A labdarúgás szabályalkotó testülete, az IFAB azt javasolja, hogy a következő szezontól teszteljék a videobírót.
A szervezet csütörtöki közlése szerint a visszajátszások segítenék a játékvezetők döntéseit a gólok, a tizenegyesek, a kiállítások megítélésénél, és a szabálytalankodó játékosok azonosításánál is.
HIRDETÉS
Jonathan Ford, a nemzetközi testület elnöke, a walesi szövetség vezetője nyomatékosította: kimondottan ajánlani fogják, hogy az IFAB márciusi ülésén hagyja jóvá a tesztelést. „Az elvek világosak, de a részleteket még tisztáznunk kell” – tette hozzá.
Az IFAB 2012-ben hagyta jóvá a gólvonal-technológiát, amely azóta már számos esetben segítette a játékvezetők munkáját. A testület januárban tárgyalni fog a sérülések ideje alatt alkalmazható ideiglenes cseréről, illetve a hosszabbítás esetén felvetett negyedik cserelehetőségről is. A tagok tavaly februárban a negyedik cserét, a tripla büntetés módosítását és a videobíró bevezetését sem támogatták. Utóbbi kapcsán Jerome Valcke, a nemzetközi szövetség (FIFA) azóta felfüggesztett főtitkára a februári döntést követően azt mondta: ez a futballtörténelem legnagyobb döntése lehet, amelyet nem szabad elsietni.
Az 1886-ban alapított, nyolctagú IFAB tagságának felét – 1913 óta – a FIFA adja, a másik négy szakértő pedig Angliát, Skóciát, Észak-Írországot és Walest képviseli. A szabályok megváltoztatásához a voksok 75 százaléka szükséges.
A 2015 november 7-én Kétpón összegyűlt Székely Nemzetgyűlés dokumentumaiból
Románia Székelyföld feletti uralmának a története nem egyéb, mint ismételt jogtalanságok és bitorlások sorozata, amelynek határozott célja a teljes zsarnokság érvényesítése Népünk felett. Sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mindenkori elnyomó román kormányzat a székely nép teljes megsemmisítését tűzte ki célul. Mindezeknek a bizonyítására engedtessék meg nekünk, hogy tényeket terjesszünk a pártatlan világ elé:
– 1. A román kommunista hatalom által államosított Székely Mikó sepsiszentgyörgyi kollégiumot a román állam visszaállamosította, a református egyháznak (történelmi székelyföldi magyar anyanyelvű egyház) az épületet visszajuttató (magyar etnikumú) köztisztviselőket letöltendő börtönbüntetésre ítélte (Markó Atilla és Marosán Tamás).
– 2. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű karának működését, noha erre saját törvénye kötelezi, a román állam a mai napig nem valósította meg, míg az önszerveződést a román kar és az egyetem román vezetősége folyamatosan akadályozza.
– 3. Valóságos feliratháború zajlik a székelyföldi településeken, de Erdély más magyar anyanyelvűek lakta régióiban is a román állami hatóságok és a székely, magyar civilek között, lévén szó az utcanevek, intézménynevek, helységnevek, földrajzi nevek hivatalos, illetve gerilla-feliratozásáról. Példák: Kolozsvár, 55.000 magyar etnikumú lakossal, nincs magyar felirat. Csíkszereda, rovásírásos tábla prefektus által megtámadva, Korond, rovásos tábla levéve, Aranyosgyéres, magyar feliratos tábla levétele, Vasláb, nincs magyar felirat, Marosvásárhely, Nagyvárad, nincsenek magyar utcanevek, köztér elnevezések, a civil kezdeményezőket rendszeresen bírságolják, megfélemlítik (legutóbb hálistennek Miklós Barnabás és Benedek Lehel Csaba utcanév aktivisták ügyében jogerősen pert nyert a vásárhelyi ügyvéd, Kincses Előd).
– 4. Még akár a piaci árumegnevezések kiírásának elképzelését nyíltan népszerűsítő aktivisták is megfélemlítés, bírságok áldozataivá váltak (Lakó Péterfi Tünde).
– 5. Csak simán nem engedélyeznek, pl. Marosvásárhelyen, közterületen, véleménynyilvánító megmozdulásokat, betiltják azokat, karhatalmi erőszakot alkalmazva: pl. Marosvásárhely, székely vértanúk megemlékezés, az ezt betiltó határozat ellen fellépő EMNP tüntetés ugyancsak nem kapott engedélyt (2015 tavasza). Arról nem is beszélek, hogy nekem már régóta nem engedélyeznek semmilyen megmozdulást otthon, Csíkszeredában.
– 6. Tóth Ferenc szovátai lakosnak magánterületéről kobozta el a román hatóság Wass Albert, székely-magyar íróóriás mellszobrát, a tulajdonos ellen büntető eljárást indított.
– 7. A Székely Nemzeti Tanács (be nem jegyzett jogi személy, célja szerint székely közképviseleti szerv) által a köztudatban elterjesztett ú.n. székely zászló, a székely önazonosság egyik legfőbb jelképe ellen indított, egészen az üldözésig fajuló jogi-közigazgatási intézkedések, amelyek legfőbb célja, hogy ezen jelkép ne szerepelhessen önkor
mányzati épületeken, de magánszemélyek épületein sem.
– 8. A román nyelv tanulásának kötelezővé tétele és hivatalos számonkérési rendszere a székelyföldi és erdélyi magyar anyanyelvű iskolákban is. Egy idegen nyelvet lehet tetszés szerint megtanulni, de kötelezővé tétele az elnyomás eszközévé teszi azt.
– 9. Olyan, kisstílű soviniszta, magyarellenes “költők”, mint Mihai Eminescu, utca viseli a nevét, iskola, szinte minden magyarok lakta településen, de a székely és erdélyi városokban mind.
– 10. A székely rovásírás, mint a székely önazonosság másik alapvető jellemzője, állami támadások és korlátozó intézkedések tárgyát képezi. Így Csíkszereda város önkormányzati határozatát, amely kimondja a város helységneveinek rovásírással való feliratozását, a kormányképviselő támadta meg bíróságon, és az összes román jogi fórumon nyert, a feliratot nem lehetett kihelyezni. Korond helység esetében a kormányképviselő átiratban távolíttatta el a rovásírásos helységnévtáblát. Esetemben büntető eljárás keretében, a vádiratban fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jellegzetességként van feltüntetve.
– 11. A székelyföldi állami intézmények személyzete, így a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság, állami pénzügyi intézmények, kormányképviselő, bíróságok, ügyészségek személyzete szinte kizárólag román anyanyelvű, ez súlyosan diszkriminatív az őshonos székely, magyar nyelvű lakossággal szemben. Például az útlevélosztály személyzetének nyelvismereteire vonatkozó hivatalos kérésemet azzal utasította el először az intézmény, majd a törvényszék, hogy ez az információ nem nyilvános információ. Nem olyan rég bementem a csendőrségre, bejelenteni egy rendezvényt, és a kapunál szolgáló csendőr a maga primitív balkániasságával azonnal rámförmedt, hogy beszéljek románul. Ceasescu agyonlövése óta ezen a téren gyakorlatilag semmi nem változott.
– 12. Ezek a román etnikumúak által dominált intézmények tétlenül szemlélik, ahogy szélsőségesen nacionalista román szervezetek Székelyföldön periodikusan, a lehető legsúlyosabb módon provokálják az őshonos székely lakosságot, nyíltan hirdetve a román nyelv szupremációját, egészen addig, hogy az őshonosok Romániából való kitelepítését követelik, noha ez már kimeríti az apartheid bűncselekményének tényállását. Ezzel kapcsolatosan külön felhívom a figyelmet az Afara, afara cu ungurii din tara hangzású szlogenre, amely egy klasszikus vasgárdista szlogen, és ez a szlogen elmaradhatatlan része akár sporteseményeknek, akár székelyföldi, erdélyi román közéleti eseményeknek, gondolok itt a rendszeresen, december 1-én a román nemzeti ünnepen a Noua Dreapta szélsőséges szervezet felvonulásaira valamelyik székelyföldi városban. Legutóbb a Sepsi BC sepsiszentgyörgyi kosárlabdacsapat volt kiszálláson, az országos bajnokság keretein belül, a regátban, Óromániában, és az ottani szurkolók a sportesemény bemondójával együtt üvöltötték ezt a szlogent, valamint székely zászlót téptek szét.
– 13. Csíkmadarason levétették az önkormányzat épületéről a magyar zászlót, a madarasi polgármestert megbírságolták. Erdőszentgyörgyön, más településeken a székely zászlót vetették le.
– 14. Csibi Barna székelyföldi lakostól és másoktól a magyar himnuszt, magyar hiszekegyet, katonai dalt, Wass Albert idézetet, Nem, nem, soha szöveget tartalmazó feliratos pólókat, Székelyföld térképeket koboztak el és semmisítettek meg, tulajdonosukat pedig rasszista, fasiszta, xenofób bűncselekmények elkövetésével ítélték el.
– 15. Évről évre provokáló módon a megszálló román hadsereg felvonulásokat tart Székelyföld településein, megfélemlítve ezáltal a székelyföldi lakosságot. A román zászló napján, egy hatalmas, Guiness rekordok könyvébe készülő román zászlót vontak fel Csíkszereda központjában.
– 16. A Kovászna megyei kormányképviselő nagy összegű bírsággal sújtotta a magyar és a székely himnusz éneklőit egy Trianon megemlékezésen.
– 17. A Székely Nemzeti Tanács, mint elvi közképviseleti szerve a székelyeknek, a 2006. esztendőben belső önrendelkezési statútumot nyújtott be a román államnak. Számos magyar anyanyelvű képviselő próbálta a székely nép román államon belüli önrendelkezésének szabályozását szolgáló statútum érvényesítését. Minden próbálkozásra figyelmen kívül hagyás, megalázás, elhallgatás vagy fenyegetés, agresszió volt a válasz.
– 18. Vezető székely közéleti személyiségeket iktattak ki, gondolunk itt Dr. Csapó Józsefre, a Székely Nemzeti Tanács első elnökére, a székely önrendelkezési törekvések egyik markáns képviselőjére, aki a közélet számára ismeretlen okokból teljesen visszavonult a közéleti szerepléstől.
– 19. 1990 márciusában Marosvásárhelyen a román állam titkosszolgálata magyar anyanyelvűek elleni, több napos pogromot szervezett, számos székely halottal és sebesülttel, a mai napig nem történt felelősségrevonás ezekért az eseményekért, azaz igen, számos székelyt ítéltek nehéz börtönévekre, noha jogos önvédelemben cselekedtek, házaikat és családjaikat védték a gyilkos román csőcselék ellen.
– 20. A román hadsereg borzalmas tömeggyilkosságokat hajtott végre a hódoltsági időszak során. Ilyenek voltak Köröstárkányban, ahol közel száz embert, asszonyt, gyereket és öreget lőttek halomra válogatás nélkül, Nyégerfalván, ahol közel húszat, de említhetjük Magyarremetét, a székelyföldi Szárazajtát, Csíkszentdomokost is, ahol a román vasgárda szélsőséges terrorszervezet követett el rémtetteket. Ezen történések a mai napig tabu témák, tilos a megemlékezés, tilos ezekről beszélni.
