kezdődött, amikor két ohiói szenátor kezdeményezésére a Kongresszus elfogadta a Joint Congressional Resolution 111 elnevezésű közös határozatot, amely felhatalmazta az Egyesült Államok elnökét a „fogoly nemzetek” ügyét előtérbe helyező hirdetmény, a Captive Nations Week kiadására. A határozat a szabadság szellemében (in the spirit of freedom) elítélte a totalitárius diktatúrák agresszív politikáját, és elkötelezte magát az elnyomott nemzetek segítése, felszabadítása mellett. Ralph J. Perk clevelandi tanácsos kezdeményezésére alakult meg ezután az USA nemzetiségeit tömörítő koalíció az egyezmény kidolgozására, amelyet Eisenhower elnök 1959. július 17-én ratifikált.

Ennek értelmében minden év július harmadik hetét a rabságban tartott nemzetek ügyének szentelik. Míg az alapításkor 300 ember részvételével tartottak demonstrációt a clevelandi Museum of Art lépcsőin, 1967-ben már 25.000 ember gyűlt össze nemzeti és nemzetiségi lobogókkal a Public Square-en. Ebből a szövetségből nőtte ki magát az egységes amerikai nemzet létrehozásáért tevékenykedő Amerikai Nemzetiségi Mozgalom, amely szervezetként 1964-ben alakult meg Clevelandben, 47 nemzetiség képviseletével. Céljai között szerepel a szabadság eszménye melletti elköteleződés, valamint a fogságban tartott nemzetek felszabadítása. A Captive Nations Week országos hírű rendezvényként bekerült Ohio állam hivatalos eseményeinek sorába, és a hatvanas években élte fénykorát. A Voice of America, a Radio Free Europe és más rádiókon keresztül világszerte hallatta a hangját, támogatásáról biztosítva a kommunista diktatúrák elnyomásában élő nemzetek szabadságmozgalmait. A szervezet a szovjet birodalom összeomlása után, 1990-ben tartotta meg az első Szabadság-ünnepet (Freedom Celebration), és ekkor alapította meg saját Szabadság-díját (Freedom Award), amelynek első kitüntetettje George H. W. Bush amerikai elnök volt.

Az idei, 54. alkalommal megrendezett karácsonyi ebéden három nemzet képviselői kapták meg az American Nationalities Movement rangos kitüntetését, s vele a szabadságot jelképező sas-szobrot, amely tekintélyt keltő méretével és súlyával számomra a vállalt feladat nehézségét, küzdelmeit is szimbolizálja. Miután a szervezet elnöke, az alapító tanácsos fia, ifj. Ralph J. Perk köszöntötte a vendégeket, egy rövid ima és az állampolgári hűségeskü után a díjátadás következett. A jelöltek bemutatása és a díj átvétele után a kitüntetettek rövid beszédet mondtak. A lengyel Valerie Schwonek Blazey, aki Cuyahoga megye legnagyszerűbb asszonyai között 1988-ban kitüntetést vehetett át Barbara Bush-tól, a városért tett munkája elismeréseként kapta meg a Szabadság-díjat. Köszönőbeszédében egy személyes történetet mesélt el karácsonyi üzenetként arról, hogy a másoknak tett gesztusok, a figyelmesség és az önzetlenség a „legjobb befektetés”, amely példa követésére buzdított. A cseh Martin J. Hrabik az édesapja példáját méltatta, és neki, valamint a feleségének köszönte meg a motivációt és a támogatást ahhoz a munkához, amelyet professzionális foglalkozása mellett a clevelandi cseh közösségért végez, számos intézmény tagjaként, illetve több szervezet és ösztöndíj alapítójaként.

Nádas Gabriella „Kuni” a 90-es évek elején egy erdélyi kórus vendégszereplésének hatására alapította meg a Kálvin Zsinat támogatásával a romániai református kollégiumok diákjait „örökbefogadó” programot, amely azóta is tevékenyen támogatja a szülőföldjükön nehézségekkel küzdő magyar fiatalok anyanyelvi oktatását. Az elmúlt három évtized alatt számos épületet, iskolát és kollégiumot újítottak fel, köztük a székelyudvarhelyi és a kolozsvári református kollégiumokat, továbbá többszáz diákot támogattak ösztöndíjjal abból a másfél millió dollárnyi összegből, amelyet az amerikai magyar közösség e célra adományozott. Kuni azonban nemcsak ezért az elkötelezett munkáért, hanem a diaszpóra magyarságért végzett egyéb tevékenységeiért is elismerést érdemel. Korábban cserkészként és csapatvezetőként, majd a külföldi magyar cserkészszövetség különböző vezetőtiszti beosztásaiban tett sokat a közösségért, 2005 óta pedig a Magyar Társaság ügyvezető igazgatójaként a clevelandi Magyar Kongresszus főszervezője.

Beszédében a kulturális örökség fontosságát hangsúlyozta, amely számára (észak-) amerikai magyarként kettős meghatározottságot és gazdagságot jelent. Büszke arra, hogy a magyarok mindig is aktív és meghatározó részesei voltak Amerika multikulturális társadalmának, és fontosnak tartja, hogy ezt az örökséget életben tartsák és továbbadják a következő generációknak. Az egymás megismerését és a kultúrák határokon átívelő erejét méltatva hitet tett a szabadságjogokat biztosító amerikai társadalom mellett, amely minden egyénnek biztosítja a választás, a vallásgyakorlás, a művészet és az oktatás szabadságát.

A családias hangulatú karácsonyi ebédet követően egy rövid helyszíni interjút készítettünk Kunival, akinek szeretettel gratulálunk a díjhoz, és további sikeres, eredményekben gazdag, áldásos munkát kívánunk.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

1 of 10

Reklám