– 21. Számos köztörvényes tömeggyilkost, a közös történelem során magyar és székelyellenes mészárlások és tömeggyilkosságok, népirtások szervezőit a román állam hivatalos nemzeti hősnek ismer el, és kultuszt teremt illetve tart fenn nekik. (Avram Iancu, Petru Dobra, Simion Barnutiu, Andrei Saguna, Horea, Closca, Crisan). Itt elég csak megemlíteni Nagyenyed, Zalatna és Abrudbánya városok valamint több száz falu magyarajkú lakosságának teljes kiirtását a magyar szabadságharc idején, a több tízezres népirtás a mai napig forradalomként szerepel a román történetírásban és közgondolkodásban, az elkövetői forradalmárok és hősök.
– 22. Ugyanezen személyeket szélsőséges nacionalista csoportok a végsőkig dicsőítenek és követendő példának állítanak, a bizalmatlanság és megfélemlítés légkörét teremtve meg ezzel.
– 23. A román állam Erdélyben, a 90. éves hódoltsági időtartam alatt, teljességgel kiiktatta az akkor még szinte egy millió lelket számláló német anyanyelvű lakosságot. A németajkúakat vagy internáló táborokban semmisítették meg, vagy eladták őket Németországnak. Mindenképpen ez a cselekedet még a legbarbárabb dél-afrikai apartheid szegregációs eljárásokat is messze felülmúlja. Romániát, felelős román politikusokat vagy köztisztviselőket mind a mai napig nem ítélt el senki apartheid és emberiség ellenes bűncselekményekért. Ami még rosszabb, hogy ezügyben tett feljelentésemet a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elutasította, mivel nem találta elég megalapozottnak.
– 24. Csupán 1991-től követve a hivatalos népszámlálási adatokat, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók száma az egyharmadával, közel félmillió lélekkel csökkent.
– 25. A román megszállás ideje alatt a székely városok, de az erdélyi magyar városok még inkább, román többségűvé váltak. A Tism?neanu jelentés, egy román állami, nyilvános jelentés, beszámol arról, hogy a román kormányzat kiemelt és dokumentált célja a magyar városok etnikai összetételének megváltoztatása volt, és ugyanaz mind a mai napig.
– 26. Valóságos szabadrablást rendez a román állam a székely természeti erőforrások terén, multinacionális vállalatoknak játszva át azokat, noha a Gazdasági, Politikai és Kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1. cikk 2. pont egyértelműen kimondja, hogy azok a székely nép elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. Példa a Sweighoffer Industries elnevezéső, főleg Székelyföldön, valamint Erdélyben működő osztrák fafeldolgozó-fakitermelő megaüzem, vagy a Verespataki aranybánya körüli botrányokra gondolni.
– 27. Minden város, település kap egy egy ortodox teplomot, ha kell, ha nem, a nagyobb városok többet is. A román ortodox egyház egyre másra teszi rá a kezét hatalmas ingatlanvagyonra Erdélyben, többnyire az önkormányzatok kárára, de a magyarajkú, római vallású lakosságra mindenképp. Csak egy példa a közelmúltból, a kovásznai Fenyő szállót a román kormány az ortodox egyháznak ajándékozta egy törvényrendelettel, arra a keresetre, hogy a katolikus, református és egyéb felekezetek miért nem kapnak hasonló támogatásokat, a Diszkriminációellenes Hatóság semmitmondó választ adott.
– 28. Ráduly Róbert Kálmán, Szőke Domokos csíkszeredai vezető beosztású köztisztviselők ellen látványos korrupcióellenes eljárást kezdeményeztek. A nyilvánosságra került vádirat szerint a volt csíkszeredai polgármestert azzal vádolják, hogy a Csíkszeredában működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületének felújítási engedélyét anélkül írta alá, hogy az erre benyújtott dokumentáció teljes lett volna. Attól természetesen eltekint a román hatóság, hogy így egy egész tanévvel hamarabb megkezdődhetett a magyar nyelvű felsőfokú oktatás Székelyföldön. A másik vádpont még súlyosabb, a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házát vásárolta meg a polgármester, na nem saját magának, hanem a városnak. Ja, hogy azt a Hargita és Kovászna Megyei Román Ortodox egyház akarta megvásárolni, amely egyház a volt Csíki Magánjavak majd összes csíkszeredai ingatlanjára kezet tett valahogy, és amely egyház szinte az egész Kossuth utca birtokosa? Ja, hogy a törvényszék hivatalos honlapján ez az egyház, mint károsult jelenik meg az ügy kivonatos ügyiratában? Akkor ez a baj.
A teljesség igénye nélkül ezek lennének azok a kiemelkedő atrocitások, amelyek a székelységet érik, de biztos vagyok benne, hogy számos más atrocitás is történt, amely nem kapott médianyilvánosságot, csupán az egyének életét terhelte.
Mindezek fényében kimondjuk, hogy Románia apartheid politikát folytat, amelynek célja a magyar és székely etnikumú lakosság megfélemlítése, üldöztetése, elrománosítása, és azoknak, akik a románosításnak ellenállnak, az elüldözése, a homogén román nemzetállam, ahol minden egyén román tudatú, ennek megteremtése. Ez a politikája teljesen zavartalan, az az Európa, amelyiknek Trianont köszönhetjük, kb. a füle botját sem mozdítja, nekem például 19 perem került az európai emberi jogi bíróság elé, mindet elutasították. Ugyanakkor, érdekességként, felhívnám a figyelmet, hogy az Európai Emberi Jogi Charta 10 cikk 2. pontja kimondja, hogy a véleménnyilvánítás korlátozható az illető ország területi egységének veszélyeztetése esetén. Kár, hogy ez a trianoni békediktátum esetében nem érvényes.
A felsorolt atrocitások fényében kimondható, a székelység és az erdélyi magyarság túlélése a továbbiakban nem képzelhető el Románia fennhatósága alatt. Élve a nemzetközi jogban (Gazdasági, Politikai és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1. cikk, 1. pont) egyértelműen leszögezett, népek önrendelkezési jogával, összhangban az ENSZ alapokmányával, követeljük, hogy az ENSZ küldjön békefenntartókat Székelyföldre, és maradéktalanul biztosítsa a békét, amíg a székely nép Nemzetgyűlésen vagy népszavazáson fogja kifejezni óhaját az önálló székely állam, vagy Magyarországhoz való csatlakozás kérdésében, illetve a továbbra is Romániához tartozás kérdésében.
Külön felhívjuk az oroszországi ENSZ misszió figyelmét, tekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyedül Oroszország állt ki hivatalosan is a népek önrendelkezési jogának érvényesítéséért.
Magyarország többé nem lesz hűtlen a székelységhez, a magyar állam többé nem fordul szembe nemzetével – jelentette ki az Országgyűlés elnöke kedden, a 250 évvel ezelőtti vérengzés helyi emlékművénél tartott megemlékezésen, a székelyföldi Madéfalván.
Az ígéret betartására a határon túliak magyar állampolgársága teremt biztosítékot. Az emlékhelyen mintegy ezren hallgatták végig a megemlékező szónoklatokat.
Kövér László a hűség fogalmára építette beszédét. Az egykori osztrák császári-királyi katonaság által végrehajtott, a köztudatba madéfalvi veszedelemként bevonult vérengzés történelmi előzményei között említette, hogy a székelyek egyes vezetői behódoltak a császári hatalomnak, és hűtlenek lettek népükhöz.
Magyarország 2010-ben megválasztott vezetői nevében szólva kijelentette, a madéfalvi veszedelem után elmenekült székelyek emléke “arra kötelez, hogy soha ne bízzuk közösségi ügyeinket hűtlen vezetőkre”. Úgy vélte, nem szabad megengedni, hogy “Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben mások döntsenek rólunk, nélkülünk”.
A történelem tanulságaként említette, hogy “ha a székelyek vezetői hűtlenek lesznek népükhöz, ha a magyar állam vezetői hűtlenek lesznek a székelységhez, akkor újabb és újabb madéfalvi veszedelmek leselkednek”. Kövér László szerint ma a tisztességes és emberi megélhetés joga, a magyar nyelvhez, a magyar szülőföldhöz, magyar múlthoz és jövőhöz való jog került veszélybe.
A madéfalvi megemlékezésen Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is megemlítette, a székelységnek ma “a kor rafinált eszközeivel” vívott harcban kell helytállnia. Úgy vélte, továbbra is az őrködés a közösség feladata, s ha erre képesek voltak az elődök, a maiaknak is képeseknek kell lenniük. “Egyetlen magyar embernek sem szűnhet meg az őrködő felelőssége. (…) Hogyha lehetséges volt a talpra állás 250 évvel ezelőtt, akkor ennek lehetségesnek kell lennie ma is, holnap is, holnapután is” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A madéfalvi megemlékezés ünnepélyes pillanata volt a Bukovinai Székelyek Országos szövetsége által állított kopjafa leleplezése. A kopjafa mellett Potápi Árpád, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke a bukovinai székelyek leszármazottjaként mondott beszédet. Kijelentette: a megemlékezés is alkalom annak kinyilvánítására, hogy a bukovinai székelyek, a magyarországi magyarok, a nagyvilágban élő magyarok támogatják a székelyek politikai küzdelmét a Székelyföld területi autonómiájáért. Potápi Árpád hozzátette, hosszú távon ez az egyetlen lehetősége a történelmi hagyományok, a magyar kultúra megőrzésének e területen.
Az 1764. január 7-ei madéfalvi vérengzés előzménye, hogy Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk, német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdokoltak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. Joseph Siskowich altábornagy utasítására a császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rátámadtak a Madéfalván gyülekező székelyekre. A támadásnak hivatalos jelentések szerint mintegy kétszáz, más adatok alapján négyszáz áldozata volt, és megtörte a székely ellenállást.
A legtöbbet fordított szlovák író, expolitikus és diplomata, Jozef Banáš nyílt levéllel fordult Angela Merkel német kancellárhoz. Európa legbefolyásosabb asszonya még 2011-ben levélben mondott köszönetet Banášnak A lelkesedés zónája című regényéért. Azóta azonban sok minden megváltozott, és ez alkalommal Banáš intézett levelet Angela Merkelhez. Ez azonban nem nevezhető köszönőlevélnek, inkább eszmefuttatás és egy sor kérdés felvetése olyan témával kapcsolatban, amely a szlovákok és az európaiak többségét napjainkban foglalkoztatja, s amelyet jogukban áll feltenni a német kancellárnak. Arra, hogy a címzett válaszol-e a levélre, s ha igen, miként reagál annak tartalmára, még visszatérünk.
A levél tartalma: Kedves Angela Merkel szövetségi kancellár asszony! A karácsony a lélek csendes elmélkedésének az időszaka. Az unokámmal játszva azon gondolkodom, vajon hol lesz öt, tíz esztendő múlva. Milyen Európában fog majd élni? Európa jövője felett elgondolkodva Önre is gondolok. A legerősebb európai személyiségre, aki a kezében tartja és nagy mértékben befolyásolja is unokám jövőjét. Arra, hogy Önhöz forduljak, a CDU kongresszusán elhangzott beszéde ösztönzött. Személyesen ugyan nem ismerjük egymást, de az a Jozef Banáš szlovák író vagyok, akit 2011 májusában levelével keresett fel, amelyben köszönetet mondott A lelkesedés zónája (Jubelzone) című regényemért. Levele őszinte örömömre szolgált, és értékeim között őrzöm. A lelkesedés zónája egy német fiatalembernek, Thomasnak és szlovák barátjának, Jozefnek a története. Thomas és én a mai napig barátok vagyunk, bár barátságunk ápolása harminchét évig szünetelt. Ezt a vasfüggöny ismételt leeresztése okozta, amelyre az akkori Csehszlovákia szovjet inváziója után került sor. Hívatlan katonaság szállta meg országainkat, amely mindkettőnk hazája polgárainak akarata ellenére történt.
Hazámban ma nem tartózkodik idegen katonaság. Abban az országban azonban, amelynek kancellárként az élén áll, még ma is közel hatvanezer idegen katona van. Ennek az okát még értettem akkor, amikor az egykori NDK-ban a Varsói Szerződés részeként szovjet katonaság tartózkodott. Ma már a Varsói Szerződés nem létezik, de az USA és Nagy-Britannia katonái változatlanul Önöknél vannak. Miért? Feltételezem, hogy ismeri lord Baron Ismay-nak, a NATO első főtitkárának a szavait, amelyekkel az idegen csapatok németországi tartózkodását indokolta: „To keep Americans in, the Russians out and the Germans down.” (Az amerikaiakat bent, az oroszokat kint, a németeket pedig lent kell tartani.) Az oroszok ma már kint vannak, és logikusan már csak két érv szól idegen katonaság némethonban való tartózkodása mellett, „az amerikaiakat bent és a németeket lent tartani”. Lehetséges azonban, hogy más oka is van az amerikaiak németországbeli tartózkodásának, ám ha kérhetem, ne igyekezzen meggyőzni bennünket arról, hogy az az oroszok általi fenyegetettség, amellyel folytonosan rémisztget bennünket a közmédia.
Kedves Angela asszony, félelmeim támadtak, hogy Thomas barátommal ismét újabb vasfüggöny választ majd el bennünket, amelynek az építésébe politikájával az európai országokat vezeti. A kommunizmus bukását követően nekem és Önnek is az volt az érzése, hogy kerítések nélküli új Európa építésébe fogtunk. S most kerítések építésére kényszerítenek bennünket, mert ránk akarják kényszeríteni azokat a szerencsétleneket, akik elhagyják hazájukat. Kvótákkal akarják ránk kényszeríteni a migránsokat. Meg tudná magyarázni, miként képzeli mindezt? Netán koncentrációs táborokat létesítsünk, amelyekbe ezeket az embereket akaratuk ellenére kényszerítsük? Vajon Ön maradna-e egy olyan országban, amelyben lényegesen alacsonyabb szociális támogatásban lenne része, mint Németországban? Elvárni a szlovák nyugdíjastól, akinek döntenie kell arról, hogy háromszáz eurójáért télire fát vásároljon, vagy fájó fogával fogorvoshoz forduljon, hogy olyan „menekültekről” gondoskodjon, akik márkás ruhákban és kreditkártyákkal érkeznek, mélységesen felháborítónak tartom. Márpedig ezt akarják ránk kényszeríteni!
Felmerül a kérdés, vajon miért kellene a szlovákoknak, cseheknek, lengyeleknek, magyaroknak, románoknak és bolgároknak szolidaritást vállalniuk az angolokkal, franciákkal, portugálokkal, spanyolokkal, olaszokkal, belgákkal, amerikaiakkal, hollandokkal, vagy akár a németekkel, akik kifosztották gyarmataikat és bizonyos mértékben ezt teszik ma is, bár már nem így nevezik azt, amit tesznek, amikor a nyomorba döntött afrikaiak és ázsiaiak most visszakövetelik a lopott holmit? Miért kellene nekünk, akik nem sarcoltunk senkit, szolidárisnak lenni azokkal, akik háborújukkal kiűzik otthonaikból a szerencsétleneket? Brüsszel arroganciája ma ugyanúgy kezd az idegeinkre menni, mint annak idején Moszkváé. Ön, aki szintén a szocializmus gyermeke, jól tudhatja, hogyan érezzük magunkat. Rossz a közérzetünk annak ellenére, hogy a Hollande-dal, Tuskkal és Junckerral váltott „forró” csókokkal és ölelésekkel az európai egységet demonstrálják. Nem tudom miért, de mindezt látván Honecker és Brezsnyev ismert ölelkezése jut az eszembe.
Szeretném azt is megemlíteni, hogy Németország hosszasan habozott, míg végre megengedte a szlovákoknak, hogy szabadon letelepedhessenek és dolgozhassanak a hazájában. A szír és iraki fiatalokat viszont meghívta. Most, amikor a problémák keltette hullámverés átcsap a feje felett, a szolidaritás vállalását kéri tőlünk. A CDU legutóbbi kongresszusán ünnepélyesen kijelentette: „Képesek vagyunk rá!” Érdekelne, tudja-e azt, hogy „MIRE” kellene képesnek lenniük, amikor azt sem tudják, hány migráns érkezett Európába és Németországba és még hányan készülnek útra kelni. A Szövetségi Gyűlés képviselője, Manfred Kolbe világosan fogalmazott, amikor kijelentette: „Egyre több polgártársam mondja – Merkel többé nem a kancellárom.” A munkáltatók szövetségének az elnöke, Ingo Kramer is kifejtette: „Senki se képzelje azt, hogy a menekültekkel pótoljuk a német gazdaság munkaerőhiányát.” Tehát a polgártársai is egyértelműen fogalmaznak, csakhogy a véleményük a német sajtóban nem kap teret.
A CDU 2015. 12. 14-i kongresszusán megtartott beszédében az afganisztáni helyzetet, a szíriai és az iraki háborút elemezve megállapította, hogy Líbiában káosz uralkodik és az ország kormány nélkül van. Ugyancsak szólt a gyűjtőállomásokról, az európai határok őrzéséről és a tennivalókról. A hízelkedők pedig tapsoltak Önnek. (Valaha én is tapsoltam az elnöknek, hiszen tőle függött a politikai karrierem.) A termen kívül azonban már nem hallatszott taps. (Természetesen a szolgalelkű médiáén kívül.) Sem Németországban, sem Európában, annak ellenére sem, hogy a falon a következő jelszó volt olvasható: „Németországért, Európáért.” Ön szónokolt, de elfelejtette feltenni a kulcsfontosságú kérdést, vajon ki a hibás? Az említett kongresszuson a következőket mondta: „A társadalomnak, amelyben a félelem uralkodik, nincs jövője.” Ez egy jó mondat volt, de itt is azt vártam, hogy rákérdez, ki az, aki reggeltől estig félelemben tart bennünket? Putyinnal, az Iszlám Állammal, a terroristákkal, a migránsokkal. Azt követően, hogy Önök, politikusok és a szolgálatukban álló médiumok elijesztenek bennünket, hogy nincs jövőnk. Nem várhatja el Európa népeitől, akiknek Ön szerint nincs jövőjük, hogy támogassák Önt.
Ugyan miért támogassuk Önt mi, akiket sérteget, és a külügyminisztere szavaival büntetni akar? Önnek azok a kormányok nem tetszenek, amelyeket az emberek szabadon választottak. Az a rossz érzésem támadt, hogy Kijev után új Majdan készül Varsóban. Amennyiben véletlenül tud valamit erről, kérem mondja meg azoknak, akik a lengyel Majdant előkészítik, hogy vigyázzanak és ne jöjjenek ugyanazokkal a vörös kártyákkal, amelyekkel azok a tüntetők, akik tavaly Prágában Zeman ellen tiltakoztak…
Az Ön CDU kongresszusán elhangzott beszédének hallatán nagy kedvem lett volna hangosan tapsolni, amikor a következőket mondta: „Senki, tekintet nélkül arra, mi okból kelt útra, nem hagyja el könnyen az országát.” Vártam, hogy elhangzik a következő mondat is, amelyből megtudhatjuk, miért is hagyják el ezek az emberek a hazájukat. Ez a mondat a mondatok mondata, amelyet Öntől, illetve Hollande és Cameron uraktól vártunk, azonban nem hangzott el. Nem volt bátorsága kimondani, hogy ezek az emberek elsősorban a háború elől menekülnek. Mint ahogy a háború elől menekültek, vagy menekülnek még ma is Laoszból, Bolíviából, Vietnamból, a Dominikai Köztársaságból, Kambodzsából, Angolából, Salvadorból, Libanonból, Irakból, Szudánból, Afganisztánból, Jugoszláviából, Líbiából, Szíriából, Jemenből és további országokból. Menekülnek azok elől, akik a bajt okozták nekik.
Próbálja meg legközelebbi találkozásuk alkalmával barátjának, Barack Obamának és főként elődeinek feltenni a kérdést, nem tudnak-e valamit azokról, akik az említett országokra a bajt hozták, káoszt előidézve és gyűlöletet szítva? És a félelmet, amelynek köszönhetően újra ellenőrizni és manipulálni lehet bennünket… Ha veszi a bátorságot és felteszi a kérdést, mi, európaiak, akik reménykedve tekintünk Önre, tiszta szívből tapsolni fogunk. Addig azonban nincs okunk tapsolni, bár igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy a németek jószívűek. Engem a német szívjóságról nem kell meggyőzni. Tizenhárom éven keresztül együtt éltem és dolgoztam németekkel és szeretem a németeket. Nagy nemzet, mely Gutenberget, Luthert, Bachot, Kantot, Goethét, Schillert, Beethovent, Schopenhauert, Wagnert, Siemenst, Marxot, Nietschét, Planckot, Mannt, Einsteint és számtalan további nagyságot adott az emberiségnek. Igen, adott egy Hitlert is, akit azóta is a németek szemére vetnek. Bűntudatot táplálnak Önökben, amellyel zsarolják Önöket.
Zsarolják Önöket elsősorban azok, akik az említett és további háborúkat kirobbantották, melyekben több ember pusztult el, mint ahányan Hitler katonáinak estek áldozatul. Attól tartok, hogy valahol itt, ebben az átkozott bűntudatban kell keresni az Önök szervilis viselkedésének az okát. Ez a magyarázata, miért fogadja a német kancellár tárt karokkal a fiatal és erős szíreket, akik ahelyett, hogy országukban fegyvert fognának a rossz ellen, Önökhöz futnak, helyettük pedig németeket küldenek Szíriába harcolni. A németek zsarolása a magyarázat arra, miért ellenőrizte az én irataimat november elején a berlini Tegel reptéren az Önök hivatalnoka szokatlanul szigorú és méltatlan módon, miközben az Önök országába százezrek áramlanak mindenféle irat nélkül. A német bűntudat okozta komplexus a magyarázata annak, hogy ahelyett, hogy felvennék a harcot a gonosszal, álszent pótmegoldásokhoz folyamodnak.
Mivel rendkívül intelligens hölgynek tartom Önt, cselekedeteinek más oka lehet. Ezeket azonban sem Öntől, sem pedig az Önt támogató médiától nem tudhatjuk meg. Tudom, hogy Ön személy szerint megért minket, mert hasonlóan, mint mi (a volt NDK polgárainak millióival, ahol az 1983-tól 1988-ig terjedő időszakban éltem), figyelemmel kísérte a nyugati médiát. Ma hasonló a helyzet és mi, szlovákok együtt azokkal a németekkel, akiknek még nem mosták ki teljesen az agyát, ismét keressük az igazságot. Sajnos nem a Deutsche Welle, ZDF, ARD, vagy az RTVS forrásából, melyek a kommunizmus idején számunkra a szólásszabadság megtestesítői voltak, hanem alternatív kútfőkből. Egyszerűen nem hiszünk az Önök forrásainak. Valahogy az az érzésem, hogy ez Önnek sem tetszik. Egy szlovákiai felmérés szerint a lakosság 91 százaléka nem hisz az ilyen médiumoknak. Kérem, tolmácsolja „újságíróinak”, hogy megfeledkeztek egy fontos dologról. Arról, hogy nem a szemünkkel olvasunk és a fülünkkel hallunk, hanem a szívünkkel. A szem és a fül becsapható, de a szív nem. Úgy tűnik, Németországban sem nagyon sikerül manipulálni az embereket. A Der Spiegel hetilap nemrégiben arról tájékoztatott, hogy a németek nagy része „elhatárolódott a demokratikus konszenzustól”, nincs kire szavaznia, ignorálja a politikai pártokat és a fő folyamhoz tartozó tömegtájékoztatási eszközöket nem kíséri figyelemmel. Ide vezetett a német és a szlovák politikusok és újságírók álszent volta.
Kedves Angela, kancellár asszony! Ön olyan politikus, aki Charles de Gaulle és Konrad Adenauer léptékű vezetővé válhat, akik igazán bátor és nagy politikusok voltak. Egy politikus nagyságát egyebek mellett azzal mérik, hogy útját állja-e az erőszaknak, mielőtt a vérpadra viszik. Az Ön országán áll, vagy bukik Európa. Amikor 1990-ben Bécsben az Ön nagy elődjével, Willy Brandttal beszéltem a múlt rendezéséről, a következőket mondta: „Mindenkinek a múltja azon mérhető fel, miként viselkedik a jelenben.” Ez nagy igazság volt. Nem tudom, milyen az Ön múltja, de el tudom képzelni, milyen fényes lehet a jövője, ha Ön és a németek megszabadulnak a bűntudattól. Amikor az Önök volt Német Demokratikus Köztársaságában éltem, néha kirándultam a Berlinhez közeli Halbe Teupitz erdeibe. Az Ön hivatalától mintegy 30 kilométerre találhatók. Ott nyugszik több mint ötvenezer ifjú német és orosz, akik 1945 áprilisában Berlin ostrománál estek el. A gyűlöletet a politikusok keltették bennük. Valahányszor ott voltam, sírtam. Megsirattam az ifjú németeket és oroszokat, akik szépen rendezett sorokban fekszenek egymás mellett. Egy sor orosz, egy sor német. Kérem, látogasson el Ön is oda Obamával és Putyinnal együtt, üljenek le a sírköveknél és ne beszéljenek, csak hallgassanak. Ha könnyet ejt értük, nekünk, becsapottaknak és megalázottaknak is elégtételt ad.
Kedves kancellár asszony! Az új évben jó egészséget, szerencsét, szeretetet kívánok Önnek! Elsősorban pedig bátorságot. Unokámmal együtt tapsra emeljük tenyerünket. Tisztelettel Jozef Banáš, Szlovákia
“Lesz-e nemzeti együttműködés a nemzetpolitikában?” címmel közölt rövid helyzetjelentést az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának működéséről, az abban tapasztalható pozitív változásokról Szávay István országgyűlési képviselő, aki maga is a bizottság tagja – írja a felvidek.ma.
Elemzése azonban érinti nem csak a parlamenti állandó bizottság, de a magyar nemzetpolitikai műhely egészét is. Így már írása elején előre bocsátja: az illetékes államtitkárság élén történt személyi változás mindenképpen jót tett a nemzetpolitikai munkának (a 2014-es parlamenti választások után Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár már nem kapott bizalmat). Szávay szerint a “dicstelenül, de messze nem érdemtelenül elbukott” Répás Zsuzsannát váltó Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár hajlandó az értelmes és konstruktív párbeszédre. A jobbikos honatya szerint az elmúlt időszakban ezt több, a külhoni magyarok támogatási rendszerét illető észrevételének, javaslatának meghallgatása tanúsítja, ami korábban szerinte nem volt jellemző. Példaként említette a Bethlen Gábor Alap által juttatott támogatások odaítélésének átalakítására tett javaslatát. Szávay István szerint ugyanis lehetetlen helyzet, hogy a BGA több mint 11 milliárd forintjáról kizárólag kormánytisztviselők által alkotott bizottság döntsön. A képviselő szerint a döntéshozatalba be kell vonni a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagjait is. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár nyitottnak mutatkozott e javaslatra.
Szávay azt is pozitívumként értékelte, hogy a NÖB tagjai, elfogadva a a jobbikos szakpolitikus javaslatát, a jövőben aktívabb szerepet kívánnak szánni a bizottságnak az ukrajnai válság körül kialakult helyzetben. Ennek okai az érintett kárpátaljai magyarság kapcsán egyértelműek, a kérdés legfeljebb az lehetne: hol volt eddig a NÖB kárpátaljai ügyben, mikor odaát katasztrófa van készülőben…? Mindenesetre az máris eredményként könyvelhető el, hogy a NÖB március 23-án meghallgatja az ungvári és a beregszászi magyar főkonzul tájékoztatóját a kialakult helyzetről.
A pozitív változásokon túl Szávay a még megoldatlan, problémás területeket is érintette. Ilyen különösen az oktatási-nevelési támogatások kérdése, melynek csökkentése sokakat érintő probléma. A képviselő kiemelte: már második éve kap 5200 forinttal kevesebbet minden külhoni magyar iskolás családja. Felveti a kérdést: “a kormány miért pont a külhoni magyar családokon spórolva akart 2013-ban és 2014-ben is egyenlegjavulást elérni, most még ráadásul az is kiderült, hogy a BGA-nak 550 millió forintos maradványa képződött 2013 végére”. Erre Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár azt válaszolta, hogy az összeget beépítik a majdan átalakított támogatási rendszerbe. Átalakítás ugyan lesz, azonban ebből – a jobbikos képviselő szerint – kormánypártok kihagyják az ellenzéket.
Végül a Jobbik szakpolitikusa számba vette a nemzetpolitika területére eső költségvetési számokat.”Idén 17,62 milliárd forint jut majd nemzetpolitikára. Tavaly Semjén Zsolt szerint 21 milliárd jutott. Ezzel szemben az elvileg az összes külhoni magyaroknak szánt támogatást osztó BGA költségvetése tavaly csak 11,1 milliárd forint volt, idén ez az összeg 11,4 milliárdra változott.”
Az idei Iskolatábor 2016. július 9 és 23 között lesz megtartva. A táborba csak korlátozott számba jöhetnek gyerekek ezért kérjük minél hamarabb jelentkezzenek az érdeklődők.
Az Egyesült Magyar Egyletek elnökségi tisztújító gyűlésére január 30-án kerül sor. Ebben a témába kerestük meg és értük el telefonon múlt vasárnapi élő adásunkba Horváth Mihályt, aki az EME jelölő bizottságának elnöke. Az EME a ma működő magyar egyesületek legrégebbi egyesülete amelyet 1902-ben alapítottak. Ez a szervezet egy olyan ernyő szervezet, amelynek tagjai a jelen clevelandi aktív magyar szervezetek maximum 2 képviselőjéből állhat. 2014-től a Bocskai Rádió is tagja ennek a szervezetnek
Horváth Mihályt először magáról az EME-ről kérdeztük és annak működési mintájáról. Természetesen rögtön a mostani esedékes tisztújjító gyűlésre tértünk át, amelynek legfontosabb mozzanata az elnök személyének kiválasztása lesz. Melléje pedig egy lelkes csapatot kell összeállítani, akik a következő két évben teljes odaadással ellátják a rájuk kirótt feladatokat. Maguk a személyek még nem kerültek megnevezésre, de azok a személyek akikkel eddig szóban egyeztettek, megerősítették a bizottságot abbéli szándékukról, hogy amennyiben őket nevezik vagy felkérik a feladatra, akkor elvállalják.
A kérdések egyikében megfogalmazódott néhány kritika is a szervezet tavalyi munkásságát illetően, továbbá kihangsúlyozva az idei kerek, 60. éves évfordulóját az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunknak. Ezekre Mihály válaszolva kihangsúlyozta a megemlékezés fontosságát és annak a méltóképpeni megemlékezésének szükségességét.
A legvégén visszatérve az eredeti témánkhoz, egy felvetésünkre amellyel azt szerettük volna megtudni, hogy nem volna-e elég csak elnököt választani és akkor a megválasztott elnök hozná a saját csapatát azaz ő maga választaná ki őket, Mihály azt válaszolta, hogy erre alapszabály módosításra volna szükség. Így aztán ennek a kérdésnek a megválaszolása talán magára a gyűlésre marad.
Az telefonos interjút teljes terjedelmében itt lehet meghallgatni:
A Szent Imre római katolikus templom alagsorában lévő terem is szilveszteri díszben várta 2016-os évet. Közel száz clevelandi magyar barátunkkal búcsúztattuk a 2015-öt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eléggé későn kezdtük meg a szervezkedést, de annál jobban sikerült. Nagyon hálás szívvel szeretném megköszönni Mezei András atyának, hogy fölajánlotta annak a lehetőségét, hogy abban a szép, nagy terembe clevelandi magyarok együtt ünnepelhessük ezt az egyedi napot. A vacsora előtti pár perces beszédében az atya megjegyezte: “Nagy öröm számomra látni és megismerni olyan magyarokat is akik nem ehhez az egyházközösséghez tartoznak. Külön öröm ennyi fiatalt látni, akikre az a nagy feladat és szerep hárul, hogy tovább vigyék és tovább adják sokszínű magyar kultúránk minden aspektusát úgy a saját gyermekeiknek mint a jövő generációnak. Összetartásra és szoros együttműködésre buzdítok minden itt élő magyar embert, annak fényében, hogy közösségbe való járás és tartozás, legyen az bármelyik és bármilyen, magyarságunk megmaradásának egyedüli záradéka”.
Köszönjük szépen Radva Éva néninek a finom vacsorát, amelyet igaz hogy elég későn rendeltünk meg tőle, de annál nagyobb lelkesedéssel és szakértelemmel készített el nekünk. Innen üzenem Éva néninek, hogy minden nagyon ízletes volt. Éjfél után a Zsuzsa által készített lencselevesé volt a főszerep, a hatalmas lábasba alig maradt valami. Ha a babona beteljesedik, akkor az idén sok gazdag magyar lesz itt Clevelandben.
Nem mehetek el szó nélkül amellett és itt is külön megszeretném köszönni társszervező barátainknak Molnár Máriának és Szente Bélának azt a sok munkát, amit közösen beletettünk ennek az egésznek a lebonyolításában. Kincső lányunknak és férjének Sándornak is köszönjük a segítséget.
Természetesen köszönjük szépen mindazoknak akik megtiszteltek jelenlétükkel, a visszajelzésekből akár már a helyszínen, akár a másnapi, harmadnapi üzenetekből, beszélgetésekből kiderült, hogy mindenki nagyon jól érezte magát.
A tavaly ilyenkor, amikor beszámoltunk a 2014-es évről így fejeztük be a beszámolónkat: „nehéz lesz ezt az újabb évet túlszárnyalni, de reméljük, hogy a számokat és a statisztikát megvizsgálva közel maradunk ezekhez a jövőben is”. Büszkén elmondhatjuk, hogy a 2015-es évben sem vallottunk szégyent és sikerült több mindenről, eseményről hírt adni mint az előző évben. Sikerült több helyszínre eljutni, nagyon sok magyar vonatkozású rendezvényen részt vettünk, amelyekről írásos, fényképes és videós beszámolókat készítettünk. De lássuk részletesebben is mi minden történt a rádiónkban az elmúlt esztendőben.
2015 január eseményei megkezdődtek már január 10-én amikor “A magyar tanügy a kommunizmus alatt és után“ címmel a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat újraindította előadás sorozatukat. Az előadás helyszíne az újonnan megnyílt Magyar Múzeum volt. Két előadó vett részt ezen az előadáson . Az első előadó Dr. Gárdosi Rita, Cleveland State egyetem Fulbright professzora volt, a második előadó Táborosi Piroska, Morrisville College egyetem professzora volt . Mindkettőjükkel készültek rövid interjúk amelyek elhangoztak az akkori vasárnapi adásunkba.
Következő hétvégén, január 15-16 között újra kihelyezett konzuli napokat tartott Magyarország New York-i főkonzulátusa amelyen bemutatkozott Magyarország New York-i főkonzulátusának vezető konzulja dr. Király Zsuzsanna. Az új vezető konzulasszony készségesen válaszolt a kérdéseinkre, természetesen miután bemutatkozott a hallgatóságunknak. Szintén a január közepi hétvégén nyilt egy új magyar cukrászda Clevelandben! Ennek a hivatalos megnyitó ünnepségén is részt vettünk, ahol örömmel és új kihívásokra készen állt a két magyar tulajdonos család. Akiket szintén megkérdeztünk a terveikről, elképzeléseikről.
Január 24-én a Szent Imre római katolikus templom alagsorában, huszonkét személy tizenkét különböző clevelandi egyesületet képviselve, megkezdte a 2015-ös évi Egyesült Magyar Egyletek, azaz az EME közgyűlését. A Bocskai Rádiótól, mint oszlopos tagja ennek a szervezetnek, Zsolt és jómagam vettünk részt ezen a gyűlésen. Beszámoltunk a rádió elmúlt egyéves tevékenységéről, újra kihangsúlyozva a média fontosságát egy közösség életében és azt a híd szerepet, amit a rádiónak szánunk a clevelandi magyarság mindennapjaiban.
A februári hónapot egy személyes élménybeszámolóval kezdtük. Zsuzsával a három hetes Erdélyi utunk érdekesebb, magyar történelmi vonatkozású állomásairól bővebben beszámoltunk,azzal a gondolattal, hogy hátha ezzel fölcsigázzuk azok érdeklődését, akik Erdélybe terveznek látogatni a közeljövőben. Február 3-án a Clevelandi Cserkész Regös Csoport a Cserkészházba szeretettel látta azon clevelandi népzenét és néptáncot kedvelőket, akik kíváncsiak voltak két magyarországi fiatal, nevezetesen Enyedi Ágnes és Salamon Soma amerikai turnéjuk előadására, majd részt vettek az azt követő táncházon. A Bocskai Rádió társ támogatója volt az alkalomnak. Itt is a mikrofonunk előtt beszélgettünk a fiatal művészekkel, hadd ismerjék meg őket azok is akik nem vettek részt az előadáson.
Február 8-én és 15-án, két vasárnapi adásunk alatt került sor az éves adománygyűjtő akcióra, a John Carroll Egyetem részére, amely egyetem úgy-e otthont ad a Bocskai Rádiónak. 130 magánszemély, család, magáncég,támogatott minket, 5 magyar szervezet és hat templom adományozott nagylelkűen a 2015-es évben, és így 2015-ben is első helyet értünk el az adománygyűjtő akcióban.Mi, a rádió munkatársai, mindannyian önkéntes alapon végezzük a munkánkat hétről hétre, de az egyetem fenntartási költségeibe a különböző nemzetiségi műsorok hallgatói részt vállalhatnak az évente egyszer megrendezett adománygyűjtési akció keretében. Az önök nagylelkű segítségére és támogatására számítunk az idén is.
A március hónap is mozgalmas volt a rádiózás szempontjából.
Az idén, 2015-ben éppen vasárnapi napra esett Március 15. Nemzeti Ünnepünk, az 1848-1849 es forradalom és szabadságharcunk kitörésének dátuma. Az Egyesült Magyar Egyletek rendezésében majdnem 250-an gyűltünk össze a Clevelandi Nyugat Oldali Magyar Református Templomban, megemlékezni erről a nagyon fontos eseményről. Készítettünk itt is néhány interjút és egy rövid kis videofilmet a magyar M1 nemzeti Tv csatornának.
Március 14-én a Clevelandi Magyar Múzeumban egy újabb előadás került megrendezésre. Első alkalommal nyitották meg az új múzeum helyiségét a nagyközönségnek és ez alkalommal felszólalt 3 előadó is. Az első Mireille Thomas Winings a Case Western Reserve University MBA hallgatója, aki Budapesti látogatásának tapasztalatait osztotta meg, majd Boros Miklós a ReConnect Hungary Birthright program egyik résztvevője, számolt be magyarországi útjáról. A harmadik előadó Forrai Tamás atya, a magyarországi jezsuita rend rendfőnöke és a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium igazgatója, a magyarországi egyházi iskolák helyzetéről számolt be. Ez utóbbi az előadása végén kérésünkre összefoglalta előadása lényegét.
Március vége fele, pontosabban március 22-én nagy megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy főtisztelendő Böjte Csaba ferences atya és kísérete, a Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumának jeles tagjai, Dr. Madarassy Ágnes és Csák János érkezett városunkba. A Szent Imre templom a 11 órai ünnepi szentmisére megtelt, több mint 320 résztvevővel, a hívekkel, a vendégekkel, a cserkészekkel. Pontosan tíz éve járt itt utoljára Böjte Csaba, aki szeretettel gondolt vissza akkori látogatására, beszédében megköszönve az akkori és a mostani nagylelkű magyar emberek adományait az alapítványának. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy az atya szeretettel ült le a rádiónk mikrofonja mögé velem megosztani bölcs gondolatait, ezáltal eljuttatva önökhöz is azokat.
Böjte Csaba ferences atya
Március 28-án és 29-én, Molnár Zsolt kollégánk, 6 clevelandi magyar honfitársával együtt részt vettek a Bloomingtoni Indiana Egyetem magyar tanszéke által megszervezett 33. Ránki György Magyar Konferencián. A konferencia kimagasló szakmai elismerést élvez úgy Magyarországon, mint itt Amerikában. Számos neves előadó volt a rendezvényen a felszólalók között. A konferencia díszvédnöke Dr. Szemerkényi Réka volt, Magyarország amerikai nagykövete. A magyar tanszék vezetőjével és egyben a konferencia szervezőjével dr. Kocsis Jánossal készített Zsolt egy interjút,a konferencia témájáról .
Szintén a Bloomingtoni Indiana Egyetem magyar tanszéke által megszervezett konferencián Zsolt először találkozott Dr. Szemerkényi Rékával, Magyarország frissen kinevezett amerikai nagykövetével, aki a konferencia díszvédnöke volt. A nagykövet asszony a konferencián való részvétel mellett, megbeszéléseket folytatott az indianai és ohiói magyarok képviselőivel, akikkel Magyar Diaszpórai kérdésekben egyeztetett. A nagykövet asszony itt egy interjút adott a Bocskai Rádiónak amelyet szintén Zsolt készített.
Az április hónap is eléggé mozgalmas volt. 11-én a Clevelandi Magyar Múzeum újranyitási ünnepségén vettünk részt a belvárosi Galéria épületének földszintjén. A Bocskai Rádió munkatársai, mint az Egyesült Magyar Egyletek tagja, meghívottként vett részt, kb. 250 lelkes clevelandi és több messzebbről érkezett vendég társaságában. A vendégek között voltak más nevezetességek is, ilyenek mint George Voinovich volt ohiói republikánus szenátor és kedves felesége Janet asszony. Ezen az eseményen Dr. Szakács Imrével készítettem interjút aki a Nemzeti Összetartozás tanácsosa.
59 éve, minden évben, április közepén a clevelandi cserkészek megtartják a jótékonysági Cserkészbáljukat a belvárosi Hilton Garden Inn Carnegie báltermében. Ez az esemény is a clevelandi cserkészcsapatok támogatásának érdekében történik. Közel 200 elegánsan felöltözött vendég jelent meg ezen az eseményen. Ez alkalommal is nagyon sok cserkészvezető jelent meg, a helyi vezetőségen kívül megemlíteném Lendvai Lintner Imrét a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség elnökét valamit, Vajtai Istvánt a szövetség jogi osztályának vezetője. A bál díszvédnöke dr. Kumin Ferenc, a New York-i Magyar főkonzulátus nagykövete volt. Részletes beszámolót és interjúkat a bál szervezőivel és vendégeivel a május első vasárnapján elhangzó cserkészrádióban hallhattak önök. A bál alatt a bál díszvédnökével dr. Kumin Ferenc nagykövet úrral készítettem egy interjút amelyben érdeklődtem a nagykövetség és a cserkészet kapcsolatáról, az eddig elért diplomáciai munka stratégiájáról és eredményeiről.
Április 23-án, csütörtökön a WJCU, a Bocskai Rádiónak otthont adó rádióállomás megtartotta éves díjkiosztó gála ünnepségét. Az esemény számunkra azért volt fontos, mert az idén is az önök nagylelkű támogatásának köszönhetően, immár harmadik egymást követő évben megnyerhettük a legjobban támogatott közösségi rádióadás díjat. Mark Krieger a rádió igazgatója kijelentette, hogy a mi rádióadásunk hallgatósága, nemcsak hogy a legtöbb adománnyal támogatta az egyetemi rádiót, hanem nekünk van a legnépesebb hallgatóságunk is. Tavaly ilyenkor a rádió facebook oldalunknak 900 követője volt, mára elértük az 1500 at , úgyszintén a weboldalunk forgalma is megduplázódott tavaly óta. Ez a növekedés az adományokban is látszott, az idén kaptunk támogatásokat nem csak a clevelandi hallgatóinktól, hanem Amerika más államaiból és még Kanadából is. Ez a rádiós munka, amit végzünk kollégáinkkal együttesen, eléggé fárasztó és megterhelő, de az önök biztatása, támogatása hétről hétre megerősít minket abban, hogy jó munkát végzünk és érdemes folytatni. Még egyszer megköszönjük a folyamatos támogatást és érdeklődést a Bocskai Rádió adásai iránt.
A májusi hónap eseménysorozata egy könyvbemutatóval kezdődött. A Clevelandi Magyar Történelmi Társulat rendezésében Dr. Szentkirályi Endre újonnan elkészült könyvét mutatták be. Ez a könyv egy hosszú évek gyűjtő munkájának az eredménye, melyben az amerikai hadseregben katonai szolgálatot teljesített vagy éppen aktív magyar katonák névsora van benne, egy-egy rövidebb-hosszabb életúttal kiegészítve, érdekesebbé téve így magát a könyvet. A Bocskai Rádió meghívásának eleget téve az akkori vasárnapi élő adásunk keretében Dr. Szentkirályi Endrével beszélgettünk a stúdióba, magáról a könyv keletkezéséről érintve több más érdekességet is a témával kapcsolatosan.
A könyv bemutató után Hrivnák Tünde – Magyarország egyik legnevesebb ruhatervezője – mutatta be gyönyörű ruháit ugyanazon a helyszínen.Elegancia, nőiesség és letisztult formák jellemzik a fiatal divattervező munkáit, melyekben a régi és új tökéletes harmóniában olvad eggyé. Az amerikai turnéjuk a Washington DC-i Magyar Ház meghívásával és támogatásával jött létre. A hosszan tartó álló taps után Simon Benedek Zsuzsanna ült le a híres divattervezővel egy interjú erejéig majd azután a turné szervezőjével Fedor Erikával, a Washingtoni Magyar Ház alapítójával is beszélgetett a mikrofon előtt.
Hrivnák Tünde
Május 16-án a Szent Imre templom alagsori dísztermében került sor a magyar iskola évzáró ünnepségére. Az iskola igazgatónője, Szentkirályi Juci hálás szívvel megköszönte az önkéntesek áldozatos, türelmes munkáját és arra biztatott mindenkit, hogy ha bárkinek kedve volna magyar nyelvet tanítani nyugodtan vegye fel a kapcsolatot az igazgatónővel, nagy szeretettel várnak mindenkit nagy szükség és igény van mindig egyes ilyen személyre.
Szintén május 16-án egy nagyon érdekes interjút készítettünk. Autóversenyzéssel kapcsolatosat, amelyben kizárólag és először az autós sport történelmében magyarok vesznek részt. Ez a verseny a 2015 ChampTruck World Series amely egy 10 helyszínből álló megmérettetés volt. A futamokat szerte az Egyesült Államokban világszínvonalú versenypályákon rendezték. Nyisalovits Katalinnal, a csapat mindenesével leültünk beszélgetni, aki készségesen válaszolt a kérdéseinkre, bemutatta az egész csapatot és beavatott a körútjuk néhány részletébe is. Azóta már be is fejeződött ez a versenysorozat, mégpedig nagyon jó eredménnyel.
Zsolt a 9. HATOG konferencián is részt vett, amelyet két helyszínen, Sarasota Florida es Venice Floridába rendeztek meg május 15-17 között. Ezalatt készített számos interjút a résztvevőkkel, előadókkal, ilyenek mint Pigniczki Réka, Szilágyi Noémi, Varga Ottiliával a HATOG konferencia házigazdáival, vagy Magyarország amerikai nagykövetével, dr. Szemerkényi Rékával. Ott találkozott egy régi ismerősével, Kulcsár Attila lelkipásztorral, aki Venice, FL-ban egy új gyülekezetet, a Nyitott Biblia Gyülekezetet, alapította meg két éve. Ugyanakkor előadó volt a konferencián is, ezért egy interjú keretében kérte, hogy mondja el önöknek, hogy miért és hogyan alapított egy új magyar gyülekezetet itt az amerikai diaszpórában, mikor más magyar templomok és imaházak zárnak be. Érdekes 15 perces interjút hallhattunk annak idején.
Május végén Dr. Szakács Imre, a Nemzeti Összetartozás Tanácsosa egyenesen New Yorkból érkezett hozzánk, hogy találkozzon a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek képviselőivel. A múzeumba tartott kötetlen beszélgetésen elmondta részletesen a magyar kormány álláspontját és egy közösen felállított konkrét stratégián alapuló szoros együttműködést szorgalmazott az amerikai magyarság képviselői és a magyar állam között. Az egyének és a szervezetek egymás közötti kommunikációt megerősíteni volt hivatott ez a beszélgetés is. Lesz még ilyen beszélgetés, várnak minél több embert és velük együtt közösségépítő véleményeket, ötleteket. Itt ugyan nem készült interjú, de ez egy fontos lépés volt egy erős, összetartó közösség építésének elkezdésében.
Május utolsó hétvégéjén pedig az egyik legfelemelőbb érzelmekkel teli eseményre került sor. Magyarország New York-i Főkonzulátusa kihelyezett konzuli napokat tartott Cleveland és környéke magyarsága részére. A konzulátusról jelen volt a vezető konzul, dr. Király Zsuzsanna és dr. Sass Viktória konzul, akik két napon keresztül fogadták azokat, akiknek valamilyen konzuli szolgáltatásra tartottak igényt. Majd ünnepélyes keretek között magyar állampolgársági eskütételre is sor került, ahol hat új honfitársunk tett fogadalmat és hivatalosan is magyar állampolgárok lettek.
Zsolt még május végén készített egy interjút Veress Efraim erdélyi lelkipásztorral, aki egy hónapon keresztül a Clevelandi Magyar Baptista Gyülekezetben szolgált.
A júniusi hónap az amerikai emigránsok örökségének hónapja (Immigrant Heritage Month). Ez az ünnepi hónap tavaly került jóváhagyásra az amerikai szenátus által. Az idén kollégánk Molnár Zsolt is részt vett az ünnepi sorozat megnyitóján Washington DC-ben. Az ünnepség több nemzetiségi szervezet összefogásával jött létre . Az amerikai emigránsok örökségének hónapjának célja az, hogy lehetőséget biztosítsanak olyan bevándorlók emigrációs történeteinek megosztására, amelyek példaként szolgálhatnak az új bevándorlóknak és véleményváltoztatásra bírja azokat, akik a jelenkor emigrációját szeretnék megállítani. A megnyitón felszólalt Marcy Kaptur ohiói képviselő asszony, Brendan Boyle pennsylvaniai képviselő és különböző nemzetiségi szervezetek vezetői. A magyar delegációból a toledói Újvági Péter szólalt fel, vele Zsolt készített egy interjút.
Másnap a Fehér Ház egyik épületében folytatódtak az előadások és megbeszélések, ahol az elnöki kabinet különböző tisztviselői beszéltek az emigrációs reform fontosságáról. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez az alkalom, amit először szerveztek meg a Fehér Házban, jó kezdeményezés volt és nagyszerű nyitás az elnökség részéről, hogy meghallgassa az Amerikában élő nemzetiségek véleményét és kérdéseit.
Június 2-5 között amerikai kongresszusi képviselőket, magas rangú külügyminisztériumi tisztviselőket, emberjogi és vallásügyi szakértőket valamint az amerikai magyar közösség tagjait tájékoztatta a másfél milliós erdélyi magyar közösséget ért jogsértésekről a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kelemen Hunor által vezetett delegációja, amely a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) meghívására látogatott Washingtonba. A fennállása 39. évfordulóját május 8-án ünneplő HHRF hónapok óta dolgozik azon, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáért 3 éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, majd további két restitúciós ügyben alaptalanul meghurcolt Markó Attila számára lehetőséget biztosítson az Egyesült Államokban arra, hogy ismertesse a romániai restitúciós folyamat útjába gördített akadályokat. Kollégánk Molnár Zsolt, Washingtonban járt éppen akkor, ahol alkalmat keresett, hogy egy interjút készítsen Kelemen Hunorral az RMDSZ elnökével, aki szívesen beszélt rádiónk munkatársával utazásuk céljáról és tárgyalásaik eredményeiről.
Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke
Június 6-án került megrendezésre a 40. New Brunswick-i Magyar Fesztivál, a hűséges, összetartó new brunswicki magyarság lelkes összefogásával. Mivel kerek évforduló volt és oly sok jót hallottunk erről a fesztiválról, gondoltuk, hogy a saját szemünkkel is látnunk kell. Ezért Zsolt kollégám elutazott a helyszínre , ahol megörökítette pillanatképekben és interjúk formájában is az eseményeket, többek között készített érdekesebbnél érdekesebb interjúkat . pl a főszervezőkkel, Hajdú Németh Gergellyel és Vajtay Gabriellával. Jelen volt Magyarországról Debrecen város polgármestere, dr. Papp László aki New Brunswick és Debrecen 25 éves testvérvárosi kapcsolatát ápolják és melyről egy terjedelmes interjúban számolt be a polgármester úr. A szervezők szerint több mint 8000 ember jelent meg a fesztiválon, ajánljuk, hogy minden amerikai magyar bármilyen messze is éljen New Brunswicktól, ha teheti legalább egyszer látogasson el erre a fesztiválra, garantáltan nem fogja megbánni.
Június második hétvégéjén volt Hiramba az első piknik amelyet a szlovákokkal közösen rendeztek meg. Ezeket a piknikeket minden évben négyszer rendezik meg, vagyis minden hónapra jut egy piknik. Mi a Bocskai Rádió sátrát minden pikniken fölállítjuk , azért hogy minél többen találkozhassanak velünk, azokkal akiket hétről hétre hallhatnak a mikrofonok mögül. Szintén azon a hétvégén a Magyar Kultúrkertben tervezett hegedűkoncert a rossz idő miatt áthelyeződött a Fleishmann házba, ahol a Shock Emma által vezetett zenekar komolyzenei kis koncertje telt házasra sikerült. Kollégánk Hargitay István és kedves felesége Mónika is részt vett ezen az eseményen, elmondásuk szerint nagyon jó hangulat volt és egy igazán kellemes délutánt töltöttek el barátaik, ismerőseik körében.
A Clevelandi Magyar Történelmi Társulat június 30.-i, este rendezett egy beszélgetést Dr. Szemerkényi Réka magyar nagykövettel és Kaptur Marcy demokrata képviselő nővel .
Augusztus hónap nagyon mozgalmas volt, szinte megállás nélkül mentünk egyik rendezvényről a másikra, beszélgettünk rengeteg emberrel, készítettünk számtalan interjút. Az egyik ilyen helyszín az a csodálatos Reménység tavánál történt, ahol Idén augusztus 15-től augusztus 22-ig 42. alkalommal tartotta meg a Magyar Baráti Közösség szellemi műhelyét, az Itt-Ott Találkozót, amely az Amerikában élő magyarság nagy múltú találkozója. A találkozóra érkeztek és ott találkoztunk először az idei év Körösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaival, közöttük a Bocskai Rádióhoz küldött ösztöndíjassal, Tálas Tündével. Akit azonnal munkába is állítottunk és minden olyan érdekes és fontos vendéget, előadót aki ezen a konferencián részt vett, mikrofonvégre kapott. Ilyeneket mint Dr. Kovalski Pétert, az MBK vezetőjét, Orosz Ildikót, a beregszászi II. Rákóczi Ferencz Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, Keszeg Vilmost a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezető tanárát és még sok más embert is. A Magyar múzeumhoz érkezett szintén a KCSP program keretében Török Dancsó Ádám is, aki azóta is minden rendezvényen részt vesz, nagy odaadással és elhivatottsággal.
A Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) 10 napos Jubileumi Nagy-tábora két fontos eseményt ünnepelt: az 1910-ben alapított magyar cserkészet 105. évfordulóját, illetve a kommunista kormány által betiltott Szövetség külföldi újjáalakulásának 70. évfordulóját. Ott a rádiónk egy újabb kihívásnak tett eleget, a tíz nap alatt egy Rákoczi rádiónak elnevezett napi rádióműsort állított össze a táborban történő napi eseményekről. Hatalmas sikere volt és rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, amelyben oroszlánrésze volt Zsoltnak, mind technikailag, mind szervezésileg. Itt is készült rengeteg interjú, amelyek által önök is betekinthettek egy ilyen rangos esemény mindennapjaiba. Minden év augusztus hónap végén Clevelandi Kultúrkertek közösen megrendezik az Egy Világ Napját, amely rendezvény városunk nemzetiségeinek és a sokoldalú kultúrájának megmutatkozási lehetősége. Ezen is részt vettünk.
Talán eddigi rádiós munkásságunk tetőpontja volt az augusztus 29-ikei Washingtoni látogatásunk, amikor mi a Bocskai Rádió munkatársai Washingtonba utaztunk, hogy egy igen jelentős eseményről tudósíthassunk. Már hetek óta készültünk az utazásra, hiszen többször adtunk felhívtuk a figyelmet előző adásainkba arra, hogy aki teheti vegyen részt a Magyarok Nagyasszonya-kápolna avatásán. Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti és Donald Wuerl washingtoni érsek megáldotta a kápolnát a washingtoni Szeplőtelen Fogantatás Nemzeti Szentélye Bazilikában. Az esemény felemelő volt, mintegy 700 egyesült államokbeli, illetve kanadai magyar volt jelen az Egyesült Államok legnagyobb katolikus templomában. A bíboros hangsúlyozta, hogy a magyar kápolna a magyarság és az amerikai katolikus közösség közötti kapcsolatot jelképezi, de egyben azt is, hogy az amerikai és az otthoni magyarok együttesen hozták ezt létre. A bíboros ur készségesen állt a rendelkezésünkre egy 15 perces interjú erejéig. Nagyon tanulságos és gondolatébresztő volt ez a beszélgetés .
Erdő Péter bíboros
A bíboros úr kivételével a kápolna avatáson részt vevő nagyszámú küldöttség a magyarországi kormány részéről, tiszteletét tette a Német parkban szeptember 6-án megrendezett 60. Cserkesznapon. Mint az utóbbi években mindig, most is ott voltunk ezen az eseményen és a nap vége fele Kövér László a magyar parlament házelnöke eleget téve kérésünknek, elmondta az utazásuk állomásait és célját, majd kitért annak fontosságára hogy egy ilyen eseményen miért érzi a magyar kormány úgy , hogy részt kell vennie. Ezen az eseményen is sok érdekes hanganyagot rögzítettünk, egyike ezeknek, Peller Miklóssal készült, akit Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntetett ki. Erről Tünde kolléganőnk kérdezte őt.
Szeptember 13 -án szüreti mulatsággal zárult a hirami magyar klub éves pikniksorozata. A klub elnökével, Mary Jane Molnárral beszélgettem az ez évi tapasztalatokról és a jövőbeli terveikről. Egy nagyon fontos dolgot kiemelt ebben az interjúban, hogy fiatal önkénteseket várnak minden hónapba egyszer- kétszer segíteni a négy piknik előkészítésével járó feladatok megosztása végett. Ha van valaki aki vállalna önkéntes munkát jelentkezzen, nagyon szívesen és nagy szeretettel fogadnak és várnak bárkit.
Következő hétvégén, szeptember 19-én elutaztunk a 3. Pálinka fesztiválra NY Államba, Lindenbe. Itt a szervezők, az önkéntesek, Imre atya mellett a szombat esti sztárvendég Fankadeli is szót kapott a rá következő vasárnapi adásunkba, ezzel is elhozva ide Clevelandbe is a 3. Pálinka fesztivál légkörét.
Szeptember utolsó hétvégéjén Dr. Mátyás Dénes és Német Tímea volt vendégünk a stúdióban. Dénes a 2015-‘16-os tanévben Fulbright ösztöndíjas vendégprofesszorként tanít magyar nyelvet és kultúrát a Clevelandi Állami Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A házaspár a Clevelandi Magyar Iskolában ugyancsak szerepet vállalt: Tímea az iskola előkészítő csoportnak tanítja játékosan a magyart, míg Dénes a haladó felnőtt csoportnak tart órákat minden hétfő este. A tanításon kívül is igyekeznek minél hasznosabban közreműködni a clevelandi magyar közösség életében.
A nagyon zsúfolt és rengeteg eseménnyel telített szeptember után október sem szűkölködött magyar vonatkozású történésekben. Október 1-én nyitotta újra meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a 6 évvel ezelőtt bezárt chicagói magyar főkonzulátust. Erről az eseményről és még egyebekről Zsolt kérdezte Szíjjártó Pétert egy 9 perces interjú keretében.
A novemberi hónap is zsúfolt volt. Tünde elkezdett egy sorozatot amelyben minden héten bemutat egy-egy KCSP-s ösztöndíjas társát és azok munkásságát. Ezek folytatódnak a mai napig is. Készültek interjúk Nádas Gabriellával a Kolozsvári Református Kollégium újranyitásának 25. jubileumi ünnepsége kapcsán, az Életfa együttessel is. Városunkba koncertezett Magyarország legnépszerűbb rock zenekara a Tankcsapda, őket is mikrofonvégre kaptuk. Majd közeledve az 55. Magyar kongresszushoz, Dr. Pereszlényi Pintér Márta tett eleget a meghívásunknak és tiszteletét tette be a stúdiónkba ennek a rendezvénynek a kapcsán. Majd megérkezett városunkba a Mikes Kelemen program ösztöndíjasa Bödők Gergő, aki szintén az éter hullámait választotta első találkozásához a clevelandi magyarokkal. Az 55. Magyar Kongresszuson amelyet november utolsó hétvégéjén rendeztek meg, egy újabb alkalom kínálkozott, hogy rangos előadókkal és kiváló emberekkel készíthessünk interjúkat. Ilyenek mint Dr. Szakály Sándor a Veritas történelmi kutatóintézet főigazgatója és sokan mások.
December 18-án került megrendezésre a Clevelandi Magyar Cserkészek karácsonyi ünnepsége a Szent Imre Római Katolikus Magyar Templomban. ezen is ott voltunk. Szintén decemberben készítettem egy hosszabb interjút a “Büszkék vagyunk rátok magyarok” című sorozatunk keretében, egy Clevelandi magyar férfival, nevezetesen Gyékényesi Pali bácsival, akit a családjáról és örök szerelméről a fociról faggattam.
Általában egy év után az emberek, cégek húznak egy vonalat és elszámolást tartanak. Mi is ezt próbáltuk most megtenni, magunknak is számot adva a mögöttünk lévő egy évben elvégzett munkánkkal. Ha a számokat megnézzük szinte hihetetlen milyen sok mindenben részt vettünk és milyen gazdag a magyar élet itt távol a szülőföldünktől. Higgyék el nekem azokat az eseményeket amelyeknek mi vagyunk a kezdeményezői, rendező még nem is említettem. Ezeken túl vannak még azok a munkák amik egyáltalán nem látványosak, de mindig el kell végezni, mert hozzátartoznak a rádiózáshoz. Mindenikünknek külön-külön megvannak azok a feladataink amelyeket hétről hétre el kell végeznünk, mert csak így működik ez a gépezet olajozottan, zökkenőmentesen. Ezért is nagy köszönet először is a munkatársainknak, akik a 2015-ös évben is többet vállaltak, mint az előzőben: Simon-Benedek Zsuzsa, Molnár Zsolt, Hargitai István, Stróber László, Veress Sándor, Gyermán Mónika,Baki Tibor, és a KCSP-s ösztöndíjasunk Tálas Tünde.
A legvégén természetesen Önöknek a rádióhallgatóknak tartozunk nagy köszönettel, hogy hétről hétre hallgatnak, követnek, bíztatnak és építő kritikával figyelik kis csapatunk munkáját.
Kívánunk mindenkinek egy sikerekben gazdag, szeretetben teljes boldog Új Évet!
A frissen végzett egyetemisták legszívesebben egy multinacionális céghez mennének dolgozni. A legfontosabb számukra a munkahely kiválasztásánál az érdekes munka, és csak a második helyen szerepel a fizetés nagysága – derül ki a Deloitte – Első lépések a munkaerőpiacon? című felméréséből.
“Magyarországon a fiatalokat leginkább az érdekes munka motiválja, sokkal jobban, mint a fizetés. 83 százalékuk még azt is mondta, akkor is dolgoznának, ha nem lenne szükségük pénzre. Az látszott, hogy a fiatalok a munka miatt szeretnének dolgozni, az elsődleges szempontjuk az, hogy érdekes munkát végezhessenek, a régió többi országában inkább a karrier és az anyagiak szerepelnek az első helyen” – emelte ki Gion Gábor.
A Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója jelezte: “az érdekes, kreatív munka után a második helyen szerepelnek az anyagiak. Fontos szempont még az is, hogy tanulhassanak és új készségeket fejleszthessenek, ezt követi az előremenetel lehetősége, majd ötödik helyen szerepel a munkahely és a magánélet egyensúlya.”
“A fizetés tekintetében a fiatalok elképzelése picit elrugaszkodott a valóságtól; átlagban 255 ezer forint nettó fizetést várnak el. Természetesen a magyarországi átlag nem ennyi, a versenyszférában sem. Ugyanakkor ebbe az átlagba a közalkalmazottak is beletartoznak. Az elvárásaik ugyan picit magasabbak a reálisnál, de nem túlzottan, ezt nem érzem problémának, fontos, hogy legyen ambiciózus, aki a munka világába készül” – hangsúlyozta Gion Gábor.
Hozzátette: a fiatalok nagy része nemzetközi vállalatnál szeretne elhelyezkedni, ezt követik a helyi vállalkozások, ami viszont a régió eredményeitől jelentősen eltér, hogy a vállalkozási kedv döbbenetesen alacsony.
Jövő héten találkozik Loretta Lynch igazságügyi miniszterrel Barack Obama amerikai elnök, hogy megvitassa vele a fegyverviselés korlátozásának lehetőségeit – jelentette be az elnök személyesen szokásos heti rádióüzenetében, amelyet az ünnepek miatt pénteken közvetítettek.
“Túl sok levelet kaptam szülőktől, tanároktól és gyerekektől ahhoz, hogy csak ücsörögjek és semmit se csináljak” – mondta. Obama korábban – kiváltképpen egy connecticuti általános iskolában történt a 2012-es lövöldözés óta – többször is sürgette a kongresszust, hogy szigorítson a fegyverviselési szabályokon, az erre irányuló felhívásai azonban mindeddig hasztalannak bizonyultak.
Az amerikai sajtóforrások pénteken annak esélyeit latolgatták, hogy az elnök rendeleti úton érvényesíti-e akaratát a fegyverviselés korlátozását illetően.
A The Washington Post tekintélyes amerikai napilap ezzel kapcsolatban több forrást idézve arról tudósított, hogy Obama és Lynch olyan tervezetet véglegesít, amelynek életbe léptetéséhez nem lesz szükség a kongresszus jóváhagyására.
“Tudjuk, hogy nem akadályozhatunk meg minden erőszakos cselekményt. De mi van, ha megpróbálnánk egyet megakadályozni? Mi volna, ha a kongresszus csinálna valamit – bármit -, hogy megvédje gyermekeinket a fegyveres erőszaktól?” – tette fel a kérdést Obama rádióüzenetében.
Obama üzenete aznap hangzott el a rádióban, hogy Texasban életbe lépett a törvény, amely lehetővé teszi a kézifegyverek nyilvános helyeken való viselését a megfelelő engedélyekkel rendelkező állampolgároknak. Az egyebek közt revolvereket és pisztolyokat a törvény értelmében, aki akarja – és engedélye van rá – a csípőjére erősített tokban hordhatja, de nyilvánvalóvá kell tennie, hogy fegyver van nála.
Obama rádióüzenetére a texasi kormányzó, a republikánus Gregg Abbott reagált elsőként: “Obama még nagyobb fegyverkorlátozást akar ránk erőltetni. A válaszom? Gyere és vedd el” – írta a Twitter közösségi oldalon közzétett bejegyzésében a texasi politikus.
Az Európai Unió közvetlen előtörténetét tekintve azt látjuk, hogy a keresztény szellemiség fontos serkentője volt az európai integrációnak. Az alapító atyák, Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide de Gasperri (1945 és 1953 között olasz miniszterelnök) hangsúlyozottan keresztény politikusokként tették meg az első lépéseket az egységes Európa megteremtéséért.
Az integráció egyik első gazdaságpolitikai teoretikusa, Ludwig Erhard pedig alapvető gondolatait a katolikus társadalomteológia világából merítette. Vitathatatlan tény az is, hogy az 1940-es évek végén a sorsdöntő jelentőségű német–francia kiengesztelődést neves katolikus teológusok készítették elő. Hasonlóan történt az 1970-es német–lengyel megbékélés előkészítése, amikor is a két ország bíborosainak párbeszéde nyitotta meg az utat a két nemzet közeledéséhez.
Ma már nem vitatható az sem, hogy a katolikus egyház komoly szerephez jutott Kelet-Európa 1989-es fordulatának előkészítésében. Az 1990-es évek egyházi megnyilatkozásai azt jelezték, hogy a katolikus egyház továbbra is érintettnek és illetékesnek tartotta magát az integrációs folyamat formálásában. Az egész Európa sorsát korszakos és meghatározó személyiségként alakító II. János Pál pápa a keleti kommunista blokk összeomlása utáni években kiadott Centesimus annus kezdetű enciklikájában Európa keleti és nyugati felének kapcsolatát a fejlődés keresztény értékeken alapuló víziójaként határozta meg. A Veritatis splendor kezdetű enciklikában pedig a kontinens új evangelizációjának szükségességéről írt, keresztény hozzájárulásként pedig a „szeretet civilizációjának” megteremtését ajánlotta Európa népeinek és politikusainak a figyelmébe. II. János Pál az élete vége felé kiadott Európa-enciklikájában véleményt formált a kontinens keresztény jövőjéről. Látható tehát, hogy vörös fonalként húzódik végig az európai integráció történetében az a spirituális meghatározottság, amelyet keresztény szellemiségnek, keresztény társadalomteológiának nevezünk, és amely sikerre segítette egészen az utóbbi évekig a kontinens egységesülését.
Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon fáradoznak, hogy a keresztény kultúrát és a keresztény értékrendet visszaszorítsák és száműzzék. Azon fáradoznak, hogy Istent kiutasítsák Európából. Ha egy iszlám ország egyszercsak szégyellni kezdené magát a Korán tanításai miatt, elveszítené a többi iszlám ország megbecsülését, és magára vonná azok haragját. A szekularizált Európa balliberális vezetői viszont szemrebbenés nélkül lemondtak azokról a keresztény gyökerekről, amelyekből mint spirituális alapokból szárba szökkent valamikor a kapitalizmus. Lemondtak arról a spirituális irányról, sőt megtagadták azt, amelyet az alapító atyák kijelöltek az egységesülő Európa számára. Visszafordultak egy megkezdett útról, amelyen lelki értelemben szembe mennek a Megváltóval. Robert Schuman, az új Európa atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Most éppen ez utóbbi alternatíva látszik érvényesülni. Illik erre a helyzetre az a bibliai mondás, amely szerint az a ház, amely meghasonlott önmagával, nem állhat fönn tovább.
Az intő jelek pedig egyre csak sokasodnak. 2006-ban megtörtént az csúfos eset, hogy a British Airways egyik alkalmazottjának, a keresztény hitét komolyan vevő Nadia Eweidának felettesei utasítására le kellett vennie a nyakából a keresztet, mert az szerintük sértette a szikh és muszlim alkalmazottak vallási érzékenységét. Norvégiában 2012-ben megismétlődni látszott az előbbi eset. Ugyanis Siv Kristin Saellmannak, a norvég közszolgálati televízió egyik legkedveltebb műsorvezetőjének a felettesei megtiltották, hogy munka közben viselje az egyébként mindössze 1,4 centiméternyi kis feszületet. Az elképesztő munkáltatói intézkedésre azért kerülhetett sor, mert a helyi muzulmán közösség vezetői tiltakozásba kezdtek, amiért a tévéhíradó adásában a műsorvezető a nyakláncán keresztet viselt. A muszlimok arra hivatkoztak, hogy a nyakláncon függő kereszt sérti az iszlámot.
Aztán 2012-ben az unió fővárosának számító Brüsszelben megtörténhetett az a botrányos dolog, hogy a legszentebb keresztény ünnep idején a karácsonyfa helyét egy „elektronikus bálványfa” foglalta el. Ez a karácsonyfa-imitációnak sem nevezhető borzalom tévéképernyőkből állt, a fára fel is lehetett mászni és esténként különböző fényjátékokkal szórakoztatták az érdeklődőket. A város balliberális többségű vezetői abbéli görcsös aggodalmuktól vezérelve cserélték le az évszázados hagyományként évente felállított karácsonyfát, hogy a város 25 százaléknyi muszlim közössége sértőnek találta azt. Borítékolható, hogy idén karácsonykor a migránsok érzékenységére kínosan ügyelő balliberális városatyák valamilyen imitációs szörnyszülöttet helyeznek el Brüsszel főterén karácsonyfapótlékként.
Ilyen előzmények után már meg sem szabad lepődnünk azon, hogy az illegális bevándorlási hullám kellős közepén a gyáva és hitehagyott Norvégia egyik állami intézményének, a Norvég Bevándorlási Igazgatóságnak az utasítására a migránsok elhelyezésében segítséget nyújtó civilszervezetek és egyházak eltávolították a kereszteket, a Jézust ábrázoló festményeket és minden egyéb vallási szimbólumot a befogadóállomások helyiségeiből. Ahol ilyen jelkép pedig a járófelületen volt, arra szőnyeget terítettek. Azonban az előzőeken is túltett egy olasz iskola igazgatója, aki már jó előre, szeptemberben bejelentette, hogy a karácsonyi ünnepséget betiltja, a decemberi karácsonyi koncertet télkoncertre kereszteli át, karácsonyi énekek pedig nem lesznek műsoron. Továbbá azt is elrendelte, hogy az oktatási intézmény termeiben semmilyen karácsonyi vallási jelképet nem helyezhetnek el. Csak a fenyőfát, a hóemberes rajzokat és az ünnepi díszeket engedélyezte. Amit a bolsevikoknak nem sikerült elérniük a kommunizmus ideje alatt, azt most a balliberális szellemi törpék megvalósítják. Lenin és Sztálin Kádárral karöltve elégedetten dörzsölné a tenyerét.
Közben a túlnyomó többségükben illegális muszlim bevándorlók folyamatosan érkeznek, és úgy, mint hódítók, hiszen vonulásuk alatt fennhangon Allah akbar!-t kiabálnak. Ezek az emberek egy szekularizált, ateista társadalomba érkeznek, ahol aztán végképpen nem integrálhatók. Meghökkentő képsorok láthatók arról, hogy Horvátországban tüzet raktak a temetőben, és keresztény sírokon sátoroztak, azokon henteregtek, szeméttel és mocsokkal bepiszkítva azokat. Ez sok mindent elárul arról, mire is számíthat tőlük Európa. Az elcsökevényesedett gondolkodású balliberális uniós vezetők nem tudják felfogni, hogy azok, akik most Európába jönnek, túlnyomó többségükben nem menekültek. Ezeket a gazdasági bevándorlókat a gazdag arab országokba be sem engedik, hogy Európába jöjjenek, és megszállják a kontinenst. Az érkezők azzal a szándékkal jönnek, hogy terjesszék az iszlámot, és csak idő kérdése, hogy Európa mikor lesz mohamedán földrész.
Mindez annak az erkölcsi hanyatlásnak a következménye, hogy a korábban nekünk fontos dolgok – a család, a nemzet, a hivatás – elszakadtak attól az erkölcsi alaptól, amelyet a kereszténység biztosított számunkra. Történelmi tény, hogy a nagy társadalmak spirituális alapjaiknak és identitásuk megőrzésének köszönhették tartós jólétüket. Ezért van szüksége az uniónak arra, hogy visszaforduljon erről a pusztulásba vezető útról, hátha még felismeri azt, akivel folyamatosan szembemegy, és még van lehetősége megszólítani:
A labdarúgás szabályalkotó testülete, az IFAB azt javasolja, hogy a következő szezontól teszteljék a videobírót.
“Lesz-e nemzeti együttműködés a nemzetpolitikában?” címmel közölt rövid helyzetjelentést az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának működéséről, az abban tapasztalható pozitív változásokról Szávay István országgyűlési képviselő, aki maga is a bizottság tagja – írja a felvidek.ma.
